Kisalföld, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-02 / 51. szám

.-Wn................... ............ -^7—...............................vny ...................................r1 ■.iapg.'.AHj-pSli A virágágyás is közös vagyon Zöldet a beton közé! Hinni szeretnék abban, hogy a minap megjelent felhívást: legyen szebb a megyeszékhely , a mozgalmat indítók na­gyon is komolyan gondolták... a városgazdálkodási vállalat, a városgondnokság, a városszépítő egyesület megtesznek min­dent azért például, hogy a napjainkban is ritkán ürített sze­méttárolókból — hol van már az utat elzáró hó —, ne foly­jon ki a szél martalékaként a szemét, hogy a lakótelepeken hömpölygő, megkopaszodott fenyők, végre elfeledtessék ve­lünk a karácsonyt. De ahogy mondani szokás, mindenki sö­pörjön a maga portája előtt, s tegyük mi is, a város polgá­rai azt, amit csak megtehetünk a mozgalom sikeréért. Mert hinni szeretném, hogy ez a kezdeményezés mindnyá­junknak örömére szolgál, s amint megérkezik a tavasz, be­­virágosítjuk ablakainkat, erkélyeinket. Remélni szeretném, hogy ezt a virágosító kedvű mozgalmat jól szervezett ak­ciók is követik, amiken földet, ültetnivalót és virágládákat árusítanak, s a szokásosnál kevesebb árral is megelégszenek, mert az ügynek megnyerni sokakat nehezebb akkor, ha még fizetni is kell érte. S valahol azt is hinni szeretném, hogy ezúttal lesz, aki szá­mon kéri a magánkocsmák tulajdonosaitól, hogy a hasznuk­ra leittasodottak miért végzik egyéb szükségleteiket a közeli lakótelepeken, parkokban. S talán remélhetném azt is, hogy nem szaporodnak a magánivók, főleg a kertvárosokban. Hinni szeretném, hogy az iskolákban visszhangra talál a felhívás, mert annak az egyik legnagyobb értéke, hogy a gye­rekeket kívánja megnyerni, azokat a gyerekeket, akikkel bi­zony sokszor pöröl a környezetvédő, mert néha valóban kí­méletlenek a házak közé szorult növényzettel, zöldterület­tel, sőt állattal, mert mostanság inkább sikk a gyepen való motorozás, mint a faültetés, s néha a családi nevelés is hagy kívánnivalót. S itt már helyben is vagyunk. Szemléletváltás kell — az utolsó órában történne — nemcsak a mozgalom sikeréért, hiszen sokkal többről van szó! Újra vissza kell szerezni lakótelepünket díszítő fák, bokrok, virágágyások rangját, hogy azokon ne lehessen autóval parkolni, autót mosni, szerelni, hogy azt éppen olyan közös vagyonként félt­sük, mint bármi mást a lakótelepeken. Mert hinni szeretném, ez a mozgalom is hozzásegít an­nak megértéséhez, hogy az ember csak úgy képes a boldog­ságra, ha teljes életet él. S ehhez a teljességhez az is hoz­zátartozik, hogy lássuk, évszakonként a természet színváltá­sát, hogy egyáltalán legyen természet közelünkben, mada­rakkal, lepkékkel... aki ezt nem érti, az nagyon keveset él. Hát ennyi minden benne van abban a kezdeményezésben, ami mindössze néhány napos, de ami talán éven át élni fog, ezt hinni nagyon szeretném. G. Szabó Vetőmag­adatlap A vetőmag minden jellem­ző tulajdonságát, az eredmé­nyes vetésihez szükséges ada­tot tartalmazó szállítási ér­tesítőt mellékel a termelési rendszerek taggazdaságainak szállított hibridkukorica ve­tőmagokhoz az MTA marton­­vásári Mezőgazdasági Kuta­tóintézetének erdőháti vető­magüzeme. A számítógépes elemzések alapján készült adatlap egyebek között a mag csíraszámát, tisztaságát, az 1 kilogrammra jutó mag- és csíraszámot, valamint a jel­lemzők alapján kidolgozott minősítést tartalmazza. Isme­retükben a gazdaságok gyor­sabban, pontosabban tudják kidolgozni az adottságaiknak leginkább megfelelő vetési és termesztési technológiát. Az erdőháti vetőmagüzem a tavasszal elvetendő mag­vak feldolgozásánál újabb minőségjavító eljárást alkal­mazott: a csíraképességet ja­vító, többszörös védőbevonat­tal ellátott, úgynevezett in­­kusztált vetőmagvakat szál­lít a gazdaságoknak. 1987. március 2., hétfő z elnök azt hitte, ré­­gebbről ismerjük egy­mást Horváth Dóri Nándor­ral. — Csak most találkoztunk, de mintha már százszor szo­rítottuk volna meg egymás kezét. Nevet a süttöri pásztor, aki nem a tavaszi kihajtás nap­ján, hanem a beszorulás, a behajtás ünnepén, Mihálykor született, ötvenhárom eszten­dős, 1969 óta téesztag (több mint tíz éve vesz részt a ve­zetőség munkájában), a nö­vénytermesztésben dolgozik. Minap a búzaföldről a vizet eresztették le, tisztították az átereszeket. Régebben, télen sok műtrágyát rakott ki a va­gonokból a süttöri brigád tagjaként. Járkál, mondom, járkál Horváth Dóri Nándor, számolja a napokat, ahogy karácsonykor, húsvétkor a gyerekek, hányat alszunk még? A jó időt, a tavaszt várja a pásztorember, Szent György naptól mnegél a jószág a mezőn, ha a földet nyalja, akkor is." — Mielőbb kint lenni a ha­tárban, ez a vágyam. Sok­szor hallom: mennél már, pásztor? Mennék, futnék, szaladnék — mondja a fér­fi, aki nyolcadik éve hajtja majd ki a teheneket a falu­ból a puskomra, a dobásnyi­ra lévő legelőre, amit Kamo­­nyacsának hívnak. Magyarul köves földet jelent, de csak a horvát nevét emlegeti min­den itt született. Nem kell a jószágnak akkor már a hó alól kikaparni a füvet. Ráhagyja a pásztor, tán csak nem. — Aztán bot akad-e? örül, hogy beszélhet róla. — Nemrég vágtam egyet, meggyfabotot. Majd megége­tem. Láncot nem teszek rá, láncos bot ne zörögjön a csizmám sarka mellett. Ostor se kell. Valaha azzal jeleztek a gazdáknak, akárcsak a hí­res pásztor, a kapuvári Töm­­bő Imre. — Akkor honnan tudják, mikor kell elengedni a tehe­net a jászoltól? Néz rám a két huncut sze­mével Horváth Dóri Nándor, s magyarázza, mindenkinek ott az istállóablakban a tás­karádió. Ha hétkor van az indulás, mindenütt akkor. Dúdol az elmondottakhoz, il­lő dalt, a kihajtásról szólót. Körös körül zöldellenek a he­gyek, a pásztorok kifelé le­geltetnek ... Jó hangja van, tizenöt esztendeig énekelt a fertődi Haydn-kórusban. Azt lehetne még elmondani, pi­pázik a pásztor, s ez olyan igaz, mint a másik, az, hogy sípot hord a zsebében, síppal irányítja Bogár nevű kutyá­ját a Felső­kövecsesben. Nem dobbal, nádi hegedűvel! A szegődségéről se kérdezem, a kihajtásnak nemcsak a jószág és a gazda örül, hanem a süt­töri pásztor is. Rováspálcát nem készít, tud írni, olvasni, s már az sem igaz, hogy Szent Györgykor mindenki lehet pásztor, de ősszel majd, számadáskor — mindenszen­tekig tart az őrzés — az, aki elszámol. Vigyázni kell a te­henekre, lesz ötvenöt-hatvan, bökős nincsen, de két-három­­ra kerül kolomp. Kunyhó van­, eső ellen való, ha csö­­pörög az eső, a pásztor alud­hat, a tehenek beállnak a fák alá. — Majdnem így — erősíti az ember. — Az itatás? — Gémeskútról húzom a vizet, naponta háromszor me­rem a két vályút, hatvankét vödör után telnek meg. A vö­dör húsz literes. é s mondja, mondja a " süttöri pásztor (én cingárnak látom), a feleségé­vel vannak együtt, a három lány Budapestre került, sze­reti a társaságot, az éneke­ket,­­állatokat tart, négy te­hén nyugtalankodik az is­tállóban, mennének, tüleked­nének kifelé a falu szélére. Valaha két csorda verte erre a port. Régen. Akkor szokás volt a jószágok tűz melletti elhajtása, a parázson való átléptetés, a füstölés, a szen­telt gyertya gyújtása. Miután sok minden előkerül, meg­fogadjuk, találkozunk a kö­ves földön, a nyáron, amikor a levegőben száll a por, be­szédre az árokparton több idő jut, feljegyeztethetnek élmények, nevezetes dátu­mok, szaladhat füttyre a Bo­gár, rázhatja kolompját a zsemleszínű tehén, pisloghat a tilos felé, arra, ahol nem­csak a fű nyújtogatja a nya­kát, hanem a kukorica is. Mondja a süttöri pásztor: — Úgy legyen! J. J. Mennél-e már, pásztor? A Medicina idei kiadványai Több mint hetven új köny­vet és bővített, átdolgozott vagy változatlan kiadást je­lentet meg ebben az eszten­dőben a Medicina Könyv­kiadó. Az orvostudomány idősze­rű problémái című sorozat — Káldor Antal, Gergely János és Kulka Frigyes szerkesztet­te három újabb kötettel bő­vül. Az országunkban népbe­tegségként kezelt magas vér­nyomás kialakulását, klinikai formáit, s e betegek élethosz­­sziglan tartó kezelésének és gondozásának új eljárásait ismerteti De Chatel Rudolf: Hipertónia című művének második bővített kiadása. Hárdi István: Pszichológia a betegágynál című mű ötödik, átdolgozott kiadása is a tu­dományos kutatások legújabb eredményeivel és az életve­szélyes állapotban levő bete­gek kezelésének, ápolásának módját ismertető fejezettel kiegészítve lát újra napvilá­got. Az ismeretterjesztő kiad­ványok közt várható az El­zevir könyvnyomtató család emlékét őrző bibliofil kiad­ványsorozat négy kötete: Az asszony és a szerelem, a Gyö­nyörűségek kertje, Az erény­öv és A szerelem játékai cí­mű kötet. Sportkönyv, de nem csu­pán az aktív sportolóknak íródott Kenneth Cooper mű­ve: a tökéletes közérzet, a testi és a lelki egyensúly ki­alakításához, illetve fenntar­tásához ajánl mindenki szá­mára megvalósítható progra­mot. A Panoráma útikönyv új­donság a többi között Linder László: Skócia, Verzár Ist­ván: Írország, Kubassek Já­nos: Thaiföld. Friss informá­ciót ígér e műfaj kedvelői­nek Csömör Lajos: Szt. Ist­ván koronája nyomában cí­mű könyv is. A szerző követ­keztetései szerint ugyanis a korona két része — az eddi­gi véleményekkel ellentétben — egységes alkotás, keletke­zése a X. századra tehető, le­hetséges, hogy mégis ez volt Szt. István eredeti koronája. Három érmes Győrből Ételfesztivál a Kongresszusi Központban Ilyen még nem volt... A Budapesti Kongresszusi Köz­pontban megrendezett Orszá­gos Gasztronómiai Kiállítá­son 130 magyar szakács, 106 cukrász és 65 felszolgáló, 500 terített asztalon mutatott be több mint félezer finom fa­latot, 400 féle cukrászati ké­szítményt. A kiállítás jelmon­data is sokatmondó: „Ismer­je meg, amit a világ már el­ismert.” Az ételfesztiválnak kettős célja volt: mindenekelőtt esztétikai-szakmai, azonkívül versenyeztek is a magyar gasztronómia legkiválóbbjai. A szigorú zsűri, amelynek elnöke Unger Károly, a Ma­gyar Szakácsok és Cukrászok Országos Szövetségének el­nöke volt, összesen 300 arany, ezüst és bronzérmet osztott ki. A szépen fénylő érmek­ből hála a megyeszékhely megújuló vendéglátásának, Győrbe több is jutott. Kovács Teréz, a Nyugat­magyarországi Vendéglátó Vállalat mestercukrásza vi­rágkosár alakú, Hófehérkét és a hét törpét ábrázoló dísz­tortájával, valamint ananá­­szos, mandarinos és ribizkés poharas krémjével két arany­érmet, ízléses teasüteményé­vel pedig egy bronzérmet nyert. Szőke Sándor a Nyu­gat-magyarországi Vendég­látó Vállalat kiváló szakácsa a kitűnően elkészített vad­disznó gerinccel, valamint a kisalföldi borjútekerccsel (pa­­rajos, tojéslepényes töltelék­kel) egy ezüst- és egy bronz­érmet hozott Győrbe. Sipőcz Péter, az Arrabona ételbár kiváló séfje hálóban sült kun­szigeti szűzpecsenye ételköl­teményéért ugyancsak ezüst­érmet kapott.­­ A verseny izgalmai után a Nyugat-magyarországi Ven­déglátó Vállalat igazgatójá­nak irodájában beszélgettünk az ínyencfalatok három győ­ri mesterével, örvendetes, hogy mindhárman tovább tudják adni kitűnő szakmá­juk titkait. Kovács Teréz és Szőke Sándor ugyanis Nyu­gat-magyarországi Vendég­látó Vállalat szakmai instruk­torai. Pontosan az a felada­tuk, hogy a vállalat konyhá­it (több mint ötven van be­lőlük) és cukrászüzemeiit szakmai tanácsokkal lássák el, illetve irányítsák. Kovács Teréz munkájának a most elnyert érmek csak betetőzései. Birtokában van már szakmája szinte minden kitüntetésének. Az aranyér­mek átadásakor kérdezték tőle a zsűri tagjai, mi a ked­venc édessége: a magam sü­tötte bármilyen rétes — vá­laszolta. Szőke Sándor családjában hagyománya van a sütésnek­­főzésnek. Édesapja kitűnő cukrászként Leleczkyéknál és Bergmanéknál dolgozott. Maga pedig Budapesten, Bíró Dénesnél tanulta a szakma rejtelmeit. Miután hazaérke­zett otthonába az érmekkel, feleségét ünnepi vacsorára invitálta, gombás gombócot főzött lecsós szafttal, amely­be kevés marhanyelvet és sonkát vágott... Sipőcz Péter konyhaművé­szetéről a finom falatok mindazon kedvelői tudnak regélni, akik elfogyasztottak már az Arrabona ételbárjá­ban egy-egy jó pacalpörköl­tet, szepesi aprópecsenyét,­­ nem húsmaradékokból, ha­nem szűzpecsenyéből. Akik pedig az áruház csemegeosz­tályán naponta vásárolják a svédgombát, a lengyel gom­basalátát, a majonézes virsli­salátát, azoknak elárulom, hogy azokat is Sipőcz Péter készíti. Nagy Miklós, a Nyugat­magyarországi Vendéglátó Vállalat igazgatója Kovács Terézt és Szőke Sándort ki­váló dolgozó elismeréssel kö­szöntötte, Berki Ernő, az Ar­rabona igazgatója pedig Si­pőcz Pétert jutalomban ré­szesítette a szép szereplésért. Imre Béla A finom falatok érmes mesterei: Szőke Sándor, Kovács Teréz és Sipőcz Péter. Klífll FölD 3

Next