Kisalföld, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-01 / 102. szám

AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1987. május 1., péntek Ara: 2,20 Ft XLII. évfolyam, 102. szám VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Zászló­felvonások Budapesten Május elseje, a nem­zetközi munkásmozga­lom kiemelkedő ünnepe tiszteletére csütörtökön katonai tiszteletadással felvonták a magyar nemzeti lobogót, és a munkásmozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi Felszabadulási Emlék­műnél. Ugyancsak katonai tiszteletadással vonták fel a Magyar Népköz­­társaság állami zászla­ját az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren. AZ ÉRTELMES MUNKA ÜNNEPE írta: Virizlay Gyula, a SZOT titkára M­ájus elseje immár egy év­százada a munkásosztály hi­vatásának­­ betöltéséért, a biztonságosabb, emberibb holnapért folytatott harc és a munkásszolida­ritás jelképe. Hazánkban, miként a többi szocialista országban, május elseje az alkotó munka és a dolgozó ember ünnepe. A munkáé, amely sokszor még ma is nehéz és fárasz­tó, s amely a hétköznapok sodrában nem is mindig felemelő, de ami egykor emberré tette az embert. Má­jus első napján a forradalmi mun­kásmozgalom történelmi vívmá­nyait, a világ jelentős részén meg­valósult szocializmus eredményeit köszöntjük. Tartós, évtizedek alatt kivívott értékeink a teljes foglalkoztatottság, a kulturális színvonal, az interna­cionalizmus, a szolidaritás. Életünk­nek egy-egy rövidebb-hosszabb, gondokkal terhes szakaszában sem kérdőjelezheti meg senki egy pilla­natra sem ezeket az értékeinket.. Nem mondunk le, nem mondhatunk le róluk. Mai feladataink sem kisebbek, ha­nem esetenként, helyenként még na­gyobbak is, mint voltak az elmúlt négy évtized számos nehéz idősza­kában. E küzdelemben a dolgozó ember bizalma, magatartása és mun­kája a meghatározó. A tét nagy: gaz­daságunknak talpon kell maradnia! Céljaink megvalósításához minden munkahelyen szükség van a konk­rét lehetőségek és tennivalók pon­tos meghatározására. Elengedhetet­len, hogy a munkaszervezés színvo­nala emelkedjék. Nagy jelentősége van annak, hogy felszínre kerülje­nek és megvalósuljanak a dolgozók ésszerűsítő elképzelései, ötletei, újí­tásai. Szigorúbb rendre és fegye­lemre van szükség. Egyetlen mun­kahelyen se maradjon szó nélkül a felelőtlenség, a hanyagság, a pazar­lás. Jobban ki kell használnunk a munkaidőt, javítanunk kell az irá­nyítást, erősítenünk kell az érde­keltséget az erőforrások hatékony felhasználásában, a minőség javítá­sában, a takarékos gazdálkodásban. Alaposabb, sokoldalúbb általános és szakmai műveltségre van szükség, halaszthatatlan az új technika, a magasabb műszaki kultúra iránti fogékonyság, s általában termelési és munkakultúránk gyors ütemű fejlesztése. Nem kevésbé lényeges a népgaz­dasági egyensúly javítása és az or­szág fizetőképességének megőrzése, a hatékonyság, a minőség és export­­képességünk javítása, a veszteséges vállalatok és az ott dolgozók hely­zetének megnyugtató rendezése. Ezeknek a feladatoknak a megoldá­sa nem problémamentes. Nem elég csupán megértést és áldozatokat várni a dolgozóktól, számítani kell rájuk a megoldások keresésében is. Mindehhez őszinte és nyílt vitákra, a dolgozók széles tömegeinek bevoná­sára van szükség. A felelős vita és a felelős cselekvés rangját kell erő­síteni társadalmunkban. A szak­­szervezetek a maguk működési kö­rében segítik és ösztönzik azokat a termelési mozgalmakat, amelyek ké­pesek eredményesen szolgálni gaz­dasági, társadalmi céljaink megvaló­sítását, a munkaidő jobb kihaszná­lását, a tisztességes munkavégzés­hez szükséges feltételek és körül­mények kialakítását. Azokat az irá­nyítási, szervezeti formákat támo­gatjuk, amelyek javítják a válla­latok jövedelemtermelő képességét. Előmozdítjuk az állami vállalatok­nál a mainál jobb bérformák és ösz­tönzési rendszerek kifejlesztését, a gazdálkodó- és termelőegységek ön­állóságának növelését. Gazdasági céljaink megvalósítása jelenleg és sajnos még egy ideig együtt jár az életszínvonal stagná­lásával, sőt időnként a csökkenésé­vel is. Nem tudjuk elérni, hogy minden egyes család, minden dol­gozó életszínvonala azon a szinten maradjon, ahol ma van, vagy ahol néhány esztendővel ezelőtt volt. Ez olyan realitás, amit — bármennyire sajnálatos is — tudomásul kell ven­nünk. Alapvető fontosságúna­k tart­juk, hogy ez az időszak minél rövi­­debb legyen, és az életszínvonal csökkenése minél kevesebb em­bert érintsen. Sajnos egyes családok, sőt rétegek szociális biztonsága megingott. Első­sorban a nyugdíjasokra gondolok, de a probléma szélesebb körű en­nél. Vannak más dolgozó rétegek is, amelyek szociális helyzete nehézzé vált. Ezért is növekedhetnek bizo­nyos feszültségek. De a szükségsze­rűen­­ folytatódó jövedelemdifferen­ciálódás mellett is lehetne enyhíte­ni a problémákat azzal, hogy amit elosztunk, azt a dolgozókkal széles körben megvitatva, tisztességeseb­ben osszuk el. A szocializmus a munka társadal­ma, ezért célunk, hogy mindenki csak munkája révén boldogulhas­son. Persze ügyeskedők mindig is voltak. Most, amikor társadalmi, gazdasági haladásunk meggyorsítása érdekében nagyobb teret engedünk a vállalkozásnak, a kezdeményezés­nek, óhatatlanul számolnunk kell azzal, hogy a lehetőségeket nem csu­pán a becsületes emberek, hanem az ügyeskedők is igyekeznek ki­használni. A mainál sokkal határo­zottabban kell fellépnünk a végzett munkához képest aránytalanul nagy jövedelemek keletkezésével, a hará­­csolással, a törvényszegéssel szem­ben, különben nem csupán az igaz­ságos elosztás elve szenved csorbát, hanem elvész a hitele a becsületes munkának, a kezdeményezőkészség­nek is. A szocializmus lényegéhez tarto­zik, hogy a társadalom gondoskodik az életkoruknál fogva vagy más ok­ból munkára nem képes tagjairól. Szociálpolitikánk több mint három évtized alatt kialakult rendszerének alapvető megváltoztatására nincs szükség, de állandóan a körülmé­nyekhez kell igazítani. Ez általában a juttatások bővülését jelenti. De előfordul az is, hogy egyes ágazatok­nak, csoportoknak, személyeknek le kell mondaniuk es­vel olyan kedvez­ményekről, amelyeknek megszűnt a társadalmi, gazdasági alapja. A szakszervezetek társadalmi sze­repének alakulása elválaszthatatlan­­a társadalmunk egészében végbeme­nő folyamatoktól. Sem előre szalad­ni, sem az események után kullog­ni nem szabad. Ma a társadalmi fel­tételek kedvezőek a szakszervezetek szerepének a növelésére, társadalmi viszonyaink egyenesen sürgetik a szakszervezetek önálló arculatának egyértelműbb kifejezését és megje­lenítését. Ehhez elengedhetetlen a demokratikus elvek, az érdekeltség, az ellenőrzés, a nyilvánosság követ­kezetes érvényesítése. A szakszer­vezetek mindennek tudatában van­nak. Tudják, hogy egyes rétegek, egyes csoportok, szakmák, foglalko­zások dolgozóinak helyzete nem ja­vult, hanem inkább romlott az utóbbi időben, mert a bérek, a jut­tatások növekedése nem mindenütt tartott lépést az áremelkedéssel. A pályakezdők, a nagycsaládosok és az időskorúak anyagi és szociális problémáit meg kell oldani. Fontosnak tartjuk, hogy a mű­veltséget, a művelt munkást, dolgo­zót megfelelő társadalmi elismerés illesse. Ez az igény társadalmunk természetéből fakad, hiszen az álta­lános, szakmai és politikai művelt­ség magas fokán álló emberek mun­kája által gyorsabban épül, fejlődik a szocializmus. A műveltséget és a megszerzésére irányuló igyekezetet ne csak a jogszabályokban, a ren­deletekben, a határozatokban, ha­nem a mindennapi gyakorlatban is ismerjük el, ösztönözzük és támo­gassuk. Aki tanul, nemcsak saját érdekében teszi, hanem a társada­lom javát is szolgálja. Az emberiséget ma foglalkoztató sorskérdések között legfontosabb a nukleáris háború fenyegetésének el­hárítása, a világ békéjének megőr­zése, mert ettől függ minden: a jö­vőnk. Az utcára vonuló dolgozók a földkerekség minden részén azért emelik fel a szavukat, hogy a hábo­rú veszélyétől mentes világban éljen az emberiség. E­zekkel a gondolatokkal hív­juk a májusi seregszemlére, nemzeti lobogónk és a nem­zetközi munkásmozgalom vörös zászlaja alá mindazokat, akik tet­tekre, cselekvésre készek boldogulá­sunkért, szocialista céljaink megva­lósításáért. Megkezdődtek a soproni diáknapok Tegnap este a tavaszi pom­pába öltözött Lövérekben, a Deá­k-kútnál megnyitották a XI. Soproni Országos Diák­­találkozót. A hagyományos diákeseményre 635 Fejér Pest-- és Veszprém megyei fiatal érkezett. Ott voltak természetesen a soproni diá­kok is, a megyei és városi párt-, állami, társadalmi szervek képviselői. A fiata­lok vidám serege gyalog vo­nult fel az évszázados ha­gyományokat őrző emlék­helyhez. A jelenlévőket Magyar Béla, a SCD diáktanácsának elnöke köszöntötte. Az Ür­­mös és Lajtorja együttes diákhagyományokat idézett fel, verbunkos táncokat adott elő. Németh Éva, a Berzse­nyi gimnázium volt diája el­mesélte a Deák­kúti várme­gye történetét. Megyik Fe­renc vasútigazgató, a SÓD főtitkára nyitotta meg a há­romnapos találkozót. Ünne­pi beszédében megemléke­zett arról, hogy ugyanebben az időpontban az ország hét városában egyszerre kezdőd­nek meg a diákünnepek. Új­fajta világlátásukat, forrongó lelkesedésüket fejezhetik k­i ezekben a napokban a ti­zenéves amatőr művészek, a megyék legtehetségesebb diákjai. Céljuk városuk, is­kolájuk hírnevének öregbí­tése, tudásuk gyarapítása, a kulturált szórakozás. Végül sok sikert és gazdag élmé­nyeket kívánt a találkozó résztvevőinek. A megnyitót követően el­kezdődtek a küldöttségek megyei klubbemutatói. A Fe­jér megyeiek az egészség­­ügyi továbbképző iskola klubjában, a Pest megyeiek az egyetemi­­klubban és a veszprémiek a pedagógus klubkönyvtárban mutatták be színvonalas produkciói­kat. Láthattunk népitánc­bemutatókat, irodalmi mű­sorokat, humoros előadáso­kat. A Liszt Ferenc Műve­lődési Központban diáktanya alakult. Táncház, videodisz­­kó szórakoztatta több hely­színen is a fiatalokat. A SCD ma délelőtt tréfás­játékos vetélkedővel folyta­tódik a fedett uszodában. Fellépnek a megyei együt­tesek, a soproni, nagycenki és fertődi majálisokon. A soproni Petőfi téren délután egy órától magyar tánchá­zat rendez a Pest megyei Forrás együttes. Délután fél négytől kezdődik a Pest me­gyeiek színpadi produkciója a Petőfi Színházban. Kultu­rális programokkal folytató­dik a nap a Liszt Ferenc Művelődési Központban, ahol este fél nyolckor M. Kecskés András pantomim művész lép fel. Kilenc órakor kezdő­dik a Napóleon Boulevard koncertje. (A soproni közön­ségnek az együttes délután négy órakor ugyanitt külön koncertet ad.) Kuntz Zoltán ÉLJEN MÁJUS ELSEJE!

Next