Kisalföld, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-01 / 156. szám

KISMFÖU, AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1988. július 1. péntek óra: 1,80 Ft XLIII. évfolyam, 156. szám VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Folytatja munkáját az SZKP 19. értekezlete Nevezzék meg a felelősöket! Csütörtökön a Kreml Kongresszusi Palotájában folytatta munkáját az SZKP 19. országos értekezlete. Pontban 10 órakor a reggeli ülésen elnöklő Nyikolaj Rizs­kov kormányfő elsőként Viktor Posztyinkovnak, a sztavropoli brojleregyesülés vezérigazgatójának adta meg a szót. Posztyinkov például elke­seredetten szólt arról, hogy a bürokraták az állami válla­latokról szóló törvényt annak életbeléptekor azonnal képe­sek voltak kompromittálni, eltorzítva az állami megren­delés elvét. Meg kell szaba­dulni az átalakítás ellenzői­től. Bátor és nyílt volt a szverdlovi területről érkezett Venyiamin Jarin gépkezelő felszólalása. — A rengeteg határozat, a megvalósításuk­ban mutatkozó bizonytalan­kodás, az, hogy mindent egy­szerre akarunk megoldani, a kapkodás sok hibához vezet. Ki kell jelölni az elsődleges fontosságú feladatokat, mind­egyiknél megjelölni a végre­hajtás határidejét és a sze­mély szerinti felelősöket. Anatolij Logunov, a Moszk­vai Állami Egyetem rektora megemlítette azt is, hogy egyesek felülről beavatkozva próbálják elnyomni a tudo­mányos másként gondolko­dást, és valamiféle többségi vélemény elsődlegességét han­goztatva akadályozzák a kü­lönböző vélemények párhu­zamos létezését vagy adott esetben ütközését. A hatalom mechanizmusá­ban rejlik a fő oka annak, hogy olyan épületet emel­tünk, amelyet most alapjai­ban kell átépítenünk — mondta Dzsumber Patiasvili, a Grúz KJP KB első titkára, aki állást foglalt az értelmi­ség szerepének növelése mel­lett, hangsúlyozva, hogy jo­gaikat és lehetőségeiket éve­ken át lábbal tiporták. Vlagyimir Melnyikov, a komi területi pártbizottság első titkára szerint a KB ap­parátusában nagyon lassú az átalakítás. A hibás döntések kezdeményezőit — itt a pers­pektíva nélküli falvak listá­jának összeállítására, az iszá­­kosság elleni harcra emlé­keztetett — nem vonták fele­­lősségre. Gorbacsov konkrét neveket sürgető közbeszólá­sára Melnyikov a KB Köz­ponti Pártellenőrző Bizottsá­gának elnöki tisztét betöltő Szolomencevet, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke­ként dolgozó Gromikót, a Pravda főszerkesztőjét, Vik­tor Afanaszjevet és az Ame­­rika-kutató Intézet igazgató­ját, Arbatovot említette. Komolytalan úgy beszélni az átalakításról, hogy nem nevezzük meg azokat, akik évtizedeken át zavarták éle­tünket és munkánkat — ál­lapította meg V. Sztarodub­­cev, a tulai terület egyik ag­ráripari egyesülésének elnö­ke. Elmondta, a parasztok­nak gyakorlatilag éhbérért kellett dolgozniuk, pihenő­napok, szabadság és nyugdíj nélkül. Mindent elvettek tőlük, a nép javára hivatkoz­va. Ideje már megtéríteni a parasztságnak ezt a köl­csönt — hangsúlyozta. Nem kielégítőek a napja­inkban végbemenő változá­sok, az emberek növekvő ag­godalma is ezt jelzi — kezd­te felszólalását V. Szaransz­­kij, a cserepoveci városi pártbizottság első titkára. Ezt igazolják a lakásra vá­rók hosszú sorai, az árak nö­vekedése, az áruhiány és a természeti környezet állapo­ta. Továbbra is a régi be­idegződések szerint, szigorú­an központosított irányítás­sal működnek a vállalatok. Az SZKP 19. értekezleté­nek harmadik munkanapján húszan szólaltak fel, közöt­tük Mihail Gorbacsov is. Ez­zel a beszámoló feletti vitá­ban eddig 44 küldött kapott szót. Tanácskozik az Országgyűlés nyári ülésszaka A Parlament elfogadta a költségvetést Beszámoló és vita az iparszerkezet átalakításáról A pénzügyminiszter el­mondta, hogy a pénzügyi kormányzat magáévá teszi az elhangzott javaslatokat, így például a költségvetési és hitelkapcsolatok alapo­sabb elemzését, feltárását, s az Országgyűlés elé terjesz­tését. A pénzügypolitika irányí­tói egyetértenek a költségve­tés újraelosztó szerepének visszaszorításával. Ez azon­ban csak hosszú folyamat lehet, s igényli a kormány egészének, a Parlamentnek és a társadalmi szerveknek a támogatását is. Alapvető­en ugyanis a jelenleg éssze­rűtlenül kiterjedt támogatá­sok csökkentéséről van szó. Ezt — összes konfliktusával együtt — magunkra vállal­juk, de az ebből adódó kö­vetkezményeket mindenki­nek a maga munkaterületén el kell viselnie — hangsú­lyozta. Ezután emlékeztetett ar­ra, hogy eddigi támogatás­­politikánknak következmé­nyei vannak, ki kell monda­ni, hogy ekkora összegeket a vállalatok a hatékonyság javításával gyorsan nem ké­pesek előteremteni. Így ha radikálisabb utat választunk, az eddig elképzelt, tervezett alacsonyabb fogyasztói ár­szint nem valósítható meg. Villányi Miklós felhívta a figyelmet arra, hogy hely­telen szemlélet pusztán a tá­mogatások összegét vizsgál­ni. Hazánk termelői és fo­gyasztói árrendszere alapve­tően eltér például a KGST­, partnereink árrendszereitől, így az áru- és gazdasági kapcsolatok beágyazása a hazai gazdaságba csak rend­kívül sokrétű pénzügyi áthi­dalásokkal valósítható meg. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy mi a szocialista importból egyidejűleg 33 milliárd forint bevételt is realizálunk, tehát a támoga­tások e szempontok figye­lembevételével ítélhetők meg. A pénzügyminiszter elis­merte, hogy a fogyasztási ár­­kiegészítések torzulásának megszüntetése, a szintek csökkentése erőteljesen érint egyes társadalmi rétegeket, ezeket az intézkedéseket mégis indokoltnak nevezte. Ígéretet tett arra, hogy a közeljövőben határozotta­b­­ban alkalmazzák a felszámo­lási eljárást, és szigorítják a szanálás feltételeit a tartósan veszteségesen gazdálkodók­kal szemben. Egyetértett az­zal a javaslattal, hogy a jö­vőben veszteségrendezésre, gazdaságtalan vállalatok sza­nálására a kormány ne ve­gyen fel hitelt, ne bocsásson ki kötvényeket. Kifogásolta, hogy a fo­gyasztói ágazatok rendre olyan igényeket terjesztenek be, amelyek megfelelő jöve­delemtermeléssel nincsenek alátámasztva. Kijelentette: ez állandósítja az egyen­súlyhiányt, az igényeket fel­vállalni közgazdasági érvek­kel, meggyőződéssel nem le­het. Azt is mérlegelni kell, hogy a vállalatok számára milyen mozgásszabadságot adunk, mert a kibontakozási programot csak akkor tud­juk felgyorsítani, ha a mű­szaki fejlesztésre, korszerű­sítésre a jelenleginél na­gyobb összegeket hagyunk felhasználni. Mai helyze­tünkben az ellátás színvo­nalát fejleszteni tudjuk a­ tudományos, műszaki kuta­t­tásban, az oktatásban, meg­őrizni vállaljuk az egészség­ügyben és nem vállalhatunk garanciát a reálérték meg­őrzésére az ellátások egyéb területein. A fegyveres testületek ki­adásaival kapcsolatban el­mondta, hogy a saját gaz­dálkodásból eredő többlet­­bevételeik jogcímet adnak évközi többletfelhasználásra. Ilyen a hadseregnél például az őszi mezőgazdasági mun­káért kapott bevétel. Ezek tehát nem eltitkolt többlet­­kiadások. Egyetértett azzal is, hogy a fegyveres testüle­tek, a védelmi ágazatok ki­adásai az új helyzethez iga­zodjanak, itt is érvényesül­jön a takarékosság. Az oktatással foglalkozó képviselői észrevételekre reagálva tájékoztatást adott arról, hogy a kormány a kö­zelmúltban felsőoktatási ala­pot hozott létre, az idén egyelőre 150 millió forinttal. A pénzt pályázatok útján osztják el. Szeretnék, ha az alapot vállalati pénzeszkö­zök, sőt, lakossági adomá­nyok is bővítenék. 1989-től a kormány lehetőleg az oktatás egészét, de a felsőoktatást mindenképpen kiemelten szeretné támogatni. Az adóreformmal kapcso­latban annak a határozott véleményének adott hangot, hogy öt hónap tapasztalatai alapján nem lehet messze­menő következtetéseket le­vonni például a személyi jö­vedelemadó teljesítményvisz­­szatartó hatásáról. Legalább egy esztendő eltelte kell ah­hoz,­­hogy a Parlament elé lehessen terjeszteni az adó­rendszer működésének átfo­gó tapasztalatait. Ezzel együtt a pénzügyi kormány­zat vállalja, hogy a nagyobb hibákat, joghézagokat idő­közben kiigazítja, ha szük­séges, a törvény korrekcióját még idén a Parlament elé terjeszti. A továbbiakban hangsú­lyozta, hogy a kormányzati munkában nagy léptékű re­formintézkedések kidolgozá­sa van napirenden. Döntés született abban a lényeges kérdésben, hogy a központi költségvetésről 1989. január 1-jén leválik a társadalom­­biztosítási alap. Az árreform további lépéseinek kimunká­lása folyik, s a bérpolitika, a bérrendszer, a bérreform kérdései szintén munkaasz­talon vannak. Bejelentette azt is, hogy e sokrétű, szerte­ágazó munka kormányzati koordinálására külön bizott­ság jött létre. Villányi Miklós válaszolt a bős-nagymarosi vízierőmű­vel kapcsolatos képviselői felvetésekre is. Felolvasta azt a levelet, amelyet Maró­­thy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter írt az Országgyűlés elnöké­nek, s amelyben a miniszter a kormány nevében bejelen­ti, hogy a nagy jelentőségű beruházásról az év második felében — alapos előkészítés után — jelentést nyújtanak be az Országgyűlésnek. A Minisztertanács felajánlja, hogy a kitűzött időpontot megelőzően valamennyi ér­deklődő képviselőnek meg­teremti a helyszíni tájékozó­dás lehetőségét. A kormány tehát nyitott e kérdés parla­menti­ megtárgyalására, kész alapos elemzésekkel megvé­deni álláspontját az Ország­­gyűlés előtt. Nyitott Király Zoltán javaslatainak túlnyo­mó többsége iránt is, azon­ban a nagymarosi építkezés leállítását az illetékes par­lamenti bizottság is elutasí­totta. Egy ilyen intézkedés­nek hazai gazdasági követ­kezményei és a nemzetközi szerződés megsértéséből ere­dő, nagy károkkal járó hatá­sai lennének. Villányi Miklós pénzügy­­miniszter válaszát követően az elnöklő­t Horváth Lajos kérdést intézett Király Zol­tánhoz (Csongrád m., 5. vk.): kér-e külön szavazást az ál­tala, a bős-nagymarosi víz­lépcsővel kapcsolatban ko­rábban tett javaslatok elbí­rálására. A képviselő kérte, hogy az Országgyűlés külön döntsön indítványáról. A képviselők ezt — túlnyomó többséggel — nem tartották indokoltnak. Horváth Lajos ezután in­dítványozta, hogy a képvise­lői javaslatot az Országgyű­lés illetékes bizottságai vizs­gálják meg, s megállapítása­ikról az Országgyűlés őszi ülésszakán tegyenek jelen­tést. A kérdésnek ezt a meg­oldását az Országgyűlés nyolc tartózkodással elfo­gadta. Ezután határozathozatal következett: az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1987. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló tör­vényjavaslatot általánosság­ban és részleteiben, a be­nyújtott eredeti szöveg sze­rint 4 ellenszavazattal és 10 tartózkodással elfogadta. A napirend szerint ezután az ipari miniszter tartotta meg beszámolóját az ipar szerkezetátalakítási felada­tairól. (Folytatás a 2. oldalon.) Csütörtökön Villányi Miklós pénzügyminiszternek az 1981. évi költségvetés végrehajtásával kapcsolatban tett képviselői észrevételekre adott válaszával folytatta munkáját az Országgyűlés nyári ülésszaka. Az ülésteremben helyet foglalt Grósz Károly, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Miniszterta­nács elnöke és Kádár János, az MSZMP elnöke. Az elnöklő Horváth Lajos üdvözölte az országos lis­tán megválasztott két új képviselőt, Tóth Károlyt és Viczián Jánost. Villányi Miklós pénz­ügyminiszter EGK-Magyarország Brüsszelben eredményesen befejeződtek az Európai Gazdasági Közösség és Ma­gyarország tárgyalásai, és­­parafálták az EGK és Ma­gyarország között létrejött kereskedelmi és gazdasági együttműködési egyezményt. Magyarország kész a diplo­máciai kapcsolatok felvételé­re a nyugat-európai közös­séggel. Az EGK és Magyarország között még tavaly elkezdő­dött hivatalos tárgyalások e héten Brüsszelben folytatód­tak újabb fordulóval, és eredményesen be is fejeződ­tek. A megtárgyalt és közös egyetértéssel kialakított ke­reskedelmi és gazdasági együttműködési egyezmény értelmében. — Az EGK záros határ­időn belül feloldja a keres­kedelmi áruforgalom még érvényben lévő mennyiségi korlátozásait és Magyaror­szág számára azonos keres­kedelmi elbánást biztosít a GATT minden más tagjával. — Az EGK megerősíti: el­ismeri Magyarország GATT- tagságából eredő jogait min­den egyéb tekintetben is.­­ Az egyezmény további tárgyalásokat irányoz elő ar­ról, hogy a két fél a kölcsö­nösség alapján kedvezmé­nyeket nyújt egymásnak a mezőgazdasági termékek ke­reskedelmében, továbbá ar­ról, hogy egyes ipari termé­keknél kölcsönös vámcsök­kentéseket hajtanak végre.­­ A kereskedelem szabá­lyozásán túl az egyezmény kiterjed a gazdasági és ipari együttműködésre is. Bátorít­ja a kooperációs kapcsolatok kialakítását, vegyes vállala­tok létesítését, a szabadalmi megállapodásokat, és a kap­csolatok egyéb korszerű for­máit, a műszaki-tudományos együttműködést. Felvázolja ezek területeit: ipar, bányá­szat, mezőgazdaság, tudomá­nyos kutatás, energetika, idegenforgalom, szállítmá­nyozás, környezetvédelem.­­ A felek intézkedéseket tesznek, hogy megkönnyítsék a kereskedelem és az üzleti élet gyakorlati feltételeit a hátrányos megkülönbözteté­sektől való mentesség és a kölcsönösség alapján.­­ Vegyes bizottságot hoz­nak létre, amely rendszere­sen áttekinti az egyezmény végrehajtását, javaslatokat tesz az együttműködés to­vábbfejlesztésére, az esetle­ges nehézségek elhárítására. Az egyezményt csütörtökön délután az EGK brüsszeli központjában parafálták. Az okmányt Antalpéter Tibor kereskedelmi minisztériumi főosztályvezető, a magyar delegáció vezetője, és Pablo­ Benavides igazgató, az EGK- főbizottság küldöttségének vezetője látta el kézjegyével. A parafálást követően Gö­bölyös Gábor, a Külügymi­­nisztérium főosztályvezetője, aki a hivatalos politikai kap­csolatok felvételével össze­függő tárgyalásokat folytatta — hivatkozva az Európai Kö­zösségek és a Magyar Nép­­köztársaság részéről az elő­zetes megbeszéléseken kifeje­zésre juttatott kölcsönös ér­dekeltségre és kívánságra — tájékoztatta az EGK-főbizott­­ság képviselőjét a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának azon döntéséről, hogy diplomáciai kapcsolatokat lé­tesít az Európai Közösségek­kel, és átnyújtotta az erről szóló jegyzéket.

Next