Kisalföld, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-01 / 179. szám
Csomagolva többet ér A hazai termékeknek — az Állami Biztosító becslése szerint — mintegy tíz százaléka károsodik a csomagolás hiányosságai miatt. Arról viszont nincs megbízható adat, hogy egy-egy termék szakszerűtlen, taszító hatású burkolása miatt hányan állnak el a vásárlástól. A jó áru önmagában nem elég, öltözékének is hűen kell tükröznie a béltartalmat. A jól csomagolt áru szállításkor nem sérül meg, elhelyezése, mozgatása könnyűszerrel megoldható, mindezek tetejében még vonzza is a vásárlók szemét, kínálja magát. Közepes színvonal Vitathatatlan, az elmúlt 15—20 évben sokat fejlődött a hazai csomagolási kultúra, ám még mindig nem érte el az élenjáró országok színvonalát. Magyarországon 1980- ban az egy főre jutó csomagolószer-felhasználás 56 dollár értékű volt, Svédországban 164, Hollandiában pedig 175 dollárt költöttek erre a célra. A vásárlók — itthon és külföldön — egyre igényesebbek. A márkák versenyében csak azok a cégek számíthatnak jelentős üzleti sikerre, amelyek a tartalommal is jól harmonizáló köntösben jelentetik meg termékeiket. Különösen áll ez az exportáló vállalatokra. Nekik — hovatovább — létkérdés lesz, hogy a kegyetlen iramú versenyben a követelményeknek milyen gyorsan és milyen színvonalon tudnak megfelelni. Hazánkban az élelmiszeripar használja fel a legtöbb csomagolószert, mégpedig az összes mennyiség felét. Ebben az ágazatban megnőtt a papír és a fém csomagolószerek felhasználása, viszont jelentős mértékben visszaesett a fából készült csomagolóanyagok aránya. Némi csökkenés tapasztalható — egyes területeken — az üvegeknél is. A felhasznált anyagok minősége, fajtája mellett a csomagolás gépesítettsége, automatizáltsága a fejlettség másik fokmérője. A gépi csomagolás nemcsak a munka meggyorsítását segíti elő, egyúttal megbízhatóbb burkolatot is jelent, s így nagymértékben megakadályozza a minőségromlást, a súlycsonkítást. Az élelmiszeriparban — a termékek jellegéből adódóan — magas a géppel csomagolt áru aránya, 1980-ban elérte a 67 százalékot. A vegyiparban (59 százalék), a gépiparban (22 százalék), az építőanyag-iparban (49 százalék. A hazai csomagolóanyaggyártás fejlődése ellenére több csomagolóanyagból időnként nincs elegendő. Kapósak a hullámpapírlemezek és -dobozok, különösen a vízlepergető tulajdonsággal bírók,és az úgynevezett kimetszett dobozok, melyeket főként friss gyümölcsökhöz és zöldségekhez, gyorsfagyasztott árukhoz használnak fel. A fogyasztók érdeke A csomagolásban élenjáró országokban a színek, a formák, az anyagok gondos megválasztása mellett ma már a csomagolóanyagok energiatartalmára is ügyelnek. Lényeges szempont, hogy a felhasznált anyagok mind nagyobb mértékben újrahasznosíthatók legyenek. Ezt a környezetvédelmi szempontok mellett az anyagtakarékosság is megköveteli a tervezőktől. Újrafelhasználásra elsősorban egyes papír és üveg csomagolóanyagok alkalmasak, mégpedig viszonylag kis ráfordítással. Svédországban már arra is van példa, hogy egyes üzletekben az alumíniumból készült italos dobozokat is visszaveszik, természetesen automaták segítségével. Külföldön az új csomagolóanyagok tervezésénél, formájuk kialakításánál egyre nagyobb figyelmet szentelnek a fogyasztók védelmének is. Ez egyrészt korrekt tájékoztatást, másrészt biztonságos zárást jelent. A fejlett országokban mind inkább tért hódítanak a „gyermekbiztos”, csak a felnőttek által felnyitható gyógyszercsomagolások. A hazai csomagolás fejlődését segíti, hogy csomagológép-gyártásunk sem mennyiségben, sem minőségben nem éri el a kívánt színvonalat. Sajnos, a KGST-országokban még nem sikerült a csomagolóanyagok egységesítését széles körben megoldani. A boros üvegek kialakításánál sikerre vezettek a közös erőfeszítések, de ugyanez például nem mondható el a konzerves üvegekről. Mivel az egységes, korszerű zárásmódot nem vezették be mindenhol, így az importált üvegeket nem tudjuk itthon újra felhasználni. Új gépsorok A csomagolás fejlesztését szemléleti problémák is hátráltatják. Egyes szakértők ugyanis a mind drágább csomagolóanyagokat teszik felelőssé a fogyasztói árak emelkedéséért. Az ilyen véleményt hangoztatók túlságosan leegyszerűsítik a kérdést, valójában figyelmen kívül hagyják a csomagolás nélkülözhetetlen funkcióit. Lényeges javulást ígér a papír csomagolószer-ellátásban két vállalat termésbővítő fejlesztése. A Csepeli Papírgyárban új hullámpapírlemez-gyártó gépsort telepítenek, elvégzik a meglevő gyártóberendezések rekonstrukcióját, s újabb feldolgozó gépeket állítanak üzembe. Ennek révén 13 ezer tonnával megnő a hullámtermékek termelése. A Nyíregyházi Hullámdoboz- és Zsákgyárban 630 millió forint értékű korszerűsítést hajtanak végre. A fejlesztés eredményeként 8 ezer tonnával emelkedik az impregnált, illetve a kimetszett hullámtermékek mennyisége. Sokat mondó statisztika A szikra könnyen pattan Nem csodálkozunk azon, ha aratás idején gyakrabban látunk tűzoltókat a gabonatáblák mellett, de nemcsak ott, hanem a terményszárítóknál, a magtárak és raktárak környékén. Folytathatnánk azzal, az ellenőrző tevékenység — mert erről van szó — fontos, semmi szokatlan nincsen benne. Megyénkben a tavalyi tűzkárstatisztika a következőképp alakult: tizenhét aratási tűz volt, a kár egymillió-háromszáznegyvenezer forint. Az okokat emlegetve szerepel műszaki meghibásodás, hanyagság. Tavalyelőtt, 1983-ban országosan is több tűz keletkezett a betakarítási munkák idején, Győr-Sopronban szintén. A rendkívül forró nyárban huszonkilenc A kárérték 552 ezer forint. Idén, július 30-ig öt aratási tüzet jegyezhettek a krónikások, ami kárértékben 334 ezer forintot tett ki. Úgy látszik,a megelőzésre több figyelem jut, ezért is vonzóbbak a számok. Gidró Béla századossal, megyei tűzoltóparancsnokhelyettessel arról beszélgettünk, hogy a kenyérnek való megvédése nemcsak az aratás heteiben fontos, amikor a tűzveszély igencsak fokozódik, hanem a betakarítást követően is, amikor — példa akad rá — gondatlanságból, nemtörődömségből szintén keletkezhetnek nagy károk a közvagyonban. Például a szárítóüzemekben, ahol a technológiai fegyelem és a tűzrendészeti előírások megszegése lehet összefüggésben a tüzekkel. Tavaly jónéhány ilyen eset történt az üzemekben, idén eddig még egy sem. Dőreség lenne abban bízni, így marad minden az esztendő végéig, ahogy abban is, hogy biztos helyen van a gabona az olyan raktárban és magtárban, ahola tárolóhely tűzvédelme nem megfelelő, ahol olykor baj van a fegyelmezett munkavégzéssel. A telepeken a sűrűn forgó gépjárművek is növelik a tűzveszélyt, figyelni kell arra, ne következzen be öngyulladás, s ugyancak veszélyforrás lehet, ha a dohányzási tilalmat az adott helyen nem tartják be. Szó sincs arról, mondja a megyei parancsnok-helyettes, hogy a megelőzésben csak a tűzoltók vannak ott, hiszen a terményt, a megtermett gabonát közös érdekeltség vigyázza, és a betakarításban részt vevők fegyelmezettsége, műszaki kultúrája járul hozzá a legjobban ahhoz, hogy minél kevesebb legyen a tűz ebben az időszakban. Az is igaz, hogy az utóbbi három-négy esztendő tapasztalatain okulva összetettebb volt a felkészítés. A betakarításban érdekeltek figyelmét felhívták a lehetséges tűzveszélyekre, előző évek tűzeseti példáit emlegették föl, elemezték. Tavaly óta minden gépszemlén ott vannak a parancsnokságok munkatársai, ilyenkor pedig rendszeresen járják a határt. Gidró Béla megerősíti a mezőgazdasági szakemberek tapasztalatát egy utómunkával kapcsolatban. Hasznosabb, jobb, ha nem égetik a tarlót a nagyüzemekben, inkább tárcsáznak, hiszen ez is csökkenti a tűzveszélyt. Nem nagyon ismert: a győri, a soproni, a mosonmagyaróvári és a kapuvári parancsnokságon CB van, s a 9-es segélyhívó csatornán bármelyik CB-s jelentheti az észlelt tüzet. A statisztika, az ellenőrzések tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a megye gazdaságaiban (az aratási időszakban) javult a tűzvédelmi helyzet. Azt csak remélni lehet, hogy egyszer majd az egész gazdasági évre ez lesz a jellemző, mert tény, ezen a területen sok a gond. Helyszíni bírságot július 30-ig — az aratás eddigi napjaiban — tizenkét személy ellen szabtak ki a tűzoltók. Szabálysértési eljárás négy személy ellen indult. Az okok között szerepelt: oltókészülék nélkül kombájnoztak, engedély nélkül égettek tarlót. Eddig egyetlen mezőgazdasági nagyüzemmel szemben sem éltek figyelmeztetéssel a parancsnokságok. Ha már a statisztikát emlegettük, nem árt szólni azokról a tüzekről,amelyeket gyermekek okoztak. Egyszerű lenne kijelenteni, hogy gyermekjátékból a legtöbb tűz nyáron, a vakációban keletkezik. A számokká sűrűsödő tények viszont mást mondanak. 1984-ben gyermekjátékból 15 tűz volt (a kár 500 ezer forint), de ebből csak négy a szünidőben, a többi ősszel és télen, fűtési idényben. Az idei év első felében négy tűz keletkezett (140 ezer forint a kár, ebből három nyáron. J. J. 1985. augusztus 1., csütörtök A Sabaria Cipőgyár beled! gyáregységében futószalagon naponta 2000 pár fiú- és lányka félcipő-felsőrész készül, összeállításuk is itt helyben történik. Tartósabb góliátelemek Az Akkumulátor- és Szárazelemgyárban megszüntették a papír borítású másfél voltos góliátelemek gyártását, s helyettük fémházban, a korábbiaknál tartósabb és nagyobb teljesítményű terméket kínálnak. Ugyanakkor megkezdték a másfél voltos bébielemek hazai előállítását is, a góliátokhoz hasonló korszerű kivitelben. A termékszerkezet korszerűsítésére a szárazelemgyártás rekonstrukciója adott lehetőséget. Az összességében mintegy 100 millió forint értékű felújítás keretében a 4,5 voltos laposelemek gyártását átadták kunszentmiklósi telepüknek, ahol erre a célra új üzemcsarnokot építettek. A vidékre elszállított berendezések helyébe pedig a budapesti gyárba angol gépsorokat vásároltak. A külföldi gyártósorokon új technológiával készülnek a korszerű góliát- és bébielemek. Felelősség a dolgozó emberén AUSZTRIAI tapasztalatairól mesélt a minap a csónakházban egy ismerősöm. Az ország egyik legnagyobb vállalatánál dolgozik, ahol az emberek nagy részét veszélyes munkakörben foglalkoztatják. — Tudod min lepődtem mega legjobban? — magyarázza napfürdőzés közben. Azon, hogy a társüzemekben minden munkás fején védősisakot láttam és a többi egyéni védőeszközt is akkurátusan alkalmazzák. Nálunk pedig, ahol a katonás rend szintén követelmény, mindenféle kifogást kitalálnak arról, hogy ez is, az is kényelmetlen, nem lehet vele rendesen dolgozni. Sőt, hiába fegyelmezünk, a hatás mindig elmarad. A har-'nrmadik nap azután megkérdeztem a kísérő osztrák igazgatót — Hogyan érték el az öntudat ezt a fokát az embereknél? Meghökkent egy kicsit a kérdésen a vezető, én pedig a válaszon: — Nem mi értük el, hanem a szakszervezet. Érdekes, morfondírozott ismerősöm, a testvérszakszervezetben még az első háború előtt a magyar és osztrák kollégák szinte együtt dolgoztak, így megváltoztunk volna? Aligha, az okot máshol kell keresni, nem az öntudatnál. Hátha ott nem, akkor az érdekeltségnél, így is lett. Mint kiderült, az ottani szakszervezet kiharcolta, hogy a veszélyeztetett munkakörben foglalkoztatottakat precíz munkavédelemben kell részesíteni, mert az elemi joguk. Cserébe viszont a biztosító és a vállalat megköveteli, hogy a dolgozók használják is a védőfelszerelést. A megkövetelés nem ráolvasásos módszerrel történik, hanem a józan logika szerint. Ha a munkavállalót baleset éri, akkor a valódi felelősség szerint jár el a biztosító. Azaz, ha kiderül, hogy a vállaltat a vétkes, az fizet, ha viszont a dolgozó nem használta a védőfelszerelést és a balesetet az okozta vagy súlyosbította, akkor a dolgozó nem kapja meg a teljes kártérítést, így azután nem kell sokat agitálni, hanem csak oktatni és mindenki felismeri, mi az érdeke. Mindez az első félévi megyei munkavédelmi illetve üzemi baleseti mérleg olvasásakor még határozottabban fogalmazódott meg bennem, mert úgy tűnik, hogy az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség Győr-Sopron megyei Munkavédelmi Felügyelősége az érdekviszonyok jogszabályokban rögzített kuszasága miatt hatalmas szélmalomharcot vív, ellenőrzések tömkelegét végzi féleredménnyel. Mert féleredménynek azaz kudarcnak tartok minden olyan üzemi balesetet, amely megelőzhető lett volna. Vajon a hatóság dolgozóinak kellett volna felhívni 2266 hiányosság felszámolására a gazdálkodók figyelmét? Nekik kellett volna 20 embert eltiltani a munkától? Az emberre veszélyes 175 gépet, berendezést a munkavédelmi felügyelőknek kellett volna leállítani, vagy a művezetőknek, és a dolgozóknak ? A VÁLASZ EGYÉRTELMŰ. A közömbösség, lelkiismeretlenség, önveszélyeztetés mind jobban elburjánzó megnyilvánulásaival szemben a bírság, a fegyelmezés, a bűnvádi eljárás kezdeményezése és a börtön időrendben a legutolsó és leggyöngébb fegyver. A nevelés, az agitáció ennél már jobb, alkalmasabb, de amint az élet mutatja önmagában hosszú távon sem vezet teljes eredményre. A felsőbb szintű jogszabályokban kell a társadalmi és egyéni érdeket összehangolni, érvényt szerezni annak, hogy a dolgozónak ne legyen mindegy, használja-e az egyéni védőfelszerelést, ugyanakkor a vállalat is szavatolja a megfelelő munkakörülményeket. Ne csak a fekete zászló emlékeztessen az üzem homlokzatán, hanem a főkönyv is. Horváth Sándor msmmm 3