Kisalföld, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-01 / 257. szám
Huszonöt éve történt Cselekvés és helytállás NEGYEDSZÁZADDAL ezelőtt, 1956-ban a szocialista társadalmi rend ellenségei által kirobbantott ellenforradalmi lázadás nyílt fehérterrorba, a tőkés restauráció kendőzetlen meghirdetésébe csapott át. A munkáshatalom helyreállításának, a lázadás felszámolásának, a szocialista építőmunka folytatásának elengedhetetlen feltételévé vált — amit Kádár János, Münnich Ferenc és más forradalmárok egyértelműen felismertek — mind a revizionista csoporttal, mind a szektás-dogmatikus politikával való határozott és következetes szembefordulás, a forradalmi erők tömörítése. November első három napjában Magyarországon történelmi jelentőségű, az egész további fejlődést meghatározó esemény zajlott le: a létrejött új forradalmi központ és a Szovjetunió képviselői kapcsolatba léptek a szocialista államok vezetőivel, hogy megtárgyalják az ellenforradalmi lázadás leverésére teendő intézkedéseket. Egyetértés alakult ki abban, hogy támogatják a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt, továbbá azt, hogy a kormány kérésére a Szovjetunió internacionalista fegyveres segítséget nyújtson a Magyar Népköztársaságnak. Az új forradalmi központ kezdeményezésére — amellyel együtt küzdött Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjének és a hatalom jogfolytonosságának a megszemélyesítője —, megalakult a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány. A kormány elnöke Kádár János lett, s mellette részt vett a munkában Apró Antal, Horváth Imre, Kossa István és Münnich Ferenc, valamint az országgyűlés elnöke — Rónai Sándor —, továbbá Dögei Imre és Marosán György. Az új kormány november 4-én kiáltványban fordult a magyar néphez, amelyben harcra szólította az ország dolgozóit a munkáshatalom védelme, a törvényes rend helyreállítása és a szocialista építőmunka folytatása érdekében. „Véget kell vetnünk az ellenforradalmi elemek garázdálkodásának". Ütött a cselekvés órája! — hangsúlyozta a felhívás. — Megvédjük a munkások és parasztok hatalmát, a népi demokrácia vívmányait. Rendet, biztonságot és nyugalmat teremtünk hazánkban. A nép és a haza érdeke az, hogy erős kormánya legyen, olyan kormánya, amely alkalmas arra, hogy kivezesse az országot súlyos helyzetéből. Mi ezért alakítottuk meg a magyar forradalmi munkás-paraszt kormányt.” A kiáltványban megfogalmazott program emellett folalakozott.s az életszínvonal emelésének, a gazdaságpolitika módosításának, az államigazgatási munka megjavításának a feladataival is, s fontos helyet kapott benne a megrendült munkás-paraszt szövetség megerősítésének a gondolata. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a legfontosabb azonnali feladatának a fegyveres ellenforradalmi csoportok szétverését tekintette, s emellett egész tevékenységével arra törekedett, hogy elősegítse a megtévesztett emberek leválasztását az osztályellenségtől, az árulóktól. A forradalmi kormány megalakulása és kiáltványa a munkáshatalom híveinek tízezreit mozgósította, s részükre világos harci programot, egyértelmű és határozott politikai irányítást adott. Mérlegelve az adott helyzetet, a munkás-paraszt kormány megállapította, hogy az ellenforradalom fegyveres erőinek gyors szétverése, a gyilkosságok és a pusztítások további megakadályozása csak a Szovjetunió internacionalista katonai segítsége révén lehetséges, s kérésére ezt az önzetlen segítséget szinte azonnal meg is kapta. Ugyanakkor feledhetetlen és dicső szerepük volt a harcban azoknak a párttagoknak és pártonkívülieknek, munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek, karhatalmistáknak, katonáknak és rendőröknek, akik ha kellett, az életüket áldozták a munkás-paraszt hatalomért. November első napjaiban a rendkívüli helyzetnek megfelelően az új forradalmi központ egyesítette magában a legfelső állami és pártvezetést. Kádár János vezetésével létrehozták a Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Intéző Bizottságát amely a Politikai Bizottság feladatkörét látta el —, majd november 6-án megtartotta első tanácskozását a párt Ideiglenes Központi Bizottsága is. Az Ideiglenes Központi Bizottság felhívást intézett a magyar kommunistákhoz és a Magyar Dolgozók Pártja tagjaihoz. A felhívásban hangsúlyozta a pártmunka folytonosságát és kommunista jellegét, megállapítva, hogy a kapitalista restaurációra törekvő ellenforradalmi próbálkozásokkal szemben csak minden erőt összefogva lehet eredményesen küzdeni. A felhívás hitet tett a marxizmus-leninizmus elvei mellett, egyértelműen és világosan kifejtette, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt a szocialista társadalom célkitűzéseinek valóra váltásáért küzd, a népi demokrácia alapjának a munkásosztály és a parasztság szövetségét tekinti, és tevékenységét áthatja a proletár internacionalizmus elve. Az Ideiglenes Központi Bizottság felhívása felszólított minden párttagot, hogy „aki kész a tömegekre támaszkodva harcba szállni a dolgozó nép hatalmáért, pártunk politikájáért, jelentkezzék haladéktalanul pártszervezetében és lásson munkához!” Az állásfoglalás ugyanakkor kétfrontos harcot hirdetett meg aRákosi Mátyás és Gerő Ernő nevével fémjelzett, a munkásosztálytól, a néptömegektől elszakadt dogmatikus-szektás politika és annak téves módszereivel, valamint a Nagy Imre és Losonczy Géza körül tömörült revizionistákkal szemben. Elképzelni is rossz, mi történt volna akkor, ha a szektás politika tovább is folytatódik, illetve ha nem emelnek gátat az eleinte a hibák kijavításának jelszavával fellépő, de később az ellenforradalomnak utat engedő revizionizmus, majd pedig a már az utcákon tobzódó ellenforradalmi terror útjába. Az első hetekben a pártszervezés rendkívül nehéz, valóban forradalmi viszonyok között folyó munkáját csak a legállhatatosabb kommunisták vállalták, akik — amint azt egy korabeli jelentés megállapította — „sokszor életüket kockáztatva, félig illegális körülmények között végezték munkájukat, szervezték, erősítették a pártot.” Különösen nehéz feltételek között folyt az üzemi pártszervezetek újjászervezése, ahol az ellenforradalmi erők utóvédharcának egyik fő célja — amelyet a munkástanácsokba beférkőző ellenforradalmárok is támogattak —, a munkahelyi pártszervezetek újjáalakításának a megakadályozása volt. A kommunisták legjobbjai azonban leküzdötték a legnagyobb nehézségeket is, és ennek eredményeként december elsején a Magyar Szocialista Munkáspártnak már közel kétezer szervezete dolgozott, mintegy 50—60 ezer párttagot tömörítve soraiba. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány az ellenforradalom fegyveres csoportjainak a szétzúzását követően az újjászerveződő pártszervezetekre támaszkodva legfontosabb teendőjének tekintette a tanácsok hatalmának a helyreállítását a fegyveres testületek újjáalakítását és az ipari termelés, a közlekedés folyamatosságának a megteremtését, a szocialista konszolidáció kibontakoztatását. E folyamat meggyorsítása, a termelési és a közellátási nehézségek enyhítése érdekében, a forradalmi kormány november 5-én a baráti országokhoz fordult segítségért. A Szovjetunió minisztertanácsa még aznapi üzenetében bejelentette, hogy ellenszolgáltatás nélküli támogatást nyújt ipari nyersanyagokban és élelmiszerekben. És alig telt el egy hét, a magyar határon már átgördült az az első vasúti szerelvény, amely a szovjet nép segélyszállítmányát hozta. November első napjaiban emellett Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország és a Német Demokratikus Köztársaság is azonnali támogatást nyújtott. Az 1956-os novemberi napok eseményei, a szocialista konszolidáció első lépéseinek sikerei egyértelműen igazolták, hogy a MagyarSzocialista Munkáspárt, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány politikája, annak következetes, a marxizmus- leninizmus eszméinek alkotó módon történő végrehajtása történelmileg példátlanul rövid idő alatt kivezette az országot a káoszból, konszolidálta a szocializmus viszonyait és megteremtette a feltételeit a szocialista építőmunka folytatásának. AZ MSZMP politikai irányvonalának 1956 végén kidolgozott alapelveit nemzeti történetünk azóta eltelt negyedszázada, szocialista építőmunkánk nemzetközileg is elismert eredményei igazolták. Ezt a politikát méltán tekintette és tekinti a szocialista építés minden híve cselekvése, helytállása vezérfonalának. Botos János a Párttörténeti Intézet tudományos munkatársa 2 Választások Tunéziában Ma idő előtti parlamenti választásokra kerül sor Tunéziában. A hazánknál majdnem kétszer nagyobb északafrikai országban 2 millió 232 ezer választójogosult járul az urnák elé, hogy döntsön a parlament 136 helyének sorsáról. A választások Habib Burgiba köztársasági elnöknek és pártjának, a Szocialista Desztár Pártnak (PSD) a demokratizmus kiszélesítése irányában tett engedményei jegyében zajlanak majd. 1956, az ország függetlenségének elnyerése óta először indul több politikai csoportosulás a választásokon. A Tunéziai Kommunista Párt 37 jelölttel vesz részt a választási harcban. | Htftl PDP Ali Nasszer Mohamed életrajza Ali Nasszer Mohamed, a Jemeni Szocialista Párt főtitkára, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Népi Tanácsa Elnökségének elnöke, miniszterelnök 1939. december 31-én született, szegényparaszti családban, Dél-Jemenben, a 3. kormányzóság keleti járásában. Általános iskolai tanulmányait szülőföldjén végezte, majd 1959-ben magasabb képesítésit szerzett. Általános iskolai tanítóként, majd iskolaigazgatóként dolgozott. 1960-ban csatlakozott az arab nacionalisták mozgalmához. Tevékenységéért az angol megszállók többször letartóztatták. 1963-tól az angolok elleni fegyveres harc irányítására létrehozott Nemzeti Front tagja, 1964 végén a kiképző front parancsnoka. 1965-ben katonai iskolán tanult Kairóban. Ezt követően a Nemzeti Front katonai irodájának tagjává választották. A függetlenség kivívása után fontos tisztségeket töltött be. 1971-ben a Legfelsőbb Népi Tanács az elnöki tanács tagjává és miniszterelnökké választotta, s megerősítette honvédelmi miniszteri tisztségében. 1974-ben oktatásügyi miniszterré is kinevezték. Az 1977-ben végrehajtott kormányátalakítás után csak miniszterelnöki tisztségét tartotta meg. Az 1978. június 26-i puccskísérlet leverése után az elnöki tanács elnökévé nevezték ki. Ezt a funkciót 1978 novemberéig töltötte be. Akkor megválasztották a Legfelsőbb Népi Tanács Elnökségei elnökének, Abdul Fatah Iszmailimka helyettesévé. 1980. januárjáig ő volt az állambiztonsági bizottság elnöke is. 1978, a Jemeni Szocialista Párt megalakulása óta a párt politikai bizottságának tagja. A JSZP Központi Bizottsága 1980. április 20-i ülése a párt főtitkárává választotta. 1980. április 26-án a Legfelsőbb Népi Tanács Elnökségének elnökévé választották Ali Nasszer Mohamedet. Jász Dezső búcsúztatása Jász Dezső elvtárs, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosának hamvasztás utáni búcsúztatása 1981. november 9-én, hétfőn 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai és harcostársai, volt munkatársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál a Mező Imre úti temető fedett díszravatalozójában. MSZMP Központi Bizottsága Honvédelmi Minisztérium Magyar Partizán Szövetség + ♦ ♦ Jász Dezsőtől — hamvainak hazaszállítása előtt — október 30-án vettek búcsút Berlinben, az NDK fővárosában. A gyászszertartáson Otto Funke, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának tagja, az NDK Antifasiszta Ellenálló Harcosai Bizottsága központi vezetőségének elnöke és Szalai Béla hazánk berlini nagykövete mondott beszédet. Sztrájkellenes felhívás Véget ért a szejm ülésszaka A lengyel törvényhozás szombaton sztrájkellenes felhívást fogadott el. Egyben jóváhagyta azokat a személyi változásokat, amelyeket Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a LEMP KB első titkára, miniszterelnök javasolt a kormány összetételében a parlament pénteken kezdődött ülésén. A felhívásban — amelyben figyelembe vették a „Szolidaritás” országos bizottságának csütörtöki, a helyi sztrájkok megszüntetésére szólító nyilatkozatát is —, a lengyel parlament támogatásáról biztosítja a Jaruzelski-vezette kormány, eddigi tevékenységéget. , Ugyancsak támogatja azokat a lépéseket, amelyeket a kormány a gazdasági stabilizáció érdekében tett és tesz. Rámutatva, hogy a Minisztertanács nem minden, ilyen irányú lépése volt sikeres, a szejm az egész lengyel társadalomhoz fordul azzal a felhívással, hogy segítse a kormány további erőfeszítéseit a válság leküzdése érdekében. A határozatban a szejm aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a „Szolidaritás” szélsőségesei a szocialista rend alapjait sértő tevékenységet folytatnak. A törvényhozás mindenek fölött, álló kérdésnak nevezte a felhívásban az állam, szocialista alapjainak védelmét, és a társadalmi élet megújhodásának folytatását. Külön hangsúlyozta a szejm határozata, hogy sérthetetlenek azország szövetséges kapcsolatai, különösen a Szovjetunióval való baráti és jószomszédi viszony. Tekintettel a nemzet létét fenyegető veszélyre, a szejm felhívja az ország lakosságát, hogy azonnal fejeződjék be mindenfajta sztrájk-akció. Amennyiben a felhívás nem talál kedvező fogadtatásra, illetve nem hoz eredményt, akkor — a nemzeti lét közvetlen veszélyeztetése miatt — a szejm olyan javaslatokat vitat majd meg, amelyek felhatalmazzák a kormányt, hogy, a mindenkori helyzetnek megfelelő eszközöket alkalmazza. A felhívás végén a parlament ismételten az ország lakosságához fordul a normális állapotok helyreállítását célzó erőfeszítések széles körű társadalmi támogatása végett. A szombaton kora délután véget ért ülésen a szejm jóváhagyta azokat a személyi változtatásokat, amelyeket pénteken Wojciech Jaruzelski miniszterelnök terjesztett elő a kormány összetételének módosítására. Ennek értelmében miniszterelnök-helyettesi rangot kapott Edward Korzalczyk, a Demokrata Párt KB elnöke, s személyi változás történt öt minisztérium élén. Az elnök lánya... Ronald Reagan amerikai elnök idősebbik lánya, Maureen jelölteti magát az 1982 júniusában esedékes szenátorválasztásokra. Az elnök korábban igen mérsékelt lelkesedéssel fogadta, hogy első házasságából való lánya politikusként lép fel. Maureen Reagan jelölését hivatalosan hétfőn jelentik be. Vita a szaúdi tervről A PFSZ szóvivője szombaton kiigazítást tett közzé Jasszer Arafatnak, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnökének az úgynevezett Fahd-tervvel kapcsolatban pénteken elhangzott szavairól. A szóvivő cáfolta, hogy Arafat az An-Nahar című beiruti lapnak pénteken adott interjújában azt mondotta volna: Fahd szaudi trónörökös nyolcpontos béketervében az arab—izraeli együttélésre vonatkozó utalás a terv ,,pozitív eleme”. A szóvivő kiigazításából azonban az is kiderült: Jasszer Arafat véleménye változatlanul az, hogy a szaúdi béketerv tartalmaz ,.pozitív elemeket, melyeket részletesen megvitatnak majd a következő arab csúcsértekezleten”. A PFSZ vezetője rendkívüli óvatossággal fogalmazott az arab—izraeli „együttélésről”, nem csak azért, mert a Szilárdság Frontjának országai — Szíria, Líbia, Algéria, Dél-Jemen — elutasították a szaúdi tervet — a kifejezés politikailag is számos buktatót tartalmaz a PFSZ számára. A palesztin szervezet radikális körei mindmáig elutasítják Izrael létének jogosultságát. Vénusz-13 Nem a legrövidebb úton jut el a Vénusz bolygóhoz az új szovjet bolygóközi űrállomás, a Vénusz—13, amely pénteken reggel indult útnak a bajkonuri űrrepülőtérről. Bár a bolygó a jövő év januárjában — bolygóközi távolsággal mérve — igen közel lesz a Földhöz, a ballisztikai szakértők más időpontot választottak. A rajtra nem minden időpont alkalmas; általában másfél évenkint van olyan, mintegy kéthetes szakasz, amikor a legjobb „ablak” nyílik a Vénusz felé a kutatóállomás indítására, így az új állomás megérkezte idején a Föld és a Vénusz távolsága mintegy hetven millió kilométer lesz, a Vénusz—13 azonban addigra mintegy 360 millió kilométeres utat tesz meg. Körülbelül egy órával a földi indítást követően, üzembehelyezték azt a hajtóművet, amely útnak indította a Vénusz—13-at az égitest felé. Az indítás nagyon pontosan sikerült és a szonda a megadotthoz igen közelálló pályára tért. 1981. november 1., vasárnap