Kisalföld, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-03 / 102. szám

2 Fejlődésünk forrása a jól végzett munka Méhes Lajos beszéde Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottsága tagja, a SZOT főtitkára május 1. alkalmából rádió- és tévébeszédet mon­dott. A világ dolgozói hagyomá­nyos, nagy ünnepének előes­­­téjén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, a Magyar Népköztársa­ság Kormánya, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa nevében tisztelettel köszön­töm Hazánk minden dolgo­zóját, állampolgárát. Kö­szöntöm az idősebbeket, akik sok május elsejét éltek meg és az unokákat, akik talán holnap találkoznak először a munka, a dolgozó ember ün­nepével. Köszöntöm azokat, akik most is szolgálatban vannak, az otthonuktól tá­vollevőket, az útra indulókat és köszöntöm az otthonma­radókat — mondotta beveze­tőjében Méhes Lajos, majd így folytatta: Május elseje az értéket te­remtő munka és az alkotó ember iránti tiszteletadás napja. Megbecsülése a mun­kának és megbecsülése a munkásnak, a parasztnak, az értelmiséginek, akiknek tu­dásából, erejéből, képességé­ből, szorgalmából gyarapszik népünk és nemzetünk. En­nek az ünnepnek már csak­nem százesztendős története van. A munkásság a májusi ünnepét sem ajándékba kap­ta, hanem kiharcolta magá­nak. Még köztünk élnek a részesei és tanúi annak az időnek, amikor a legkevésbé volt szabad ez a nap a szer­vezett dolgozók érzelmeinek kifejezésére. A munkások az ünneplés szándékával, egy jobb élet követelésével, az úri osztály félelemmel és teljes fegyver­zettel készült május elsejére. Lenézte a parasztot és félt a munkástól. Az egyiket cse­lédjének tartotta, a másiktól rettegett. Rettegett attól a nagy erőtől, amelyet a mun­kásosztálynak a legnagyobb fegyvere, a szervezettsége, az öntudata jelentett. A dolgozók élete, a mun­kássors sohasem volt köny­­nyű. Többszörösen nehéz volt azoknak, akik a közös­ségért, az osztály egészéért cselekedtek, harcoltak, kife­jezve az egész osztály küz­delmét, szenvedését, egy szebb élet utáni vágyát. Tisztelettel gondolunk ma azokra, akik vállalták e har­cot. Május elseje ebben a küz­delemben emelkedett ki a hétköznapok szürke egymás­utánjából ünneppé. Így vált a munkásszolidaritás, a nem­zetközi összefogás, a mun­kásosztály jogaiért vívott küzdelem jelképévé, az egész világon. E napon üdvözletün­ket küldjük a szocialista or­szágok dolgozóinak, akikkel szoros egységben küzdünk népeink boldogulásáért, a vi­lágbékéért, a társadalmi ha­ladásért. Szolidaritásunkról biztosít­juk azoknak az országoknak a dolgozóit, akik a létbi­zonytalanság, a munkanélkü­liség ellen küzdenek, és mély együttérzéssel gondolunk ezen a napon azokra akik függetlenségükért, szabadsá­gukért harcolnak. A munkásmozgalom korai szakaszában született valahol itt Közép-Európában egy négysoros vers, mely szinte kifejezte a jobb életért, a szocializmusért harcba indu­lók programját: „Azt kívánjuk, te jövendő távol. Asztalunkon kenyér mindig álljon, S legyen munkánk, gyer­mekünknek iskola, öregjeink ne kolduljanak már soha”. Ez a vers lehet, hogy ma már inkább tűnik fohásznak, mint harci programnak. Pe­dig, ha jól meggondoljuk, ezért folyt, folyik ma is a harc. A századfordulón, de még az 1930-as években is munkát-kenyeret követelnek a tüntető budapesti munká­sok. Május elsejék fő jelsza­va ez. És mi minden történt még a 30-as éveik után, amíg a magyar dolgozók kezükbe vehették sorsuk intézését! De soha nem felejtjük milyen mélységből kellett 1945-ben elindulni. Milyen távoli jö­vőnek tűnt akkor a régi vers egyetlen sorának elérése is. Küzdelmes úton jutottunk el a mához. Jó érzésekkel vehetjük ezen az ünnepi na­pon is számba életünknek azokat a tényeit,, amelyekre büszkék vagyunk: annak ter­mészetességét, hogy aki dol­gozni akar, dolgozhat, tisz­tességes munkával keresheti meg a kenyerét­, iskoláztat­hatja gyermekét és öregje­ink nyugdíjban részesülnek, hogy emberi módon élhe­tünk, és ha nagy erőfeszíté­sek és áldozatok árán is, de rendszer­esen javulnak la­káskörül­i érveink, üzleteink­ben egyenletesen kielégítő az árukínálat, hogy anyagi gondjaink, nö­vekvő terheink ellenére meg-­­őriztük a szociális gondosko­dást az egész társadalomra kiterjedő egészségügyi ellá­tást. Ezért érdemes volt küz­deni. Mindezt népünk saját szor­galmával, tudásával, munká­jával, tehetségével érte el. Nagy támaszt jelentett ebben az, hogy a szocialista orszá­gok családjába tartozunk. De az ünnep sem feledteti el velünk a gondokat. Tud­juk, hogy élnek közöttünk emberek, akiknek a sorsa ma is nehéz. Idősek és csa­ládalapító fiatalok, nagycsa­ládok tagjai. De egész né­pünk igényei is előre mutat­nak, senki sem tartja végső célnak a mai napig elért eredményeket. A világgazda­ság mozgásai sem engednek pihenőt. A további útról tár­gyalt a párt Központi Bizott­ságának legutóbbi, április 17-i ülése. A párt az eddigi út folytatására szólít fel, de arra is, hogy nagyobb követ­kezetességgel haladjunk a magunk választotta úton. Csak a munka, a jól vég­zett, a fegyelmezett, a szor­galmasabb, találékonyabb munka lehet a jövőben is a fejlődés biztosítéka, forrása. Most olyan célokért kell harcba menni és jobban ér­vényesíteni, amelyek arra ösztönöznek, hogy aki job­ban dolgozik, az jobban bol­doguljon; tartsa mindenki kötelességének a takarékos­ságot az anyaggal, energiá­val, a nemzet vagyonával; a teljes foglalkoztatottság or­szágos fenntartása mellett mindenütt csak annyi em­bert alkalmazzanak, amennyi a munkához feltétlen kell; igazságosabb legyen a közte­herviselés az élet minden területén; törődjenek , min­denütt jobban az emberrel ne tűrjék el a fegyelmezet­lenséget, a lélektelenséget, az igazságtalanságot. Mi itt Magyarországon bé­kében és szabadon ünnepel­hetjük május elsejét. A vi­lágon azonban nincs minde­nütt béke. Szinte egyfolytá­ban dörögnek a fegyverek a Közel-Keleten, Afrikában és Latin-Amerikában. De föl­dünknek azokon a részein is nagyon törékeny a csend, a béke, ahol most hallgatnak az ágyúk, a géppuskák. Az em­beriséget a ma foglalkoztató sorskérdések közül legfonto­sabb a nukleáris háború fe­nyegetésének elhárítása, a világ békéjének megőrzése. Hiszen ettől függ minden, a létezés, az élet, a megmara­dás és a felemelkedés lehe­tősége. Ezért lesznek az idei május elsejei demonstrációk fő jelszavai a világ minden részén, és Békét a Világnak! Csökkenjen a fegyverkezé­si hajsza! Háborús félelmektől men­tes világban akar élni az emberiség! Ezekkel a gondolatokkal hívjuk a májusi menetekbe, nemzeti lobogónk és a mun­kásnemzetköziség vörös zász­laja alá mindazokat, akik tettekre, cselekvésre készek boldogulásunkért, szocialista céljainkért, a békéért. Kívánom, hogy közös nagy ünnepünk, s a felvonulás él­ménye adjon mindannyi­unknak új erőt a munkához és vidámságot, örömet az élethez — mondotta befeje­zésül Méhes Lajos. KliMPO­D Népünk szilárdan kitart szocialista céljaink mellett Kádár János május 1-i nyilatkozata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára a budapesti dolgozók május 1-i felvonulásán nyi­latkozatot adott a televízió­nak és a rádiónak: — Köszöntöm a rádió hall­gatóit, a televízió nézőit, dol­gozó népünket május elseje alkalmából. Május elseje nagy ünnep. Közel száz esz­tendővel ezelőtt született, úgy, mint a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának napja, amikor a munkásosz­tály minden országban hir­dette Céljait és azok mellett tüntetett. Azóta bővült a május 1-i ünnep tartalma. Amióta a néperő egész sora a szocialista fejlődés útjára lépett, a szocializmus világ­­rendszerré vált, s a népek széttörték a gyarmati rend­szer bilincseit, azóta május elseje a nemzetközi munkás­­osztály és a szocializmust építő népek, a jogaikért, a szabadságukért, és a békéért küzdő népek szolidaritásá­nak napja, közös ünnepe Ehhez a naphoz most már elválaszthatatlanul hozzátar­­tozik a béke, a nemzetek szó­­szabadsága, a társadalmi ha­ladás és a szocializmus fo­galma.­­ Az idei tavasz borús, hűvös, szeles, ilyen a mai nap is. De éppen a most lát­ható budapesti felvonulás is eleven bizonyítéka annak, hogy népünk jó érzéssel ün­nepelhet, és ünnepel is ezen a napon szerte az ország­ban. Az ünnepléshez jó okot ad annak tudata, hogy né­pünk békében, biztonságban él, eredménnyel folytatja szocialista országépítő mun­káját. Ezt a napot azzal is ünnepeljük, hogy köszöntjük a szocialista építés új ered­ményeit, és jó érzéssel előre­tekinthetünk, hiszen látjuk a fejlődés távlatait. Jól kivá­lasztott, szocialista céljaink vannak, jó a politikánk, né­pünk egységben, céltudato­san dolgozik. Nem szoktunk a nehézségekről, a problé­mákról sem hallgatni, elért vívmányaink továbblépésre ösztönöznek.­­ A párt Központi Bizott­sága a közelmúltban ülést tartott, amelyen a nemzetkö­zi helyzetről és szocialista építőmunkánkról volt szó. A nemzetközi helyezettel kap­csolatban hangsúlyoztuk: annak ellenére, hogy a múlt esztendő végén megkezdték az Egyesült Államok közép­hatótávolságú rakétáinak te­lepítését Európában és a helyzet feszültebbé vált, mi mégis változatlanul folytat­juk külpolitikánkat, amely­nek célja az, hogy az embe­ri ész felülkerekedjék, vala­mennyi érdekelt fél számá­ra megfelelő megoldások szülessenek. A mai viszonyok közt is azt valljuk, hogy ér­demi tárgyalásokat kell folyt­­atni. Minden nép közös ér­deke, hogy gátat vessünk a fegyverkezési versenynek, s megtaláljuk a minden nép számára egyenlő biztonságot jelentő tárgyalásos megoldá­sokat. Az a célunk, hogy az emberek békében élhesse­nek, és a biztonság a fegy­verzet alacsonyabb szintjén valósuljon meg.­­ Ami a hazai munkát il­leti: aki a Központi Bizottság üléséről kiadott közleményt figyelmesen elolvasta, az látta, hogy mi az alkotó, a szocialista építőmunkához az eddiginél még jobb ki­bontakozási lehetőségeket akarunk teremteni. Ez azt jelenti, hogy a termelőeszkö­zöket, a munkaerőt, szellemi tartalékainkat maximálisan mozgósítsuk, az alkotó mun­kának új lendületet adjunk. Azt akarjuk, hogy aki töb­bet és jobban dolgozik, az többet és jobban ker­eshes­sen, aki pedig nem produkál, az a rendszer előnyeit ne él­vezhesse. Érvényesüljön a társadalmi igazságosság a te­herviselésben, s aki nehéz helyzetben van, az megfele­lő támogatásban részesüljön.­­ Ilyen álláspontot foga­dott el Központi Bizottsá­gunk a további munkáról, és az a mély meggyőződé­sünk, hogy az idei tervért, a napi feladatokért tisztes­séggel dolgozva, jó érzéssel tekinthetünk a jövő év elé, amikor hazánk felszabadulá­sának 40. évfordulója lesz. Bizonyos, hogy azt népünk új munkasikerekkel ünnepli meg. — Május elsejénk, ahogyan azt népünk ünnepli, egyben üzenet a világnak, a szov­jet népnek, a szocializmust építő nemzeteknek, a világ haladó erőinek, valamint azoknak a józan polgári kö­röknek is, akik megértették, hogy a béke útján kell jár­nunk, mert nincs más út az emberiség számára. Üzene­tünk úgy szól: népünk be­csülettel dolgozik, szocialista céljai mellett szilárdan ki­tart, eltökélten halad előre szövetségeseivel, helytáll és helyt fog állni a jövőben is. — Még egyszer szívből minden jót kívánok népünk­nek, a munkásoknak, a ter­melőszövetkezetek dolgozói­nak, az alalmazottaknak az értelmiségieknek, a kul­túra munkásainak, minden­kinek, aki tisztességgel és becsületesen él és dolgozik ebben a hazában — mondot­ta befejezésül Kádár János. Kádár János találkozója külföldi szakszervezeti vezetőkkel Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Méhes Lajos, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára a Fel­vonulási téren találkozott a Szakszervezeti Világszövet­ség képviselőivel és azokkal a külföldi szakszervezeti ve­zetőkkel, akik részt vettek a budapesti dolgozók május 1-i ünnepségén. Kádár János bevezetőben szólt arról, hogy a magyar nép a nemzetközi szolidari­tás e nagy ünnepén hitet tesz céljai mellett. Mint mondta: — Mi a békéért harcolunk, a népek szabad fejlődéséért, a társadalmi haladásért, a szocializmusért. Szolidaritást tanúsítunk min­den haladó emberrel a vilá­gon, éljen bármely földré­szen, bármely országban. A Központi Bizottság első titkára köszöntötte a vendé­geket és mindazokat a népe­ket, haladó mozgalmakat, akiket képviselnek. Hangsú­lyozta azt a meggyőződését, hogy a népek meg tudják védeni békéjüket és a sza­badság, a társadalmi haladás ügye győzni fog. — Mi ebben hiszünk, ezért küzdünk és ennek valóra váltását kíván­juk — mondotta végezetül Kádár János. így ünnepelt a haladó világ . Az internacionalista segít­ségnyújtás további vállalá­sát, az ország védelmére tett erőfeszítések fokozását és a termelőmunka hatékonysá­gának növelését hangsúlyoz­ták a kubai május elseje központi jelszavai. Több mint félmillió ember vett részt a havannai felvonulá­son. Dániel Ortega, a nicara­­guai Kormányzótanács koor­dinátora és a sandinista front más vezetői haladtak a nicaraguai Chinandega vá­rosban megtartott május el­sejei felvonulás élén. A 40 fokos hőségben több mint húszezer ember gyűlt össze és tiltakozott az idegen zsol­dosok betolakodása ellen. A legfontosabb jelszó így hangzott: „Minden egyes munkás a haza katonája.”­­Kétezernél több felvonuló tiltakozott San Salvadorban a négy éve tartó szükségál­lapot ellen, sürgetve az ame­rikaiak távozását. „Szabad­ságot, munkát, fizetést és amnesztiát” jelszóval több százezren tüntettek május elsején Uruguay fővárosá­ban, Montevideoban a 11 éve hatalmon levő katonai kor­mányzat ellen. (Képünkön a­­moszkvai dolgozók felvonu­lása.) 1984. május 3., csütörtök

Next