Kisalföld, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-02 / 181. szám

Megkezdte munkáját az eszperantó világkongresszus Vasárnap délelőtt a Buda­pest Spor­tcsa­rnokban az eszperantó himnusz hangjai­val megkezdődött a­­18. esz­perantó világkongresszus. A nagyszabású találkozót Gre­­goire Ktaertens, az Eszpe­rantó Világszövetség elnöke nyitotta meg. Üdvözölte a 70 országból összegyűlt mintegy ötezer eszperantistát, vala­mint a kongresszus elnöksé­gében helyet, foglaló vendé­geket, köztük Gáspár Sán­dort, az Elnöki Tanács he­lyettes elnökét, a rendezvény fővédnökét és Sarlós Istvánt, a Minisztertanács elnökhe­lyettesét, a védnöki testü­let elnökét. Kedves jelenet kö­vetkezett ezután: az egyhe­tes tanácskozással egyidőb­en zajló nemzetközi eszperantis­­ta gyermekkongresszus részt­vevői és magyar úttörők kö­szöntötték a küldötteket. Ezután Gáspár Sándor a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa, a magyar dol­gozók és az eszperantisták világtalálkozójának otthont nyújtó főváros lakosságának nevében köszöntötte a 68. eszperantó világkongresszus valamennyi résztvevőjét, majd arról szólt: nem tudni, hogy Bábel legendájának van-e történeti alapja, de az tény, hogy az emberiség egész történelme során nyel­vi megosztottságban élt. E helyzet megváltoztatásának szándéka vezette azokat, akik csaknem száz esztende­je lerakták egy közös nyelv, az eszperantó alapjait. Az eszperantóét, amely a kölcsö­nös megismerés és megértés nyelve, s elősegítheti, hogy a világon létrejött valamennyi szellemi és kulturális érték az egész emberiség közszi­­njévé váljék. Ezért — foly­tatta —­ az eszperantisták mozgalmát az utóbbi évtize­dek egyik legtisztább, legne­mesebb mozgalmának tekint­hetjük.A tanácskozás fő témájá­nak bevezető előadását Ri­­charts E. Butler, a Nemzet­közi Távközlési Unió (ITU) főtitkára, a hírközlési világ­év főkoordinátora, a kong­resszus díszvendége tartotta A hírközlési világév és a kommunikáció címmel. Délután ünnepségen emlé­keztek az Eszperantó Világ­­szövetség 75 évvel ezelőtti megalakulására. Quégoire Maertens áttekintette az egyre erősödő mozgalom ed­digi történetét, s előadásában nagy teret szentelt a világ eszperantistái előtt álló fel­adatoknak. Ezt követően a különböző országok eszperantó mozgal­mának vezetői köszöntötték a kongresszust. Az ünnepség után kezdte meg munkáját a kongresszus nemzetközi egyeteme, mely­nek egyhetes programjában , az orvostudománytól a környezetvédelemig, a leg­különfélébb témakörökben hangzanak el előadások. Este a Budapest Sportcsar­nokban a kongresszus ma­gyar nemzeti estjének kultu­rális programját tekintették meg a küldöttek. Hétfőn a Budapest Sport­­csarnokban szekcióülésekkel, szakmai rendezvényekkel, egyetemi előadásokkal foly­tatta munkáját a 68. eszpe­rantó világkongresszus. Délután rendezték a Nem­zetközi Eszperantó Szövetség szakmai szervezeteinek­­ együttes közgyűlését, ame­lyen a különböző csoportok tagjait egyaránt érdeklő kérdéseket vitatták meg. A nap folyamán számos különleges témával foglalko­zó munkacsoport is ülést tartott, így például az ide­genforgalommal foglalkozó eszperantisták nyilvános ülé­sen vitatták meg, miként se­­gítheti a turizmus a mozga­­lom még szélesebb­­ körűvé válását. A Pataky István Művelő­dési Központban délután megkezdődtek az eszperantó nyelvű színházi előadások. Este a csillebérci úttörőtá­borban nemzetközi gyermek­­tábor nyílt a világkongresszu­son részt vevő szülők gyer­mekeinek részvételével. A Budapest Sportcsarnokban nagysikerű kórusestet ren­deztek, amelyen bolgár, len­gyel és magyar dalosok lép­tek fel. Közel-Kelet Kiújultak a harcok Izrael és az Egyesült Álla­mok közel kerültek ahhoz, hogy megállapodásra jussa­nak egy közös libanoni stra­tégiában — jelentette ki va­sárnap New Yorkban Mose Arensz izraeli hadügymi­niszter. Hafez Asszad szíriai elnök országa fegyveres erőinek napján a hadsereghez inté­zett üzenetében vitatta az Egyesült Államoknak a kö­zel-keleti közvetítői szerep­hez való jogát. Izraelt egész történelme során mindenkor Washington bátorította az agresszióra; ugyancsak az Egyesült Államok volt az, amely az agresszió anyagi feltételeit előteremtette — mutatott rá Asszad. Bírálta a libanoni kormányt is, amiért szövetségre lépett az Egye­sült Államokkal és amiért — mint mondta — nem Izraelt, hanem Szíriát tekinti ellen­ségének. Vasárnap a kelet-libanoni Bekaa-völgyben ismét ki­újultak a harcok az El Fa­tah palesztin szervezet szem­benálló csoportjai között. Arafat — nyugati hírügy­nökségek jelentése szerint — azzal vádolja Szíriát, hogy nehézfegyvereket, rakétákat és harckocsikat vet be a PFSZ utánpótlási vonalainak elvágására. Ismét azt vetette Szíria szemére, hogy a PFSZ „politikai és szervezeti” fel­számolását akarja. USA—Salvador Stone első alkalommal találkozott Zamorával Richard Stone, Reagan amerikai elnök közép-ameri­kai különmegbízottja vasár­nap a kolumbiai fővárosban találkozott Ruben Zamorával, a salvadori Forradalmi De­mokratikus Front elnökével. Ez volt az első alkalom, hogy az Egyesült Államok és a salvadori hazafiak hivata­los képviselői közvetlen tár­gyalást folytattak. A kétórás találkozóról Be­­lisario Betancur kolumbiai államfő — akinek segítségé­vel létrejött a találkozó — sajtóértekezletén csak annyit közölt, hogy Stone és Zamo­ra megbeszélése a közép­amerikai válság békés meg­oldását szolgálta. Ruben Zamora, a salvadori hazafias erők képviselője va­sárnap Reagan elnök közép­amerikai különmegbízottjá­­val folytatott megbeszélése után kijelentette, hogy ezt az első találkozót „igen rövid időn belül” több is követi majd. A „Caracol” kolumbiai rá­dióállomásnak adott nyilat­kozatában Zamora, a salva­dori Forradalmi Demokrati­kus Front és a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front közös képviselője nem közölt részleteket Stone-nal folytatott tárgyalásai részle­teiről. „Igen kényes folya­matról van szó, ami nagy elővigyázatosságot igényel” — mondotta Zamora. Az áfész a kistelepüléseken (Folytatás az 1. oldalról.) baközi Áfész. A szerződéses üzemeltetés a kisközségekben is egyre népszerűbb, jelenleg egy üzlet, valamint öt ven­déglátó egység működik ilyen formában. — Szövetkezetünk a kiste­lepülések ellátását szívügyé­nek tekinti, általában­­évente több alkalommal is megtár­gyaljuk a gondokat. Az áru­forgalmi osztály és a területi ügyvezetők feladatául jelöl­tük meg, hogy a kibővített cikklistákat, a bolti megren­delések teljesítését ellenőriz­zék, ha szükséges tegyenek megfelelő intézkedéseket a szállítók felé az áruellátás biztosítása érdekében — mondja végezetül az áfész el­nöke. Az intézkedéseket komo­lyan veszik a csornai áfész­­nál, amit az is jelez, hogy az idén Barbacstól Szilsárkányig szinte minden boltban nőtt forgalom. Í­­Gy. * —Klffll PD­D------ Szovjet felhívás Helsinki évfordulója A helsinki záróokmány aláírásának nyolcadik évfor­dulója alkalmából Moszkvá­ban hétfőn nagygyűlést ren­dezett az európai biztonság és együttműködés szovjet bi­zottsága. Előadói beszédében Alekszej Sityikov, a bizottság elnöke, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Szövetségi Ta­nácsának elnöke méltatta a nyolc évvel ezelőtti esemény és a záróokmány jelentőségét. A nagygyűlésen elfogadott felhívás a többi között meg­állapítja: a szovjet nép sen­kinek sem engedi meg a vi­lágban és az Európában ki­alakult egyensúly megbontá­sát, országa fenyegetését. A dokumentum hangsú­lyozza: az új amerikai raké­ták­­nyugat-európai telepítése — akárhány rakétáról is le­gyen szó — csapást mérne a fegyverzetkorlátozásról már folyó tárgyalásokra, úja­bb súlyos károkat okozna az ál­lamok közötti bizalom légkö­rének, megnövelné egy eset­leges katasztrófa kirobbaná­sának veszélyét — akár a vé­letlen következménye lenne az, akár azoknak rosszindu­latú tevékenységéből követ­keznék be, akik katonai fö­lényre törnek és az első csa­pással akarják megnyerni a nukleáris háborút. A szovjet közvélemény egyetért az Európában, az Egyesült Államokban és az egész világon kibontakozott békemozgalom résztvevőinek követelésével, azonnal, amíg nem késő, hagyjanak fel a nukleáris háborúra történő felkészüléssel az egész vilá­gon. A dokumentum végezetül felhívással fordul a békéért aggódó valamennyi ember­hez: tegyenek meg mindent, fokozzák erőfeszítéseiket an­nak érdekében, hogy az 1983- as esztendőben sikerüljön fordulatot elérni a katonai enyhülés irányába. Az SZKP forrásainál Az elszigeteltség ellen Nyolcvan évvel ezelőtt, 1903. júliusban és augusztusban zajlott le az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt (OSZDMP) II. kongresszusa. Ezen befejeződött a for­radalmi marxista szervezetek egyesülésének folyamata és a Lenin által kidolgozott eszmei-politikai és szervezeti alapokon megalakult az oroszországi munkásosztály párt­ja. Most ez a párt — a Szovjetunió Kommunista Pártja — vezető és irányító író a Szovjetunióban, a szovjet politikai rendszer, valamennyi állam­i és társadalmi szer­vezet magja. Az Iszkra első száma és a szerkesztőség tagjai: Lenin, Ple­­hanov, Martov, Zaszulics, Akszelrod, Petreszov és Krupsz­­kaja.­­ A II. kongresszust nagy előkészítő munka előzte meg. Ezt különösen szüksé­gessé tette, hogy a kongresz­­szus lényegében véve alapító kongresszus volt, hogy alap­vető elméleti kérdéseket kel­­lett megvizsgálnia, hogy le­rakta a pártideológia alapját. Az OSZDMP 1898 márciusá­ban megtartott I. kongresszu­sa kinyilatkoztatta a párt megalakulását. Egységes program és szervezeti sza­bályzat hiányában azonban a szociáldemokrata szervezetek mind eszmei, mind szervezeti tekintetben el­ voltak szigetel­ve egymástól. A tudományos szocializmus eszméinek az iz­mosodó munkásmozgalommal való egyesítését megakadá­lyozta az opportunizmus. Le kellett küzdeni a forradalmi szervezetek elszigeteltségét és kontárkodását, határozot­tan el kellett határolódni az opportunistáktól, ki kellett dolgozni az oroszországi pro­letariátus egységes marxista pártjának programalapjait, taktikai és szervezeti elveit. A kongresszus 1903. július 30-án nyílt meg Brüsszelben. Az első 13 ülést egy elhagy­a­­tott raktárhelyiségben sike­rült megtartani. A belga rendőrség csakhamar megfi­gyelés alá vonta a küldötte­ket és néhányat közülük ki­utasított az országból. A részt­vevők átköltöztek Londonba, ahol aztán a következő 24 ülést megtartották. A kongresszus számára különböző munkás­­szervezetektől béreltek ter­meket. A kongresszust a szervező­­bizottság megbízásából G. V. Plehanov nyitotta meg, aki 1883-ban munka felszaba­dítása néven marxista cso­portot szervezett, és sokat tett a marxizmus oroszorszá­gi terjesztéséért. „20 évvel ezelőtt semmik voltunk — mondta a szónok —, most vi­szont már nagy társadalmi erők ... Tudatos kifejezést kell adnunk ennek az ösztö­nös erőnek programunkban, taktiká­nkban, szervezetünk­ben. Ez a feladata kongresz­­szusunknak, amelyre, mint látják, rendkívül sok komoly és nehéz munka vár. Meggyő- Egy szenvedélyes álom E munka óriási része a Lenin által létrehozott ille­gális összoroszországi politi­kai lapra, az Iszkrára hárult. Ennek első száma 1900 de­cemberében jelent meg. Az Iszkrának­ igen nagy érdeme van a pártprogramnak és a párt létrehozását célzó szer­vezési terv kidolgozásában, az OSZDMP II. kongresszu­sának előkészítésében és ösz­­szehívásában. Azóta, hogy a szervezőbizottság megkezdt­e a kongresszus közvetlen elő­készítését, a vele kapcsolatos egész munka voltaképpen V. I. Leninre hárult, aki külföldön élt. „Az ■ Oroszországgal való levelezés szörnyen megviselte az idegeit — emlékezett vissza Lenin harcostársa és felesége, N. K. Krupszkaja. — Hete­­kig, hónapokig várni a vála­szokat a levelekre, állandóan az egész ügy kudarcát várni, állandóan bizonytalanságban lenni az ügy kibontakozása felől: mindez a legkevésbé felelt meg Vlagyimir Iljics jellemének... ő szenvedé­lyesen álmodozott olyan egy­séges összeforrott párt létre­hozásáról, amelyben feloldód­nának a párt iránti viszo­ny­ukat egyéni ,t­olyonszenve­k­­re vagy ellenszenvekre alapo­­­­zó összes, különálló körök , amelyben nem lennének sem­­miféle mesterséges válaszfa­lak, köztük nemzeti válasz­falak sem.É­ződésem azonban, hogy ezt a komoly és nehéz munkát sze­rencsésen elvégezzük és ez a kongresszus korszakos jelen­tőségű lesz pártunk történe­tében.” A képviseleti feltételeknek megfelelően a kongresszus munkájában való részvétel jogát csupán azok a szociál­demokrata szervezetek kap­ták meg, amelyek legalább egy évig aktív forradalmi munkát végeztek. Ezért a kongresszuson az OSZDMP 26 szervezete képviseltette magát, amelyek több ezer ta­got egyesítettek soraikban. Összesen 43 delegátus vett részt 51 szavazati joggal és 14 delegátus tanácskozói jog­gal. Túlsúlyban voltak kö­zöttük a fiatal, erőtől duzza­dó és energikus forradaloná­­­­rok. Lenin akkor 33 éves volt, sok delegátus életkora nem haladta meg a 30 évet. ők magának a pártnak a fi­atalságát jelképezték. Túlsúlyban az Iszkrások Bár az Iszkra jelentős mér­tékben hozzájárult az oppor­tunisták elleni harchoz és so­kat tett a forradalmi marxis­ták tömörítéséért, a kong­resszus összetétele mégis he­terogén volt. Képviselve vol­tak a pártban akkoriban meglévő különféle eszmei áramlatok. A következetes proletár forradalmárokon kí­vül ott voltak az opportunista irányzat képviselői is, akik a közi érdekeket védelmezték az egész párt érdekeinek ro­­vására. A következetes mar­xisták, az Iszkra hívei 33 szavazattal rendelkeztek. 10 szavazattal az Ingadozó kö­zép, vagy ahogy nevezték őket, a „Mocsár”, s 8. szava­zattal az Iszkra nyílt ellenfe­­­­lei, az opportunista irányzat * kifejezői, így az Iszkrásak többségben voltak és egysé­gesen fellépve biztosíthatták a forradalmi irány győzel­mét minden megvitatott kér­désben. ..Ez a 33 Iszkrás is, aki egységben mindig eldön­tötte minden egyes kérdés sorsát a kongresszuson, két alcsoportra szakadt, de végle­gesen csak a kongresszus vé­gén szakadt ketté” — írta Lenin az OSZDMP II. kong­resszusáról szóló beszámoló­ban. Leran híveinek, vagyis a „szilárd" Iszkrásoknak 24 szavazatuk volt, az opportu­nizmusra ha­zamos határo­zatlan, ingadozó Iszkrások, akik L. Martovot követték, 9 szavazattal rendelkeztek. Ez az erőviszony meghatározta az éles elvi harcot, gyakorla­tilag az egész kongresszus folyamán. A kongresszus elején az Iszkrások valamennyien egy­ségesek voltak. „A kongresz­­szus az összes Iszrások békés és barátságos együttműködé­­sével kezdődött, s bár árnya­lati véleménykülönbségek­­ természetesen mindig voltak köztük, kifelé ezek az árnya­­lati különbségek nem jelent­keztek politikai nézeteltéré­sekként” — írta később Le­nin. Csakhamar azonban ki­tűnt, hogy az Iszkrások kö­zött nem minden téren ilyen kedvező a helyzet. Következik: PROGRAM . .. HARCHOZ. Lenin­ 33 éves volt... A Magyar Nemzeti Bank tájékoztatója Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok­­változatlanul az 1982. szeptember 21-i közlésnek megfelelően van­nak érvényben. VALUTA (BANKJEGY és csekk) Árfolyamok Érvényben: 1982. augusztus 2-tól Pénznem vételi eladási árf. 100 egye. Ft-ban angol font 6561,95 6967,85 ausztrál dollár 3792,96 4027,58 belga frank 81,86 86,92 dán korona 455,66 483,84 finn márka a) 764,73 81, 03 francia frank 546 33 580,13 görög drachma b) 48,99 52,02 hollandi forint 1471,78 1562,63 japán jen (1000) 178,56 189,60 jugoszláv dinár a) 47,50 50,44 kanadai dollár 3493,10 3709,18 kuvaiti dinár 14590,82 15493,34 norvég korona 583,75 619,33 NSZK márka 1642,24 1743,82 olasz líra (1000) 27,76 29,18 osztrák schilling 233,80 248,26 portugál escudo 36,01 38,23 spanyol peseta 28,95 30,75 svájci frank 2021,46 2146,50 svéd korona a) 559,13 593,71 USA dollár 4303,49 4569,6» a) vásárolható legmagasabb bankjegy-címlet: 100-as b) vásárolható legmagasabb bankjegy-címlet: 500-as >1983, augusztus 2., kedd

Next