Kisalföld, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-03 / 102. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Minisztériumi jeladat egyeztető AZ MSZMP GYÖR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1984. MÁJUS 3„ CSÜTÖRTÖK ÁRA: 1,40 FORINT XL. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM Az alkotó munkát, a dolgozó embert köszöntöttük Megyénk lakossága vidám hangulatban9 lelkesen ünnepelte május elsejét Május elsején hajnali hat órakor a megyeszékhely csendes volt. esett az eső. de percről percre több ablak nyílott ki Almás tekintetek, kócos feiek kémlelték az eget: kegye*- lesz-e a termé­szet az ünnephez? Hét óra tájban éledni kezdett a vá­ros. nyolc óra felé pedig már a Rába ETO Stadion környé­ke is benépesedett Egyedül álltam a hatalmas parkoló északi részén, emlé­keztem arra. hogy ötven év­vel ezelőtt a mai pompás ta­nulóváros. helvén — akkor még a hírhedt Budai úti ba­rakkokban — ..a nyomor ál­modott”. Nvolc óra táián. amikor megszólalt a stadion körül a katonabanda patto­gó ütemű muzsikája, az eső is már csak szemerkélt. Az ünneplőbe öltözött győriek kezükben apró zászlócskák­kal. virágokkal, léggömbök­kel, sűrű sorokban megin­dultak az idei május elseje ünnepségének Színhelye, a Rába ETO Stadion felé. A lacikonyhák felöl már korán reggel ínycsiklandó illatok terjengtek. A mutatványos bó­dék előtt is egyre többen állr tak. Kilenc óra körül a Nagy Sándor utcán, az Ipar utca felöl megérkezett a felvonu­lók első csoportja. Élükön Fock Jenő, a Központi Bizott­ság tagja, nyugalmazott mi­niszterelnök, Győr országgyű­lési képviselője, Háry Béla, a Magyar Szocialista Munkás­párt Győr-Sopron megyei Bizottságának első titkára. Lombos Ferenc, a Gvőr-Sop- ron megyei Tanács elnöke, a megye és a város más párt­ós állami vezetői, a munkás- mozgalom régi harcosai. Sű­rű sorokban jöttek a győri gyárak, üzemek, intézmények dolgozói, a stadion hangos- beszélőjén köszöntötték őket, méltatva a termelésben elért kiemelkedő eredményeiket. Hatalmas zúgással az MHSZ repülőgépe érkezett a stadi­on fölé, szokásos billegés­sel üdvözölte a dolgozókat, majd szemet gyönyörködtető légi bemutatót rendezett a gén Pilótája. Horváth Zoltán, Néhánv perccel tíz óra előtt felcsendültek a régi munkáskórus szépséges dal­lamai: -Fel vörösök proletá­rok.” Megszólaltak a fanfá­rok Szabó Tériké, a gyakor­ló általános iskola nesvedik osztályos tanulója Weöres Sándor Május 1-én című költeményét szavalta el. Ujfalusi Sándor, az SZMT vezető titkára ünnepi köszön­tőjében a többi között az alábbiakat mondta: — Az alkotó munkát és a dolgozó embert köszöntjük május el­sején. Tisztelettel adózunk az embert emberré tevő munkának, jelenlegi és el­jövendő sikereink zálogának. Meghajtjuk az elismerés zászlaját a dolgozó ember előtt, aki a kohókból izzó acélt csapol, épít házat és gyárat, elveti a magot, tanít, gyógyít, alkot. Megyénk és városunk munkássága és dolgozói nevében is köszönt­jük mindazokat az osztály­testvéreinket, akik az em­berhez méltó élet feltételei­nek megteremtését tűzték maguk elé, azokat is, akik már rátérhettek az új társa­dalom építésének útjára. A megye ís Győr város párt-, állami és társadalmi szerveinek vezetői a Stadionba tar tó menet élén. — Céljainkat terveinket csak szorgalmas munkával vált­hatjuk valóra.’Ma már-egyre többen -érzik és értik — sa­ját tapasztalataikból —. hogy csak a' jól, a tisztességesen végzett munka lehet fejlődé­sünk forrása. A több lakást, a jobb és szebb árut, a kul­turáltabb életkörülményeket nekünk kell megteremte­nünk. Ezért tiszteljük a mun­kát. ezért becsüljük a szebb életünkért munkálkodó dol­gozó embert. Támogatnunk kell minden olyan törekvést, amely céljaink elérését kö­zelebb hozza. Nem látványos megnyilvánulásokra, látszat- eredményekre. hanem szívós és fegyelmezett munkával elérhető, tartós eredmények­re van szükségünk — mon­dotta egyebek között az ün­nepség szónoka, majd befeje­zésül hangsúlyozta: — Pártunk jól ismeri az igényeket és a reális lehető­ségeket. Vigyáz arra. hogy szoros kapcsolatban legyen a munkásosztállyal és a szö­vetségeseivel, a szövetkezeti parasztsággal, a szocialista értelmiséggel, egész népünk­kel. A beszéd után szép lát­ványt nyújtott a zöld gyep, a színes melegítőkbe öltözött lányokkal, fiúkkal. A hideg időben szinte felmelegítették a jelenlévőket a Testnevelési főiskola hófehér tornatrikó­ba öltözött lányai, akik Csaj­kovszkij b-moll zongoraver­senyének kezdő ütemeire mezítláb futottak a stadion vizes gyepére és Coubertin- nek — az olimpiai -eszme megteremtőjének — Oda a sporthoz című költeményére mutatták be a szépség, a fia­talság aDOtheozisaként gya­korlataikat. A győri sport­egyesületek fiataljai özönlött ték el később a pályát a lab­dajátékok. a judo és a torna különböző elemeit mutatva be, közben a kerékpárosok hattottak a futópályán. A győri általános iskolák fe­hérmezes lányai következtek látványos tornagyakorlataik­kal, őket a Kazinczy Gimná­zium csinos lányai követték: táncoltak, tornáztak. Üjbóla TF lányai jöttek: most feke­te tornamézben jazz táncot mutattak be. Ä Bercsényi Gimnázium diákjai, tűzpiros mezben szenzációs gyakorla­taikkal zárták a programot. Tizenegy óra körül járt az óra mutatója, amikor újból az MHSZ repülői jöttek, de a négyszáz méter alatti fel­hők miatt nem engedélyez­ték az ejtőernyős ugrásokat. Az ünnepség után Fock Jenő az alábbi nyilatkozatot adta lapunknak: — Örülök, hogy eljöhettem erre a szín­pompás, szépséges gvöri má­jus elsejére, örülök, hogy éjféltől reggel nyolc óráig esett az eső. Örülök, hogy az ünnepség idejére elállt. Tet­szett az is. hogy a győri dol­gozók ebben a nagyszerű sportlétesítményben ünne­pelnek. Tetszett a kellemes, vidám hangulat, tetszettek a fiatalok színpompás és sok­szor művészi gvakorlatai. További jó munkát, további jó eredményeket, még több kiváló címet kívánok a gyá­rak. az üzemek dolgozóinak, a mezőgazdaságnak pedig még több esőt és hasonló jó eredményeket. Az ünnepség után a sta­dion körnvékén vidám ma­jális kezdődött, amely a késő esti órákig tartott.., l + Akár szimbolikus jelentést is tulajdoníthatunk annak a látványnak, amely a sop­roni Bécsi-domb hajdani amfiteátrumát övező, frissen zöldeilő dombkaréjról tárul a szemlélődő tekintet elé. Szin­te karnyújtásnyi közelségben érezzük magunkhoz a várost, egyetlen pillantással fogva be a település történelmi magjának nevezetes tornya­it és a legújabb lakónegyede­ket — alattunk, az arénában pedig a május 1—át ünneplő soproniak tarka tömegét. Ahogy az elmúlt évben, Sopron lakói idén is ünnepi nagygyűléssel és vidám ma­jálissal köszöntötték az ün- nenet. A kedd délelőtti nagy­gyűlés szónoka Pozsgay Im­re, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára volt. —. Május elsején — mondta, a munka, a mun­kásság, a nemzetköziség ün­nepén a figyelem szerte a világon két fontos feladatra Irányul: az emberiség béké­jére és a nemzeti alkotóerők kibontakoztatására minden ország népének javára. — Nem hihetjük el — mondta a szónok —, hogy lé­tezhet erő, amelynek érdeké­ben állna az emberiség el­pusztulásával járó világégés kirobbantása, az ésszerűség azt diktálja, hogy bízzunk a harmadik világháború elke­rülhetőségében. Ez a lehető­ség azonban, nem elégíthet ki bennünket, mert ha csak további fegyverkezési haj­szával teremthetjük meg az egyensúlyt, akkor ezért a tö­rékeny békéért túl drága árat kell fizetnünk: fennma­rad a veszély, a kockázat szorongató érzése és egy meddő vállalkozásban kime­rülnek az emberiség jobb cé­lokra alkalmas termelőerői. A szegények még szegényeb­bek lesznek, a gazdasok még gazdagabbak: nem mondha­tunk le egy olyan . embersé­ges világrend eljöveteléről, amelyben a nemzetek, az or- S’zágok kapcsolatából hiány­zik a fenyegetés és a zsaro­lás. helyükbe az együttmű­ködésre való nagyobb kész­ség lén. — Mit teavünk. hogy a lobbik lehetőség valósuljon meg? Önbecsülésünkhöz az is hozzátartozik, hogy nem elé­gít ki bennünket a mégoly jószándékú kormány tevé­kenysége sem, ha magunk közvetlenül nem veszünk ré»zt a békét szolgáló cse­lekvés kimunkálásában. Ezerféleképpen hí kell felez­nünk meggyőződésünket: igenis az esvén sincs tétlen­ségre kárhoztatva. A tehetet­lenség érzésétől akkor sza­badulhatunk meg. ha a ke­zünk ügvében lévő kötelessé­geinkre figvelünk. ha ébren tartjuk saját feladataink iránti fehérségünket. Ami­kor a békéért való tettnek, cselekvésnek van az ideje, a szem határa a nemzet, a (Folytatás a 3. oldalon) A gabonaprogram sikeréért Véd jii 1: ag r ár emlékein két Árbevétel-kieséssel kellett számolnia a múlt évben a megye mezógazdaságánaK az aszály miatt, elsősorba a nö­vénytermesztésből. amit vi­szont részben ellensúlyozott az állattenyésztés és a kiegé­szítő tevékenység bevétele. Az aszályt a kukorica síny­lette meg jobban ettől füg­getlenül a takarékos és szakszerű takarmányozással a megye állatállományának abrakszükséglete meg volt és mivel a korábbinál nagyobb mérvű a melléktermék-fel­használás. a szálas- és tö­megtakarmány hiánya sem okoz gondot. A megvalósult beruházások több mint 83 százalékára futotta a saját pénzből. 12 százalékot tett ki az állami támogatás és mindössze 4 száza’éknyi volt a hitel. A tervezetnek és az elvárásoknak megfelelően a legnagyobb aránvú a beru­házásokon belül a gépvásár­lás. ezt követi az éoítés, majd telepítések és meliorá­ció az, ami költséget jelen­tett a megye mezőgazdasági üzemeinek. A múlt °vi mun­ka értékelése és az idei esz­tendő számos feladata, gond­ja került szóba tegnap Győ­rött a mesvei tanács szék­házában. a minisztériumi feladategveztetö tárgyaláson. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztériumot képviselte Váncsa Jenő mi­niszter, Gösi Sándor a mi­nisztérium pártbizottságán nak titkára, Rednáger Jenő főosztályvezető. A megye vezetőinek képviseletében megjelent Szabó Mihály, a megyei pártbizottság titkára, Lombos Ferenc, s megyei ta­nács elnöke. Schmuck isioan, a megyei tanács elnökhelyet­tese, Szénhegyi Józset, a me­gyei pártbizottság osztályve­zetője, Both Ernő, 8 megyei tanács osztályvezetője. Var­ga András, a termel őszövet­kezetek területi szövetségé­nek titkára és Burányi Tibor, az SZMT titkára. Az idén a megye termelő­üzemeinek is legfőbb célja a gazdaságos export növelé­se. Ezen belül is a mezőgaz­dasági üzemeknek alapvető tennivalója a gabonaprogram sikerre vitele, a sertésállo­mány megóvása és a szarvas- marhaállomány csökkenésé­nek mérséklése. Általános érvényű tennivaló az érde­keltségi rendszerek fedesz- tése. a termelés gazdaságos­ságának a javítása. A megye vezetői több je­lentős témában tájékoztatták a minisztériumot és egyben a segítségét is kérték. Így szóba került a tejüzem re­konstrukciója, az ATEV te­vékenysége. különös tekintet­tel a melléktermék hasznosí­tására, a szigetköz' zöldség- termesztés jövője és a kon­zervgyár munkája valamint a Lajta-hansági Állami Tan­gazdaság kombináttá fejlődé­sének napirenden való tartá­sa, a mezőgazdasági műem­lékek megóvása, a hígtrágya tőzeggel való hasznosítása és nem utolsósorban az öntözés gondja. (Folytatás a 3. oldalon) jubileumi ünnepély a főiskolán Negyedszázados a felsőfokú tanítóképzés Több mint kétszáz éves múltra tekint vissza a győri tanítóképzés, amelynek alap­ját a Ratio Educationis te­remtette meg 1778-ban. Ek­kor indult be az első tanító­képző tanfolyam. Az alapítás óta több nevezetes változta­táson, reformon ment ke­resztül a hazai — s ezen be­lül a gYőri — pedagóguskép­zés. A tanfolyamokat a múlt század közepén váltotta fel a kétéves oktatási forma A tizenkilencedik század végét már a polgári iskolai vég­zettségre épülő hároméves képzési forma jellemezte. Talán ennyiben lehetne összefoglalni a 18—19. század képzéstörténetét, A huszadik század közepének legfonto­sabb eseménye a tanítókép­ző államosítása, 1948-ban. És még két további fontos dá­tum és esemény amelynek 25., illetve 10. évfordulóját ünnepelték tegnap délután a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán. A huszonöt éves évforduló a felsőfokú tanítóképzés beve­zetéséhez kapcsolódik, a tíz­éves pedig a tanítóképzés főiskolai rangjához. A két jubileum közül ez­úttal a negyedszázados év­fordulót illeti a nagyobb fi­gyelem. Ekkor válhatott az addig középfokú képzés fel­sőfokúvá. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletének értelmében 1959 szeptember 14-én nyitotta meg kapuit Győr első felsőoktatási intéz­ménye. a Felsőfokú Tanító­képző Intézet. Erre, a hu­szonöt évvel ezelőtti ese­ményre emlékeztette a hall­gatókat, az intézmény okta­tóit, a vendégeket — közöt­tük dr. Lakatos Lászlót, az MSZMP Győr városi bizott­ságának első titkárát — a tegnapi ünnepségen Gesztesi József főigazgató. Az elmúlt negyedszázad alatt dinamikusan fejlődött az intézmény. A kezdetet húsz oktató és másfélszáz di­ák jelentette. Ma hetven ok­tató foglalkozik hatszáz pe­dagógusjelölt képzésével. Ma egy évfolyamon tanulnak annyian, mint huszonöt évvel ezelőtt a három évfolyamon együttvéve. A személyi fel­tételek mellett a tárgyi-tech­nikai körülmények is jobbak lettek. Csak így tehetnek ele­get az első alapdokumentum által megfogalmazott célnak, amely szerint az intézet fel­adata művelt, hivatásukat értő és szerető tanítók kép­zése az általános iskola 1—4. osztálya számára. Megszámolni szinte lehe­tetlen lenne, hány pedagó­gust adtak a magyar okta­tásügynek az elmúlt huszon­öt évben. Több ezerre tehető azok száma, akik nappali vagy levelező tagozaton a győri tanítóképzőben kapták meg a hivatásukhoz szüksé­ges ismereteket. Elismerés illeti azokat a tanárokat, akik részt vettek a felkészí­tésben, akik negyedszázada ott voltak a felsőfokú taní­tóképzés bevezetésénél. s akik tudásuk legjavát adták az új intézmény zavartalan megindulásához. Őket kö­szöntötte a főigazgató, a lel­kes elődöket, miniszteri el­ismeréssel. Az ünnepély után a győri tanítóképzés kétszázéves tör­ténetét bemutató kiállítás nyitotta meg kapuit a főis­kola első emeleti folyosóján. K. X.

Next

/
Thumbnails
Contents