Kisalföld, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-02 / 258. szám

AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1987. november 2., hétfő Ara: 1,80 Ft XLII. évfoltom, 258. uám Kádár János kitüntetése Gromiko hangsúlyozta az érdemrend jelentőségét, a szocializmus értékeinek múlhatatlan győzelmét jelképező voltát. — A kitüntetés az igazi szocializmus legoda- adóbb, legmeggyőződésesebb harcosait il­leti meg, s ilyen harcos ön. Kádár elv­társ — mondotta. Válaszában Kádár János megköszönte a méltató szavakat és Mihail Gorbacsov üd­vözletét. Megállapította, hogy országain­kat, népeinket megbonthatatlan barátság, egyre erősödő, szélesedő együttműködés, sorsközösség köti össze. Megköszönve a ki­tüntetést, a megbecsülést, kijelentette: én ezután sem leszek hűtlen a magyar—szov­jet barátsághoz, merít ezt a barátságot, en­nek szolgálatát eszem és szívem nagyon mélyen diktál ja. — Ez az ünnepség — mondotta —, amely itt Moszkvában kezdődik, világra szóló ünnepség. Én azt hiszem, hogy a magyar párt, minden magyar kommunis­ta, a szocializmust építő magyar nép druk­kol önöknek a sikerekért. Azt hiszem, hogy az önök jelenlegi irányvonalához, eh­hez a kurzushoz a társadalmi haladást, az igazságot, az emberiség békés és biztos jövőjét óhajtó minden embere sikert kí­ván. Szívemből, egészséget, teljes sikert kí­vánok önöknek, pártjuknak, országuknak. AZ EMLÉKEZET VIRÁGAI A hétvége közlekedési for­galma önmagában is hamisí­tatlan tanújelét adta: az elődökre emlékezik a kisal­földi megyeszékhely. Kri­zantémcsokrokkal, fenyőko- szorúkkai közlekedő gépko­csik sorakoztak türelmesen a zsúfoltságtól túlterhelt útke­reszteződésekben. s virágok­kal a kezükben siető embe­rek foglalták el jobbára a járdákat is. A temetőkben pedig csokrok, koszorúk, gyertyák és mécsesek soka­sága borította a sírhanto­kat, kőlapokat. Tömör ösz- szegzésben ezt láthattuk Győrött a holtak napján. Am szerettünk volna a puszta látványnál többet fel­deríteni ebből az ősi, külö­nös rituáléból. — Miről beszélnek a régé­szeknek az elmúlt korok te­metői? — kérdeztük a győri Xantus János Múzeumban dr. Tomka Péter régésztől. — Mindenekelőtt arról, hogy az emberiség egyik legősibb rítusa a halotti kul­tusz. Amelyben egyidejűleg van jelen a haláltól való fé­lelem s egyszersmind az ősök iránti tisztelet. Kultú­ránként valamelyik szem­pont hangsúlyozása a másik fölé kerekedhet, de számot­tevő változás a halotti kul­tusz jellegében az évezredek távlatában sem említhető Az alapvető indítéka a rítu­soknak : az ősök. az elődök emlékét tisztelni kell! — Mi a titka annak, hogy a régészeti tudományokban a temetkezési szokások rendkívül gazdag informá­ciós bázisként szolgálnak? — Mielőtt válaszolnék — mondja dr. Szönyi Eszter ré­gész — jöjjön, nézze meg je­lenlegi munkánk, az Árpá­son zajló feltárás eddigi eredményét, s akkor magá­tól a látványtól is mindent megért. A szomszédos teremben, ahová a régésznö invitált, egy asztalon parányi üveg­cserepek ezrei hevernek. A muzeológus a törmelékre mutatva magyarázza: — Ez a lelet egy lakóház maradványaiból való. Nyolc esztendeje tart már a feltá­ró munka, de eltelik még néhány év. míg a parányi darabkákból összeállíthatunk néhány edényrészletet A te­metkezési helyek viszont sértetlenül őrzik meg a reg múlt idők használati tárgya­lt. 8 bizonyságként a régész- nő hatalmas, épen maradt vázakra mutat. — Ez minden ásatásnál így van: amíg a lakóépüle­tek maradványait feltárva jobbára csak romokra buk­kanhatunk, a temetkezési le­letek szinte sértetlen, epen maradt eszközökkel adnak értékes információkat az elődök eleiéről az utókornak. Győr legnagyobb — ná­dorvárosi — temetőjenek a bejáratánál fel öltés, öltönyt, nyakkendőt viselő férfi all Rejtély, hogy a látogatok ta­nácstalan része miből érzi meg azonmód, hogy kérdé­seivel hozzá kell fordulnia. Fonyódi Antalhoz, a temető rendészéhez. — Mennyi ember látogat ide ezekben az október végi. november eleji napokban? — Harminc-negyvenezer biztosan! S ahogy az érdek­lődőktől hallom, nemcsak Győrből és környékéről ér­keznek ide, még az Alföld­ről is jönnek hozzátartozók. A temető portájánál szom­baton Fekete Ferenc őrkö­dött — Három éve mentem nyugdíjba — beszélte be­mutatkozásként —. azóta töltöm be ezt az állást. — S mit szólt az ötlethez a család ? — A feleségem, őszintén szólva elsírta magát, amikor megmondtam neki. hogy hol vállaltam munkát. Én vi­szont nem bántam meg: ker­tem nincsen, valamivel a nyugdíjasnak is foglalkozni kell. Csak minden másnap van itt dolgom, nem rossz munkahely ez. — Ezek szerint nincs sok gondja a látogatókkal? — Itt nem perlekednek egymással az emberek . . Kisebb problémák persze azért akadnak. Időnként pél­dául lopják a virágokat. Pe­dig tiltjuk, hogy bárki is vi­rágot hozzon ki a temetőből. S előfordul, hogy valaki ku­tyával akar bemenni. Azt se engedhetjük. De hát nem­csak itt a temetőben mehet­nének jobban is a dolgok . . . (Folytatás a 2. oldalon) December lielcdikén Gorbacsov - Reagan találkozó Eduard Sevardnadze és George Shultz a péntek dél­utáni — közép-európai idő szerint a szombatra virradó éjjeli — órákban jelentette be Washingtonban a régóta várt hírt: Mihail Gorbacsov december 7-én az Egyesült Államokba látogat és Ronald Reagannel aláírja a megál­lapodást a közepes és rövi- debb hatótávolságú nukleá­ris rakéták felszámolásáról. Az esemény a rádiók és tele­víziók éjszakai szenzációja volt. Szombat estére megér­keztek az első kormánynyi­latkozatok is a vánakoizá- sokról. Moszkva. Az újabb szov­jet-amerikai csúcstalálkozó bejelentését az egész vilá­gon elégedetten és nagy meg­könnyebbüléssel fogadták, remélve, hogy Washington­ban majd konkrét megálla­podások születnek a bizalom erősítéséről, a leszerelésről, a tartós béke megteremtésé­nek útjairól — hangsúlyoz­za vasárnapi nemzetközi ösz- szefoglal ójában a Pravda. Eduard Sevardnadze wa­shingtoni tárgyalása'-ak el­ső visszhangjait értékelve. Az SZKP KB központi napilapja emlékeztet rá, hogv Genf és Reykjavik után ez már a harmadik legfelső színtű találkozó lesz a Szov­jetunió és az Egyesült Ál­lamok vezetői között. Ko­moly erőfeszítésekre van szükség egy-egy ilyen meg­beszélés előkészítéséhez: most is alig egy héten be­lül két külügyminiszteri megbeszélés volt Moszkvá­ban, illetve Washingtonban, s Mihail Gorbacsov külön netet intézett Ronald Reaganhoz. Ezek az esemé­nyek újólag bizonyítják, hogy dinamikusabbá váltak a szovjet—amerikai politikai kapcsolatok és a tárgyalási folyamat is. Denver. A NATO főtitkára szerint most már alá kell ír­ni a szovjet—amerikai meg­állapodást a közepes hatótá­volságú rakéták felszámolá­sáról, de ettől még „nem kapott zöld fényt az európai nukleáris leszerelés". Lord Carrington az amerikai Denverben mondott beszé­dében elismerte: „Ha nem támogatnák a szovjet—ame­rikai megállapodást, vagy nem sikerülne azt ratifikál­ni, akkor igen nehéz volna a nyugat-európai kormá­nyoknak elhitetniük a köz­véleménnyé], hogy az Atlan­ti Szövetség komolyan el­kötelezte magát a fegyver­zetellenőrzés reális célkitű­Bizakodó nemzetközi visszhang zései mellett”. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a megállapodással nem szűnt meg az Egyesült Álla­mok „európai nukleáris el­kötelezettségének hitelessé­ge”, hiszen több mint négy­ezer amerikai nukleáris fegyver marad Európában. Párizs. Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár fontos fejleményként értékelte az újabb szovjet—amerikai csúcstalálkozó bejelentését. Pérez de Cuellar, aki ma­gánjellegű látogatáson Pá­rizsban tartózkodik, a fran­cia tévének adott nyilatko­zatában azt fejtegette, hogy a két nagyhatalom nem old­hatja meg ugyan az összes nemzetközi problémát, ám igen sokat tehet azok meg­oldásáért. Ha a szovjetek és az amerikaiak megállapod­nak atomrakétáik számának csökkentésében, akkor olyan légkör alakulhat ki, amely­ben sokkal jobbak lesznek én munkám feltételei is — vélekedett az ENSZ főtitká­ra. A francia külügyminiszté­rium a hadászati fegyverek jelentős csökkentésének óha­jával kapcsolta össze a szov­jet—amerikai csúcstalálkozó üdvözlését. Bonn. A nyugatnémet kor­mány örömmel fogadta a csúcstalálkozó hírét — mond­ta Friedhelm Ost. A bonni kormány szóvivője a nyu­gatnémet ZDF televíziónak nyilatkozva han súlyozta: reméljük, hogy a közepes hatótávolságú rakéták lesze­reléséről szóló szerződést ha­marosan újabbak követik; egyezmény születik a hadá­szati fegyverek számának csökkentéséről] és la vegyi fegyverek általános és teljes betiltásáról is. Varsó. Megkönnyebbülés­sel és megelégedéssel fogad­ta Varsó a bejelentést a de­cemberi szovjet—amerikai csúcsról. A lengyel televízió a főműsorban sugárzott já­tékfilmre úsztatta rá a szö­veget: „Washingtonban meg­állapodtak. hogy december 7-én Reagan'—Gorbacsov csúcs lesz az amerikai fővá­rosban . Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának vezetésével szom­baton magyar párt- és állami küldöttség érkezett Moszkvába, ihogy részt vegyen a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából rendezendő ünnep­ségeken. A küldöttséget a szovjet főváros Kijevi pályaudvarán Lev Zajkov, az SZKP KB Politikai Bizottságának itagja, a KB titká­ra, és több más szovjet párt- és állami ve­zető köszöntötte. Jelen volt Borisz Sztuka- lin, a Szovjetunió magyarországi nagykö­vete is. Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárá­nak szombat este Moszkvában a Kreml Katalin-termében Andrej Gromiko, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksé­gének elnöke átadta az Októberi Forrada­lom Érdemrendet. A magas kitüntetést a legfelsőbb tanács elnöksége a szovjet és a magyar nép kö­zötti testvéri barátság és együttműködés fejlesztésében szerzett érdemeiért, a béke és a szocializmus megszilárdításához nyúj­tott jelentős hozzájárulásáért 75. születés­napja alkalmából adományozta. A kitüntetés átadása alkalmából Andrej Gromiko és Kádár János beszédet mon­dott. újÉTVÉGI KÖRKÉP ■•'■S I- Iliiii|||I 1- .. \r Mottó: „...a halottak tisztelete, az ösök emlé­kének a tisztelete a biz­tosítéka a kultúra folya­matos továbbélésének.” (Bálint Sándor) Három nap alatl a becslések szerint mintegy 3®—«I ezer ember kereste fel Ciyör legnagyobb temetőjét. A sírhelyek díszítésének mai szokása a barokk korban keletkezett. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

Next

/
Thumbnails
Contents