Kisalföld, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-01 / 101. szám

Brigád ünneplőben Történetük több mint húsz esz­tendeje kezdődött. A brigád há­rom tagja 1958. tájékán került a Győr-Sopron megyei Talaj­erőgaz­­dálkodási Vállalat győri üzem­egységéhez. — Először csak mun­kabrigád voltunk — emlékezik a brigádvezető. — A feladat, amit ránk bíztak, a vállalaton belül is új volt, így többnyire sajátos erőnkből kellett beletanulni. Ke­vés szóból megértettük egymást. És ez nagyon fontos. Meddig ju­tott a brigád? Írásunk a 3. oldalon. VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1981. MÁJUS 1. PÉNTEK ÓRA: 1­80 FORINT XXXVII. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM Kónyi világkép „Kell, hogy mindig foglalkoz­zon az ember valamivel, mondja a férfi, miközben összekapkodja a kötélről a megszáradt ruhákat. Kónyinak lenni annyit jelent, hogy szeretjük azt a helyet, ahonnét származunk. Megváltozott az életmódunk, az életsorsunk. Este tíz órától alszunk hajnali ötig. Ami pénz van, az a miénk, okos felhasználása is halad előre. Dologszeretetben itt nincsen hi­ány.” Riportunk az 5. oldalon. Régi május elsejék Az iskolák, a hivatalok, a gyá­rak kapui ma zárva maradtak. Ünnepi ruhát öltünk, hogy a munkásság egyik legrégibb évfor­dulójára emlékezzünk. A felvo­nulók között jócskán láthatók idősek, akik még másfajta május elsejékre is emlékeznek. Hiszen több mint öt évtizedig tüntetések, sztrájkok, illegális találkozók vál­tották egymást a munka ünne­pén. A nagy idők szemtanúi kö­zül a Vámosi-testvérekkel, Vil­mossal és Ernővel elevenítettük fel a régi találkozókat. Írásunk a 10. oldalon. ÜNNEPI SZÁMVETÉS M­ájus elsejét írták az iskolások a rajzlapokra, amelyeken süt a nap, pirosak a zászlók és a fel­vonulók egymás kezét fogják. Lesz-e közülük festőművész, ez ma még nem mondható meg a rajzok alapján, de valami más igen. Ezek a gyermekek olyan rendbe, olyan világba születtek, amelyben május elseje ünnep. Az az osztály, amely az elnyomás el­leni küzdelmet, az emberhez méltó igazságos társadalom megteremtését írta zászlajára, szimbólumnak is beillő ün­nepet választott, kifejezésre juttatva: a természet májusi újjászületéséhez ha­sonlatosan a társadalom is megújítható. A II. Internacionálé kongresszusa 1889- ben úgy határozott, hogy a munkások minden országban egyidejűleg követel­jék a nyolcórás munkanap bevezetését. A következő esztendők májusának első napján már százezrek vonultak az ut­cára, osztályharcos jelszavakban fogal­mazva meg a társadalmi igazságosság követelését. Közös volt a zászlók színe és sokszor nemcsak az volt vörös: vér festette a járdákat, gumibottal, kard­lappal verték szét a munkástüntetése­­­ket. ... A magaslatról vissza lehet tekin­teni a megtett nehéz útra: május elseje nálunk pihenőnap, amelyet ma béké­ben és szabadon ünnepelhetük. De a vi­lágon sok helyen szólnak a fegyverek, az emberiség feje fölül nem hárult el a nukleáris háború veszélye sem. Sőt, az imperializmus hatalmi központjai­ban — mindenekelőtt az Egyesült Ál­lamokban — az utóbbi időben olyan erők kerültek előtérbe, amelyek költ­séges és veszélyes katonai programok elfogadtatásával a fegyverkezési hajsza új menetét indítják el. A profitérdekek összefonódnak azzal a szándékkal, amely változatlanul jelen van a NATO vezető köreiben: megbontani a nemzet­közi erőegyensúlyt, fölénybe kerülni a Szovjetunióval és a Varsói Szerződés országaival szemben. Ugyanazok a tényezők, amelyek ké­szek a pusztítás szellemeit kiengedni a palackból, s magatartásukkal nap­nap után megkérdőjelezik az enyhülés szellemét, az ötvenes évek hideghábo­rús logikája szerint cselekszenek. Olyan feltételeket állítanak tárgyalási hajlan­dóságuk fejében a szocialista országok­kal szemben, hogy azok mondjanak le a saját elemi biztonsági érdekeikről, a kölcsönös szolidaritásról. Kétszeresen is hibás számítás ez: először is a szocia­lista országok biztonsági szempontjai, szolidaritásuk a haladás és béke erői­vel sosem volt alku tárgya és nem az ma sem Másodszor, a mai világban, amikor az emberiség már képes saját maga megsemmisítésére is, a tárgyalás az alapvető kérdésekről nem enged­mény az egyik fél részéről, hanem alap­vető közös érdek. Különös jelentősége van ilyen hely­zetben a szocialista politika válasz­adásának. A Szovjetunió Kommu­nista Pártja nemrég megtartott kong­resszusán az imperializmus törek­véseire a szilárdság s egyszersmind a mérséklet hangján reagált. Moszkva a fegyverkezési verseny helyett a fegyver­kezés korlátozására, a helyzet kiélezése helyett higgadtságra, a kontaktusok fel­számolása helyett normális kapcsolatok­ra, párbeszédre hívta fel Washingtont, s hasonlóan konstruktív szellemben kö­zelítette meg a többi tőkés országhoz fűződő viszony kérdéseit is. Nincs olyan kérdés — hangzott el a kongresz­­szuson —, legyen szó akár a hadászati támadófegyverekről, akár a középható­távolságú rakétákról. Európáról, a Per­zsa-öbölről, vagy a Távol-Keletről, amellyel kapcsolatban a Szovjetunió ne lenne kész a viták békés, tárgyalások útján történő megoldására. Egész köz­véleményünk érzéseit, gondolatait fe­jezte ki Kádár János elvtárs, amikor a Hazafias Népfront kongresszusán ezt mondotta: ,Mi szívből üdvözöljük, tá­mogatjuk ezeket a javaslatokat, ame­lyek teljesen egybeesnek a Magyar Népköztársaság törekvéseivel, a magyar nép érdekeivel. A javaslatok további sorsát illetően most a Nyugaton a sor. Az ottani közvélemény és a világ népei joggal várják, hogy érdemi válaszok szülessenek." A nemzetközi célok megvalósításához is nélkülözhetetlen népünk egyetértése és cselekvő hozzájárulása. Ezért is lé­nyeges megállapítása a májusi számve­tésnek: belpolitikai helyzetünk szilárd, társadalmi rendünk szocialista intézmé­nyei jól működnek, a párt és a töme­gek viszonyát a kölcsönös bizalom jel­lemzi. Mindig is alapvető ez, de külö­nösen fontossá válik egy olyan időszak­ban, amikor az építőmunkába nagyobb és sok szempontból új követelményeket kell támasztanunk, lehetőségeink pedig a korábbinál szerényebbek. A hétköz­napi tettek mutatják a legszemlélete­sebben, hogy mind többen megértik: ha életszínvonalunkat meg akarjuk őrizni, akkor azért többet is, de még inkább jobban, okosabban kell dolgoz­ni. Hazánkban a munkásosztály, a dol­gozó nép hatalma szilárd. E­nnek tudo­másulvétele sem feledtetheti el, hogy ellenségeink nem mondanak le a szo­cializmusellenes aknamunkáról, sőt, az ilyen próbálkozások a jelenlegi nemzet­közi helyzetben gyakoribbakká váltak. Azonban ellenfeleinknek is tudni kell, hiú­ze még az, hogy megrendíthetik a magyar nép bizalmát a szocializmus­ban. A magyar nép, egész közvélemé­nyünk jól tudja, hogy az ország hely­zetének elemzését, értékelését pártunk állandóan napirenden tartja, a fejlődés adott szakaszában felmerülő kérdések­kel szembenéz, azokat nem söpri a „szőnyeg alá”, hanem megoldásukon munkálkodik. Ezt teszi, amikor még jobban figyel ideológiai és politikai kérdésekre, a nevelésre, a szocialista demokrácia intézményeinek tartalmas működésére, mai nap a teremtő munka, az alkotó ember ünnepe, s a hatá­rokon átívelő internacionalista összefogásé. Azok, akik ezen a napon a zászlódíszt öltött magyar fal­vak és városok utcáin vonulnak — egy­szersmind a nemzetközi szolidaritás forradalmi ereje mellett is hitet tesz­nek. A Fotó: Szűk Ödön ÉLJEN MÁJUS ELSEJE! (A Központi Bizottság május 1-i jelszavaiból)

Next