Kisalföld, 1986. augusztus (42. évfolyam, 181-205. szám)
1986-08-01 / 181. szám
LISZT-EMLÉKÜNNEPSÉG BAYREUTHBAN Zenéje missziót teljesít Csütörtök délelőtt Bayreuth város temetőjében Liszt Ferenc halálának 100. évfordulója alkalmából három nemzet képviselői megkoszorúzták a nagy magyar zeneköltő sírját. Az Erlanger Strasse-i temetőben, a Liszt Ferenc nyugvóhelye fölé emelt sírkápolnában a Magyar Népköztársaság képviseletében Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese helyezett el koszorút, Horváth István magyar nagykövet kíséretében. Ugyancsak megkoszorúzta a sírt Hans-Dietrich Genscher, az NSZK alkancellárja és külügyminisztere, valamint Theodor Kerg, Ausztria burgenlandi tartományfőnöke. E tartományban van az egykori Doborján, a mai Raiding, ahol Liszt Ferenc 1811. október 22-én született. Koszorúzott még Hans Maier bajor oktatási és kulturális miniszter és Hans Walter Wild, bayreuthi főpolgármester. A II. világháború végén rombadőlt sírkápolna helyreállítása 1976-ban fejeződött be. Akkor állították fel a sírtábla mellett a magyar Liszt Ferenc Társaság emléktábláját is, Vörösmarty Mihály Liszthez írott ódájának szavaival: „Hírhedett zenésze a világnak, bárhová juss, mindig mind rokon ’. A sír mellé Raiding városa is állított emléktáblát. A csütörtöki koszorúzáson részt vett Kiss Kálmán, a Liszt Ferenc Társaság elnöke, Forrai Miklós professzor, a társaság főtitkára és Kijfalussy József, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola rektora is. Küldöttségük előtte szintén koszorút helyezett el a győri születésű Richter János karmesternek, Liszt Ferenc és Richard Wagner közeli barátjának ugyanebben a temetőben levő sírján. Richter János vezényelte a többi között a Bayreuthi Ünnepi Játékok 1876-os megnyitásán Nibelung gyűrűje előadásait, s később Bartók Béla Kossuth-szimfóniájának angliai előadását is A bayreuthi Stadthalle nagy színháztermében délelőtt emlékünnepséget tartottak Liszt Ferenc halálának 100. évfordulóm alkalmából. Ezen Hans Walter Wild főpolgármester köszöntötte az egybegyűlteket, majd Csehák Judit mondott beszédet. A világ elismerő szavaihoz csatlakozva a magyar nép és a Magyar Népköztársaság kormányának nevében hoztuk el ide az emlékezés és a hála koszorúját, a zeneművészet egyik európai központjába, ahol nagyságát, rangját megillető módon ápolják emlékét. — mondotta Csehák Judit. Jelentőségét igazában csak most fedezi fel a zenetudomány. Új műfajokban kereste és találta meg nemcsak korának hanem a jövendő nemzedékeknek zenei nyelvét, kifejezésmódját Mind messzibbre és mélyebbre nyúlt Európa muzsikájának hagyományaiban és a zenei szemlélet, a szerkesztés, a dallam, a harmónia, a hangszerelés új csodáit hozta felszínre, igen eredményes volt pedagógiai és közéleti tevékenysége is. Sok szó esik manapság az európaiságról. Liszt személyében e na/üvű európaiság ■■■—EW.Ā mannon egyik lenyűgöző példáját kell látnunk. Úgy volt igazán és mélyen európai, hogy minden nemzetnek a maga legsajátabb kulturális arculata kialakításához adott lelkesítő példát. Olyan missziókat teljesített, mint a Schubert-dalok felfedezése, Beethoven, Schumann és Berlioz népszerűsítése. Paganini félelmes technikájának átültetése zongorára és főleg lázas tenniakarása minden jó ügyért. Ez a tiszta és önzetlen vonás élete végéig legjellemzőbb sajátja maradt, általa lett kora legnagyobb nevelőmesterévé, általa teremtett európai központot minden tartózkodóhelyéből. Az a szellemi központ, amelyet Liszt kialakított, kiterjesztette szárnyait egész Európára. Az ünnepségen beszédet mondott Hans-Dietrich Genscher és Theodor Kery is. Az ünnepségen Karl Schuman professzor „Virtuóz látnok és európai” címmel előadást tartott Lisztről. A Tiszi-emlékműsorban Birgit Lodesti zongoraművésznő eljátszotta az F-dúr etűdöt, az eisenstadti ''kismartoni kórus pedig Wolfgang Lentseh professzor vezetésével kórusműveket adott elő. Ezután Birpit Lodesti és Martina Werner Witold Lutoslawski Paganini-variációit szólaltatta meg. Az emlékünnepség után Wild főpolgármester díszebédet adott a részvevők tiszteletére, majd délután az új városházán bemutatták Liszt Ferenc Párizsban írott naplójának első kiadását. Este a bayreuthi Festspielhausban Liszt-hangversenyt tartottak, amelyen az A-dúr zongoraverseny és a Faust szimfónia hangzott el. 2KI/AIPOU) Mi lesz a reaktor sorsa? Mi lesz a csernobili atomerőmű sorsa? — e kérdés érdekli a Pravda olvasóit. Leveleikre a csütörtöki számban Andranyik Petroszjanc, a Szovjetunió Állami Atomenergiai Bizottságának elnöke válaszol. A szovjet akadémikus egyebek között utalt arra, hogy a sérült, negyedik blokk eltemetése nem egyszerű befalazás. A bonyolult mérnöki építmény alapját különleges módon hűtött lap képezi, itt kaptak helyet a hőcserélők és a csaknem 200 mérőműszer, amely ellenőrzi a hőmérsékletet. Petroszjanc szavai szerint nem lett volna célszerű eltávolítani a megmaradt nukleáris fűtőanyagot, az eltemetés mellett döntöttek inkább, így az általános sugárzási szint gyorsabban csökken, biztonságosabb munkakörülmények teremthetők az erőműben dolgozók számára. A blokkban maradt nukleáris fűtőanyag nem jelent veszélyt az atomfizika törvényszerűségei alapján — hangoztatta. Október táján újraindítják az első és a második blokkot. Ügyeleti rendszerben üzemeltetik majd, a dolgozók kéthetenként váltják egymást. A harmadik, a sérült reaktor közelében lévő blokk sorsa már nem ilyen egyszerű. Alapos műszaki vizsgálatokra, javításokra, szabályozásokra s megfelelő üzemi próbákra van szükség. A felelősség, illetve felelőtlenség kérdését boncolgatva Petroszjanc utalt arra, hogy az erőmű szakemberei egyszerűen „elfelejtették”, milyen üzemanyaggal működik berendezésük, és — hangoztatta — a balesethez vezető kísérleteket nem egyeztették atomenergetikai szakemberekkel tudományos vezetővel, a főtervezővel és az erőműépítőkkel. Úgy tettek, mintha közönséges villamos erőművel lenne dolguk. A jövőben is növelik majd az atomerőművek számát — jelentette ki Petroszjanc, s kitért arra, hogy az atomenergetikai minisztérium minden jel szerint szigorú fegyelmet és rendet teremt a kiszolgáló személyzet megbízható, balesetmentes munkája érdekében. Fokozott figyelmet fordítanak a dolgozók kiképzésére, egyebek között a válsághelyzetben való gyors és helyes cselekvés gyakorlására. " Thaiföldi kormány Négy nappal a parlamenti választások után a thaiföldi kormánykoalíciót alkotó négy párt megegyezett abban, hogy újra Prem Tinszulanond tábornok legyen az ország miniszterelnöke Premet a választásokon győztes Demokrata Párt jelölte. A jelölést még el kell fogadnia a Nemzetgyűlésnek, majd Bhumibol Aduljadedzs királynak. TÜNTETÉS Nyugatnémet állampolgárok rendeztek tüntetést szerdán Managuában. A tüntetők követelték országuk kormányától, hogy ítélje el a Reagan-kormány által támogatott, Nicaragua ellen irányuló ,terrorista akciókat. Egyben tiltakoztak az ellen, hogy Bonn a managuai kormányra próbálja hárítani a felelősséget három nyugat-európai önkéntes haláláért, akiket a ,,kontrák” kedden gyilkoltak meg. MADRID: Felipe González spanyol kormányfő az ősz folyamán Madridban találkozni fog Francois Mitterrand francia államfővel és Jacques Chirac miniszterelnökkel. Erről és a terrorizmus elleni közös fellépésről állapodott meg a két ország külügyminisztere szerdán. ADDISZ ABEBA. Szerdán Addisz Abebában véget ért az Afrikai Egységszervezet (AESZ) 22. csúcsértekezlete. A kontinentális szervezet hétfőn megnyílt csúcsértekezlete két, az Amerikai Egyesült Államokat elítélő határozattal egészítette ki a múlt heti külügyminiszteri tanácskozás által előterjesztett, s már ismertetett dokumentumokat. Az egyik határozat azért bírálja Washingtont, mert az UNITA ellenforradalmi szervezet nyílt katonai támogatásával beavatkozik a független Angola belügyeibe. A másik határozat a Líbia elleni amerikai bombázásokat ítéli el. PEKING: Vu Hszüe-csien kínai államtanácsos és külügyminiszter csütörtökön találkozott Kenneth Adelmannel, az amerikai Fegyverzetellenőrzési és Leszerelési Hivatal igazgatójával, aki július 29-én érkezett Pekingbe konzultáció céljából Kenneth Adelman szerdán és csütörtökön megbeszélést folytatott Csien Csicsen kínai külügyminiszterhelyettessel leszerelési kérdésekről. KABUL. A TASZSZ szovjet hírügynökség az afgán fővárosba érkező jelentésekre hivatkozva csütörtökön arról számolt be, hogy folytatódnak a fegyveres összetűzések a beludzs nemzetiség és a kormánycsapatok között az iráni Listan és Beludzsisztán tartományokban. ROSO Az iráni hatóságok — válaszul a beludzs akciókra — Zahedánban nyilvános kivégzést rendeltek el. Tizenöt embert felakasztottak. WASHINGTON. A Fehér Ház szerdán a képviselőház elé terjesztette jelentését az Egyesült Államok Líbia elleni szankcióiról. A dokumentum elismeri, hogy az amerikai adófizetőknek eddig milliós nagyságrendű összegbe kerültek a kormány Líbia-ellenes intézkedései. LUSAKA: Az Egyesült Államok felvette a kapcsolatot a dél-afrikai apartheid rendszer megdöntéséért fegyveres harcot folytató Afrikai Nemzeti Kongreszszussal. Paul Hare, az Egyesült Államok zambiai nagykövete szerdán találkozot az ANC végrehajtó bizottságának három tagjával a pretoriai rezsim által törvényen kívül helyezett szervezet lusakai székhelyén. Gorbacsov körútja Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára csütörtökön befejezte a szovjet Távol-Keleten tett látogatását és elindult vissza Moszkvába. Ezt megelőzően a habarovszki határterület pártszervezetének vezetői előtt nagyobb beszédet mondott. A főtitkár múlt pénteken indult útnak, s egyhetes körútján megfordult Vlagyivosztokban, Nahodkában, az Amur menti Komszomolszkban, s végül Habarovszkban, Vlagyivosztokban részt vett a szovjet hadiflotta napja alkalmából rendezett ünnepségeken, majd mikor átadta a városnak a második Leninrendet, igen fontos bel- és külpolitikai mondandókban bővelkedő beszédet mondott. Látogatása folytatása volt azoknak a belföldi látogatásoknak, amelyeket tavaly március, főtitkárrá választása óta folytat. A meglátogatott körzetek lakosaival folytatott kötetlen beszélgetései egyikén elmondta, hogy legközelebb majd Jakutföldre, Magadánba és Csukcsföldre is ellátogat. Javult a légkör A szocialista országok július 18-án előterjesztett javaslata óta előrelépés tapasztalható a stockholmi értekezleten, javult a légkör, lehetőség nyílott az értekezlet sikeres befejezésére — jelentette ki Moszkvában Oleg Grinyevszkij, a szovjet küldöttség vezetője az európai biztonsággal és bizalomerősítő intézkedésekkel foglalkozó értekezleten. A szovjet diplomata a helsinki záróokmány aláírásának 11. évfordulója alkalmából tartott sajtókonferencián adott értékelést az európai folyamat szerves részét képező konferenciáról. Grinyevszkij külön kiemelte, hogy sikerült haladást elérni a légierők hadgyakorlatairól való értesítés kérdésében. HELSINKI Nem önáltatás VAJON CSAK önáltatás, vagy valóban igaz a mondás, hogy Helsinki él? Csak jelszó-e, amelyet hamis remények táplálnak, vagy politikailag helytálló megállapítás? Ez utóbbi felel meg a valóságnak. De hogy mi se essünk az Indokolás nélküli jelszavak hangoztatásának a hibájába, okoljuk meg a férkiállítást: miért érvényes máig is az a részletes — politikai, gazdasági, kulturális, emberi kapcsolatokat szabályozó — vastag okmány, amelyet harminchárom európai és a két észak-amerikai állam legmagasabb rangú vezetői írtak alá jó egy évtizeddel ezelőtt. S miért lenne kívánatos a további hasznosítása. Nézzünk körül ma a nemzetközi terepen a tanácskozások sikeressége szempontjából. Vagy zsákutcába jutott, vagy kínos-keservesen húzódó, megállapodást nem, vagy alig hozó üléseket látunk. Az 1975-ös helsinki záróokmány aláírása azonban azt bizonyítja, hogy ez nem eleve elrendelt valami, nem a nemzetközi ellentétek elkerülhetetlen velejárója. Meg lehet egyezni, mégpedig nemcsak valamely részletben, hanem a világkapcsolatok átfogó, békésen együttműködő rendszerét illetően is. Helsinki tehát bizonyíték, érv, hogy ami egyszer megtörtént, az másodszor is bekövetkezhet, s magában az okmányba foglaltak ismét uralkodóvá lehetnek a kelet-nyugati viszonyban. A harmincöt magas rangú vezető azért ülhetett öszsze akkoriban olyan jelentős ünnepélyes alkalomra, mert előzőleg nyilvánvalóvá lett, hogy a két tábor között erőegyensúly van, a kétségtelenül meglévő problémák, ellentétek fegyveres megoldása lehetetlen, az erőszak csak katasztrófához vezethet. Ennek a logikai sornak a végén tehát csak ez állhatott: ha így van, akár a másik változatot, a békés együttműködés útját kell választani. S ha ma vannak is olyan politikai erők, amelyek meg szeretnék változtatni ezt az erőegyensúlyt, és ebből politikai-befolyási, gazdasági, ideológiai hasznot húzni — tévedésük nyilvánvaló, a piros nyíl megint az egyetlen józan változat: „Helsinki” felé mutat. Ne felejtsük el azt se, hogy „Helsinki” nemcsak egyetlen nagy aláírási aktus volt, amelynek emlékét most őrizgetjük, hanem folyamat. A harmincöt aláíró kormány kisebb rangú küldöttei azóta sokszor összeültek már a záróokmány egy-egy fejezetéről, egy-egy témakörének teljesüléséről, s a további teendőkről tárgyalandó. Igaz, sok haladásról nem számolhatnak be. De ezek a mindig újra és újra összeülő szakértekezletek maguk is jelzik: a dokumentumba foglalt politikai, gazdasági, kulturális, emberi együttműködési problémák napirenden vannak, továbbfejlesztésüknek, megvalósításuknak újra és újra nekirugaszkodunk. Volt olyan nemzetközi mélypont-időszak — például a nyolcvanas évek elején —, amikor az egyetlen fórum, ahol Kelet és Nyugat képviselői egyáltalán asztalhoz ültek, egy-egy ilyen „Helsinki utáni” konferencia volt. Gondokkal, terhelten szemléljük a nemzetközi állapotokat, de azért tudjuk és jó érzéssel számításba veszszük, hogy Európa még a nyolcvanas évek elejének lehűlési időszakában sem esett vissza a hidegháborús állapotba. Azok a kapcsolatok, amelyek a földrész államai között a hetvenes években — s Helsinki jegyében — kialakultak, (gondoljunk a kereskedelmi csere fellendülésére, a turistaáradatra, a politikusok sűrű utazásaira) lényegében nem gyengültek. Egyetlen területen azonban — igaz a rendkívül fontos katonai problémakörben — nem sikerült lépni, sőt a helyzet rosszabbodott. A ZÁRÓOKMÁNY ugyan nem foglalkozik a fegyverkezés kérdéseivel, de ha a fegyverkezési hajsza a mai tempóban folytatódik, tönkremennek Helsinki gyümölcsei és távlatai is. Ezért lett ma a békés együttműködés fejlesztésének, megőrzésének kulcsa az atomfegyverek és a hagyományos eszközök felszámolása — mindenekelőtt pedig a szovjet—amerikai viszony megjavítása. ) T. I. Szívátültetés Kubában Újabb szívátültetést végeztek el szerdára virradóra Havannában a Hermanos Ameiteiras sebészeti klinikán. Az ország legnagyobb sebészeti intézetében az ötvenkét esztendős Mario Echeverria kapott új szívet. A hayamai férfi gyógyíthatatlan szívtágulásban szenvedett, és egy hónappal ezelőtt feküdt be a klinikára abban a reményben, hogy sikerül megfelelő donort találni a szívátültetéshez. Az átültetésre szánt szervet — egy autóbalesetben elhunyt fiatalember szívét — repülőgépen szállították a Kuba középső részén levő Villa darából Havannába. Kubában ez volt a tizedik szívátültetés, s egyben a negyedik olyan eset, amikor az új szívet vidékről juthatták el a fővárosba. A szerda délutáni orvosi jelentés szerint a beteg állapota kielégítő, légzőkészülékre már nincs szüksége, pulzusa és vérnyomása a normális értékeken belül mozog. 1986. augusztus 1., péntek )