Kisalföld, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-01 / 127. szám
Kit válasszunk, hogy jól válasszunk? Beszélgetés Gesztesi Józseffel, a Hazafias Népfront megyei elnökével A június 8-i országgyűlési képviselő- és tanácstagválasztás alkalmat ad a nemzeti egység erősítésére és határozott kinyilvánítására. Megyénk lakossága világnézeti, életkori, foglalkozási különbségektől függetlenül érdekelt abban, hogy vívmányainkat megőrizzük és újakkal gyarapítsuk, hogy továbbra is békében, biztonságban élhessünk, szabadon megvalósíthassuk közösségi és egyéni céljainkat. A képviselőkre és tanácstagokra adott szavazatokkal a választók a társadalmi összefogás politikája mellett voksolnak, alapvető érdekeik érvényesítése, a közös, a nemzeti boldogulás mellé sorakoznak fel. Függetlenül attól, hogy több jelölt közül választják meg azt, aki várhatóan a legeredményesebben képviseli a helyi lakosságot. De mégis, kit válasszunk, hogy jól válasszunk? Erről a fontos kérdés (kör) ről beszélgettünk Gesztesi Józseffel, a Hazafias Népfront Győr-Sopron megyei Bizottságának elnökével, a Megyei Választási Bizottság elnökével. A választások gondos előkészítése, a lakosság felerősödött demokratizmusa már a jelölésekben testet öltött, például abban, hogy több alkalmas személy került fel a listákra. — Mit jelent ez a választások szempontjából? — A választópolgárok előzetes bizalma mindenhol azokat tisztelte meg, akik a közösségi munkából az átlagosnál nagyobb részt kérnek, akik már hosszabb ideje valamilyen szinten szolgálják a társadalmi érdekeket, akik nagyfokú érzékenységet árultak, el közös gondjaink enyhítésében. □ Hallani mostanában a jelöltek számára megfogalmazott útravalókban: országban, népben kell gondolkodniuk. Hogyan találkozik ez a helyi érdekekkel, hiszen voltaképpen ezek képviseletével bízzák meg a kiválasztottat? — Nem bürokratikus elkülönítés a választókerületek számokkal történő megjelölése, hanem megkülönböztetés. Ugyanis minden kerület más. Mert más feltételek között él az állampolgár teszem azt Szabolcsban, mint Győr-Sopron megyében. Vagy más dolog a győri belvárosban élni és megint más a közigazgatásilag a megyeszékhelyhez tartozó Gyirmóton. Nem mindegy, hogy valaki Rábcakapiból vagy a győri Gorkij utcából jut el a Kisfaludy Színházba. Van, ahol az egészséges ivóvíz minden problémák legnagyobbika, van ahol csupán a helyi autóbuszmegálló áthelyezése a fő gond. És sorolhatnám. Nos, ezeknek a különbségeknek a csökkentése, valamikori felszámolása érdeke az országnak, tehát legyen érdeke a képviselőnek, a tanácstagnak is. Nem könnyű feladat, de megoldható összehozni a kisebb csoport érdekét a nagyobb közösségével, az országéval. Azt mondjuk, hogy a tanácstag, az országgyűlési képviselő akár új, akár régi, előlegezett bizalmat kap. Mire kapja ezt, milyen munícióval rendelkezik hozzá? — Való igaz, jelenleg még nem rendelkezünk sem országos, sem helyi szinten konkrétan kidolgozott középtávú tervekkel. De a szemlélet, a helyes szemlélet birtokában alehetőségek pontos ismeretével már jól lehet dolgozni. Ha kevesebb is az adott feladatokra jutó pénz, elő lehet és elő is kell venni az alkotó közös gondolkodást. És ez nem a népképviselő (tanácstag, országgyűlési képviselő) egyéni zsenialitásán, vagy éppen erőszakosságán múlik, hanem a választóival történő együttgondolkodáson. És erre kölcsönösen nevelni kell egymást... □ Nevelni? Újdonságként hat ez a szó, a népképviseleti demokráciában. .. — Pedig elengedhetetlenül szükség lesz rá. Kölcsönös bizalommal, kölcsönös türelemmel kell egymáshoz közeledni választónak és megválasztottjának, hiszen az igények és lehetőségek összhangja egyelőre nem a közeli jövő ígérete. Az ide vonatkozó határozatokon túlmenően éppen ez az egyik legfontosabb záloga a képviselői, tanácstagi tevékenység felértékelődésének. Első állomásai voltak ennek a jelölőgyűlések, jelzik a kedvező átalakulást a választási gyűlések, a rétegtalálkozók, és bizonyára a szavazás is június második szombatján. Az igazi megméretés viszont a következő öt esztendő hétköznapjain történik. □ Arra gondol, hogy a tanácstagoknak, képviselőknek az eddiginél többet kell közvetlenül is találkozni az állampolgárokkal? — Természetesen. Enélkül el sem képzelhető mindaz, amiről eddig beszéltünk, az új típusú népképviseleti tevékenység. A tanácstagnak viszonylag könnyebb a dolga, lakókörnyezetében hamarabb létrejöhetnek még a spontán találkozások is. Bár az országgyűlési képviselő sem mondhat le arról, hogy választói közül személyesen minél többel megismerkedtek. De az ő feladata elsősorban az általa képviselt kerület, az ott élők munkájának, törekvéseinek, gondjainak és érdekeinek megfelelő ismerete. Persze egymás jobb megismerése, a tennivalók megosztása egymás között nem merülhet ki az ünnepi rendezvények protokolláris találkozóiban, de még a fogadóórákon sem. A képviselők, tanácstagok számára ezentúl több lesz a hétköznap, mint az ünnep... Ez esetben lesz népszerű a nép képviselője, amit feltétlenül nagy pozitívumnak kell tartani, mert a közös ügyek rendezését könnyíti meg. — Nem kis kívánalmak ezek a megválasztottaktól. Hogyan értsenek mindennapjaink legkülönfélébb problémáihoz, milyen területeket ismerjenek leginkább? — A polihisztorok kora lejárt. Ugyanakkor mégis százféle témával fognak találkozni a tanácsüléseken, a parlamentben. Én úgy fogalmaznám, hogy képviseleti szakértelem szükséges a felelősségteljes megbízatás ellátásához. Csupán érzékeltetésül, hogy mit értek ezen: nagyfokú érzékenységet a szűkebb és a tágabb haza iránt; a kitűnő kapcsolatteremtő készséget; és nem utolsósorban azt, hogy minden ügy intézése az emberi problémák intézése legyen. Mindehhez hozzá kell járulnia a hivatali szerveknek, vagyis lássák el naprakész információkkal a tanácstagokat és képviselőket, korrekt előkészítő munkával, ha szükséges, a választási lehetőségek felvázolásával segítsék a testületek döntéseit. □ Érthetik-e útravalónak az eddig leírtakat a választópolgárok ahhoz, hogy a szavazólapok kézbevételekor kire adják a voksukat? — Egy szűkreszabott terjedelem természetesen nem adhat minden helyzetre, minden személyre egyformán érvényes kapaszkodót, de úgy hiszem, hogy lényegében elmondtuk a fő elveket. Nyilvánvaló, hogy sok minden egyéb is közrejátszik majd abban, hogy a kettő vagy több személy közül ki marad a listán. Az embereknek volt módjuk megismerni a jelöltek egyéniségét, elképzeléseit, s ezek szellemében dönthetnek arról, kiben látják közös ügyeik legjobb képviseletét. Jogos a bizakodásunk, hogy nemcsak a választási felkészülés volt sikeres, hanem az lesz a választás is. S ha ebben is jól döntünk, annak az elkövetkező öt évben látjuk hasznát. CS. A. 1985. június 1., szombat NYÁRELŐ Búzát szakítottam a mécsén határban. Szépen kalászoló búzát, haragos zöldje hullámzott a megszőkült árokpartok mellett. Azokat már simára borotválták, csak a közeli temetőben deréknyi a fű, nem találom a nagyapám sírját. Igaz, majdhogynem száz év nehezedik rá.... Hőség hömpölyög a poros utakon, árnyékot húzó fák alatt tikkadozik a falu. A meleget panaszolja Tóth Vincéné, mivel a nyulai nem tudnak beszélni, öt anyától hozza a fiúkat a felvásárlóhoz, most tizenegyet. A panasz oka pedig hogy miért a déli melegben kell átvenni a nyulat. Hát, van benne valami. .. Még a kutyáknak sincs kedvük az ugatáshoz, egyetlen kuvasz nem bír magával a jókora fóliasátrak között, annak meg van miért vicsorognia. Nyolcvan méter hosszú, tíz méter széles fóliaház, egymás mellett kettő, alatta kenhetőre izzadt emberek, nyolcvan fokos a páratartalom. Az uborkának ez jó. Sragner László a kertész. Egyébként villamosmérnök, de most az szerepel a személyigazolványában, hogy magángazdálkodó. Fürdőnadrág és gumicsizma, ez a szerelés hajnaltól későiig — a lefekvéshez is jobban felöltözik — de így még a vendéglőbe át lehet lépni egy fröccsre, ha már kiszárad az ember a fólia alatt. Egy hónap óta szedi az uborkát, szerződésben áll a Győri Áfésszal, közvetlenül a boltra szállít. Ez az igazi, ha a kertből egyenesen a pultra kerül a zöldség. Azt mondja a villamosmérnökmagánkereskedő (mindenki abból igyekszik élni, amiből jobban tud élni) kockázat, lutri az egész. Mert határoztak a múlt héten, most már éjjel sem fűtenek az uborkának, nincs akkora ára, hogy elbírja az éjszakai fűtést. Erőre jöttek a hűvösebb napok, s éjszaka megfázott a növény, elrágta virágait, egy heti termés veszett oda. Éjjel még most is fűtenek, illetve újra fűtenek. December végéig semmiféle kesergés, mondták egymásnak, majd meglátjuk, mi mit kárpótol. A családi válallkozás hat éve tart, ilyen nagyban négy éve. Paradicsom van még az uborka mellett, a paprikához erős konkurrencia lenne Lipót. Hogy mit akar a villamosmérnök? Házat, vagy mást. ő dolga. Itt mindenki célra tört, terve van, valamiért hajt. Még azok az öregek is, akik a vendéglőből lötyögtetik az ebédjüket, van aki egy százast fizet érte havonta, a többit a tanács pótolja ki. Ilyenkor már hidegek a tűzhelyek, előfizetik az ételt, az erőt elviszik a kertek, az állatok, az a nagy törekvés, ami megszállja a népet. Különben is állítólag a vendéglőben nagyon jól főznek. És ha valaki azt gondolná, hogy ebből fakadóan itt magának élő emberek lakják a házakat, az téved. Bizonyíték erre a sok megeredt madárberkenye, a fűz. Tavaly oklevelet kaptak a minisztériumtól a fatelepítésért, ezerhatszáz fát ültettek elő, amiből ezerháromszázat a fűz, az szeret a vízpart mellett. összefutunk a tanácselnökkel, Csaplár Zoltánnal, Lébénymiklósról „lépett át” a Trabanttal. Frissen tartja a lelkesedés, avatják a szolgáltatóházat, lesz férfi, női fodrászat. A társadalmi munka értéke több mint százötvenezer forint, Hadrafogható falu. Az árokpartok, vagy nem művelhető füves területek rendbetétele szintén hazai ötleten nyugszik. Három évre kiadja ingyen a tanács az állattartóknak, s aki fölvállal belőle, az köteles a takarmányért rendbentartani, műtrágyázni a füvet termő területet. A temető füvével is vesződni kellene. Az igaz viszont, hogy az élettel gondolnak jobban, látszik, ez a szorgalom, s sokféle próbálkozáson. Mire ebédszünet lesz, elkészül a fagylalt is a vendéglőben, rakják a gombócokat, most már kettőötvenért egyet éppen mától kezdve „lépett” ötven fillérrel. Tüzel a falu. De hűsít a búzaszára, s már megint ott vagyunk, hogy kalásza van. G. Szabó A villamosmérnök paradicsomot termel. A nyulaknak sem jó, ha délben viszik őket. Konzervbörze A konzervipar legfiatalabb vállalata, az Óvári Konzervgyár volt a házigazdája hét elején annak a konzervbörzének, amelyre az ország különböző tájairól érkeztek szakemberek. A fórum résztvevői hétfőn érkeztek a Lajta-parti városba, megismerkedtek a vadregényes Szigetközzel, s természetesen a tizennyolc éves vállalattal. Az Óvári Konzervgyár feldolgozási tevékenysége kezdetben három zöldségfélére — zöldborsóra, uborkára, paradicsomra — korlátozódott, s ezt szélesítették ki később a gyümölcsfeldolgozással. A teljes választékot ma már csaknem negyvenféle termék adja, amelyek a hazai fogyasztókon kívül eljutnak a szocialista és tőkés országokba is. Kedveltek a főzelékkonzervek, melyek részben hazai, zömében külföldi piacra kerülnek. Ugyancsak egyaránt kedveltek itthon és külföldön a mosonmagyaróvári vállalat savanyúságai. A paradicsom alapanyagú ételízesítőiknek évek óta biztos piaca van az NDK- ban s az utóbbi időben mi, magyar fogyasztók is megkedvelhettük. A mosonmagyaróváriak által első ízben rendezett konzervbörzén tíz élelmiszervegyiáru nagykereskedelmi vállalat, tizennégy konzervgyár képviselői vettek részt s jelen volt a debreceni tartósítóipari kombinát, a Magyar Néphadsereg élelmiszerellátó központjának, illetve a Budapesti Zöldért Vállalat képviselője is. A száz résztvevő előtt Kovács László, Óvári Konzervgyár igazgatója nyitotta meg azt a tartalmas eszmecserét, melynek célja egyértelmű: szinkronba hozni a kereskedők igényét és a gyártók kínálatát. Elhangzottak, mire volna szükség, a gyártók pedig tudatták, mit kínálnak az idén. A találkozó haszna az ismeretek gazdagításán túl mindenképpen az, hogy vagonokban mérhető szerződések születtek Mosonmagyaróváron. ÜTTHT 1 - 3