Kisalföld, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-01 / 26. szám
Ülést tartott a megyei pártbizottság (Folytatás az 1. oldalról) iányát, és segíteni a munkaerő racionális foglalkoztatását. A munkásosztály szemében ma is elsősorban az érdekvédelem igazolja a szakszervezetek létjogosultságát, aminek az volt és az is marad az alapja, hogy a szakszervezetek érzékelik leginkább azokat az érdekeket, amelyek a dolgozó tömegek számára felismerhetők. Ugyanakkor a szocialista társadalom mai fejlettségi fokán hiányzik a feltétele a minden, jogosnak elismert igény kielégítésének, így aztán, mivel a jogos igények és a kielégítés lehetőségei között nőnek a feszültségek, reálisan azzal kell számolni, h hogy az érdekösszeütközések erősödhetnek. Minthogy az érdekvédelmi munka tartalma nem más, mint a különböző érdekek érvényesülésének összehangolása, ezért előtérbe kerül az igények rangsorolása, az érdekek hozzáértő felismerése, valamint a feltételek megteremtéséért végzett sokoldalú tevékenység. — Azt kérjük, és javasoljuk — mondta —, hogy a szakszervezeti szervek az érdekek felismerése, elemzése során körültekintőbben, az egyeztetést jobban a társadalmi érdek figyelembe vételével, a meg-A megyei pártbizottság az egyes politikai célkitűzések kialakításába mindig bevonta a szakszervezeti szerveket, a végrehajtás érdekében pedig megfogalmazta a szakszervezetben dolgozó kommunisták számára a követelményeket. Közben természetesen tiszteletben tartotta és biztosította a szakszervezetek önálló tevékenységét. A megyei és a városi pártbizottságok példája, követelményt támasztó, segítő, ellenőrző tevékenysége hatására a pártszervek egy része ma már a munkatervben illetve az egyes testületi témák során megfogalmazza az elvárásait a szakszervezetekben dolgozó kommunisták felé. Mindezek ellenére tapasztalható a munkában gyengeség. Több helyen a szakszervezeti testületi üléseken, munkahelyi fórumokon a tervek megvitatása alacsony színvonalú. Az aktivitás nem megfelelő, a kommunista tisztségviselők tevékenysége sem kielégítő. Javult ugyan az információ oldást pedig mozgalmi eszközökkel és konstruktív módon végezzék. Ennek érdekében minden szinten tudatosan és határozottan kell foglalkozni a kötelességek teljesítésével, az összhang és a helyes sorrend biztosításával, valamint a valóságos társadalmi érdekek felismertetésével. Amikor a szakszervezeti tevékenységről szólunk, egyúttal minősítjük a pártszervezeteknek e területen végzett munkáját is. A pártirányítás gyakorlata minden szinten javult, a párttestületek elvi irányító szerepe egyre nyilvánvalóbbá vált, bár nem problémamentes. A pártoktatás keretében, titkári értekezleteken rendszeresen foglalkoztak ugyan a pártirányítás elvi és gyakorlati kérdéseivel, a pártszervek és a párttagok egy része mégsem ismeri kellően a szakszervezeti politika elveit, a pártirányítás helyes módszereit. Ezzel magyarázható, hogy egyes pártszervezeti állásfoglalások nem nyújtanak kellő támpontot, nem adnak elég segítséget a feladatok megoldásához. Tapasztalható indokolatlan beavatkozás, gyámkodás, esetenként olyan kérdésekben is döntenek, ami nem igényel pártszervi állásfoglalást. áramlása, de még nem sikerült elérni, hogy a jelenleginél gyorsabban reagáljanak a dolgozók véleményére, az embereket foglalkoztató gyakorlati kérdésekre. A dolgozók panaszainak orvoslásánál előfordul, hogy nagyon hosszadalmas az ügyintézés, így az apró, kicsinek tűnő hibák rövid időn belül bonyolult, sok embert foglalkoztató problémává nőnek. Ezek a felsorolt gondok, de az eredmények és feladatok is azt jelzik, hogy a pártszerveknek sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani káderek nevelésére, képzésére, informálására. Befejezésül Szakács Ferenc azt javasolta, hogy a megyei pártbizottság ismerje el e témában a pártszervezetek, a szakszervezeti tisztségviselők, a kommunisták munkáját, és kérje őket, hogy a jövőben a jelenleginél még nagyobb önállósággal és felelősséggel dolgozzanak a Központi Bizottság állásfoglalásának megvalósításáért. szakszervezeti munkát a felgyorsult élethez, a mai követelményekhez kell igazítani, s ez egyet jelent a reagálóképesség javításával.. Mészárosné Boros Ilona, a Soproni Ruhagyár csornai gyáregységének dolgozója elmondta: a Központi Bizottság azért tartotta fontosnak a témát, mert hosszú idők óta igaz, hogy a szakszervezet mindenkor segítője volt a pártnak. Ahhoz, hogy a szakszervezet a hivatásának mind jobban meg tudjon felelni, szervezzen, mozgósítson a gazdasági feladatok végrehajtására, képviselje, védje a dolgozók érdekeit, ehhez erősíteni és javítani kell a pártirányítást, mégpedig elvi, politikai eszközökkel, a meggyőzés útján, a szakszervezetekben dolgozó kommunistákon keresztül. Javítani kell a pártmunkában a koordinációs tevékenységet. Némethné dr. Szabó Piroska, a soproni kórház igazgató főorvosa arról beszélt mindenekelőtt, hogy a régi értelemben vett szakszervezeti érdekképviseleti tevékenység megváltozott. A szakszervezetnek a ma feladataihoz kellett alkalmazkodnia. A járások megszűnésével kapcsolatban felhívta a figyelmet az átszervezéssel járó emberi tényezőkre. Ezt követően Frieszel Olga kért szót. A Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára kifejtette: a gazdasági helyzet nehezedésével a dolgozók elvárása nő a szakszervezetekkel szemben. Erősödik a kritika tevékenységük iránt. Sok mindent a szakszervezeti területen kell, úgymond, levezetni, frlogy „melyik területen, milyen eredménnyel tudnak ennek megfelelni, attól függ nagymértékben, mennyire készültek fel erre politikailag. Az érdekvédelmi ésképviseleti munkáról szólva az árnyalatot kifejező finomításra tette a hangsúlyt. A valóság talaján álló érdekvédelmet kell erősíteni. Ami nem azt jelenti, hogy a jogos igényeket el kellene hallgatni. Ma azonban az önmérsékletet tanúsító, határozott érdekvédelmi munkát kell folytatni. „Meg kell tanulnunk a rangsorolást!” — mondta a főtitkár. Amit helyben lehet, azt csakis helyben kell megvalósítani, párbeszédet kell folytatni a tagsággal, mindenkor kikérve véleményét, érvelni, vitatkozni az emberekkel. A szakszervezeti munkában most a súlypontot az alapszervezetekben folyó tevékenységre kell helyezni. A szakszervezeti tisztségviselők feladata, hogy elmélyülten végiggondolják a teendőket és hosszú távra határozzák meg a feladatokat. „Ezzel tudjuk bizonyítani, hogy megértettük a párt elvárásait, képesek vagyunk az eddiginél nagyobb követelményekre. Képesek vagyunk úgy dolgozni, ahogy ezt tőlünk joggal elvárják, és ezt azok is, mindenekelőtt azok érzékeljék, akiket képviselünk. Gergely Sándor, a pedagógus megyebizottság titkára a szakszervezeti tisztségviselők szakmai és politikai felkészülésének, felkészültségének fontosságáról beszélt. A szakmai felkészülést sem lehet mellékesnek tekinteni, hiszen egyre több dolog van, amihez a tisztségviselőknek érteniük kell. Mint mondta, a szakszervezeteknek és aszakszervezeti tisztségviselőknek tekintélyt senki nem adhat, csak a maguk munkájával és felkészültségével szerezhetik azt meg. Kovács Sándor, a vasasok megyebizottságának szervezője a munkaverseny fontosságáról fejtette ki véleményét. Mint hangsúlyozta, egyáltalán nemcsak szakszervezeti feladat. A munkaversenyben még mindig nagy lehetőségek rejlenek. Háry Béla hozzászólását azzal kezdte, hogy pártunk elkötelezte magát a gazdasági reform mellett. Meggyőződésem, hogy az irányítási rendszer továbbfejlesztése, a vállalati önállóság növelése azt fogja eredményezni, hogy a vállalati dolgozók helyzete döntően saját munkájuktól függ majd. A szakszervezeti tevékenységről szólva kifejtette, a helyesen értelmezett érdekvédelmi szemlélettel nemcsak a vezetők tevékenységét kell kritikusan értelmezni, hanem azét a munkásét is, aki hanyagul végzi a tevékenységét. Az ilyenféle szemlélet a helyes: aki rosszul dolgozik, az én zsebem ellen dolgozik. Kifejtette, amikor gyakran a helyzet bonyolultságáról beszélnek, ezzel saját tehetetlenségüket akarják elkenni. A vitában elhangzottakat Szakács Ferenc foglalta öszsze. A testületi ülés második napirendjén a megye gazdaságának tavalyi eredményei és hiányosságai, s az idei tervek értékeléséről szóló szóbeli előterjesztés szerepelt, s előadója Szabó Mihály, a megyei pártbizottság titkára volt. Ennek ismertetésére holnapi számunkban visszatérünk. Eredmények és feladatok Hozzászólások Szakács Ferenc szóbeli kiegészítőjét követően a vitában elsőként Szűcs Tiborné, a Győr-Sopron megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat dolgozója kért szót. Beszámolva üzeme tavalyi munkájáról elmondta, hogy a kapuvári húsgyár 850 dolgozója 1983-ban rekordévet zárt. Termelési értéke meghaladta a másfél milliárd forintot, s ebből egymilliárd értékű terméket külpiacokra szállított. Tőkés exportbevétele 16 millió dollár volt. Tavaly Kapuvárott 288 ezer sertést vágtak le és dolgoztak fel. Ehhez a teljesítményhez a feladatok megértésére és nagy összefogásra volt szükség. Az idén tovább nőnek a tennivalók, a termelési érték 10 százalékkal való növelése a gyáregység feladata. Mégsem azzal vannak elfoglalva, hogy arra találjanak mgyarázatot, miként magyarázzák a nehézségeket. Sokkal inkább azzal, hogy megtalálják a módját az idei elvárások teljesítésének. Mindez hogyan függ össze a szakszervezeti munkával és élettel? A szakszervezet agitációs tevékenységén keresztül ugyancsak sokat segíthet az üzemi feladatok megértésében. Kapuváron a jó szakszervezeti munkának tulajdonítják egyebek között a tavalyi munkasikert. Kelemen Gyuláné, a Magyaróvári Kötöttárugyár dolgozója hozzászólásából egy fontos gondolatot emelnénk ki. Az üzemi pártszervek azzal is hathatós segítséget nyújthatnak a szakszervezeteknek, hogy a szakszervezeti jogokat mindenben és mindenkor érvényesíteni lehessen. Ujfalusi Sándor, a Szakszervezetek Győr-Sopron megyei Tanácsának vezető titkára a szakszervezeteknek a társadalomban elfoglalt helyéről, növekvő szerepéről fejtette ki véleményét. Mint mondta, a megyében a szakszervezetek részesei a társadalmi, politikai és kulturális élet alakításának. Az érdekvédelmi feladatról szólva az ismert tételt hangoztatta: csak a megtermelt javakat lehet elosztani. Érdekvédelmi feladat viszont a javak megtermelésében való közreműködés, annak szakszervezeti segítése. Fontosnak ítélte az érdekvédelmi munkában a rangsorolást. „Ha valamikor, úgy most nagyon nagy szükség van arra, hogy a szakszervezeti tisztségviselők merjenek politizálni, vitatkozni, érvelni”. Majd arról fejtette ki véleményét, hogy a 2---- HMHP&D Az együttműködés a népek létérdeke Andropov levele az UNESCO-hoz A nemzetközi helyzetről, az UNESCO feladatairól szólt Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke levelében, ammelyet Amadou Mahtár M’Bouhoz, az UNESCO főigagatójához intézett. A főigazgató megküldte Andropovnak „A jövő forrásainál” című könyvét, amely az emberiség sorsáról alkotott elképzeléseit tartalmazza és levelet intézett az SZKP KB főtitkárához. Jurij Andropov válaszában köszönetet mond a könyvért, majd többek között ezt írja: „Osztanom kell azt az aggodalmát, amelyet ön a fegyverkezési hajszával és a nukleáris háború veszélyével kapcsolatban juttat kifejezésre. Valóban, ez a veszély növekvőben van, de — mint ismeretes — nem a mi hibánkból. Milliók számára válik egyre világosabbá, hogy a feszültség forrása az Egyesült Államok jelenlegi kormányzatának világuralmi törekvése. Ez a kormányzat az egész földgolyót szuverén birtokának tekinti, s úgy hiszi, joga van rákényszerítenie másokra saját magatartási normáit. A Szovjetunió más politikát folytat nemzetközi téren. Ez az irányvonal egybeesik az ENSZ, valamint szakosított szerve, a UNESCO alapokmányaiban foglaltakkal. Az UNESCO előtt a tudomány, a kultúra és a művelődés területén álló feladatok elválaszthatatlanok , a fajüldözés, a faji megkülönböztetés ellen, a nem egyenjogú nemzetközi gazdasági kapcsolatok rendszerének megszilárdítását célzó kísérletek ellen folytatott harctól. Csak üdvözölni lehet az UNESCO azon törekvéseit, hogy vessenek véget ezeknek az anakronizmusoknak, amelyek a gyarmati uralom szégyenletes időire emlékeztetnek. Megértjük azt a figyelmet, amelyet az UNESCO az új információs világrend megteremtésének szentel. Ez az új rend hozzájárul az „információs imperializmus”, a nyugati monopóliumok e téren fennálló uralmának felszámolásához. Bízom abban, hogy a Szovjetunió s az UNESCO közötti együttműködés továbbfejlesztése megfelel a népek létérdekeinek, a béke és a haladás ügyének” — írja Jurij Andropov levelében. A levelet kedden hozta nyilvánosságra a TASZSZ szovjet hírügynökség, s egyúttal ismertette M’Bon Andropovhoz intézett írását is. Diplomáciai hírek II Budapest Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban üdvözölte Kang Szong Szan-t, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Közigazgatási Tanácsának elnökévé történt kinevezése alkalmából. A Magyar-Lengyel Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Bizottság elnökeinek találkozójára kedden Budapestre érkezett Janusz Obodowski, a Lengyel Népköztársaság miniszterelnökhelyettese, a bizottság lengyel tagozatának elnöke. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Marjai József miniszterelnökhelyettes, a bizottság társelnöke üdvözölte. ■ Bukarest A bukaresti látogatáson tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a szovjet minisztertanács első elnökhelyettese, külügyminiszter vezetésével kedden folytatta tárgyalásait a Nicolae Ceausescu, az RKP KB főtitkára, államfő vezette román delegációval. ■ Belgrád: Mika Spiljak, a jugoszláv államelnökség elnöke kedden négynapos hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba utazott. Joszip Broz Tito halála óta Spiljak személyében első ízben tesz látogatást Washingtonban a kollektív jugoszláv államfői testület elnöke. „Budapesti találkozó" a nyugatnémet tevében „Budapesti találkozóhely” címmel egy és háromnegyed órás egyenes adást közvetített hétfőn este a Hungária kávéházból a WDR nyugatnémet televízióállomás. A Gisela Marx és Hajdú Jamos vezette műsorban magyar és nyugatnémet politikusok, gazdasági vezetők, írók, újságírók és sportolók fejtették ki véleményüket a közös érdeklődésre számot tartó kérdésekről. Megszólaltak a magyarországi német nemzeti kisebbség és a Magyarországon tanuló nyugatnémet egyetemisták képviselői is. Az előadást magyar művészek fellépése tette színesebbé. A CSÉB-től az autóstopig Az Állami Biztosító tájékoztatója Az idén áprilisban lesz 35 éve, hogy a Minisztertanács rendelete életre hívta az Állami Biztosító Nemzeti Vállalatot, amelynek fejlődése nyomon követte a háború utáni gazdaság építőmunka szakaszait. Az AB ma már hétezer képzett munkatárssal, 40 ezer megbízottal látja el feladatát és több mint 150 féle biztosítási szerződéssel áll ügyfelei rendelkezésére. A Budapesten tegnap megtartott sajtótájékoztatón Tar Jenő ügyvezető igazgató elmondta az újságíróknak, hogy tavaly két és fél millió alkalommal fizettek kártérítést, mintegy 10 milliárd forint értékben. A vállalatoknál tavaly nem voltak katasztrofális jellegű károk, mégis nem egy esetben nyújtott a biztosító tízmillió forintos kártérítést, főként a tüzek okozta károkra. 1983-ban a tavalyelőttinél jelentősen kevesebb fagy és jégkártérítést fizetett ki a biztosító. Az aszály ellen ugyan nincs biztosítási lehetőség, a gazdálkodási feltételek javítására azonban méltányossági alapon 250 millió forintot fizettek ki, az aszálykárt szenvedett gazdaságoknak. Elmondta Tar Jenő, hogy a fejlett biztosítási kultúrával rendelkező országokhoz hasonlóan nálunk is bevezetik a terméshozam biztosítást. Tavaly 325 ezerrel növekedett a CSÉB'80-as biztosítással rendelkezők száma, így több mint 3,5 millió dolgozó tagja a CSÉB-nek. A növekvő és differenciált igények kielégítése végett az idén áprilisban újabb taggal, a CSÉB 150-nel bővül a CSÉB-család, amely magasabb összegű élet-, baleset- és betegségbiztosítást nyújt. Újdonság még a biztosítónak, hogy a nemrégiben bevezetett autóstopos igazolvány egyben biztosítási kötvény is, amely alapján az intézet baleset- és poggyászkártérítést nyújt a stoposoknak baleset vagy kár esetén. Gyorsan népszerűvé vált az Állami Biztosító által öt évvel ezelőtt a külföldre utazóknak bevezetett betegség-, baleset- és poggyászbiztosítás, amelyet a kiutazók több mint hatvan százaléka vett igénybe. A tőkés országokban nagyon drága kórházi ápolási költségek átvállalása biztonságot jelent a magyar turistáknak. Példaként említette az igazgató, hogy a Graz közelében balesetet szenvedett debreceni autóbusz és utasai kárainak kifizetése még folyamatban van. Tény, hogy a mentési költség és a kórházi ellátás másfél millió schillingbe került. Még azoknak a turistáknak a kórházi vizsgálatáért is, akik csodával határos módon sérülés nélkül élték túl a katasztrófát, fejenként 24 ezer schillinget fizetett az ÁB! A költségek robbanásszerű növekedése miatt január 1-től megváltoztak a külföldre utazó betegség-, baleset- és poggyászbiztosításának feltételei és díjai. Tavaly mintegy 2,5 millió gépjárműre terjedt ki a kötelező felelősségbiztosítás. Az ÁB 169 ezer felelősségi kárra egymilliárd 174 millió forintot fizetett ki. A magánautósok 56 százalékának (680 ezer gépjárműtulajdonos) van casco-biztosítása. Tavaly 120 ezer autósnak 577 millió forintot fizetett ki az ÁB a casco után. IB. 1984. február 1., szerda