Kisalföld, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-01 / 77. szám
Néhol megtelt, másutt nem keresik Aki a városból községbe települ Telekellátás a győri járásban Az állami lakásépítés ütemének mérséklődésével párhuzamosan nő a magánerős építés jelentősége. Ugyanakkor érvényesül egy másfajta tendencia is: a „menekülés a panelből", a zsúfolt városból kiköltözni a nyugalmasabb vidékre — azért lehetőleg persze városközelbe. Nos, ezek az okai, hogy egyre inkább a figyelem középpontjába kerül a telekellátás, főleg a városkörnyéki települések telekellátásának helyzete. Alig néhány éve még alig volt község, ahol az építeni szándékozók telekigényét ne tudták volna kielégíteni. Amolyan „belső ügy” volt, amit a helyi tanácsok ilyenamolyan formában, de maguk oldottak meg. Jórészt a magánkézben lévő telkek természetes forgalmával, másrészt az állami telekingatlanok értékesítésével, tartós bérletbe adásával. Ez utóbbitól kezdetben meglehetősen idegenkedtek is az építeni szándékozók (a „nem az enyém" alapon) — volt hát beépítésre alkalmas terület. Ezek viszont rohamosan megfogyatkoztak. Milyen a telekellátás ma a megyeszékhelyt környező községekben? Az erről készült vizsgálatot értékelte tegnapi ülésén a Győr városi és járási Népi Ellenőrzési Bizottság. A vizsgálat Abda, Gönyű, Győrújbarát, Győrújfalu, Ikrény, Kisbajcs, Nyúl és Töltéstava községeket érintette. A részletes anyagból idézzük a főbb megállapításokat, kiegészítve a NER-ülés vitájában elhangzottakkal. A nyolc községben az utóbbi négy évben összesen 541 telek cserélt gazdát, ebből 170- et a községi tanácsok hoztak forgalomba. Az 541 vásárlóból (használóból) 153 győri lakos volt, vagyis több, mint 25 százalék. A Győrből való kitelepülési folyamat gyorsul, az említett 153 győriből csupán a múlt évben 48-an szereztek a nyolc község valamelyikében építési telket. (1978-ban még csak 23-an.) A legtöbb telket Győrújbaráton (180) és Gönyűn (148) adták el. Érdekes viszont, hogy a Győrből kitelepülők aránya Gönyűn szinte elenyésző Győrújbaráthoz képest. (Az egyik helyen 4, a másikon 79.) Ez az arány lényegében az igényeket tükrözi, vagy megközelíti. A telekkínálatban fordított a helyzet. Győrújbarát már telített, szinte nincs lehetőség további tanácsi telekkialakításra, Gönyűn viszont száz, vagy több telek is nagyon kedvező költséggel kialakítható, közművesíthető lenne, de az meg nem kell a győrieknek. Szóba került a NEB-ülés vitájában,, hogy csak kevés községnek van rendezési terve, vajon ez nem okoz-e bizonytalanságot a telekgazdálkodásban? Nos, a tapasztalat szerint nem, sőt, van, ahol a távlatra szóló rendezési terv maga jelenti a gátat (a hoszszú időre szóló, csak elképzelésekre és nem a lehetőségekre alapozó megkötöttségekkel). Győrújbaráton például a rendezési terv a mostani lakosságnak kétszeresével számol, s a mintegy tízezer ember ellátására hivatott intézmények jelentős, nagy területet foglalnak le, ahol a lakásépítés gyorsabban megvalósítható lenne. Maguk a község vezetői is irreálisnak tartják ezt a fejlesztési programot. (A NER vizsgálat anyagában szereplő kérdés: akkor miért fogadták el?) A rendezési terv egyébként is túl magas költséggel jár, egy kis község számára is 400—500 ezer forint, ugyanakkor a fejlesztési alap évente alig több 100 ezer forintnál, s úgymond millió helye van. A telekgazdálkodás a rendezési terv nélkül is lehet átgondolt, előrelátó. A győri városi tanács saját költségén elkészítette Győr és környéke településcsoport programtervét, ezt a községi tanácsok nagyszerűen fel tudják használni a rendezési tervek helyett. Továbbra is gond (s egyre inkább), hogy a telekkialakítás, közművesítés magas költségekkel jár, ezt önerőből a községek nem tudják vállalni. Meg kell tehát találni a módját — és erre már van törekvés — hogy a Győrből a községekbe kitelepülni szándékozókat a városi tanács is segítse a telekszerzésben (ezzel könnyítve a megyeszékhely nehéz telekhelyzetén). Szintén a vitában hangzott el, hogy a városi ember, ha valamelyik környező községben szeretne házat építeni, nem tud pontos információhoz jutni: hol vehet telket? A Győr közigazgatási határain belüli helyzetről a vb-hivatalban kifüggesztett táblázatból értesülhet, egyébként viszont sorra kell érdeklődnie a községeket, méghozzá jobbára személyesen, utazgatással. A járási hivatal műszaki osztálya — a NEB-ülésen elhangzottak szerint — tud hasonló tájékoztatót készíteni, hozzávetőleges telekár megjelöléssel is. Nagy segítség lenne. J. F. Haldexüzemek A tatabányai szénbányák szakembereinek közreműködésével a napokban üzembe helyezték az Egyesült Államokban az első Haldexrendszerű meddőfeldolgozó üzemet. A berendezések az indulást követő napokban kifogástalanul működtek, megfeleltek mindazoknak a paramétereknek, amelyeket a tatabányai vállalat a szerződésben garantált. A napokban az ausztriai Wolsbergbe utaztak a tatabányai szénbányák szakemberei. Itt szintén Haldex üzemet szerelnek fel, az elsőt nyugati szomszédainknál. Létrehozására tavaly alakítottak egy magyar—osztrák vegyes vállalatot. Az ausztriai üzemet a tatabányai szénbányák vállalat fővállalkozóként építi és kulcsrakész állapotban adja át, a vasszerkezeti elemeket ugyancsak a szénbányák, a gépeket, berendezéseket a Jászberényi Aprítógépgyár készíti. 1983. április 1., péntek Külkereskedelmi társaság alakult Repce 2—Minex néven külkereskedelmi társaságot hozott létre a Répcelaki Szénsavtermelő Vállalat és a Mineralimpex Külkereskedelmi Vállalat. A külkereskedelmi társaság folyékony szén-dioxid és száraz jég külföldi értékesítésével, illetve a szén-dioxid új felhasználási módjaira vonatkozó találmányok, licencek és know-how-k beszerzésével, illetve exportjával foglalkozik. Emellett tervezik, hogy részt vesznek olyan új eljárások kidolgozásában, amelyek lehetővé teszik a szén-dioxid felhasználását kőolaj kitermelésben, illetve az üvegházas növénytermesztésnél és terménytárolásnál. A legfontosabb kérdésekben, a piackutatási és műszakifejlesztési feladatok meghatározásában és az értékesítésben a társaság üzlettársi tanácsa dönt, amelyben a két vállalat képviselői azonos arányban vesznek részt. Ahogy a fogyasztó látja A vásárlók védelmében A termelők, a kereskedők és a fogyasztók találkozói — általában — nem tartoznak a békés természetű események közé. A sok-sok évvel ezelőtt megírt „forgatókönyv" szerint a fogyasztó panaszkodik, a gyártó és a kereskedő pedig egymást szidja Az egyik nem rendel, a másik nem szállít, az egyik helytelenül tárol, a másik visszaél monopol helyzetével. A szereposztás szerinti szenvedő ember, a fogyasztó. A nagy drámai hősök torzsalkodásának általában ő issza meg a levét. Gyümölcsös joghurt helyett.. . A minap Győrben is volt egy gyártó — kereskedő — vásárló találkozó. A Fogyasztók Országos Tanácsának példájára a megyei érdekvédelmi szervezet is fórumot tartott az élelmiszerellátásról. Baráth Mihály, a megyei Kereskedelmi Felügyelőség vezetője már az első percekben gondoskodott arról, hogy a vita ne maradjon el. Bevezetőjében következetesen a boltba betérő vásárló szemszögéből vizsgálta az élelmiszeripar és az élelmiszer kereskedelem megyei helyzetét. Különlege jelentőségű ügyről van szó hisz az élelmiszer beszerzise mindennapi tennivalónk Bolti tapasztalataink alapvetően befolyásolják közérzetünket. Nem véletlen, hogy a kereskedelmi ellenőrzések harmada az élelmiszerboltokban történik 1980 óta meglepő eredményekkel. Az élelmiszerboltokbann végzett próbavásárlások során az ellenőröket tíz esetből általában háromszor becsapták! A feszes munkatempó tévedéseket szülhet ám az elgondolkodtató, hogy a felvágott és a visszajáró forint száz esetből kilencvenötször volt kevesebb és csak ötször több. Romlik az áruk minősége is. Három évvel ezelőtt a vizsgált áruknak még csak tizenöt százaléka volt kifogásolható. Tavaly már több mint huszonhét százaléka. Megduplázódott és elérte a tizenkét százalékot a szavatossági időn túl árusított tejtermékek áráiva. Mindehhez hozzátartozik, hogy megyénkben a kereskedőknél csak a vendéglátóiparban dolgozók fizetnek több büntetést... A vita során szó esett az olcsó és a fehér áruk hiányáról, a peremkerületek és kistelepülések rossz ellátásáról, a szombati és hétfői árukínálat szűkösségéről, a tej és a kenyér szállítási gondjairól, a lyukas tejeszacskókról, az ipar és a kereskedelem rossz kapcsolatáról, a raktározási gondokról és természetesen a hiánycikkekről. Arról, ami nincs. A magyar élelmiszergyártás és forgalmazás nemzetközi mércével mérve is kielégítő. Nem panaszkodhatunk boltjaink árukínálatára. Az apróbb zavarok, zökkenők, ügyeskedések talán éppen ezért feltűnőek. A Fogyasztók Tanácsa a termelők, a szállítók és a kereskedők egyidejű ellenőrzését vállalta magára, s 1983-at házi használatra , az élelmiszerellátás évének nyilvánította. Tennivalója bőven lesz, hisz a belső ellenőrzés iparban és kereskedelemben egyaránt sok kívánnivalót hagy maga után. A húsipar kiszállításra előkészített termékeinek több mint a fele nem felel meg az előírásoknak. S az országos jelentés, felmérés szerint a bolti hentesek se mind angyalok. No, de a példákból talán ennyi is elég. Az előrelépés záloga a fokozott ellenőrzés, a fogyasztók jogainak érvényesítése itt is, ott is. Mindenütt. G. J. Az Észak-dunántúli Gázszolgáltató Vállalat győri pb-töltő üzeméhez négy 84 köbméteres és négy 63 köbméteres tartályban tárolják a lakosság ellátásához szükséges palackozásra használt propán-bután gázt. Ez a mennyiség az üzem négynapi folyamatos üzemeléséhez elegendő. Változások Peresztegen A termőföld hasznosítása Figyelem az állattenyésztésre A peresztegi termelőszövetkezet 2080 hektárnyi szántójával nem tartozik a nagy gazdaságok közé. Úgy kell elosztani ezt a területet, hogy a népgazdaságilag fontos növények mellett jusson belőle a nagyobb bevétellel kecsegtető, úgynevezett pénzes növényekre is. — Komolyan vesszük a termőföld védelmét — mondta Olaszi Gyula, a termelőszövetkezet elöke. — Csak hát a lehetőségeink korlátozottak. Tavaly felesleges üzemi utak felszámolásával néhány belvizes folt feltöltésével mintegy három hektárral növeltük a szántó területét. Igaz, nem sok, de folytatjuk ezt a munkát. Másik lehetőségünk a fűfélék és a pillangósok hozamának növelése, és ezáltal a takarmánytermesztés területének csökkentése. Hatvanhat hektár új telepítésű, intenzív gyepünk van, melynek fűhozama tavaly 9 tonna körül volt hektáronként. Így a pillangósok és a silókukorica területét mintegy nyolcvan hektárral csökkenteni tudjuk. Hogy mi kerül erre a földre? Napraforgó, tavaszi árpa, illetve háztáji mák. A soproni járásban szinte mindenütt szobákéról a tavalyi nehéz betakarítás. A peresztegiek is mondják, hogy az elmúlt őszön lánctalpas kombájnt kellett beszerezniük, azzal szedtek le mintegy háromszáz hektár kukoricát. Igaz a rizsláncok ára megtérült, mert a környékben hat gazdaságban dolgoztak bérmunkában, öszszzel, a vizes talaj miatt, a vetéstervet módosítani kellett. Mintegy harminc hektárral csökkent a búzának kiszemelt föld. Mostanra sokat javult a helyzet, már csak kisebb területek vannak víz alatt. Idén is egyik legfontosabb célunk a növénytermesztésen belül a gabonatermesztés növelése — mondta az elnök. — A búza területe 500 hektár, a szántónak mintegy negyed része, a kukoricáé pedig 400 hektár körül van. Tavaly ötszázhetvenezer forint gabonaprémiumot kaptunk, ami szépen javított a jövedelmezőségen. A búzák jól átteleltek, a kukoricánál az IKR tanácsadása alapján fajtaváltásra készülünk. Bízunk abban, hogy mindkét növénynél javul az átlagtermés. Napraforgót 150 hektáron termesztünk, a cukorrépa területe pedig hatvan-hetven hektár között van. Az őszi és a tavaszi árpa területe 300 hektár. Száz hektáron pedig takarmánykel magtermesztéssel foglalkozunk. Peresztegen nem lehet panasz a növénytermesztésre, tavaly a termelőszövetkezet öt és fél milllió forintos nyereségét szinte teljes egészében ez az ágazat adta. Az állattenyésztés gyengélkedik. Az okok nem mai keletűek. Volt időszak, mikor csak nyűgnek érezték a téeszben az állatokat, és ennek megfelelően kezelték is őket. A sertéstartásban az előző egy-két esztendőben korszerűsítések történtek, így az idén ebben az ágazatban már fél millió forintos nyereséggel számolnak. Idáig a legtöbb gondot a tehenészet jelentette. A tejtermelési eredményekben többször szégyentáblára került a téesz Mikor elször érdeklődtem ennek okai iránt, hívtak, nézzem meg az állatokat. Mert hogy nem karókkal támogatott, leromlott, gondozatlan magyartarka tehenek állnak az istállóban. Mi több, jó formájúak, gömbölyűek. A várt eredmény mégsem jött be. — Tavaly a tejelő tehenészet közel egymillió forintos veszteséggel zárt — mondta az elnök —, ugyanakkor a marhahizlalás megközelítően ugyanennyi nyereséget hozott. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy a tehénállományt húshasznúvá alakítjuk át. E cél érdekében már legelőt telepítettünk, kevés épületátalakításra is szükség lesz. Nemcsak a mi véleményünk, hanem külső szakembereké is, hogy a húshasznúra átállított állomány nyereséget hozhat a gazdaságnak. Más, kisebb jelentőségű változtatásokra is készülnek Peresztegen. A 230 hektár erdőt szeretnék az idén az eddiginél jobban hasznosítani, mintegy hárommillió forint körüli árbevételt terveznek. Szóba került egy melléküzemág létesítésének gondolata is. Az energiaköltségek csökkentése érdekében a sertéstelepen széntüzelésre térnek át és esetleg, megfelelő berendezéssel, szeretnék hasznosítani a felesleges szalmamennyiséget is. N. E. KVMPÖID —3