Kisalföld, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

BUDAPEST. Május elseje, a nemzetközi munkásmozga­lom nagy ünnepe tiszteletére szombaton a Parlament előtti Kossuth Lajos téren katonai tiszteletadás közepette fel­vonták az állami zászlót. Ugyancsak katonai tiszte­letadással vonták fel a ma­gyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zász­laját a gellérthegyi felsza­badulási emlékműnél. SZÓFIA: Tíz szocialista or­szág, köztük Magyarország, tudósainak részvételével pén­teken Szófiában befejeződött az „Interkozmosz” program földi erőforráskutatási cso­portjának kilencedik ülése, amelyen részt vett Farkas Bertalan és Magyari Béla. A következő évre szóló mun­katerv elfogadása mellett összeállították az 1980—1990 közötti közös tudományos kutatómunka programterve­zetét. " CANCÚN. A közép-ameri­kai konfliktus békés rendezés­­e, a palesztíniai nép harcá­nak támogatása, a Malvin­­szigetek hovatartozásának tárgyalásos rendezése és az Amerikai Államok Szerveze­tének átszervezése mellett foglalt állást pénteken ki­adott közös közleményében Joao Figueiredo brazil és Miguel de la Madrid mexikói államfő. Ezt követően, há­romnapos tárgyalása befejez­tével a brazil elnök vissza­tért hazájába. TOKIÓ. Szombaton elin­dult tíznapos ASEAN-körút­­jára Nakaszone Jaszuhiro ja­pán miniszterelnök. Útjára elkísérte Abe Sintaro kül­ügyminiszter is. Nakaszone Jaszuhiro a következő tíz napban ellátogat a Délkelet­ázsiai Országok Szövetségé­nek öt tagállamába Indoné­ziába, Thaiföldre, Szingapúr­ba a Fülöp-szigetekre és Ma­laysiába. BEJRÚT: A Jeruzsálem és Bejrút között ingázó George Shultz amerikai külügymi­niszter szombat délelőtt visz­­szatért a libanoni fővárosba és tájékoztatta Amin Gema­­jel elnököt az izraeli csapat­kivonási feltételekkel kapcso­latos „magyarázatokról” — a libanoni álláspont izraeli fo­gadtatásáról. HOSIMINH-VÁROS. Ho­siminh városban megemlé­keztek, a város, — a volt Saigon — és a déli ország­rész felszabadulásának 8. év­fordulójáról. A TASZSZ szovjet hírügynökség hely­színi tudósítása megállapítja, hogy az elmúlt közel egy év­tized során az országrészben megerősödött a szocialista szektor, a parasztcsaládok egynegyede a különféle tí­pusú szövetkezetekben dol­gozik. WASHINGTON: Holtan ta­lálták lakásán pénteken Wal­do Dubbersteint, a CIA és a katonai hírszerzés nyugdíjas szakértőjét, akinek ezen a napon kellett volna bíróság elé állnia, mert állítólag ál­lamtitkokat adott el pénzért Líbiának egy Wilson nevű volt CIA-ügynökön keresz­tül. H HIl 2 ] Az emberiség közös ügye a béke Vinizlay Gyula ünnepi beszéde Kedves nézők, rádióhallga­tók, barátaim!* A munkásosztály legna­gyobb nemzetközi ünnepére készülünk. Az előestén kö­szöntöm önöket pártunk, az elnöki tanács, a kormány és a szakszervezetek nevében. Sajátos ünnep május else­je. A munka és az emberi méltóság szülte, s így az esz­tendő legszebb napjaként él bennünk. Igaz, az első buda­pesti nagygyűlés óta az ün­nep jellege formálódott, ala­kult, de tartalma változat­lan: ma is a békéért, a tisz­tességes emberi életért és a munkáért harcoló dolgozók seregszemléje. Aligha lehet megállapítani, hányan ünnepelnek ma szer­te a világon. De annyi bizo­nyos, hogy az idei május el­sején borul­tabb a világ ég­boltja, a dolgozó tömegek szándékosan megrontott vi­lágpolitikai légkör és a vele együtt járó gazdasági válság fenyegetettségében ünnepel­nek. De ünnepelnek! Hiszen bármilyen is legyen a helyzet, a munka, az alko­tás tartja fönn és nemesíti az emberiséget. E meggyőződés­sel köszöntj­ük mindazokat, akik töretlenül küzdenek, dolgoznak és hisznek a köz­napok munkás erejében. Hí­vunk mi is mindenkit május elsején ünnepelni. Köszönet illeti az előttünk járó nemzedékeket, a nyug­díjasokat, a veteránokat, hi­szen az ő munkával töltött életútjuk vezetett el a má­hoz. Közük­ van minden eredményhez, aminek ma örülhetünk. Épületekben, hi­dakban, tervekben, alkotá­sokban él tovább munkálko­dásuk. Mi sem és a mai if­júság sem lehet tétlenebb, elődjeinek példája nyomán már erősebb szívvel és aka­rattal haladhatunk minden május elsejék céljai felé. De ezen a világünnepen nemcsak a tegnapokra emlé­kezünk, hanem a mára s a holnapra i­s tekintünk. Hagyományaink, céljaink és eszméink erejének tudatá­ban derűlátók vagyunk, hi­szen a világ dolgozói és a magyar dolgozók nem először­­im­ertik nehéz körülmények között a munka nagy ünne­pét­ is többször volt nehéz helyzetben az elmúlt harmincnyolc év során. A döntő, a meghatározó azonban mindig, és most is, a dolgozó emberek cselekvő magatartása volt. Semmivel sem helyettesíthető az az el­szántság és akarat, amellyel fölülemelkedtünk a politikai és gazdasági nehézségeken. E küzdelemben embermilliók fegyelmezett örök tüntetés­sel fölérő munkálkodása visz előre Kétségtelen, hogy a gazda­sági helyzet kihívásai egyre keményebbek, s nan mint nan munkára, a figyelem és a fegyelem összpontosítására a­­ SZOT titkárának iránta elhangzott rádió- és tévébeszédek késztetnek bennünket. Fel­szabadulásunk óta talán még sohasem volt olyan égetően nagy szükség az öntudatos munkálkodásra, mint nap­jainkban. Ezt vállaljuk is, hogy meg­őrizzük mind­azokat az ered­ményeket, amelyeket a ma­gunkénak mondhatunk. Tud­nunk kell, hogy fejlődésünk feltételeit megteremteni, megóvni, gondjainkat meg­szüntetni nekünk magunk­nak kell. Óriási feladat ez, tiszteletre méltó, nagy és kü­lönleges vállalkozás. A gondolkodás és a gya­korlat régi,­avult formáival ez a feladat nem is oldható meg. Mindannyiunk élete, egész társadalmunk négy év­tizedes útja a nehézségek, az eredmények összefonódásá­ban haladt előre, most min­den vonatkozásban újítanunk kell! S mi képesek vagyunk a megújulásra. Éppen, mert fölismertük, hogy csak az ed­digieknél is jobb munkával, nagyobb áldozatokkal, foko­zottabb erőfeszítésekkel jut­hatunk előbbre. A legfonto­sabb, hogy a dolgozók a gya­korlatban érezzék azt, hogy ami országunkban történik, az ő értük, az érdekükben és velük együtt történik. Nin­csen csodaszer egyéni vágya­ink és társadalmi haladásunk elősegítésére, csak az, amit most ünneplünk: a munka. E közös tevékenységében egyetlen lelkiismeretes dol­gozó ember sem pótolható. Terveink is csak úgy valósít­hatók meg, ha a maga helyén mindenki maradéktalanul eleget tesz vállalt feladatá­nak. Ha ez így van, abból az is következik, hogy a jó, a hatékony és tisztességes mun­kát övezze elismerés. A be­csülettel helytálló dolgozók — és ők vannak többségben! — ezt teljes joggal el is vár­ják. Ahogy azt is, hogy az ő lelkiismeretes tevékenységük, odaadásuk legyen a példa­­adó. _ A fegyelmezetlenség, felelőtlenség eltűrése közér­deket sért. Mindennek a min­dennapos összhangja bizto­sítja, hogy népünk minden rétege megértse, magáénak érezze politikánkat. Az ünnepen is szólni kell arról, hogy a munka és az életszínvonal elválaszthatat­lan fogalmak, melyek már az ünnep születését is meghatá­rozták. Amikor arról szó­lunk, hogy a cél: a már megszerzett életszínvonal megtartása, igazában magá­ról a munkáról beszélünk. Vagyis arról szólunk, hogy miként dolgozunk, kellő fe­lelősséggel érezzük-e át: a ránk bízott feladatok mit je­lentenek a gazdaságnak, tud­juk-e valamennyien tenniva­lónkat? A nagy célokhoz sok köznapi erőt, sok apró erőfe­szítést kell megterveznünk és összehangolnunk. A cél nem változott. Van mit megvédenünk, közel négy évtized tanúsítja, hogy munkánk gyümölcsöző volt. Eredményeink megtartásá­nak egyetlen útja van: a fej­lődés. Nem tesz jó szolgála­tot, aki bármilyen vonatko­zásban is konzerválni akarja a régit. Az emberiség is gyors tempóban halad előre. Mi életünk során tartósan elő­ször kerültünk a társadalmi haladás élenjárói sorába. Ránk nem vár, hozzánk nem igazodik a világ, nekünk kell lépést tartani gy­rsuló ha­ladásával. A felmért erők azt mutatják: erre is vannak még tartalékaink! Mindezekből az következik, hogy tudnunk kell: a mun­kában nem korlátok, hanem jó irányba vezető utak vár­nak ránk. Elsőbbséget kell biztosítani az újat hozó tö­rekvéseknek; támogatni kell a társadalomért tenni akarók lelkesedését. Sem a kicsinyesség, sem a bürokrácia, sem a ragaszko­dás a megszokotthoz nem állhatja útját ennek, az egyetlen reális és értékes tö­rekvés megvalósulásának. Ahogyan elválaszthatatlan a munka eredménye és az élet­­színvonal, úgy az alkotó­munka és a béke is feltéte­lezik egymást. Mondhatjuk: édestestvérek. Alkotni, gyarapodni, fej­lődni csak békében lehetsé­ges. Az embert hiába fűti a teremtés vágya, hiába heví­tik a legnemesebb célok, ha nincs béke. Az emberiségnek sok közös ügye van, de a leglényegesebb közös ügy és óhaj: a béke. Nincs is olyan ország a világon, ahol mind erőteljesebben ne hallatnák szavukat a békemozgalom aktivistái. Hangjuk egyre messzebb hangzó, mert nem fenyegette meg az emberisé­get tragikusabb és pusztítóbb veszély, mint a nukleáris há­ború! Minden értelmes, az értel­met és az eddig létrehozott közös értékeket féltő ember döbbenten hallgatja a ..kor­látozott” és az ..elhúzódó”, valamint a más háborús ..el­méletekről” érkező híreket. Mindezek ellen tiltakozik az emberi értelem! Nem lehet így játszadozni százezrek és milliók — valójában az em­beriség — életével. Szerencsére van erő a há­ború és a hódító törekvései­ megfékezésére. Nagyvonalú és felelősségteljes készség formájában is. A Szovjet­unió egyoldalúan kötelezett­séget vállalt, hogy nem al­kalmaz elsőnek atomfegy­vert. A megfékezésre van elég visszarettentő erő is. Ez a béke biztosítéka, s annak feltétele, hogy az ember méltón kiteljesíthesse önma­­gát és megvalósíthassa cél­jait. Európa érzékeny. A világ csakúgy. De ma mindennél jobban kell tudnunk, hogy a béke azonos az élettel, a hi­vatással, a mindennapi ke­nyérrel. Ezen a májusi ünnepen jó pihenést, kellemes kikapcso­lódást kívánok minden , dol­gozónak, hazánk minden pol­gárának. Kívánom, hogy az ünnep fölemelő pillamatai adjanak újabb erőt és len­dületet közös munkánk to­vábbi folytatásához. eeín­te el Kádár János válasza hat európai ország felhívására Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára válaszolt arra a felhívásra, amelyet Ausztria, Ciprus, Finn­ország, San Marino, Svédország és Jugo­szlávia állam- és kormányfői a madridi találkozó mielőbbi sikeres befejezése érde­kében intézett a helsinki záróokmány alá­íróihoz. A Központi Bizottság első titkára vála­szában nagyra értékeli és a madridi talál­kozó mielőbbi eredményes befejezésére, az európai biztonsági és együttműködési fo­lyamat fenntartására irányuló pozitív lé­pésként üdvözli a semleges és er­re köte­lezett országok állam- és kormányfőinek kezdeményezését. A Magyar Népköztársaság politikájában, nemzetközi tevékenységében a helsinki zá­róokmány elveit és ajánlásait követi. Osztja a felhívásban kifejezésre juttatott aggodalmat a madridi találkozó jelenlegi állásával és az európai biztonsági és együttműködési folyamat egészével kapcso­latban, s azt a meggyőződést is hogy sür­gős politikai döntésre van szükség a Mad­ridban folyó munka mielőbbi eredményes befejezése érdekében. A Magyar Népköztársaság szövetségesei­vel és Európa több más államával együtt, kezdettől fogva tanújelét adta a konstruk­tív munkára irányuló politikai készségnek. Most arra van szükség, hogy azok a kor­mányok, amelyek eddig vonakodtak ettől, ugyanígy járjanak el és építő szellemben segítsék elő a konszenzus elérését. Kádár János válaszában kifejezésre jut­tatja meggyőződését, hogy a madridi talál­kozó eredményes befejezése lendületet ad­na az európai biztonság és együttműködés folyamatának. A találkozó kudarcának vi­szont kedvezőtlen hatása lenne Európa és szélesebben véve a világ helyzetére. A magyar küldöttség a jövőben is min­den tőle telhetőt megtesz azért, hogy a madridi találkozó tartalmas és kiegyensú­lyozott záródokumentum elfogadásával mi­előbb befejeződjék. A hat állam- és kor­mányfő felhívása újabb értékes bátorítást ad küldöttségünknek e tevékenységében. Változatlanul az a véleményünk hogy a semleges és el nem kötelezett országok zá­ródokumentum-tervezete jó alap a madri­di tanácskozás eredményes befejezéséhez, — hangsúlyozza a Központi Bizottság első tit­kára. • •Ünnepi táviratváltás Jókívánságok a testvérmegyékből Május elseje, a munkásosztály nemzetközi ünne­pe alkalmából a megyei pártbizottság címére üdvöz­lő táviratok érkeztek a testvérmegyékből. Üdvözlő táviratot küldött az örmény Kommu­­nista Párt első titkára, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Konini vajdasági Bizottságának első titkára, a Német Szocialista Egységpárt Erfurt megyei Bizott­ságának első titkára és a Szlovák Kommunista Párt Nyugat-szlovákiai területi Bizottságának első titká­ra. A testvérmegyék pártvezetői a táviratokban kö­szöntik megyénk párt-, állami és társadalmi vezető­it, vezető testületeit, megyénk lakosságát. Sikereket kívánnak a szocialista építőmunkához és kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy a testvéri kapcsolatok a szocialista internacionalizmus jegyében a jövőben is tovább erősödnek. A táviratokat a megyei pártbizottság nevében Háry Béla, első titkár viszonozta. ■ Spanyolországban május 8-án községtanácsi válasz­tások lesznek. A spanyol pártok teljes erőbedobással küz­denek a választási kampány során. Képünkön: Adolfo Su­arez volt kormányfő sajátkezűleg ragaszt fel néhány pla­kátot Salamanca belvárosában. Lenin­békedíjasok Mikisz Theodorakisz görög zeneszerző, Liber Seregni uruguay-i politikus, Mah­mud Dervis palesztin költő, és John Morgan kanadai lel­kipásztor kapta meg az 1980—1982. évre szóló nem­zetközi Lenin-békedíjat. A nemzetközi Lenin-béke­­díj bizottság határozata ki­mondja, hogy e közéleti sze­mélyiségek „a béke megőrzé­séért és megszilárdításáért vívott harcban szerzett ki­magasló érdemeikért” része­sültek a kitüntetésben. A díj odaítéléséről, a be­terjesztett javaslatok átte­kintése után, a nemzetközi Lenin-békedíj-bizottság áp­rilis 21-i ülésén döntött. A bizottság elnöke Nyiko­­laj Blohin akadémikus, s tagjai nemzetközileg ismert személyiségek. A bizottság tagjai között van Anna Seg­­hers német írónő, Renata Guttuso olasz festő, Nguyen Thi Binh vietnami és Jozef Cvrankieroicz lengyel poli­tikus. Olasz kormányválság Láthatáron az új választások Az olasz kormány lemon­dásának bejelentését köve­tően, Sandro Pertini köztár­sasági elnök szombaton reg­gel megkezdte konzultációit a válság megoldására. Először két elődjét, Giu­seppe Saragatot és Giovanni Leonet fogadta, majd a par­lament két házának elnöké­vel, Nilde Jodlival, illetve Tommaso Morlinoval tár­gyalt. Ezután a pártok kép­viselői következnek. Pertini ma délben be akar­ja fejezni a konzultáció-so­rozatot. Sajtóközlések sze­rint az elnök már a hét ele­jén bejelenti a parlament feloszlatását, és kitűzik a választások időpontját. Va­lószínű, hogy a községtaná­csi választással együtt, jú­nius 26-án szólítják úrnak elé a szavazópolgárokat. Az előrehozott választás 290 milliárd líra különki­adással terheli meg az álla­mi költségvetést. Az OKP keddre vezetőségi ülést hívott össze, május má­sodik hetében pedig a Köz­ponti Bizottság tanácskozik majd. A jövő hét körvonalazhat­ja az esetleges kormányszö­vetséget, a koalíciós formu­lát, vagy legalábbis az erre utaló szándékokat. ­1983. május 1., vasárnap

Next