Kisalföld, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-01 / 26. szám

Ülést tartott a megyei pártbizottság (Folytatás az 1. oldalról) iányát, és segíteni a mun­kaerő racionális foglalkoz­tatását. A munkásosztály szemében ma is elsősorban az érdekvédelem igazolja a szakszervezetek létjogosult­ságát, aminek az volt és az is marad az alapja, hogy a szakszervezetek érzékelik leginkább azokat az érde­keket, amelyek a dolgozó tömegek számára felismer­hetők. Ugyanakkor a szoci­alista társadalom mai fej­lettségi fokán hiányzik a feltétele a minden, jogosnak elismert igény kielégítésé­nek, így aztán, mivel a jo­gos igények és a kielégítés lehetőségei között nőnek a feszültségek, reálisan azzal kell számolni, h hogy az ér­­dekösszeü­tközések erősöd­hetnek. Minthogy az érdek­­védelmi munka tartalma nem más, mint a különbö­ző érdekek érvényesülésé­nek összehangolása, ezért előtérbe kerül az igények rangsorolása, az érdekek hozzáértő felismerése, vala­mint a feltételek megterem­téséért végzett sokoldalú te­vékenység. — Azt kérjük, és javasoljuk — mondta —, hogy a szakszervezeti szer­vek az érdekek felismerése, elemzése során körültekin­tőbben, az egyeztetést job­ban a társadalmi érdek fi­gyelembe vételével, a meg-A megyei pártbizottság az egyes politikai célkitűzések kialakításába mindig be­vonta a szakszervezeti szer­veket, a végrehajtás érdeké­ben pedig megfogalmazta a szakszervezetben dolgozó kommunisták számára a kö­vetelményeket. Közben ter­mészetesen tiszteletben tar­totta és biztosította a szak­­szervezetek önálló tevékeny­ségét. A megyei és a váro­si pártbizottságok példája, követelményt támasztó, se­gítő, ellenőrző tevékenysé­ge hatására a pártszervek egy része ma már a munka­tervben illetve az egyes tes­tületi témák során megfogal­mazza az elvárásait a szak­­szervezetekben dolgozó kom­munisták felé. Mindezek el­lenére tapasztalható a mun­kában gyengeség. Több he­lyen a szakszervezeti testüle­ti­­ üléseken, munkahelyi fó­rumokon a tervek megvita­tása alacsony színvonalú. Az aktivitás nem megfelelő, a kommunista tisztségviselők tevékenysége sem kielégítő. Javult ugyan az információ oldást pedig mozgalmi esz­közökkel és konstruktív módon végezzék. Ennek ér­dekében minden szinten tu­datosan és határozottan kell foglalkozni a kötelességek teljesítésével, az összhang és a helyes sorrend biztosítá­sával, valamint a valóságos társadalmi érdekek felis­mertetésével. Amikor a szakszervezeti tevékenységről szólunk, egyúttal minősítjük a párt­­szervezeteknek e területen végzett munkáját is. A pártirányítás gyakorlata minden szinten javult, a párttestületek elvi irányító szerepe egyre nyilvánvalób­bá vált, bár nem probléma­­mentes. A pártoktatás kere­tében, titkári értekezlete­ken rendszeresen foglalkoz­tak ugyan a pártirányítás elvi és gyakorlati kérdései­vel, a pártszervek és a párt­tagok egy része mégsem is­meri kellően a szakszerve­zeti politika elveit, a párt­­irányítás helyes módszereit. Ezzel magyarázható, hogy egyes pártszervezeti állás­foglalások nem nyújtanak kellő támpontot, nem adnak elég segítséget a feladatok megoldásához. Tapasztalha­tó indokolatlan beavatkozás, gyámkodás, esetenként olyan kérdésekben is dön­tenek, ami nem igényel pártszervi állásfoglalást. áramlása, de még nem si­került elérni, hogy­ a jelen­leginél gyorsabban reagálja­nak a dolgozók véleményé­re, az embereket foglalkoz­tató gyakorlati kérdésekre. A dolgozók panaszainak or­voslásánál előfordul, hogy nagyon hosszadalmas az ügyintézés, így az apró, ki­csinek tűnő hibák rövid­ időn belül bonyolult, sok embert foglalkoztató problémává nőnek. Ezek a felsorolt gondok, de az eredmények és felada­tok is azt jelzik, hogy a pártszerveknek sokkal na­gyobb figyelmet kell fordíta­ni káderek nevelésére, kép­zésére, informálására. Befejezésül Szakács Ferenc azt javasolta, hogy a megyei pártbizottság ismerje el e témában a pártszervezetek, a szakszervezeti tisztségvise­lők, a kommunisták munká­ját, és kérje őket, hogy a jövőben a jelenleginél még nagyobb önállósággal és fe­lelősséggel dolgozzanak a Központi Bizottság állásfog­lalásának megvalósításáért. szakszervezeti munkát a fel­gyorsult élethez, a mai kö­vetelményekhez­ kell igazíta­ni, s ez egyet jelent a rea­gáló­képesség javításával.. Mészárosné Boros Ilona, a Soproni Ruhagyár csornai gyáregységének dolgozója el­mondta: a Központi Bizott­ság azért tartotta fontosnak a témát, mert hosszú idők óta igaz, hogy a szakszerve­zet mindenkor segítője volt a pártnak. Ahhoz, hogy a szakszervezet a hivatásának mind jobban meg tudjon fe­lelni, szervezzen, mozgósít­son a gazdasági feladatok végrehajtására, képviselje, védje a dolgozók érdekeit, ehhez erősíteni és javítani kell a pártirányítást, mégpe­dig elvi, politikai eszközök­kel, a meggyőzés útján, a szakszervezetekben dolgozó kommunistákon keresztül. Javítani kell a pártmunká­ban a koordinációs tevé­kenységet. Némethné dr. Szabó Piros­ka, a soproni kórház igazga­tó főorvosa arról beszélt mindenekelőtt, hogy a régi értelemben vett szakszerve­zeti érdekképviseleti tevé­kenység megváltozott. A szakszervezetnek a ma fel­adataihoz kellett alkalmaz­kodnia. A járások megszű­nésével kapcsolatban felhív­ta a figyelmet az átszerve­zéssel járó emberi tényezők­re. Ezt követően Frieszel Ol­­ga kért szót. A Közalkalmazottak Szak­­szervezetének főtitkára ki­fejtette: a gazdasági helyzet nehezedésével a dolgozók el­várása nő a szakszervezetek­kel szemben. Erősödik a kri­tika tevékenységük iránt. Sok mindent a szakszerveze­ti területen kell, úgymond, levezetni, frlogy „melyik terü­leten, milyen eredménnyel tudnak ennek megfelelni, attól függ nagymértékben, mennyire készültek fel erre politikailag. Az érdekvédel­mi és­­képviseleti munká­ról szólva az árnyalatot ki­fejező finomításra tette a hangsúlyt. A valóság talaján álló érdekvédelmet kell erő­síteni. Ami nem azt jelenti, hogy a jogos igényeket el kellene hallgatni. Ma azon­ban az önmérsékletet tanúsí­tó, határozott érdekvédelmi munkát kell folytatni. „Meg kell tanulnunk a rangsoro­lást!” — mondta a főtitkár. Amit helyben lehet, azt csakis helyben kell meg­valósítani, párbeszédet kell folytatni a tagsággal, min­denkor kikérve véleményét, érvelni, vitatkozni az embe­rekkel. A szakszervezeti munká­ban most a súlypontot az alapszervezetekben folyó te­vékenységre kell helyezni. A szakszervezeti tisztségviselők feladata, hogy elmélyülten végiggondolják a teendőket és hosszú távra határozzák meg a feladatokat. „Ezzel tudjuk bizonyítani, hogy megértettük a párt elvárá­sait, képesek vagyunk az eddiginél nagyobb követel­ményekre. Képesek vagyunk úgy dolgozni, ahogy ezt tő­lünk joggal elvárják, és ezt azok is, mindenekelőtt azok érzékeljék, akiket képvise­lünk. Gergely Sándor, a pedagó­gus megyebizottság titkára a szakszervezeti tisztségvise­lők szakmai és politikai fel­készülésének, felkészültsé­gének fontosságáról beszélt. A szakmai felkészülést sem lehet mellékesnek tekinteni, hiszen egyre több dolog van, amihez a tisztségviselőknek érteniük kell. Mint mondta, a szakszervezeteknek és a­­szakszervezeti tisztségvise­lőknek tekintélyt senki nem adhat, csak a maguk mun­kájával és felkészültségével szerezhetik azt meg. Kovács Sándor, a vasasok megyebizottságának szerve­zője a munkaverseny fon­tosságáról fejtette ki véle­ményét. Mint hangsúlyozta, egyáltalán nemcsak szak­szervezeti feladat. A munka­versenyben még mindig nagy lehetőségek rejlenek. Háry Béla hozzászólását azzal kezdte, hogy pártunk elkötelezte magát a gazdasá­gi reform mellett.­­ Meg­győződésem, hogy az irányí­tási rendszer továbbfejlesz­tése, a vállalati önállóság növelése azt fogja eredmé­nyezni, hogy a vállalati dol­gozók helyzete döntően saját munkájuktól függ majd. A szakszervezeti tevékenység­ről szólva kifejtette, a he­lyesen értelmezett érdekvé­delmi szemlélettel nemcsak a vezetők tevékenységét kell kritikusan értelmezni, hanem azét a munkásét is, aki ha­nyagul végzi a tevékenysé­gét. Az ilyenféle szemlélet a helyes: aki rosszul dolgozik, az én zsebem ellen dolgozik. Kifejtette, amikor gyakran a helyzet bonyolultságáról be­szélnek, ezzel saját tehetet­lenségüket akarják elkenni. A vitában elhangzottakat Szakács Ferenc foglalta ösz­­sze. A testületi ülés második napirendjén a megye gazda­ságának tavalyi eredményei és hiányosságai, s az idei tervek értékeléséről szóló szóbeli előterjesztés szere­pelt, s előadója Szabó Mi­hály, a megyei pártbizottság titkára volt. Ennek ismerte­tésére holnapi számunkban visszatérünk. Eredmények és feladatok Hozzászólások Szakács Ferenc szóbeli ki­egészítőjét követően a vitá­ban elsőként Szűcs Tiborné, a Győr-Sopron megyei Állat­forgalmi és Húsipari Válla­lat dolgozója kért szót. Be­számolva üzeme tavalyi munkájáról elmondta, hogy a kapuvári húsgyár 850 dol­gozója 1983-ban rekordévet zárt. Termelési értéke meg­haladta a másfél milliárd fo­rintot, s ebből egymilliárd értékű terméket külpiacokra szállított. Tőkés exportbevé­tele 16 millió dollár volt. Ta­valy Kapuvárott 288 ezer sertést vágtak le és dolgoz­tak fel. Ehhez a teljesítmény­hez a feladatok megértésére és nagy összefogásra volt szükség. Az idén tovább nő­nek a tennivalók, a termelési érték 10 százalékkal való nö­velése a gyáregység feladata. Mégsem azzal vannak elfog­lalva, hogy arra találjanak mgyarázatot, miként magya­rázzák a nehézségeket. Sok­kal inkább azzal, hogy meg­találják a módját az idei el­várások teljesítésének. Mind­ez hogyan függ össze a szak­­szervezeti munkával és élet­tel? A szakszervezet agitá­­ciós tevékenységén keresztül ugyancsak sokat segíthet az üzemi feladatok megértésé­ben. Kapuváron a jó szak­­szervezeti munkának tulaj­donítják egyebek között a­ tavalyi munkasikert. Kelemen Gyuláné, a Ma­gyaróvári Kötöttárugyár dolgozója hozzászólásából egy fontos gondolatot emel­nénk ki. Az üzemi pártszer­vek azzal is hathatós segít­séget nyújthatnak a szak­­szervezeteknek, hogy a szak­­szervezeti jogokat minden­ben és mindenkor érvénye­síteni lehessen. Ujfalusi Sándor, a Szak­­szervezetek Győr-Sopron megyei Tanácsának vezető titkára a szakszervezeteknek a társadalomban elfoglalt helyéről, növekvő szerepéről fejtette ki véleményét. Mint mondta, a megyében a szak­­szervezetek részesei a társa­dalmi, politikai és kulturá­lis élet alakításának. Az érdekvédelmi feladat­ról szólva az ismert tételt hangoztatta: csak a megter­melt javakat lehet elosztani. Érdekvédelmi feladat viszont a javak megtermelésében való közreműködés, annak szakszervezeti segítése. Fon­tosnak ítélte az érdekvédel­mi munkában a rangsoro­lást. „Ha valamikor, úgy most nagyon nagy szükség van arra, hogy a szakszer­vezeti tisztségviselők merje­nek politizálni, vitatkozni, érvelni”. Majd arról fejtet­te ki véleményét, hogy a 2---- HMHP&D Az együtt­működés a népek létérdeke Andropov levele az UNESCO-hoz A nemzetközi helyzetről, az UNESCO feladatairól szólt Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnökségé­nek elnöke levelében, amme­lyet Amadou­ Mahtár M’Bou­hoz, az UNESCO főigagató­­jához­ intézett. A főigazgató megküldte Andropovnak „A jövő forrásainál” című köny­vét, amely az emberiség sor­sáról alkotott elképzeléseit tartalmazza és levelet inté­zett az SZKP KB főtitkárá­hoz. Jurij Andropov válaszában köszönetet mond a könyvért, majd többek között ezt ír­ja: „Osztanom kell azt az ag­godalmát, amelyet ön a fegy­verkezési hajszával és a nuk­leáris háború veszélyével kapcsolatban juttat kifeje­zésre. Valóban, ez a veszély növekvőben van, de — mint ismeretes — nem a mi hi­bánkból. Milliók számára válik egyre világosabbá, hogy a feszültség forrása az Egyesült Államok jelenlegi kormányzatának világuralmi törekvése. Ez a kormányzat az egész földgolyót szuverén birtokának tekinti, s úgy hi­szi, joga van rákényszeríte­­nie másokra saját magatar­tási normáit. A Szovjetunió más politi­kát folytat nemzetközi té­ren. Ez az irányvonal egybe­esik az ENSZ, valamint sza­kosított szerve, a UNESCO alapokmányaiban foglaltak­kal. Az UNESCO előtt a tudo­mány, a kultúra és a műve­lődés területén álló felada­tok elválaszthatatlanok , a fajüldözés, a faji megkülön­böztetés ellen, a nem egyen­jogú nemzetközi gazdasági kapcsolatok rendszerének megszilárdítását célzó kísér­letek ellen folytatott harctól. Csak üdvözölni lehet az UNESCO azon törekvéseit, hogy vessenek véget ezek­nek az anakronizmusoknak, amelyek a gyarmati uralom szégyenletes időire emlékez­tetnek. Megértjük azt a­ figyelmet, amelyet az UNESCO az új információs világrend meg­teremtésének szentel. Ez az új rend hozzájárul az „in­formációs imperializmus”, a nyugati monopóliumok e té­ren fennálló uralmának fel­számolásához. Bízom abban, hogy a Szov­jetunió s az UNESCO közöt­ti együttműködés továbbfej­­lesztése megfelel a népek létérdekeinek, a béke és a haladás ügyének” — írja Jurij Andropov levelében. A levelet kedden hozta nyilvánosságra a TASZSZ szovjet hírügynökség, s egy­úttal ismertette M’Bon And­­ropovhoz intézett írását is. Diplomáciai hírek II Budapest Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban üdvözölte Kang Szong Szan-t, a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság Közigazgatási Tanácsának elnökévé történt kinevezése alkalmából. A Magyar-­Lengyel Gaz­dasági és Műszaki-Tudomá­nyos Együttműködési Bi­zottság elnökeinek találko­zójára kedden Budapestre érkezett Janusz Obodowski, a Lengyel Népköztársaság miniszterelnökhelyettese, a bizottság lengyel tagozatá­nak elnöke. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Mar­jai József miniszterelnökhe­lyettes, a bizottság társelnö­ke üdvözölte. ■ Bukarest A bukaresti látogatáson tartózkodó szov­jet párt- és kormányküldött­ség Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a szov­jet minisztertanács első el­­n­ökhelyettese, k­ü­l­ügy­mi­­niszter vezetésével kedden folytatta tárgyalásait a Ni­­colae Ceausescu, az RKP KB főtitkára, államfő ve­zette román delegációval. ■ Belgrád: Mika Spiljak, a jugoszláv államelnökség elnöke kedden négynapos hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba utazott. Joszip Broz Tito halála óta Spiljak személyében első íz­ben tesz látogatást Washing­tonban a kollektív jugoszláv államfői testület elnöke. „Budapesti találkozó" a nyugatnémet tevében „Budapesti találkozóhely” címmel egy és háromnegyed órás egyenes adást közvetí­tett hétfőn este a Hungária kávéházból a WDR nyugat­német televízióállomás. A Gisela Marx és Hajdú J­am­os vezette műsorban ma­gyar és nyugatnémet politi­kusok, gazdasági vezetők, írók, újságírók és sportolók fejtették ki véleményüket a közös érdeklődésre számot tartó kérdésekről. Megszólal­tak a magyarországi német nemzeti kisebbség és a Ma­gyarországon tanuló nyugat­német egyetemisták képvise­lői is. Az elő­adást magyar művé­szek fellépése tette színeseb­bé. A CSÉB-től az autóstopig Az Állami Biztosító tájékoztatója Az idén áprilisban lesz 35 éve, hogy a Minisztertanács rendelete életre hívta az Állami Biztosító Nemzeti Vállala­tot, amelynek fejlődése nyomon követte a háború utáni gaz­daság építőmunka szakaszait. Az AB ma már hétezer kép­zett munkatárssal, 40 ezer megbízottal látja el feladatát és több mint 150 féle biztosítási szerződéssel áll ügyfelei ren­delkezésére. A Budapesten tegnap megtartott sajtótájékoztatón Tar Jenő ügyvezető igazgató elmondta az újságíróknak, hogy tavaly két és fél mil­lió alkalommal fizettek kár­térítést, mintegy 10 milliárd forint értékben. A vállala­toknál tavaly nem voltak katasztrofális jellegű károk, mégis nem egy esetben nyújtott a biztosító tízmillió forintos kártérítést, főként a tüzek okozta károkra. 1983-ban a tavalyelőttinél jelentősen kevesebb fagy és jégkártérítést fizetett ki a biztosító. Az aszály ellen ugyan nincs biztosítási lehetőség, a gazdálkodási feltételek javítására azon­ban méltányossági alapon 250 millió forintot fizettek ki, az aszálykárt szenvedett gazdaságoknak. Elmondta Tar Jenő, hogy a­ fejlett biz­tosítási kultúrával r­endel­­kező országokhoz hasonlóan nálunk is bevezetik a ter­méshozam biztosítást. Tavaly 325 ezerrel növe­kedett a CSÉB'80-as biz­tosítással rendelkezők szá­ma, így több mint 3,5 millió dolgozó tagja a CSÉB-nek. A növekvő és differenciált igények kielégítése végett az idén áprilisban újabb taggal, a CSÉB 150-nel bő­vül a CSÉB-család, amely magasabb összegű élet-, baleset- és betegségbiztosí­tást nyújt. Újdonság még a biztosítónak, hogy a nemrégi­ben bevezetett autóstopos igazolvány egyben biztosí­tási kötvény is, amely alap­ján az intézet baleset- és poggyászkártérítést nyújt a stoposoknak baleset vagy kár esetén. Gyorsan népszerűvé vált az Állami Biztosító által öt évvel ezelőtt a külföldre utazóknak bevezetett beteg­ség-, baleset- és poggyász­biztosítás, amelyet a kiuta­zók több mint hatvan száza­léka vett igénybe. A tőkés országokban nagyon drága kórházi ápolási költségek átvállalása biztonságot je­lent a magyar turistáknak. Példaként említette az igaz­gató, hogy a Graz közelében balesetet szenvedett debre­ceni autóbusz és utasai ká­rainak kifizetése még folya­matban van. Tény, hogy a mentési költség és a kór­házi ellátás másfél millió schillingbe került. Még azoknak a turistáknak a kórházi vizsgálatáért is, akik csodával határos mó­don sérülés nélkül élték túl a katasztrófát, fejenként 24 ezer schillinget fizetett az ÁB! A költségek robbanás­­szerű növekedése miatt ja­nuár 1-től megváltoztak a külföldre utazó betegség-, baleset- és poggyászbiztosí­tásának feltételei és díjai. Tavaly mintegy 2,5 millió gépjárműre terjedt ki a kö­telező felelősségbiztosítás. Az ÁB 169 ezer felelősségi kárra egymilliárd 174 millió forintot fizetett ki. A ma­­gánautósok 56 százalékának (680 ezer gépjárműtulajdo­­nos) van casco-biztosítása. Tavaly 120 ezer autósnak 577 millió forintot fizetett ki az ÁB a casco után. IB. 1984. február 1., szerda

Next