Kisalföld, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-02 / 258. szám

. A belső és külső ellen­forradalom legyőzése után szükségessé vált a füg­getlen szovjet köztársaságok kapcsolatainak rendezése, egy erős, fejlődőképes állam létrehozása. A nemzet álla­mi berendezkedése formái­nak kimunkálása, amely 1922. december 30-án a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetségének megala­kulásával fejeződött be, éles viták közepette zajlott. Az Oroszországi Kommu­nista Párt Központi Bizott­ságának és a szovjet köztár­saságok kommunista pártjai központi bizottságainak képviselőiből 1922. augusztus 11-én bizottság alakult. Élé­re Sztálin került, akit a párt XI. kongresszusa 1922 tava­szán választott meg a köz­ponti­­bizottság újonnan ala­kított főtitkári tiszté­re. Szeptemberben a bi­zottság elfogadta Sztá­lin téziseit, amelyek Az autonomizálásról címet visel­ték: eszerint Ukrajna, Belo­russzia, Azerbajdzsán, Grú­zia és Örményország auto­nóm köztársaságként vált volna az Oroszországi Föde­ráció részévé. Az OSZSZSZK legfőbb államhatalmi szervei össz-szövetségi szervként működtek volna. Az „auto­­nomizálás” gondolatát igen sok pártmunkás támogatta. Az elképzelés hívei nem vet­ték észre, milyen óriási a különbség a szerződéses ala­pon és az autonomizálás alapján történő szövetség­­teremtés között. Lenin, aki kategorikusan elutasította az „autonomizá­­lás” gondolatát, csak 1922. szeptember 20-a után tudta kifejteni a kérdésbe , alko­tott véleményét, amikor egészségi állapotának rövid ideig tartó javulása után is­mét hozzáfogott párt- és ál­lami feladatainak teljesítésé­hez. Ekkorra már nyilvánvaló volt, hogy a javasolt terve­zet értékelésében helyi elté­rések is vannak. A Közpon­ti Bizottság október 5-én ese­dékes plénumára halasztotta megvitatását, még azt meg­előzően, hogy a köztársasá­gok pártszervezetei is megvi­tatták volna. Amikor Lenin tudomást szerzett erről, bekérette ma­gához a bizottság teljes anya­gát, és a köztársasági párt­­szervezetek határozatait. Szeptember 25-én el is küld­ték neki a Moszkva környé­ki Gorkiba, ahová másnap reggel Sztálin is elutazott. Két óra negyven percen át tartott közöttük az eszme­csere. Lenin még aznap le­velet írt a központi bizott­ság tagjainak, s ebben, be­nyomásait összegezve, nyo­matékosan felhívta a figyel­met e kérdés rendkívüli sú­lyára, és megjegyezte, hogy Sztálin hajlamos a túlzott sietségre. Lenin a szuverén köztár­saságok olyan egységes, szo­cialista, szövetségi államban történő egyesülését javasolta, amely nem teszi semmissé függetlenségüket, hanem fö­deratív alapon egyesíti az egyenjogú köztársaságokat. Az Oroszországi Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának 1922. október 6-i plé­numa teljes mértékben tá­mogatta Lenin álláspontját, javaslatai­­alapján határozati javaslatot készített, amelyek a központi bizottság direktí­­vája­ként elfogadott, majd azzal a célzattal, hogy a Szovjetunió első tanácskong­resszusán előterjeszthessék, megbízta a Sztálin vezette új bizottságot, hogy dolgozza ki a többnemzetiségű szövetsé­gi álla­m alakulásáról szóló törvény tervezetét. A szovjetek első kong­resszusa 1922. december 30- án nyílt meg, és lényegében elfogadta a Szovjetunió meg­alakulásáról szóló nyilatko­zatot és megállapodást. 1923-ban a párt XII. kong­resszusa kidolgozta a Szov­jetunió állami berendezkedé­sének végleges, mind az egy­más közötti, mind a közpon­ti hatalomhoz való viszony tekintetében a szövetségi köztársaságok jogainak és kötelezettségeinek egyenlő­ségén alapuló programját. 1924 januárjában a szov­jetek II. Össz-szövetségi kongresszusa véglegesen jó­váhagyta a Szovjetunió első alkotmányát, s ezzel lezárta a szuverén szovjet köztársa­ság föderációjaként létre­jött egységes szövetségi ál­lam kialakulásának folyama­tát. Az egyesülés önkéntes­ségét hangsúlyozták azzal, hogy fenntartották a szövet­ségből való szabad kilépés jogát, s hogy minden létező és újonnan alakuló szocia­lista köztársaság szabadon tagjai sorába léphetett. APN 2 KUMFÖLD Hétvégi körkép (Folytatás az 1. oldalról) A holtakra emlékezés szo­kása az egyik legősibb rituá­lé. Egyes népek a temetőben, mások egészen más helyszí­neken emlékeztek a holtak­ra. S változó képet mutat az emlékezés időbeli számítása is. Voltak korok, amelyek­ben például a temetést kö­vető hetedik napon, vagy ép­penséggel a negyvenkilence­dik napon tisztelegtek az elődöknek. Más kultúrák egy meghatározott naptári napot tekintettek a halottak nap­jának. Hosszú ideje — leg­alábbis Európának ebben a szegletében — november másodika az emlékezés álta­lánosan elfogadott napja. Ám, hogy miért ez a nap az ősök tiszteletéé — azt alig­hanem kevesen tudják. Mi dr. Csóka Gáspárt, bencés történészt, a győri Czuczor Gergely Gimnázium igazga­tóját kérdeztük. — Bár vannak jelek, ame­lyek arra utalnak, hogy már korábban is a holtak napja­ként értelmezték november másodikát, első hiteles for­rásként Odillot cluny apát rendelkezését ismerjük. A cluny apát — aki 994 és 1048 között töltötte be tisztségét — rendelte el, hogy szerzetesei november másodikén tartsa­nak a holtaknak tisztelgő szertartást. A dátum megvá­lasztásához a teológiai indí­tékot az kínálta, hogy a megelőző napot a szentek egyezségeként ünnepli az egyház, keresztény logikával kapcsolható egymáshoz a két nap. Kezdetben csak a ben­cések gyakorolták a novem­ber másodikai szertartáso­kat, a szokást azonban csak­hamar az egész egyház át­vette. Legalábbis a nyugati egyházak — a keleti egyhá­zak ugyanis inkább a pün­kösdöt követő időszakban emlékeznek a holtakra. — Mikor, és hogyan szü­lettek azok a szokások, ame­lyeket manapság láthatunk a temetőkben? — A sírok felvirágozása, gyertyákkal és mécsesekkel történő kivilágítása a barokk korban vált szokássá. Kez­detben rendelkezett csak vallási színezettel, olyan mértékű és jellegű látoga­tottság és külsőségek hely­színévé, mint napjainkban, csak a huszadik században váltak a temetők. A nádorvárosi temető be­járatánál virágárusok soka­sága­­kínálja a portékáját. — Mi nem csak most, négy esztendeje mindennap itt árusítunk, és mindig szép, friss virágot — csábít vásárlásra Mészáros Károly­­né. — Nemcsak a temetőbe járók és a lakótelepiek jár­nak hozzánk, általában so­káig nyitva tartunk, főleg nevezetes névnapokon jön­nek sokan hozzánk. — Sok virágot visznek idén a sírokra? — A kereslet mindig is az időjárástól függ. Az idén korán jött a fagy, a kisker­tekben elfagytak a virágok, kénytelen az is venni, aki saját termésre számított. De sok most az alkalmi árus is itt a temető előtt. — A kínálatból — gondo­lom — nemcsak a vevőknek jut, kerül a saját hozzátar­tozók sírjaira is . . . — A férjem itt nyugszik, mögöttünk a temetőben, az édesanyám meg Téten. Me­gyünk, viszünk virágot ne­kik is persze — de sajnos csak szaladva marad a mie­­inkre idő. A vásárlók kell, hogy az elsők legyenek. Mert nem könnyű pénz, amit a virággal kereshetünk, higy­­gye el. Nézze csak — nyitja szét gyűröttre ázott ujjait az asszony — véresre szívja a tenyeremet a nedves, hű­vös virágszár.­­♦—♦—♦­— Sokan nyilván tisztelet­­lennek érzik a hasonlatot, de tény: a halotti kultusz rítu­sai leginkább a lakodalmak szokásaira emlékeztetik a néprajzkutatókat — állítja Perger Gyula, a győri Xan­­tus János Múzeum néprajz­zal foglalkozó munkatársa. — Mindkét rituáléban a csa­ládi kötelékek, az összetarto­zás hangsúlyozása áll a szo­kások hátterében. A halott tisztelete minden korban elemi kötelessége volt az utódoknak, a családnak. Szá­mottevő változás legfeljebb csak a tisztelet megnyilvá­nulásának a módjában fe­dezhető fel a különböző ko­rokat és a különböző föld­rajzi régiókat vizsgálva. A szkíták például szinte egész méneseket vágtak le, s te­mettek el az elhunyttal. A honfoglalás korának temet­kezési szokása már sokkal mértéktartóbb volt: akkor már csak egy lenyúzott lóbőr került a sírba. A ló húsát az élők fogyasztották el tiszte­letük jeléül. Napjainkban a jelek szerint újra csak a hi­­valkodóbb kegyeleti szoká­sok divatját éljük: a teme­tőkben egyre szembetűnőbb síremlékek épülnek. — Ha látni akartak vala­mit, nem a legszerencsésebb időpontban érkeztek — fo­gad minket Tamás János, győri kőfaragó. — Már min­den síremléket elvittek, az idei idénynek már vége. — Úgy tűnik, jó idők jár­nak a szakmájára... — Nem panaszkodhatunk. Néhány éve, ha jól emlék­szem, három mester dolgo­zott Győrben, most már tí­zen vagyunk. — Mi­t szeretnének a meg­rendelők a legszívesebben a síremléken látni? — A győriek meglehető­sen mértéktartók, a legtöb­ben egyenes vonalú, sima emlékművet kérnek, mellőz­ve a cirádákat. Igaz, nem is nagyon vállalnék az ízlésem ellen való munkát. Volt, hogy megtagadtam például a turbékoló galambok fara­gását. Kriptát sem vállal­tam. Nem restségből. Engem egy munkám miatt se szid­janak ízléstelenséggel vádol­va. — Ennél kevesen érzékel­hetik jobban: kellően be­csüljük mi élők, a holtjain­kat? — Igen. Végül is én is eb­ből élek. Talán csak a be­csülés külsőségei túlzottak néha... — S mit gondol arról: kel­lően becsüljük-e egymást, mi élők, az élőket? — ... nem hinném .. . Pethő Lajos Fotó: Bertleff András Az elhunyt hozzátartozó emlékének minden korban tisztelettel adózott az ember. Gáspár Sándor és Hámori Csaba Moszkvába utazott Gáspár Sándor, a SZOT elnöke a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának meghívására szombaton Moszkvába utazott a nagy októberi szocialista forradalom 70. évforduló­jának ünnepségeire. Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára a Lenini Komszo­­mol KB meghívására vasárnap Moszkvába utazott, ahol részt vesz a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából megrendezendő megemlékezéseken. Befejezte munkáját a KKP kongresszusa Vasárnap délben ünnepé­lyes záróüléssel fejezte be munkáját a Kínai Kommu­nista Párt 13. kongresszusa, amelyen több mint 46 mil­lió párttag képviseletében 1959 küldött ,és meghívott delegátus vett részt. A nyilvános záróülést meg­előzően tartották meg a kongresszus második teljes ülését, amely zárt ajtók mö­gött zajlott le. Az ülés első napirendi pontja volt az új központi bizottság, a közpon­ti tanácsadó bizottság és a központi fegyelmi és ellenőr­ző bizottság titkos szavazás­sal való megválasztása. A küldöttek tetszés szerint mó­dosíthattak a szavazólapokon szereplő jelöltlistákon, kihúz­hatták neveiket és más neve­ket írhattak be a kihúzottak helyett. A küldöttek 175 teljes jo­gú tagot és 110 póttagot vá­lasztottak be a Kínai Kom­munista Párt új központi bi­zottságába. Az új központi tanácsadó bizottság 200 tagú, az új központi fegyelmi és ellenőrző bizottság pedig 69 tagú. A záróülésen határozatot fogadtak el a párt program­ját is­­magába foglaló szer­vezeti szabályzat módosítá­sáról. A dokumentumot tíz helyen­­változtatták meg. Az utolsó kongresszusi saj­tóértekezleten, illetve rögtön a vezető testületek névsorá­nak közzététele után, érthet­e­tően na­gy érdeklődést vál­tott ki az a tény, hogy szá­mos veterán vezető neve — köztük Teng Hsziao-pingé, Csen Jüné, Li Hszien-niené — nem szerepel a KB-tagok névsorában. Ennek folyomá­nyaként az új összetételű po­litikai bizottságba és annak állandó bizottságába sem vá­laszthatók be. A szóvivő kijelentette, hogy Teng Hsziao-ping, te­kintélyének­­és bölcsességé­nek köszönhetően, továbbra is fontos szerepet fog játsza­ni a párt és az ország életé­ben, még akkor is, ha nem tagja a központi bizottság­nak. MOSZKVA A nagy októ­beri szocialista forradalom 70. évfordulójának ünnep­ségsorozata alkalmából Ká­dár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának vezetésével Moszkvában tartózkodó ma­gyar párt- és állami küldött­ség vasárnap délután koszo­rút helyezett el Lenin mau­zóleumánál és az Ismeretlen Katona sírjánál. Szombaton, közvetlenül Eduard Sevardnadze haza­érkezése után a Szovjetunió külügyminisztériumába ké­rették a szocialista országok moszkvai nagyköveteit, aki­ket Alekszandr Besszmertnih külügyminiszter-helyettes tájékoztatott a szovjet— amerikai megbeszélések eredményeiről. Borisz Jelcin, az­ SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Moszkvai Városi Pártbizottság első titkára felmentését kérte az­ SZKP Központi Bizottságának ok­tóber 21 -i ülésén — közölte kérdésre válaszolva a szom­bati moszkvai sajtóértekez­leten Anatolij Lukjanov, a KB titkára. BERLIN Az NDK az­ álta­lános utasforgalomban csök­kentette a behozatali tilalom alá eső cikkek körét és a nyugat-berliniek számára bi­zonyos könnyítéseket veze­tett be a Berlinbe történő beutazásoknál. Az NDK-ba beutazók mostantól vihetnek magukkal nem politikai tar­talmú hetilapokat, folyóira­tokat, évkönyveket, valamint a szocializmussal nem ellen­séges tartalmú magnókazet­tákat. Újdonság az is, hogy a jövőben bevihetők és hasz­nálhatók film- és videofel­­vevő készülékek, valamint videokazetták, de csak az útipoggyász részeként, tehát nem hagyhatók, ajándékoz­hatók az NDK-ban. TEHERÁN Teheránba ér­kezett szombaton Jurij Vo­­roncov, a Szovjetunió kül­ügyminiszterének első he­lyettese, aki előzőleg Irak­ban és Kuvaitban tett láto­gatást. Teheráni tartózkodá­sa során az iráni vezetőkkel a két ország kapcsolatairól és a Perzsa-(Arab)-öbölben kialakult helyzetről folytat tanácskozásokat. PÁRIZS Jacques Chirac francia miniszterelnök va­sárnap háromnapos látoga­tásra Izraelbe utazott Jean- Bernard Raimond külügymi­niszter és Jacques Valade kutatási és felsőoktatási mi­niszter kíséretében. Találko­zik Hájim Herzog elnökkel, Jichak Samir miniszterel­nökkel és Simon Peresz kül­ügyminiszterrel. MADRID Az Egyesült Ál­lamok spanyolországi tá­maszpontjainak bezárását követelte vasárnap több mint 200 ezer tüntető Mad­ridban. A tiltakozó felvonu­lást a háborúellenes szerve­zetek koordinációs bizottsá­ga szervezte. KINGSTON A fejlődő or­szágok 66 államot tömörítő Afrikai, karibi és csendes­óceáni csoportja (ACP) szombaton úgy döntött, hogy megszakítja kereskedelmi kapcsolatait a Dél-Afrikai Köztársasággal. A csoport tagállamai felfüggesztik dél­­afrikai légijárataikat is. 1987. november 2., hétfő

Next