Kisalföld, 1986. október (42. évfolyam, 232-258. szám)
1986-10-01 / 232. szám
Kína nemzeti ünnepén Az ország déli körzeteiben néhol még folytak a harcok, amikor Pekingben összeült a mintegy félszáz demokratikus politikai szervezetet tömörítő Népi Politikai Tanácskozó Testület. A konferencia résztvevői történelmi jelentőségű munkát végeztek el: meghatározták az új, immár népi demokratikus állam feladatait, s 1949. október elsején — épp ma 37 esztendeje — kihirdették a Kínai Népköztársaság megalakulását. Földünk legnépesebb országa e lépéssel új utat választott, ígéretes fejlődési irányt szabva a hajdani „Belső Birodalom” számára. A teendők korántsem voltak egyszerűek: egyszerre kellett megbirkózni a félfeudális múlt terhes örökségével, a nyomasztó elmaradottsággal, s megkezdeni a szocializmus alapjainak lerakását. Földreformot hirdettek, kiterjedt államosítást hajtottak végre, s a baráti szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió segítségét is felhasználva — gyors iparosítási programot váltottak valóra. A túlzott ütem, az önkényes irányítás és a külpolitika szférájában is megjelenő torzulások azonban az ötvenes évtized fordulójára megakasztották ezt a biztató fejlődést. A pekingi vezetésen belül felülkerekedő nacionalista, ultraradikális eszmék a „nagy ugrás”, majd — rövid kiigazítási próbálkozás után — a „kulturális forradalom” tragikus, súlyos anyagi és emberáldozatokat követelő időszakához vezettek. Az utóbbi, Mao Ce-tung halála óta eltelt évtized azonban mélyreható, egyértelműen kedvező változások sorát indította el. Megkezdődött a hibásnak bizonyult módszerek felülvizsgálata, a kínai gazdaságirányítás korszerűsítése, a kül- és belpolitikai ellentmondásoktól persze máig sem mentes) átértékelése. Előtérbe kerültek az ország modernizálásának valódi problémái, az életszínvonal emelésének feladata, s — mindezzelpárhuzamosan — Kína a diplomácia színterén is aktívabb, a nemzetközi biztonság szempontjából pozitívabb szerepet tölt be. Örvendetesen előrehaladt a gazdasági, államközi, kulturális, tudományos és számos más téren fennálló kapcsolatok rendezése a szocialista közösség államaival, így hazánkkal is. Joggal remélhető, hogy a kölcsönös előnyök, a kétoldalú viszony javítási szándékának térnyerése alapján — a jövőben is ez a tendencia fog érvényesülni. Üdvözlő táviratok A Kínai Népköztársaság megalakulásának 37. évfordulója alkalmából Losonczi Pál, az elnöki tanács elnöke, valamint Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban köszöntötte Li Hszien-mient, a Kínai Népköztársaság elnökét, valamint Csao Ce-jangot, a Kínai Államtanács elnökét. Ugyancsak táviratban üdvözölte Sarlós István, az Országgyűlés elnöke Peng Csent, a Kínai Országos Népi Gyűlés állandó bizottságának elnökét. Francia terrorizmus Charles Pasqua francia belügyminiszter éberségre intette a lakosságot, mert a terroristák merényletsorozata szerinte még nem ért véget. Michel Aurillac, a fejlődő országokkal való együttműködés minisztere pedig közölte, hogy Szíria terrorizmusellenes együttműködést javasolt a francia és a szíriai rendőrség között. Pasqua újból megerősítette, hogy a nyomozás eddigi adatai szerint a párizsi merényletek a Libanoni Fegyveres Forradalmi Frakciók (FARI) számlájára, közelebbről az Abdallah fivérek rovására írhatók, akik börtönben lévő bátyjukat akarják ezzel kiszabadítani. A belügyminiszter nem ígért garanciát a három Abdallah fivér számára, akik felajánlották, hogy Libanonból Párizsba jönnek és készek tisztázni magukat a francia rendőrség gyanúsításai alól. Ugyancsak ezt mondotta a Le Figarónak adott interjúban Michel Aurillac, aki a múlt héten Chirac miniszterelnök megbízásából Szíriában tárgyalt. A nyomozás az Abdullah fivérek felelősségére mutat, Franciaországból csak hivatásos titkosszolgálati ügynökök segítségével juthattak ki a merényletek után, s a miniszter szerint az is fontos körülmény, hogy szíriai ellenőrzés alatt álló területen tartottak sajtóértekezletet Libanonban. Aurillac szerint a szíriai államférfiak megértően viseltettek a francia álláspont iránt, biztosították afelől, hogy elítélik a terrorizmust és javasolták a két rendőrség együttműködését. Rendeződött Daniloff és Zaharov ügye Nicholas Daniloffot, a U. S. News and World Report című amerikai hetilap tudósítóját, akit — mint már korábban nyilvánosságra került — az illetékes szovjet hatóságok megengedhetetlen tevékenység miatt őrizetben tartottak, szeptember 29-én kiutasították a Szovjetunióból — közölte kedden délután a TASZSZ hírügynökség. Az amerikai féllel történt megállapodás értelmében Gennagyij Zaharov, az ENSZ-titkárság szovjet munkatársa, akit őrizetben tartottak az Egyesült Államokban, szabadlábra került, és visszatér hazájába — jelentette kedden délután a TASZSZ hírügynökség. Lázár György befejezte belgiumi látogatását Kedden, hivatalos belgiumi látogatásának második napján Lázár György miniszterelnököt tíz órakor a brüsszeli királyi palotában audiencián fogadta Baudouin belga király. Ezt követően a magyar miniszterelnök és felesége H. Broucon brüsszeli polgármesterrel találkozott. A világhírű Grand-Place-on, a főváros gyönyörű főterén emelkedő nagyon szép gótikus városházát ez alkalomból magyar és belga nemzeti zászlókkal lobogózták fel. A polgármester bemutatta a magyar kormányfőnek helyetteseit, a kollégium és a fővárosi tanács tagjait, majd rövid üdvözlő beszédet mondott. Emlékeztetett rá, hogy a belga—magyar kapcsolatok keretében külön fejezete van Brüsszel és Budapest jó viszonyának, amelyet mind elődei, mind pedig ő szívesen ápol és örömmel ad tovább. Lázár György válaszában utalt rá, hogy Baudouin király bátorította a két ország vezetőinek törekvését a magyar—belga kapcsolatok elmélyítésére és intenzívebbé tételére. Ezután a polgármester kérésére a miniszterelnök a város aranykönyvébe tett bejegyzést. A városházáról a vendégek Brüsszel híres szépművészeti múzeumának régi képtárát tekintették meg H. Pauwels, a múzeum főigazgatója kíséretében. A délelőtti program azzal a díszebéddel zárult, amelyet Herman de Croo közlekedési és külkereskedelmi miniszter adott Lázár György tiszteletére. Lázár Györgynét Wilfried Martens belga miniszterelnök felesége a brüsszeli Grand-Place-on, a nevezetes Hattyú-ház éttermében látta vendégül. Innen a magyar miniszterelnök felesége Waterloo-ba ment, ahol az egykori csatamező melletti emlékmúzeumot tekintette meg. A magyar kormányfő és kísérete este indult haza Budapestre. lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll Helsinki jegyében Bécsi utőtalálkozó A helsinki folyamat 11 éve nemcsak a kormányok közötti együttműködést segítette elő: a kapcsolatok sokrétű rendszere szolgálja az utca emberének érdekeit, a megértést Európa és Észak- Amerika népei között. Többek között erről beszélt a bécsi találkozót előkészítő tanácskozáson Erdős Andre nagykövet, a magyar küldöttség vezetője. A Helsinki szellemében való együttműködés a nemzetközi kapcsolatok kulcsfontosságú eleme, abéke pótolhatatlan tényezője , ezért örülünk annak, hogy sikerrel zárult a katonai bizalomépítő intézkedésekkel foglalkozó stockholmi találkozó első szakasza —, hangoztatta, rámutatva: a stockholmi sikert tükröztetni kell a bécsi előkészítő tanácskozás munkájában, minden területen. A magyar vélemény szerint a novemberben kezdődő utótalálkozón elmélyült eszmecserét kell folytatni a korábbi ajánlások végrehajtásáról csakúgy, mint az enyhülési folyamat továbbfejlesztéséről — e szorosan összefüggő kérdéseket szerves egységben felfogva, vizsgálva. Tájékozódni kell majd továbbá a madridi találkozó óta rendezett hat, különböző tárgyú összeurópai tanácskozásról. A tanácskozások nyilvánossága kérdésében úgy véljük — mondotta hazánk képviselője —, hogy a korábbi konferenciák tapasztalatait, valamint az utótalálkozó célját kell mérlegelni, meggondoltan kell előrelépni, ügyelve arra, hogy ne ássuk alá a találkozó munkajellegét. A nyitottság szerepet játszhat a közvélemény érdeklődésének fokozásában, de nem lehet öncél s nem akadályozhatja konferencia feladatainak megoldását. Nem látszik célszerűnek e kérdésben egyfajta rendszer mellett elkötelezni magunkat, inkább alkalmanként dönteni a nagyobb nyilvánosságról , akkor, amikor ez segítheti bizonyos kérdések megoldását. A tanácskozáson egyébként élénkül a vita a napi- és ügyrendi kérdésekben. Az Egyesült Államok küldöttsége (a NATO-államok nevében) hétfőn javasolta, hogy az utótalálkozón minden héten tartsanak egy nyilvános ülést, egyúttal a korábbi ajánlások teljesítését értékelő vita — a madridi 5 héttel szemben — 7 hétig tartson. Warren Zimmermann, az amerikai küldöttség vezetője egy hétfői sajtónyilatkozatában le is szögezte, hogy fontosabbnak tartják a szocialista országokon számonkérni ajánlások teljesítését, mint új határozatok elfogadását. Miközben e napokban a vita főként a nyilvánosság kérdése körül folyik, a semleges és az el nem kötelezett országok hamarosan beterjesztik a maguk, várhatóan kompromisszumnak szánt javaslatait, amelyekről szűkebb körben tárgyalnak majd az országcsoportok képviselői. Az előkészítő ülés köreiben bíznak abban, hogy munkájukkal többé-kevésbé terv szerint, október első hetében végeznek. — KI JAIPOID 2 . A decemberi határozat Az ellenforradalom alapjaiban rázta meg a pártot is. 1956. december 1-én az MSZMP-nek 1980 szervezete és 37 812 tagja volt. Január közepén a párttagság létszáma már meghaladta a 125 000 főt, majd a belépések és átigazolások után a június végén tartott Országos Értekezletig befejeződött az MSZMP újjászervezése. Ekkor a párttagság száma 345 733, ami a volt MDP- tagság mintegy 40 százalékát tette ki, s 12 985 pártalapszervezet működött. A többség, az MSZMP tagjainak 85 százaléka tagja volt az MDP- nek is, de nem lebecsülhető számban — több, mint 50 ezren! — az ellenforradalom hatására, a párt megtisztulása, eszmei megújulása láttán, a legnehezebb időkben, mondhatnánk szinte demonstrálva a szocializmus aktív támogatását döntöttek úgy, hogy a kommunisták soraiba lépnek. Egyébként az MSZMP vezetése már a kezdet kezdetén nyomatékosan figyelmeztette tagjait: „Megértő, baráti, elvtársi kapcsolatot kell fenntartani azokkal a volt MDP-tagokkal, akik még az elmúlt időszak megrázó eseményeinek hatása alatt állnak, és egyelőre nem kívánnak a párt tagjai lenni.” A párt újjászületésének alapvető feltétele volt, hogy felszámolják az eszmei zűrzavart. Ebben történelmi jelentőségű tett volt a Központi Bizottság 1956. december 2-i, 3-i, 5-i ülése, és az ott elfogadott határozat. Ez a marxista-leninista elemzés szabatosan kifejtette az ellenforradalom kiváltó okait, a fő mozgató erőket, és a jellemző sajátosságokat; olyan tisztánlátást sugárzott, olyan előrelátással fogalmazta meg a tanulságokat, hogy fő vonásaiban mindmáig érvényes meghatározósa az MSZMP tevékenységének. Az ellenforradalomnak — mert amint a határozat leszögezi: az volt, nem pedig „forradalom” vagy „nemzeti forradalom”, még ha demokratikus tömegmozgalomból nőtt is ki, amelyben jobbító szándékkal vettek részt a háttérben meghúzódók ellenforradalmi céljait nem ismerő, becsületes dolgozók és a jó hazafiak — négy alapvető oka volt. Az első helyen a Rákosi— Gerő-klikk tevékenységének züllesztő, bénító hatását foglalja össze tömören a határozat. És amit a régi vezetőség súlyos hibáiról, sőt bűneiről megsemmisítő ítéletként mond, az ellenkezőjére fordítva program, ténykedési mód és stílus a megújuló párt számára. Az MDP régi vezetősége 1948. végétől, tehát a fordulat éve után letért a marxizmus a leninizmus elvi alapjairól, szektás, dogmatikus politikát folytatott, parancsolgató módszereket honosított meg. Akadályozta a demokratizmust, súlyosan megsértette a törvényességet. A gazdasági élet irányításában a legnagyobb hiba az volt, hogy az ország adottságait — például az iparágazatok feszített, gyorsütemű fejlesztésekor — figyelmen kívül hagyta, a termelőszövetkezeti mozgalmat, főleg az önkéntesség elvének megsértésével. A második helyen Nagy Imre és csoportjának a jogos kritikai pozícióból, különösen 1956 tavaszától revizionista elhajlásba torkolló, majd a reakciós elemek rendszerellenes törekvéseinek is utat nyitó tevékenységét jelölte meg okként a decemberi határozat. Megjegyzendő, hogy a Nagy Imre csoport ténykedését a későbbiek folyamán, nyilvánvalóan új ismeretek birtokában, ennél szigorúbban ítélte meg a párt- és államvezetés; nem csupán a pártellenzék jobbszárnyának, hanem a néphatalom elárulóinak minősítették, és ennek megfelelően bíróilag is felelősségre vonták őket. Nagy Imrét és még három társát 1958 júniusában halálos ítélettel sújtották. A harmadik tényező: a horthysta, kapitalista-földesúri elemek, akik itthon illegálisan szervezkedve a Nyugatra menekült elvbarátaiktól támogatva a tömegek elkeseredését, a szocializmus híveinek bénultságát kihasználva hatalmuk restaurálására, az 1945. előtti állapotokhoz való visszatérésre törekedtek, bármilyen áron. Hangsúlyozni kell, hogy az ellenforradalmat előidéző négy tényező együtt, egymással összefonódva hatott, így az egyik sem törölhető ki az összképből. De persze az tagadhatatlan, hogy sem a külső, sem a belső ellenség, sőt még az úgynevezett revizionista ellenzéki tevékenység sem vezethetett volna ellenforradalmi lázadáshoz — ezek kisebb-nagyobb mértékben a népi hatalom egy évtizedes fennállása alatt mindig működtek —, ha nem lett volna meg a táptalaj a felkeléshez, amelyet a Rákosi—Gerő klikk antimarxista politikája teremtett meg. A szervezeti és vezetési rendszabályok alapelve az, hogy az országot vezető párt nem uralkodó, hanem a nép szolgálatát tartja szép hivatásának. Tisztaság, puritanizmus, példamutató áldozatkészség a munkában — ezt követeli a párt minden tagjától. A demokratikus centralizmusnak — éppen a múlt tapasztalatai alapján — nagy hangsúllyal a demokratikus vonásait emelte ki, felhívva minden szervezetet és tagot, hogy bátran lépjen fel a szektás, antidemokratikus vezetési módszerek felújításának minden kísérlete ellen. Fontos figyelmeztetés, hogy nem lehet a párt tagja, aki szembe került az internacionalizmussal és nacionalista álláspontot képvisel. A határozat V. fejezetében az aktuális teendők mellett perspektivikus kérdések is megfogalmazódtak. Így az a javaslat is, hogy az állami szervek, a legjobb gazdasági szakemberek bevonásával dolgozzák ki az új helyzetnek megfelelő gazdasági politikát. Irányelvként újra figyelmeztetett a hazai gazdasági adottságok figyelembevételére, az egyéni kezdeményezés, a szaktudás, és minden területen az anyagi ösztönzés érvényesítésére. A tervezés fontossága nem csökkent — állapította meg —, de nem részletes utasítás, hanem a legfontosabb népgazdasági és fejlesztési arányok megállapítása a feladat. A decemberi határozat kétfrontos szellemével nagy hozzájárulás volt a gazdasági, társadalmi, politikai konszolidálódáshoz. (Következik: A konszolidálódás folyamata) Nemes János 1986. október 1., szerda