Kisalföld, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

Nem álmodom Toronyéiról „Minek örvendezik András bá­csi?” Az unokám lakodalmának” Nem emlegetjük, hány kilométer­re esett Öttevénytől Toron vár, a ház ködös múltba tűnt. az ember álmai összegubancolódnak. Ülünk az udvaron, vállunkra a körtefa virága hull. Emlékezik a volt er­dőkerülő a 81 esztendős Kelemen András. Nem álmodom Toron- várról című riportunk a 8. olda­lon. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYÖR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1983. MÁJUS 1„ VASÁRNAP ÁRA: 1,80 FORINT XXXIX, ÉVFOLYAM, 102. SZÁM II balettmester győri évei Túl a nyugdíjas koron megsz retni, otthonnak érezni egy vad­idegen ország idegen városát, biz­tosan nagyon ritkán sikerül. Olyat tenni érte. amiért ez a város há- lás is, s ezt oly módon nyilvánít­ja ki. hogy emlékplakettet ado­mányoz, még ritkább. S talán pél­da sincs rá, hogy mindezt két év alatt sikerüljön kiérdemelnie vala­kinek. Igaz, akiről mindezeket el­mondhatjuk, a világhírű moszkvai balerina. Ludmilla Cserkaszova. aki ma a Győri Balett balettmes­tere. Riportunk az 5. oldalon. Teljesebb demokráciát „Véleményem szerint egy okos vezető túl is teljesíti a demokra­tizmussal kapcsolatos előírásokat Minél inkább bevonja, a dolgozó­kat saját döntéseinek az előkészí­tésébe, s nem utólag próbál kor­rigálni. Nagyon kedvezőek a ta­pasztalataink a Mosonmagyaróvá­ri Timföld- és Műkorundgyárban a Glovita Győri Kötöttkesztyű- gvárban.” — mondja munkatár­sunknak Újfalusi Sándor, a Szak- szervezetek Győr-Sopron megyei Tanácsának vezető titkára. Inter­júnk a 3. oldalon. A MUNKA ÜNNEPÉN V an anyanyelvűnknek egy ré­gi, népies, kedvesen csip­kelődő és humorizáló, fura szófordulata: megfogni a munka boldogabbik végit. Azaz nem a könnyebbiket (mert ilyen is van), hanem a boldogabbikat: a nehezeb­bet, Ami pedig tudvalevőleg — sok évezredes emberi tapasztalás szerint — nem csupa gyönvör és boldogság. De az az ősi tanasztálát is ott moso­lyog e szó1 ás mélvén hogr boldogul­ni csak ígv lehet. Ki tudia. kiknek, me'v eleinknek ajkán termett s vált szállóigévé. Régi nvelvi kövület soha idősze­rűbb. maibb bölcsességet nem közve­tített számunkra. Csak a Munka, a jó és még iobb a hatékony munka se­gíthet rajtunk. Világszerte a munkát, az élet anv- íp.t. ?■' életet adó. teremtő munkát ünnepli ma a négvmiltiárdos embe­riség munkából élő naffv többsége Állami rangra emelt ünnepként a munkások államaiban, a szocialista országokban: másutt szolidabb kere­tek között, de féltve őrzött hagyo­mányként: ismét másutt pedig, a földkerekség sötétebb zugaiban, csak betiltva, titokban, vagv harcos de- monstrá'”'ókér't. Ám akár így akár úgr. máius elseje n vitág munkásai­nak. dolgozóinak hatalmas, nemzet­közi méretű összefolyását fejezi ki: összetartozásunkat tekintet nélkül bőrszínre és politikai színárnyalatra, világnézetre vagv műszaki-eazdasági fedettség színvonalára. (Sokszínű, eső«* bolygónkat behálózó jelképes felvonulás ez az, ünnep: szimbolikus kézfogás: szövetkezés a munka be­csületének kivívására vagy erősítésé­re. s ami ettől elválaszthatatlan, mert legfőbb elemi feltétele: a béke megvédése. Hol a helyünk nekünk, magyar dolgozóknak — munkásoknak, mező- gazdasági szövetkezetieknek, értelmi­ségieknek — ebben a világof átfogó íeikénes felvonulásban? Hová sorol­hatunk be: mit tudunk felmutatni? i'Hvei tudunk hozzájárulni a közös üwhöz; müven saiátos színárnvaia- tnVkpi aa^öqgí+hpHuk e májusi szín- nompát? Egváüalán: van-e jogosult­ságunk ünnepelni a munkát, amikor hétköznapjainkon folyvást azzal a gonddal kell küszködnünk. hogy munkánk — legalábbis a lehetősé­gekhez és kívánalmakhoz, a világ és a magunk szabta követelményekhez képest — nem elég jó, hatékony, eredményes? Nos. mindennek ellenére azért van mit felmutatnunk. Történelmi táv­latokban gondolkodva, persze. Hival­kodás nélkül, szerényen, de önérzet­tel mutathatjuk meg a világnak, hogy ez a valaha gazdaságilag-társa- dalmilag oly elmaradott ország, mióta sorsának irányítását maga a munkás- osztály, maga a dolgozó nép vette kezébe, gazdaságilag is legalábbis jó közepesen fejlett országgá verekedte fel magát. Mindenesetre magasabb szintre, mint a vele azonos mélypont­ról. azonos történelmi elmaradottság tehertételeivel induló, de tőkés tár­sadalmi viszonvok keretei közt meg­maradt. kapitalista úton járó orszá­gok többsége. Munkánkkal — csak a munkánkkal — évtizedünk küszöbé­ig olyan életszínvonalat sikerült elér­nünk. amely a leggazdagabb, a gazda­ságilag legfejlettebb tőkés társadalmak mércéjével mérve sem lebecsülendő: beleértve ebbe az életszínvonalba természetesen nemcsak a fogyasztóit, hanem a létbiztonságot s az élet mi­nőségének más meghatározó ténye­zőit is. Ropoant gondjainkat elis­merve sem 3<ei1 szégyelnünk. sőt igen nagy eredményként mutathatjuk fel. hogv szocialista népgazdaságunk talpon tudott maradni az utóbbi négy év világgazdasági viharaiban is. ami­kor pedig gyengén vasv közepesen fedett, sőt. nálunk fejlettebb nem­zetgazdaságok rendültek meg. Egy olyan világban, amelyben államok sora kénytelen csődöt, fizetésképtelen­séget jelenteni; amelyben a népesség nagyobb részének életnívója romlott le zuhanásszerűen: amelyben munkanél­küliek tízmilliói érzik bőrükön — a munka megbecsülése helvett — a munka értékének megalázó devalváló­dását: egv ilyen világban mi tiszta lel­kiismerettel nézhetünk szembe ma­gunkkal a munka ünnepén. Tiszta lelki ismerettel — de a legke­vésbé sem önelégültséggel, megnyug­vással A magyar munkásosztály, a maayar dolgozó nép marxista—leni­nista pártja, társadalmunk vezetőere­je látszatra szerény, falójában, csak nagyon kemény munkával elérhető célt tűzött ki évtizedünk küszöbén, XII. kongresszusán: az elért eredmé­nyek megvédésének és a későbbi to­vábblépés megalapozásának ropram- ját. Ezt az irányvonalat erősítene m-g nébán napja a párt Központ R-'zotl- sápának — a két kongresszus közötti „félidős” — határozata. Imponáló erőt és magabiztosságot sugárzó ténv. hogy az eddigi tapasztalatok nem kénvsze- rítenek bennünket az irány, a határo­zatok módosítására, a VI. ötéves terv megváltoztatására. Ugyanakkor hallat­lan erőfeszítésekre van szükség, az ed diginél is komolyabb munkára ahhoz hogy ezt az egész nénünk által egyet­értéssé] elfogadott irányt tartani, fel­adatainkat — kivált az ideieket — tel­jesíteni képesek legyünk. A munka ünneplésére csak hétköznapi szívós cselekedetek eredménye, munkánk ha­tékonyabbá tétele jogosíthat fel ben­nünket. A kor. amelyben élünk, s amely apáink-nagyapáink nemzedékének a májusi zászlók alá sorakoztatásával kezdődött: a munkásmozgalommal — az emberi történelem legnagyobb vál­tozásainak kora. S a leovéoletesebb vá­laszútok. alternatívák elé állítja az emberiséget. A tőke uralma — vagy a munka uralkodása? Ez a két. társa­dalmi rendszer fő kérdése. Amihez rögtön a második, nem kevésbé sors- dönfő járul. A munkában — a munka hatékonyságának, termelékenységének, eredményességének versenypályáján — dől el. bármily hosszú távon is. a küz­delem? Vagy pedig Földünknek a vi­lágűrre is kiterjesztett termonukleá­ris csataterein, egy olyan összecsapás­ban. amely az emberi civilizáció és kultúra, a tudomány és technika, min­den eddigi emberi munka összes gyü­mölcsét hamuvá égeti? Az értelmes válasz csak egy lehet a kérdésre: a bé­kének nincs ésszerű alternatívája. Jó. a munka versenyoálváián tehát: de reménytelenül behozhatatlan hátrá­nyokká1 ” Eleve az „aki szegény, az a legszegényebb” esélvtelensésével ? Tudva azt. hogy a munka hatéko­nyabbá. termelékenyebbé, versenvké- pesebbé tétele nemcsak jószándéktól és akarattól hanem műszaki színvo­naltól. meg jól húzó anyagi érdekelt­ségtől — csupa-csupa anyagi erőfor­rástól is függ. amit viszont ismét csak hatékonvabb munkával lehet elő­teremteni? Számolva az ilyen és ha­sonló ördögi körökkel'’ És megterhel­ve a nemzetközi feszültségből, a szo­cialista világra rákényszerített fegy­verkezési versenyből, az ellenünk sze­gezett gazdasági -szankciókból szárma­zó minden tehertétellel? Igen. ilyen iszonyúan nehéz körülmények között sincs más választási lehetőségünk, nem lehet más válaszunk: csak a munka. M indennapi aprómunkával — valójában óriási küzdelem­ben — megvédeni elért eredményeinket: gyarapíta­ni a világban szerény . lehetőségeink­hez kénest a munka társadalmának vonzereiét: szót érteni a munkából élő emberek közös nyelvén, a munka nvel_ vén- a gazdasági fejlődésünkhöz nél­külözhetetlen. kölcsönösen előnyös kapcsolatok által egyúttal enyhíteni a feszültséget- hozzájárulni a béke leg­főbb biztosítékának, a szocialista vi- 'ágrendszer erősítéséhez — csak ez. le­het az egve’len értelmes válaszunk ko­runk kihívásaira. Hogy iszonyúan ne­héz ez a munka? Igen. De énoen ezért — valóban! — ez a boldogabbik vége. FOTÖ: SZŰK ÖDÖN ELJEN MAJIS ELSEJE!

Next

/
Thumbnails
Contents