Kisalföld, 1987. február (43/42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-02 / 27. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! KlffilPou) AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1987. február 2hétfő óra: 1,80 Ft XIIII. évfolyam, 27. nem A vasutas-szakszervezet és a K­MF szerződése Felkészítés a napi munkára Január utolsó munkanap­ján Győrött, a Széchenyi Ist­ván Közlekedési és Távköz­lési Műszaki Főiskolán tar­tott kihelyezett ülést a Vas­utasok Szakszervezetének központi elnöksége. A ta­nácskozás befejező aktusa volt egy több hónapja folyó előkészítő munkának, amely­nek eredményeként aláírták a szakmai szakszervezet, il­letőleg a műszaki főiskola között létrejött együttműkö­dési szerződést. A szakszer­vezeti elnökség tagjait a ven­déglátók nevében dr. Kiscelli László, a műszaki főiskola főigazgatója köszöntötte, majd tájékoztatta a jelenlé­vőket az együttműködési szerződés létrejöttének előz­ményeiről. A győri főiskola, mint azt a főigazgató elmondta, a MÁV, illetőleg a GySEV szá­mára képez felsőfokú szak­embereket, akik a kellő gya­korlat megszerzése után több­nyire vezető beosztásokba kerülnek. A sokéves tapasz­talat azt bizonyítja, hogy a jól felkészült üzemmérnökök a szakmai feladatok megol­dásán túl elég nehezen bol­dogulnak a munkahelyeken megtalálható sajátos felada­tokkal, így együttműködési készségük a mozgalmi szer­veket illetően is kívánnivaló­kat­ hagy maga után. A szak­mai szakszervezet, illetőleg a műszaki főiskola közötti együttműködési szerződés célja ezért elsősorban az, hogy a hallgatók már a kép­zés idején tapasztalatokat szerezzenek a munkahelyi irányítás sajátos feladatai­ról, s a szakszervezeti moz­galom szerepével megismer­kedve a munkábalépés pilla­natában bekapcsolódhassanak a munkahelyi közéletbe. Koszorús Ferenc, a Vas­utasok Szakszervezetének fő­titkára hozzászólásában el­mondta, hogy a szakszerveze­ti mozgalom fontos felada­tának tekinti a fiatal szak­emberek vezetővé válásának figyelemmel kísérését, s eh­hez mindig is kész volt se­gítséget nyújtani. Az ágazat igényeit ismerve a szakszer­vezeti mozgalomnak az is a feladata, hogy már a kezdeti időszakban erősítse a fiata­lok hivatástudatát, felkészít­se őket a munkahelyi közös­ségekben rájuk váró felada­tokra, egyszóval: segítse az átállást a tanulóévekről a na­pi munkára. A Vasutasok Szakszervezetének elnöksé­ge ennek érdekében szerte­ágazó feladatokat vállal ma­gára, többek között népsze­rűsíti a főiskolai képzést a tagság körében, figyelemmel kíséri a termelési gyakorla­ton lévő,hallgatók foglalkoz­tatását, illetve szerepet vál­lal elhelyezkedésüknél is. A tudatos felkészítési munkát segítendő a közeljövőben egy főiskolai szakszervezeti alap­­szervezet létrehozására kerül sor, amely bázisként működ­ve a mozgalmi munka ele­meinek elsajátítását könnyí­ti meg. A tanácskozáson szót kért Losonczi Gyula, a MÁV bu­dapesti igazgatóságának mű­szaki igazgatóhelyettese is, aki a munkáltatók szemszö­géből elemezte a szerződés jelentőségét. Kiemelte, hogy a gazdasági feladatok ellátá­sára felkészített üzemmér­nökökre a munka során szá­mos egyéb feladat is hárul, ezért mindennél fontosabb, hogy a pályakezdő fiatalok értékítéletében a reális kép tükröződjön. Dr. Kisbakonyi József, a műszaki főiskola intézeti igazgatója, az együttműködé­si szerződésben foglalt fel­adatok koordinátora arról beszélt, hogy az öt évre szóló szerződés éves munkaprog­ramjának végrehajtása ga­rantálja a sikert, ehhez a szükséges személyi és tárgyi feltételek adottak. A közpon­ti elnökséggel kialakított élő kapcsolat pedig lehetőséget nyújt az operatív együttmű­ködésre is. A tanácskozás ünnepélyes aktusaként a Vasutasok Szakszervezete nevében Ko­szorús Ferenc főtitkár, a műszaki főiskola nevében pe­dig dr. Kiscelli László látta el kézjegyével az együttmű­ködési szerződést. — Kalocsai — ■ ■! ».'..■■n . Ml. . .'I.—Tv: ■!■.» ■■ •»■■■I».. .IV... . - —. ...... .... .. ........... .-A v •* VASÁRNAPI KORKÉP ^ Az állat bírja,a vízcsap nem... □ A szállítószalag megállt □ Hétvégén is hordják a havat □ Korcsolyapályáról a termálba □ Lesik már az árakat A tél egyelőre nem enged a szorításából. A győrzámo­­lyi Kisalföld termelőszövet­kezet állattartó telepének portájánál nézzük a hőmé­rőt: mínusz 23 fokot mutat. Reggel nyolc óra­­van. Á­m ez csak az újságíró­nak reggel, a téeszben dol­gozóknak csaknem délelőtt­­nek számít. Kísérőnk, Pör­­neczy István téeszelnök­­már hajnali fél ötkor ráköszönt az állatgondozókra. S ha azt nézzük, hogy az elnök győri lakos, ez nem kis teljesít­mény. — Munkaszüneti napokon mindig tartunk ügyeletet, a szövetkezet valamelyik veze­tője itt van. Ma én vagyok a soros. Erdélyi Béla, a portás hat­kor állt be, délután hatig lesz munkában. A telepen Neuperger Ernő igazít útba bennünket, Galambos Árpád pedig az egyik éjjeli ellés gondjairól beszél. A karámok között találkozunk. A városi embernek kicsit furcsa, hogy viszonylag meleg istállóból a szarvasmarhák kikívánkoz­nak a szabadba­, ott ropog­tatják a fagyos szálastakar­mányt. — Nem szeretnek a párás istállóban. Fázni pedig nem fáznak, ilyenkor jó hosszú a szőrük, vastag alatta a faggyúréteg — kapjuk a magyarázatot. Az állatok tehát bírják a hideget, a vízcsapok azonban kevésbé. Bognár György cső­szerelővel találkozunk, kis kocsin tolja a benzinlámpát meg a poroltót. Több vízcsap befagyott az éjjel az istálló­ban, azokat kell kiolvaszta­ni. A telepről távozóban az áfész 348-as vendéglőjében egy kávéra vendégei vagyunk az elnöknek. Vannak vagy húszan, iszogatnak, olvassák a friss Vasárnapi Híreket. Amíg elkészül a kávé, Pör­­neczy István igyekszik be­­lénk csöpögtetni valamit a téli mezőgazdaságról... — Tudjátok-e, Vajda Já­nos, a költő, hogy írt a téli munkákról? „Télen át, amikor a nagy hó minden külső munkát lehetetlenné tesz, a jó gazda kosarat köt, szerszámait toldja-fold­­ja, hogy az idő kárba ne vesszen.” Ez ma is érvényes, csak más a mérce ... Aztán prózaibbra vált az elnök. Mondja, február 13-án lesz a zárszámadás, jó évet zárhatnak. A­­megyében el­sőként fejezték be az ara­tást, elsőként az őszi vetést, jól jövedelmez a 800 szarvas­­marha is. — A tagságot dicséri itt minden eredmény — teszi hozzá nyomatékkal. Fél füllel hallottuk, hogy a rendkívüli hideg miatti le­maradást pótolandó, a győri házgyárban szombati, vasár­napi műszakot tartanak. A hír igaz, mert a parkolóban autókat látunk, a bejáratnál pedig összefutunk az érkező üzemfenntartási vezetővel, Kara Olivérrel. Neki nincs műszakja, csak „úgy” bejött, körülnézni. Együtt tudjuk meg a rossz hírt: szombaton megrepedt a 240 méter hosz­­szú kavicsszállító heveder, a gyártócsarnokból haza kel­lett küldeni az embereket. Most a karbantartók dolgoz­nak, vagy húszan, hogy hét­főn minden azonnal indul­hasson. Takács László művezető tárgyalja meg a tennivaló­kat a főnökével, összefutunk Nagy Györggyel is, aki tár­saival együtt szombaton éj­jel fél tizenkettőig próbálta a szállítószalagot rendbe hozni. — Szabályosan törik, re­­cseg-ropog, hiába tüzeltünk alatta. Azért valahogy majd csak rendbe rakjuk — ígéri. (Folytatás a 2. oldalon.) ■ Friss jégen kezdő korcsolyázó... ■ Szebeni Gyula és Megyimóri Pál karbantartó lakatosok a házgyári csoport­,satu felújításán dolgoznak. Zárszámadó közgyűlés Tápon ! Állandó megújulás Ismét eltelt egy esztendő. Nem csupán a természet körforgása és a naptár mu­tatja számunkra az idő mú­lását, hanem ama tény is, hogy megint megkezdődtek a termelőszövetkezetekben a zárszámadások. Megyénkben az idén először a tápi ter­melőszövetkezet tagjai sereg­lettek egybe, hogy megvi­tassák az elmúlt esztendő gazdálkodását és az idei ter­veket. A közgyűlésen részt vett Valki István, a megyei tanács elnökhelyettese, Fülöp Attila, a Győr városi párt­­bizottság munkatársa, vala­mint Polecz Pál, a TESZÖV képviselője. Nagy Attilának, a termelő­­szövetkezet elnökének sza­vaiból kitűnt, hogy a körül­ményeket figyelembe véve a tápiak elégedettek lehetnek az elért 13,4 millió forintos tiszta nyereséggel. Bár a ta­gok részére kiadott írásbeli tájékoztatóban szereplő ada­tok sejteni engedik, hogy az elért jövedelem mögött sok küszködés, apró sikerek és kudarcok sora rejtőzik. — Termelőszövetkezetünk­nek 238 aktív tagja és alkal­mazottja van — mondta az elnök. — Az eredmény ugyan közös, de nem mind­annyian egyformán járul­tunk hozzá. Így azután az is természetes már nálunk, hogy nem egyformán részesü­lünk belőle. Az egy állományi létszám­ra számított személyes jöve­delem tavaly nápon már meghaladta a kilencvenezer forintot. Ám az említett elv­ből kiindulva voltak, akik ennél lényegesen többet, és olyanok is, akik sokkal ke­vesebbet kerestek. A termelő­­szövetkezet nem élte fel a nyereséget. Tavaly 17 millió forintot fordított beruházá­sokra, épült egyebek között egy terményszárító, fűtéskor­szerűsítést hajtottak végre a baromfitelepen, felújították a tápkeverő üzemet. Vajon az elmúlt esztendei eredmé­nyek milyen alapokat terem­tettek az idei tervekhez?­­— Nem kergetünk álmo­kat — mondta egyebek közt az elnök. — A lehetőségek­ből kell, hogy kiinduljunk. És ezek alapján mondhatjuk, hogy rendelkezünk elegendő szakképzett dolgozóval, veze­tővel és ezeket meg is tud­juk fizetni. Adottak a terme­léshez szükséges legfonto­sabb gépek, épületek. A fo­lyékony műtrágyázásnak kö­szönhetően az országos jelen­ségekkel ellentétben az el­múlt esztendőben növelni tudtuk a hatóanyag-felhasz­nálást. Szövetkezetünk pénz­ügyi helyzete is stabil. Bár pénzgazdálkodásunkat néha nehezíti, hogy egyes vevőink késedelmesen fizetnek. És azt, talán már mondani sem kellene, hogy a költségeink sokkal gyorsabban emelked­nek, mint a­ bevételeink. Mindezek alapján készített terveink megvalósíthatóak. A jelenlévő párt- és álla­mi szervek képviselői nevé­ben Fülöp Attila kért szót, aki hangsúlyozta, hogy a tá­pi termelőszövetkezet elért eredményei annál is inkább figyelemreméltóak, mivel földjeik lényegesen gyengéb­bek a megyei átlagnál. A jövedelmezőségben nagy sze­repe volt a termelőszövet­kezet folyamatos megújulási­­készségének, melynek jó pél­dájaként említhető a folyé­kony műtrágyakészítő telep,, illetve a baromfitelep propán­­bután gázzal történő üzemel­tetése. , N. E.

Next