Kisalföld, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-01 / 282. szám

(Folytatás az 1. oldalról) Az elmúlt öt esztendő gazdálkodását végigkísérte az a küzdelem, melyet az or­szág külgazdasági egyensú­lyának javításáért, fizetőké­pességünk megőrzéséért foly­tattunk. Az erőfeszítések eredménnyel jártak. A párt- és az állami veze­tés az elmúlt években ered­ményesen irányította az or­szág gazdasági életét. A XII. kongresszuson kitűzött leg­főbb gazdaságpolitikai célok teljesüljenek. A következő években élén­kíteni kell a gazdasági fejlő­dést. Az intenzív gazdálko­dás erőteljes és sokoldalú ki­bontakoztatásával, a gazda­ságban rejlő tartalékok tel­jesebb hasznosításával olyan megalapozott gazdasági nö­vekedést kell elérni, amely lehetővé teszi az egyensúly további javítását, a népgaz­daság anyagi,műszaki alap­jainak fokozatos és széles kö­rű megújítását, a népjólét emelését. A VII. ötéves terv legyen a megalapozott gazdasági nö­vekedés és fejlődés program­ja, amely lehetővé teszi tár­sadalmi és gazdaságpolitikai céljaink elérését. A tervidő­szak legfontosabb gazdaság­politikai célja az intenzív fejlődés kiterjesztése a ter­melési folyamat minden ele­mére. Fokozni kell a gazda­ság jövedelemtermelő képes­ségét. Meg kell gyorsítani a termelési szerkezet átalakí­tását. Alapkövetelmény, hogy a termékek minősége közelítsen a műszaki-techni­kai haladás mai nemzetközi színvonalához, s mind na­gyobb része érje is el. Fon­tos, hogy hazai természeti erőforrásainkat fokozottan és ésszerűbben hasznosítsuk, a termelést szolgáló infrastruk­túrát fejlesszük. A jövedel­mező gazdálkodás legyen a cselekvés általános normája. Javítani kell a munka szer­vezettségét, fegyelmét, kul­turáltságát, a gazdálkodó szervezetek alkalmazkodóké­pességét, és vállalkozókész­ségét, a vállalatok közötti együttműködést. Meg kell gyorsítani a műszaki fejlesz­tést növelni kell a fejlesztő tevékenység eredményessé­gét. A feltételek megteremté­sével növekedjen a beruhá­zásokra fordított összegek­­ aránya — szögezik le az irányelvek, majd kitérnek a népgazdaság egyes ágainak fő feladataira. Hazánk természeti-gazda­sági adottságai szükségessé teszik, hogy fokozzuk részvé­telünket a nemzetközi mun­kamegosztásban. Nemzetközi kapcsolatainkban továbbra is meghatározó szerepe van a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának, a szocia­lista gazdasági integrációban való aktív részvételünknek. A jövőben is a Szovjetunió lesz legfontosabb külkereske­delmi partnerünk. Tovább kívánjuk bővíteni gazdasági együttműködésünket minden szocialista országgal. Tevé­­kenyen közreműködünk a KGST 1984. évi felső szintű értekezletén elfogadott prog­ram megvalósításában, kez­deményezzük újabb együtt­működési formák és módsze­rek kialakítását. A fejlett tő­késországokkal a kölcsönös előnyök alapján bővítjük gazdasági kapcsolatainkat. A fejlődő országokkal folytatott gazdasági kapcsolatainkban az áruforgalom növelése mel­lett szorgalmazzuk a kölcsö­nösen előnyös termelési együttműködést. A párt gazdaságpolitikája egyaránt figyelembe veszi a szocializmus építésének álta­lános törvényszerűségeit és országunk adottságait. A ter­mel­őeszközök társadalmi tu­lajdonán alapuló szocialista tervgazdálkodás, a szabályo­zott áru-, pénz- és piaci vi­szonyok segítik a szocialista társadalom építését, alapve­tő társadalmi-gazdasági cél­jaink elérését. A gazdaságirányítás to­­vábbterjesztésével el kell ér­­ni, hogy a tervezés, a sza­bályozás, valamint a szer­vezeti és intézményi rendszer korszerűsítése révén javuljon a központi állami irányítás hatékonysága, fokozódjon a vállalatok önállósága- fele­lőssége, kezdeményezőkészsé­ge, fejlődjön vállalkozói ma­­gasítása. A gazdaságirányítás fontos feladata az áraknak társa­dalmi és gazdasági céljaink­kal összehangolt alakítása és ellenőrzése. A termelői árak a társadalmilag indokolt rá­fordításokat fejezték ki. A fogyasztói árak jobban iga­zodjanak a termelői árakhoz Társadalompolitikai szem­pontból indokolt területeken a fogyasztói árak állami tá­mogatását a jövőben is fenn kell tartani. Gazdaságpolitikai felada­taink megoldásában megha­tározó szerepük van a szo­cialista nagyüzemeknek. Az állami vállalatok és szövet­kezetek meghatározó szere­pét biztosítva a jövőben is támogatjuk a lakosság igé­nyeinek kielégítésében jelen­tős szerepet játszó kisipart és kiskereskedelmet. Az utóbbi két évben a ki­egészítő és kisegítő gazdasá­gi tevékenység új formái alakultak ki. Az új szerveze­tek fokozatosan beilleszked­nek a szocialista gazdálkodás rendszerébe, hozzájárulnak a vállalati gazdálkodás ered­ményeihez, a lakosság szín­vonalasabb ellátásához. Az e téren jelentkező kedvezőt­len jelenségeket le kell küzdeni, következetesen ér­vényt kell szerezni a ren­delkezéseknek, és el kell érni, hogy a személyi jöve­delmek a teljesítményekkel arányosak legyenek. A szocialista munka­verseny és brigádmozgalom elsősor­ban a munkahelyi feladatok eredményes megoldásával, a tartalékok feltárásával, a ter­mékek minőségének javítá­sával járuljon hozzá a nép­gazdaság intenzív fejleszté­­sének gyorsabb kibontakoz­tatásához. A gazdasági építőm­unká­ban a párt alapvető felada­ta a gazdaságpolitika meg­határozása, érvényesítése és végrehajtásának ellenőrzése. A pártszervezetek fő felada­ta a gazdaságpolitikai célok helyi megvalósításának segí­tése és ellenőrzése, a dolgo­zók mozgósítása politikai eszközökkel. jön a gyermeknevelés költ­ségeihez való állami hozzá­járulás. A családalapító fia­talok lakáshoz jutását meg kell könnyíteni. Enyhíteni szükséges a nyugdíjrendszer feszültségeit, biztosítani kell az alacsony nyugdíjak vá­sárlóértékének megőrzését. Továbbra is fenn kell tar­tani a vásárlóerő és az áru­alap egyensúlyát, az áruellá­tás biztonságát. A szükséges­sé váló fogyasztói árváltozá­sokat az életszínvonal-politi­ka céljaival összhangban kell megvalósítani Különösen fontos társadalompolitikai feladat a lakáshelyzet továb­bi javítása. A lakáshoz jutás fő formája továbbra is a sze­mélyi tulajdonú lakások épí­tése, vásárlása legyen. A dokumentum e fejezete felsorolja a település- és inf­­rastruktúra-fejlesztés, az egészségügy, a testnevelés és sport, a turizmus és üdülés terén megoldandó főbb fel­adatokat is. V. Ideolópia, művelődéspolitika, szocialista életmód A társadalom tudatát alap­vetően a párt fő politikai cél­jaival való azonosulás, a társadalmi cselekvést pedig az aktív alkotó munka jel­lemzi. Társadalmunk széles körei­ben a szocialista eszmék természetes értékké váltak, növekszik erkölcsi és világ­nézeti elveink teljesebb ér­vényre jutásának igénye, de tapasztalható politikai és vi­lágnézeti érdektelenség is. A párt ösztönözte a szocia­lista építés napirenden levő feladatainak elméleti meg­alapozását, mélyítette a szo­cialista gondolkodást és a nemzeti önismeretet. Ideoló­giai életünkben ugyanakkor megélénkültek az eszméink­től idegen jelenségek is. Elő­fordulnak kísérletek törté­nelmi útunk, nemzeti érté­keink polgári szemléletű vagy nacionalista átértékelé­sére. Tapasztalhatók osztály­­szemléletet nélkülöző vagy illúziókkal terhes nézetek a szocializmusról, a kapitaliz­musról, korunk alapvető kér­déseiről. Esetenként jelentkeznek szocialista eszméinkkel szem­ben álló nézetek, a reális le­hetőségeinket figyelmen kí­vül hagyó elképzelések, ja­vaslatok. Fékezi az alkotó gondolkodást az elméleti munkában is megmutatkozó kényelmesség, igénytelenség E jelenségekkel szemben nem kielégítő a vitaszellem a téves nézetek gyakran nem kapnak színvonalas, érvelő marxista kritikát, visszauta­sítást. Az ideológiai munka fej­lesztése gazdasági és társa­dalomi pol­itikai feladataink megoldásának nélkülözhetet­len feltétele. A közgondolko­dásban gazdagítani és reáli­sabbá kell tenni a szocializ­musról kialakult felfogást. Az ideológiai munka állítja kö­­zéppontba az értelmes és tar­talmas emberi élet megvaló­sításának összefüggését a munka megbecsülésével, a társadalmi igazságosság ér­vényesítésével, a dolgozók közösségének társadalmat és egyént formáló szerepével, szocialista és humanista ér­tékeinkkel. Ideológiai, szellemi életünk segítse elő a szocialista fej­lődés és a világban végbe­menő változások során fel­merülő új kérdések marxista megválaszolását, az előreha­ladást szolgáló új gondolatok befogadását. Késedelem nél­kül reagáljon az elveinket és politikánkat bármely oldal­ról eltorzító nézetekre, lep­lezze le a szocializmustól ide­gen eszméket és törekvése­ket, utasítsa el a valóságtól elrugaszkodó, voluntarista megnyilvánulásokat. Határo­zottan, elvi alapokon, az ideológiai és a tömegpolitikai munka eszközeivel is folytat­ni kell a harcot az imperia­listák antikommunista pro­pagandája, a burzsoá eszmék, a maradi nézetek ellen. A korábbinál többet kell tenni a politikai tudat for­málásáért. A marxizmus—le­­ninizmus oktatása eszméink világnézetünk terjesztésével segítse a szocialista építés feladatainak megoldását. Az agitáció adjon választ a dol­gozókat foglalkoztató kérdé­sekre, és járuljon hozzá mozgósításukhoz. Nagy és felelősségteljes fel­adat hárul a televízióra, a rá­dióra és a sajtóra a párt po­litikájának megismertetésé­ben, a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásban, a közvéle­mény formálásában, a cse­lekvő társadalmi magatartás kialakításában. A tudományos kutatás szín­vonala összességében megfe­lel országunk adottságainak, eredményesen segíti az építő­­munkát. A tudomány művelői jobban járuljanak hozzá a termelőmunka színvonalának és hatékonyságának emelésé­hez; vállaljanak részt a dön­tési lehetőségek változatainak kidolgozásában; segítsék a kulturált, egészséges emberi élet jobb formálását. A tár­sadalomtudományok művelői­nek elsőrendű feladata ko­runk legfontosabb kérdései­nek kellő színvonalú elméleti­­ideológiai feldolgozása. A párt és az állam a döntések meg­alapozásában mindinkább igényli a tudományok közre­működését. Az oktatási rendszer lénye­gében ellátja a reá háruló feladatokat. Ebben nagy sze­repe van az oktatási intéz­ményekben áldozatos munkát végző pedagógusoknak. A kö­vetkező években folytatni kell az oktatás elhatározott korszerűsítését. A közoktatás javításának feladatait és fel­tételeit társadalmi-gazdasági program keretében kell meg­határozni. A pedagóguspálya társadalmi megbecsülésének növelésével is elő kell segí­teni a pedagógushiány meg­szüntetését. A párt művészetpolitikájá­­nak fő célja, hogy megteremt­se a művészet alapvető tár­sadalmi feladatainak teljesí­téséhez szükséges feltételeket. Változatlan alapelvünk az al­kotás szabadságának biztosí­tása, a művészeti kezdemé­nyezések, kísérletezések tá­­­­mogatása, az alkotóműhelyek önálló, felelős működésének segítése — állapítják meg az irányelvek, majd a művésze­ti ágak, az irodalom, a kriti­ka helyzetével foglalkoznak. A művelődés térhódítása, az általános és a szakmai mű­veltség gyarapítása társadal­mi, gazdasági előrehaladá­sunknak fontos feltétele. Né­pünk kultúrája gazdagodott, de a kulturális igényeket még nem tudjuk eléggé színvona­lasan kielégíteni. Helyezzük szélesebb alapokra az öntevé­keny művészi, művelődési csoportok munkáját. Tegyük színvonalasabbá a milliókat érintő szórakoztatást. A művészeti és a kulturális életben erősíteni kell a párt elvi irányító és kezdeménye­ző szerepét. Az ideológiai munkát a politikai, gazdasági és kulturális feladatok meg­oldásával szoros egységben kell fejleszteni. Minden kom­munista kötelessége, hogy ha­tározott kiállással, meggyőző érveléssel lépjen fel eszméink és a párt politikája mellett, a szocializmustól idegen néze­tekkel szemben. VI. A párt és a tömegszervezetek A Magyar Szocialista Mun­káspárt, a munkásosztály for­radalmi élcsapata, a dolgozó nép pártja eredményesen irá­nyítja, szervezi a szocialista építőmunkát, betölti vezető szerepét. Politikájával kifeje­zi, tevékenységével bizonyít­ja, hogy teljesíti a nép szol­gálatában vállalt kötelezettsé­geit. A párt és a tömegek kapcsolata jó, a nép bízik a pártban, támogatja politiká­ját, dolgozik megvalósításá­ért. A pártban érvényesülnek a lenini normák. A szocialista építőmunka sikeres folytatásának fő kö­vetelménye, hogy erősödjön és tovább szélesedjen a párt eszmei, politikai befolyása. A vezető szerep gyakorlásának alapja a népünk, nemzetünk érdekeit kifejező és szolgáló, a társadalom valóságos hely­zetét figyelembe vevő mar­xista-leninista politika En­nek képviselete és megvaló­sítása nagymértékben függ a határozatok végrehajtásának megszervezésétől és ellenőr­zésétől. A vezető szerep érvényesí­tése, a politika sikeres meg­valósítása megköveteli a párt eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egységét. A párt hatékony működé­se feltételezi a pártélet sza­bályainak, a lenini elveknek a következetes megtartását. Az eddiginél több lehetőséget kell teremteni, hogy a párt­tagság a nagyobb horderejű társadalmi kérdések eldönté­se előtt a párt fórumain vé­leményt nyilváníthasson, ja­vaslatokat tehessen, jobban részt vehessen a döntések elő­készítésében. A párt politikájának kidol­gozásában, végrehajtásában és ellenőrzésében fontos sze­repe van az alapszervezetek és a taggyűlések önálló, kez­deményező munkájának. A pártnak 862 000 tagja van, ötvenezerrel több, mint a XII. kongresszus idején. A tagságnak eredeti foglalkozá­sa szerint csaknem háromne­gyede, jelenlegi foglalkozása szerint pedig több mint a fe­le munkás és szövetkezeti pa­raszt A pártépítés gyenge a fiatalok között és az értelmi­ségiek egyes rétegeiben. A tagfelvételek során nagy figyelmet kell szentelni an­nak, hogy a társadalom min­den rétegéből azok kerülje­nek a pártba, akik aktívak a közéletben, szocialista módon élnek, munkájuk, magatartá­suk, társadalmi tevékenysé­gük alapján megbecsülést él­veznek. A párt politikájának meg­valósításában, az ország előtt álló feladatok megoldásában kiemelkedő szerepük van a választott testületek tagjai­nak, a párt- és az állami ap­parátus vezető munkatársai­nak. A vezetőik zöme munkája és magatartása alapján rá­szolgál a bizalomra, alkal­mas teendőinek ellátására. A pártnak továbbra is felelős­séget kell vállalnia, hogy a vezető beosztó­­­kban rátér­mett, hozzáértő emberek dol­gozzanak. Ismét megerősíti azt az elvet és gyakorlatot hogy — a P­árttisztségiek ki­vételével — minden beosz­tást betölt­het arra alkalmas pártonkívüli is. A pártszervek és -szerve­zetek támogassák a kezde­­ményező, az újat felkaroló, a rendet és a fegyelmet meg­követelő vezetőket. A vezetői VII. A párt nemzetközi tevékenysége Az irányelvek rámutatnak, hogy a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom a társadalmi haladás legfonto­­sabb és legkövetkezetesebb ereje. A pártok önállóan, a nemzeti adottságukkal, ha­gyományokkal és követelmé­nyekkel összhangban alakít­ják politikájukat, és féjtik ki tevékenységüket. A nemzet­közi kommunista és munkás, mozgalom politikai befolyása Világméretekben szélesedik, szervezeti ereje növekszik, új pártok jönnek létre. Moz­galmunkat a megújulás ér­dekében folyó törekvések jel­lemzik. A testvérpártok a legfőbb közös célok elérése érdekében erősítik interna­cionalista szolidaritásukat. A kommunista és munkás­pártok összefogását nem gyengíthetik azok a viták, amelyek szükségszerűen zaj­lanak a szocializmushoz ve­zető utakról, a már létező, illetve a még csak célként megjelölt szocialista társada­lomról, a pártok közötti vi­szony követelményeiről. Az MSZMP tevékeny részt vállal a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom összefogásának erősítésében. Fontosnak tartja az alkotó szellemű, nyílt elvtársi véle­ménycserét, ennek két és több­oldalú formáit. Oszto­zik a világbéke megőrzését, a társadalmi haladást szol­gáló közös erőfeszítésekben. Pártunk szorosan együtt­működik az SZKP-val, fej­leszti együttműködését a szo­cialista országokban tevé­kenykedő testvérnártokkal. Fejleszti kapcsolatait­ a tőkés országokban működő kom­­munista és munk­á­spártokkal. bővíti együttműködését a fejlődő országok kommunista és munkáspártjaival. Szolidá­ris a fejlődő országok nem­zeti felszabadító mozgalmai­val, nemzeti demokratikus pártjaival. Tovább éníti kap­csolatait a szocialista, szo­ciáldemokrata pártokkal. Hasznosnak tartja a véle­ménycserét minden olyan párttal, mozgalommal amely felelősséget érez a béke ügyéért. Pártunk, forradalmi kül­detésének megfelelően, törté­nelmi felelősséget vállalt a szocializmus magyarországi felépítéséért, politikája kife­jezi, hűen képviseli népünk alapvető érdekeit. Ugyanak­kor a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom szerves része is­ szolidáris a szocializmusért folyó világ­méretű küzdelemmel. A szo­cializmus építésének magyar­országi eredményei egyaránt szolgálják népünk felemelke­dését és a társadalmi hala­dás, a szocializmus, a béke egyetemes ügyét A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának irányelvei a párt XIII. kongresszusára IV. Életszínvonal, életkörülmények, szociálpolitika A XII. kongresszusnak az életszínvonal megőrzésére, az életkörülmények javítására vonatkozó határozatai társa­dalmi méretekben teljesül­tek. A következő tervidő­szakban a gazdasági fejlődés élénkítésével, jobb gazdálko­dással, a teljesítmények nö­velésével, a munkafegyelem javításával meg kell alapoz­ni az életszínvonal érzékel­hető emelkedését. Az irányelvek leszögezik: a szociálpolitika legfontosabb célja továbbra is a szociális biztonság fenntartása. A kol­lektívák és az egyének jöve­delmében jobban tükröződ­jön a teljesítmények növek­vő gazdasági és társadalmi értéke. Szocialista államunk biztosítja a teljes foglalkoz­tatottságot, de növelni kell az érdekeltséget a munkaerő gazdasági céljainkkal össz­hangban álló áramlásában. A gazdasági feltételek megte­remtésével a feladat a 40 órás munkahét széles körű bevezetése. Társadalmi juttatási rend­szerünket — alapvető vív­mányait megőrizve — job­ban összhangba kell hoz­ni anyagi lehetőségeinkkel, és fokozottan kell érvényesí­teni a rászorultság elvét, a társadalmi igazságosságot. A szociális támogatások növe­lésével is elő kell segíteni a születések számának emelke­dését. Fokozatosan növeked­ tevékenységet is a teljesít­mény és a magatartás alap­ján kell megítélni. A legha­tározottabban fel kell lépni a hatalommal való vissza­élés mindenfajta megnyilvá­nulása ellen. Beosztásra való tekintet nélkül mindenkitől meg kell követelni a szocia­lista normák megtartását. A párt és a nép előtt álló nagy és nehéz feladatok meg­­oldásában kiemelkedő sze­repe és felelőssége van min­den pártszervezetnek, min­den kommunistának. Pár­tunknak harcokban edzett, gazdag tapasztalatai vannak, bírja népünk bizlmát, birto­kában van minden lényeges feltételnek, hogy vezetésével eredményesen folytatódjék a szocializmus építése Magyar­­országon. A tömegszervezetek és -mozgalmak társadalmi éle­tünk fontos tényezői, nélkü­lözhetetlen szerepet töltenek be a szocializmus építésében. A párt a politika kimunká­lásában és végrehajtásában igényli a tömegszervezetek és -mozgalmak alkotó rész­vételét, számít kezdeménye­zéseikre, épít tapasztalataik­ra, figyelembe veszi vélemé­nyüket. Az irányelvek a további­akban kitérnek a szakszerve­­zetek, a KISZ és a Hazafias Népfront szerepére, felada­taira.

Next