Kisalföld, 1986. október (42. évfolyam, 232-258. szám)

1986-10-01 / 232. szám

Kína nemzeti ünnepén Az ország déli körzetei­ben néhol még folytak a harcok, amikor Pekingben összeült a mintegy fél­száz demokratikus politi­kai szervezetet tömörítő Népi Politikai Tanács­kozó Testület. A konfe­rencia résztvevői történelmi jelentőségű munkát végeztek el: meghatározták az új, im­már népi demokratikus ál­lam feladatait, s 1949. októ­ber elsején — épp ma 37 esztendeje — kihirdették a Kínai Népköztársaság meg­alakulását. Földünk legnépesebb or­szága e lépéssel új utat vá­lasztott, ígéretes fejlődési irányt szabva a hajdani „Belső Birodalom” számára. A teendők korántsem voltak egyszerűek: egyszerre kel­lett megbirkózni a félfeudá­lis múlt terhes örökségével, a nyomasztó elmaradottság­gal, s megkezdeni a szocia­lizmus alapjainak lerakását. Földreformot hirdettek, ki­terjedt államosítást hajtot­tak végre, s­­ a baráti szo­cialista országok, mindenek­előtt a Szovjetunió segítsé­gét is felhasználva — gyors iparosítási programot váltot­tak valóra. A túlzott ütem, az önké­nyes irányítás és a külpoli­tika szférájában is megjele­nő torzulások azonban az öt­venes évtized fordulójára megakasztották ezt a bizta­tó fejlődést. A pekingi veze­tésen belül felülkerekedő na­cionalista, ultraradikális eszmék a „nagy ugrás”, majd — rövid kiigazítási próbál­kozás után — a „kulturális forradalom” tragikus, súlyos anyagi és emberáldozatokat követelő időszakához vezet­tek. Az utóbbi, Mao Ce-tung halála óta eltelt évtized azonban mélyreható, egyér­telműen kedvező változások sorát indította el. Megkezdő­dött a hibásnak bizonyult módszerek felülvizsgálata, a kínai gazdaságirányítás kor­szerűsítése, a kül- és belpo­litika­i ellentmondásoktól persze máig sem mentes) át­értékelése. Előtérbe kerültek az ország modernizálásának valódi problémái, az élet­­színvonal emelésének fel­adata, s — mindezzel­­pár­huzamosan — Kína a diplo­mácia színterén is aktívabb, a nemzetközi biztonság szempontjából pozitívabb szerepet tölt be. Örvendetesen előrehaladt a gazdasági, államközi, kul­turális, tudományos és szá­mos más téren fennálló kapcsolatok rendezése a szo­cialista közösség államai­val, így hazánkkal is. Jog­gal remélhető, hogy­­ a kölcsönös előnyök, a kétol­dalú viszony javítási szán­dékának térnyerése alapján — a jövőben is ez a tenden­cia fog érvényesülni. Üdvözlő táviratok A Kínai Népköztársaság megalakulásának 37. évfor­dulója alkalmából Losonczi Pál, az elnöki tanács elnö­ke, valamint Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban köszöntötte Li Hszien-mient, a Kínai Nép­köztársaság elnökét, valamint Csao Ce-jangot, a Kínai Államtanács elnökét. Ugyancsak táviratban üdvözölte Sarlós István, az Or­szággyűlés elnöke Peng Csent, a Kínai Országos Népi Gyűlés állandó bizottságának elnökét. Francia terrorizmus Charles Pasqua francia belügyminiszter éberségre in­tette a lakosságot, mert a terroristák merényletsorozata szerinte még nem ért véget. Michel Aurillac, a fejlődő or­szágokkal való együttműkö­dés minisztere pedig közölte, hogy Szíria terrorizmuselle­nes együttműködést javasolt a francia és a szíriai rendőr­ség között. Pasqua újból megerősítette, hogy a nyomozás eddigi ada­tai szerint a párizsi merény­letek a Libanoni Fegyveres Forradalmi Frakciók (FARI­) számlájára, közelebbről az Abdallah fivérek rovására írhatók, akik börtönben lévő bátyjukat akarják ezzel ki­szabadítani. A belügyminiszter nem ígért garanciát a három Ab­dallah fivér számára, akik felajánlották, hogy Libanon­ból Párizsba jönnek és ké­szek tisztázni magukat a francia rendőrség gyanúsítá­sai alól. Ugyancsak ezt mon­dotta a Le Figarónak adott interjúban Michel Aurillac, aki a múlt héten Chirac mi­niszterelnök megbízásából Szíriában tárgyalt. A nyomozás az Abdullah fivérek felelősségére mutat, Franciaországból csak hiva­tásos titkosszolgálati ügynö­kök segítségével juthattak ki a merényletek után, s a miniszter szerint az is fontos körülmény, hogy szíriai ellen­őrzés alatt álló területen tar­tottak sajtóértekezletet Liba­nonban. Aurillac szerint a szíriai államférfiak megértően visel­tettek a francia álláspont iránt, biztosították afelől, hogy elítélik a terrorizmust és javasolták a két rendőrség együttműködését. Rendeződött Daniloff és Zaharov ügye Nicholas Daniloffot, a U. S. News and World Report című amerikai he­tilap tudósítóját, akit — mint már korábban nyil­vánosságra került — az illetékes szovjet hatósá­gok megengedhetetlen tevékenység miatt őri­zetben tartottak, szep­tember 29-én kiutasítot­ták a Szovjetunióból — közölte kedden délután a TASZSZ hírügynökség. Az amerikai féllel tör­tént megállapodás értel­mében Gennagyij Zaha­rov, az ENSZ-titkárság szovjet munkatársa, akit őrizetben tartottak az Egyesült Államokban, szabadlábra került, és visszatér hazájába — jelentette kedden délután a TASZSZ hírügynökség. Lázár György befejezte belgiumi látogatását Kedden, hivatalos belgiu­mi látogatásának második napján Lázár György mi­niszterelnököt tíz órakor a brüsszeli királyi palotában audiencián fogadta Baudouin belga király. Ezt követően a magyar miniszterelnök és felesége H. Broucon brüsszeli polgár­­mesterrel találkozott. A vi­lághírű Grand-Place-on, a főváros gyönyörű főterén emelkedő nagyon szép góti­kus városházát ez alkalom­ból magyar és belga nemzeti zászlókkal lobogózták fel. A polgármester bemutatta a magyar kormányfőnek he­lyetteseit, a kollégium és a fővárosi tanács tagjait, majd rövid üdvözlő beszédet mon­dott. Emlékeztetett rá, hogy a belga—magyar kapcsola­tok keretében külön fejeze­te van Brüsszel és Budapest jó viszonyának, amelyet mind elődei, mind pedig ő szívesen ápol és örömmel ad tovább. Lázár György válaszában utalt rá, hogy Baudouin ki­rály bátorította a két ország vezetőinek törekvését a ma­gyar—belga kapcsolatok el­mélyítésére és intenzívebbé tételére. Ezután a polgármester ké­résére a miniszterelnök a vá­ros aranykönyvébe tett be­jegyzést. A városházáról a vendé­gek Brüsszel híres szépmű­vészeti múzeumának régi képtárát tekintették meg H. Pauwels, a múzeum főigaz­gatója kíséretében. A délelőtti program azzal a díszebéddel zárult, ame­lyet Herman de Croo közle­kedési és külkereskedelmi miniszter adott Lázár György tiszteletére. Lázár Györgynét Wilfried Martens belga miniszterel­nök felesége a brüsszeli Grand-Place-on, a nevezetes Hattyú-ház éttermében látta vendégül. Innen a magyar miniszterelnök felesége Waterloo-ba ment, ahol az egykori csatamező melletti emlékmúzeumot tekintette meg. A magyar kormányfő és kísérete este indult haza Budapestre. lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll Helsinki jegyében Bécsi utőtalálkozó A helsinki folyamat 11 éve nemcsak a kormányok kö­zötti együttműködést segítet­te elő: a kapcsolatok sokré­­tű rendszere szolgálja az ut­ca emberének érdekeit, a megértést Európa és Észak- Amerika népei között. Töb­bek között erről beszélt a bécsi találkozót előkészítő tanácskozáson Erdős Andre nagykövet, a magyar kül­döttség vezetője. A Helsinki szellemében való együttműködés a nem­zetközi kapcsolatok kulcs­­fontosságú eleme, a­­béke pó­tolhatatlan tényezője , ezért örülünk annak, hogy sikerrel zárult a katonai bi­zalomépítő intézkedésekkel foglalkozó stockholmi talál­kozó első szakasza —, han­goztatta, rámutatva: a stock­holmi sikert tükröztetni kell a bécsi előkészítő tanácsko­zás munkájában, minden területen. A magyar véle­mény szerint a novemberben kezdődő utótalálkozón elmé­lyült eszmecserét kell foly­tatni a korábbi ajánlások végrehajtásáról csakúgy, mint az enyhülési folyamat továbbfejlesztéséről — e szo­rosan összefüggő kérdéseket szerves egységben felfogva, vizsgálva. Tájékozódni kell majd továbbá a madridi ta­lálkozó óta rendezett hat, különböző tárgyú összeuró­pai tanácskozásról. A tanácskozások nyilvá­nossága kérdésében úgy vél­jük — mondotta hazánk képviselője —, hogy a ko­rábbi konferenciák tapaszta­latait, valamint az utótalál­kozó célját kell mérlegelni, meggondoltan kell előrelép­ni, ügyelve arra, hogy ne ás­suk alá a találkozó munka­jellegét. A nyitottság szere­pet játszhat a közvélemény érdeklődésének fokozásában, de nem lehet öncél s nem akadályozhatja konferen­cia feladatainak megoldását. Nem látszik célszerűnek e kérdésben egyfajta rendszer mellett elkötelezni magun­kat, inkább alkalmanként dönteni a nagyobb nyilvá­nosságról , akkor, amikor ez segítheti bizonyos kérdé­sek megoldását. A tanácskozáson egyébként élénkül a vita a napi- és ügyrendi kérdésekben. Az Egyesült Államok küldöttsé­ge (a NATO-államok nevé­ben) hétfőn javasolta, hogy az utótalálkozón minden hé­ten tartsanak egy nyilvános ülést, egyúttal a korábbi ajánlások teljesítését értéke­lő vita — a madridi 5 héttel szemben — 7 hétig tartson. Warren Zimmermann, az amerikai küldöttség vezetője egy hétfői sajtónyilatkozatá­ban le is szögezte, hogy fon­tosabbnak tartják a szocia­lista országokon számonkér­­ni ajánlások teljesítését, mint új határozatok elfoga­dását. Miközben e napokban a vita főként a nyilvánosság kérdése körül folyik, a sem­leges és az el nem kötelezett országok hamarosan beter­jesztik a maguk, várhatóan kompromisszumnak szánt ja­vaslatait, amelyekről szű­­kebb körben tárgyalnak majd az országcsoportok képvise­lői. Az előkészítő ülés körei­ben bíznak abban, hogy munkájukkal többé-kevésbé terv szerint, október első he­tében végeznek. — KI JAIPOID 2 . A decemberi határozat Az ellenforradalom alapjaiban rázta meg a pártot is. 1956. december 1-én az MSZMP-nek 1980 szerve­zete és 37 812 tagja volt. Ja­nuár közepén a párttagság létszáma már meghaladta a 125 000 főt, majd a belépések és átigazolások után a június végén tartott Országos Érte­kezletig befejeződött az MSZMP újjászervezése. Ek­kor a párttagság száma 345 733, ami a volt MDP- tagság mintegy 40 százalékát tette ki, s 12 985 pártalap­­szervezet működött. A több­ség, az MSZMP tagjainak 85 százaléka tagja volt az MDP- nek is, de nem lebecsülhető számban — több, mint 50 ez­ren! — az ellenforradalom hatására, a párt megtisztulá­sa, eszmei megújulása láttán, a legnehezebb időkben, mondhatnánk szinte demonst­rálva a szocializmus aktív támogatását döntöttek úgy, hogy a kommunisták soraiba lépnek. Egyébként az MSZMP vezetése már a kez­det kezdetén nyomatékosan figyelmeztette tagjait: „Meg­értő, baráti, elvtársi kapcso­latot kell fenntartani azokkal a volt MDP-tagokkal, akik még az elmúlt időszak meg­rázó eseményeinek hatása alatt állnak, és egyelőre nem kívánnak a párt tagjai lenni.” A párt újjászületésének alapvető feltétele volt, hogy felszámolják az eszmei zűr­zavart. Ebben történelmi je­lentőségű tett volt a Köz­ponti Bizottság 1956. decem­ber 2-i, 3-i, 5-i ülése, és az ott elfogadott határozat. Ez a marxista-leninista elemzés szabatosan kifejtette az el­lenforradalom kiváltó okait, a fő mozgató erőket, és a jellemző sajátosságokat; olyan tisztánlátást sugárzott, olyan előrelátással fogalmaz­ta meg a tanulságokat, hogy fő vonásaiban mindmáig ér­vényes meghatározósa az MSZMP tevékenységének. Az ellenforradalomnak — mert amint a határozat le­szögezi: az volt, nem pedig „forradalom” vagy „nemzeti forradalom”, még ha demok­ratikus tömegmozgalomból nőtt is ki, amelyben jobbító szándékkal vettek részt a háttérben meghúzódók ellen­­forradalmi céljait nem isme­rő, becsületes dolgozók és a jó hazafiak — négy alapvető oka volt. Az első helyen a Rákosi— Gerő-klikk tevékenységének züllesztő, bénító hatását fog­lalja össze tömören a hatá­rozat. És amit a régi vezető­ség súlyos hibáiról, sőt bű­neiről megsemmisítő ítélet­ként mond, az ellenkezőjére fordítva program, ténykedé­­si mód és stílus a megújuló párt számára. Az MDP régi vezetősége 1948. végétől, tehát a fordulat éve után letért a marxizmus a leninizmus elvi alapjairól, szektás, dogmati­kus politikát folytatott, pa­rancsolgató módszereket ho­nosított meg. Akadályozta a demokratizmust, súlyosan megsértette a törvényességet. A gazdasági élet irányításá­ban a legnagyobb hiba az volt, hogy az ország adottsá­gait — például az iparágaza­tok feszített, gyorsütemű fej­lesztésekor — figyelmen kí­vül hagyta, a termelőszövet­kezeti mozgalmat, főleg az önkéntesség elvének megsér­tésével. A második helyen Nagy Imre és csoportjának a jogos kritikai pozícióból, különö­sen 1956 tavaszától revizio­nista elhajlásba torkolló, majd a reakciós elemek rendszerellenes törekvéseinek is utat nyitó tevékenységét jelölte meg okként a decem­beri határozat. Megjegyzen­dő, hogy a Nagy Imre­ cso­­port ténykedését a későbbiek folyamán, nyilvánvalóan új ismeretek birtokában, ennél szigorúbban ítélte meg a párt- és államvezetés; nem csupán a pártellenzék jobb­szárnyának, hanem a népha­talom elárulóinak minősítet­ték, és ennek megfelelően bíróilag is felelősségre von­ták őket. Nagy Imrét és még három társát 1958 júniusá­ban halálos ítélettel sújtot­ták. A harmadik tényező: a horthysta, kapitalista-földes­úri elemek, akik itthon ille­gálisan szervezkedve a Nyu­gatra menekült elvbarátaik­tól támogatva a tömegek el­keseredését, a szocializmus híveinek bénultságát kihasz­nálva hatalmuk restaurálá­sára, az 1945. előtti állapo­tokhoz való visszatérésre tö­rekedtek, bármilyen áron. Hangsúlyozni kell, hogy az ellenforradalmat előidéző négy tényező együtt, egy­mással összefonódva hatott, így az egyik sem törölhető ki az összképből. De persze az tagadhatatlan, hogy sem a külső, sem a belső ellen­ség, sőt még az úgynevezett revizionista ellenzéki tevé­kenység sem vezethetett vol­na ellenforradalmi lázadás­hoz — ezek kisebb-nagyobb mértékben a népi hatalom egy évtizedes fennállása alatt mindig működtek —, ha nem lett volna meg a tápta­laj a felkeléshez, amelyet a Rákosi—Gerő klikk anti­­marxista politikája teremtett meg. A szervezeti és vezetési rendszabályok alapelve az, hogy az országot vezető párt nem uralkodó, hanem a nép szolgálatát tartja szép hiva­tásának. Tisztaság, purita­nizmus, példamutató áldo­zatkészség a munkában — ezt követeli a párt minden tagjától. A demokratikus centralizmusnak — éppen a múlt tapasztalatai alapján — nagy hangsúllyal a demokra­tikus vonásait emelte ki, fel­hívva minden szervezetet és tagot, hogy bátran lépjen fel a szektás, antidemokratikus vezetési módszerek felújítá­sának minden kísérlete el­len. Fontos figyelmeztetés, hogy nem lehet a párt tagja, aki szembe került az inter­nacionalizmussal és naciona­lista álláspontot képvisel. A határozat V. fejezetében az aktuális teendők mellett perspektivikus kérdések is megfogalmazódtak. Így az a javaslat is, hogy az állami szervek, a legjobb gazdasági szakemberek bevonásával dolgozzák ki az új helyzet­nek megfelelő gazdasági po­litikát. Irányelvként újra fi­gyelmeztetett a hazai gazda­sági adottságok figyelembe­vételére, az egyéni kezdemé­nyezés, a szaktudás, és min­den területen az anyagi ösz­tönzés érvényesítésére. A tervezés fontossága nem csökkent — állapította meg —, de nem részletes utasítás, hanem a legfontosabb nép­­gazdasági és fejlesztési ará­nyok megállapítása a fel­adat. A decemberi határozat két­­frontos szellemével nagy hozzájárulás volt a gazdasá­gi, társadalmi, politikai kon­szolidálódáshoz. (Következik: A konszoli­dálódás folyamata) Nemes János 1986. október 1., szerda

Next