Kisalföld, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-01 / 156. szám
2 kijmpöid Tanácskozik az Országgyűlés nyári ülésszaka Berecz Frigyes beszámolója Berecz Frigyes bevezetőben emlékeztette a képviselőket, hogy a kormány tavaly elfogadott munkaprogramja a stabilizálás és a kibontakozás legfontosabb feladatává tette a gazdaság, és ezen belül az ipari szerkezet átalakítását. Ez az igény egyúttal azt is kifejezi, hogy a kormány — ugyanúgy, mint a közvélemény — elégedetlen az ipar teljesítményével, amelynek alacsony átlagos szintje nagy egyenlőtlenségeket takar — hangsúlyozta. — Nemcsak a termékek, hanem az iparvállalati teljesítmények különbségei is igen nagyok. Az állami vállalatok mindössze 3 százaléka képes világszínvonalú termékek gyártására, 12 százaléka többé-kevésbé lépést tud tartani a versenyben, további 50 százalékuk számottevő támogatás nélkül is elboldogul, a fennmaradó 35 százalékot kisebb-nagyobb mértékben támogatni kell. Ez utóbbiak körén belül kialakult az évek óta veszteséges, egyre reménytelenebb helyzetbe kerülő vállalatok csoportja, amelyhez 1987-ben öt nagy, csaknem ötven közepes és kisvállalat tartozott. Együttes éves veszteségük meghaladta a 2 milliárd forintot, az ipar összes nyereségének 2,2 százalékát. A különféle költségvetési támogatások összege az Ipari Minisztérium által felügyelt iparban a 195 milliárd forintos befizetéssel szemben meghaladta az 50 milliárd forintot. Most — az elkövetett hibákból is okulva — arra kell választ adnunk, hogy mikénthatározhatjuk meg a szerkezetfejlesztés helyes irányát és érhetjük el az átalakítás meggyorsítását. A feladat számunkra azért rendkívüli és ellentmondásos, mert eltérően a nálunk sokkal fejlettebb gazdaságú országoktól, az övékhez képest jóval kevesebb forrás áll rendelkezésünkre az ipari szerkezetváltás megindításához, ám náluk sokkal gyorsabban kell végigvinni, ha valaha is fel akarunk zárkózni a teljesítményükhöz. Ezt egyetlen ország sem képes önmagára hagyatkozva megoldani. A siker ezért azon múlik, miként tudunk hatékonyabban beépülni a világgazdaságba, hogyan kapcsoljuk fejlődésünket a másokéhoz, s hogyan tudunk érdekeltséget kelteni abban, hogy velünk a kölcsönös előnyök alapján az eddiginél jóval nagyobb arányban működjenek együtt. Sorsdöntő, hogy az egyszerű kereskedelmi áruforgalmi kapcsolatok mellett egyre nagyobbra növeljük a szellemi termékek, az ismeret és a tapasztalat behozatalát. A siker továbbá azon múlik, miként változtatjuk meg fejlesztéspolitikánkat, s az annak fontos részét képező beruházáspolitikát. A továbbiakban mind a kettőt alá kell rendelnünk a befektetéspolitikának, amelynek a fejlesztés, a beruházás csak egyik — de nem kizárólagos, nem is mindig a legcélravezetőbb — lehetősége, s amelynek sikerességét a szocialista gazdaságban is a rövid megtérülés idő és a magas megtérülési arány jellemzi. Az ipari szerkezetváltás ma már nem gyáróriások építését jelenti, hanem a meglévők generációs megújítását, többnyire a létszám és a létesítményméretek csökkenése mellett, továbbá a kutatás, a fejlesztés, a gyártás és a piaci munka ismeretanyagának és eszközrendszerének gyökeres átalakítását. Ennek pedig előfeltétele az ismeretek mélyreható átformálása és a tudásszint gyors, jelentős növelése. A befektetés lehetőségei között ezért első helyre kell sorolnunk az oktatást, a szakemberek elméleti és gyakorlati képzését. Ezt az alkalmazott kutatáshoz, műszaki fejlesztéshez, új szervezési és irányítási eljárások bevezetéséhez szükséges ráfordításoknak kell követnie. Berecz Frigyes ezután a biztonságos energiaellátásról, a vaskohászatról és a vegyiparról szólt. A gépipar az az ágazat, amelyet manapság gyakran s keményen bírálunk, de amelytől gazdasági helyzetünk jobbrafordítása érdekében a legtöbbet reméljük és követeljük. A jövőt megtervezni, perspektívát adni itt a legnehezebb, a népgazdaság exportjának mégis több mint egyötödét adja, s ennek az egymilliárd dollárnak a gazdaságossága az átlagosnál lényegesen jobb. Igaz, mint a magyar gazdaságban mindenütt, itt is jelentkeznek olyan súlyos gondok, amelyekért maga az ágazat a felelős. Vannak olyan vállalatai is, amelyek tönkrementek. Ezeknek a sorsa ugyanaz kell hogy legyen, mint minden más ágazatban: meg kell szabadulni a veszteséges tevékenységektől, vagy ha ez nem megy, akkor — vállalva a következményeket — a vállalattól is. Az elektronikáról és a személygépkocsi-gyártásról külön is szólt a miniszter. Elmondta: az elektronika szinte minden területen meghatározza a versenyképességet, előnyeivel ma már döntően befolyásolja az élet minőségét. A magyar társadalom sem térhet ki az elektronika vívmányainak széles körű alkalmazása és az ennek érdekében végrehajtandó szerkezetátalakítási feladatok elől. Be kell látni: éppen az elektronika szerteágazó jellege miatt nem lehetséges berendezkedni az önellátásra. De összemérhető felkészültségű partnerekké kell válnunk azok számára, akik hajlandók velünk együttműködve megoldani az elektronikai alkatrészgyártás kulcsfontosságú fejlesztését és gyártását. Ezért a kormány a fejlődés segítésére az alkatrészgyártás területén vállalkozik. — Döntő az ipar szempontjából, hogy a hazai igények a jelenlegi szűkös viszonyok ellenére — a postai távközlés 1986 óta kiemelt fejlesztése révén, s a lakosság elektronikai cikkek iránti állandósult magas kereslete miatt — nagyok és növekvőek, az iparnak jelentős hazai piacot, ezáltal nem mellőzhető fejlődési lehetőséget nyújtanak. Hasonló megfontolásból került ismét előtérbe a személygépkocsi-gyártás fejlesztése. A lakossági igények mind a mennyiség, mind a minőség szempontjából jelentősek, növekvőek, még sok évig kielégíthetetlenek lesznek, így e téren is jelentős a hazai piac szerepe. Emellett a korszerű személygépkocsik gyártása a technológiát fejlődésre készteti, a termelésszervezést kemény próbára teszi. Viszont szinte minden ipari szakma számára lehetőséget ad a fejlődést elősegítő módon a beszállításra, a részvételre. Ezért a személygépkocsi-gyártás — ha gazdaságosan megvalósítható — a szerkezetátalakítás és (az elektronikával együtt) az egész ipar háttériparának a fejlesztése szempontjából is jelentős és előnyös lehet. De vajon az is indokolt-e, hogy egyszerre több típus gyártását fontolgassuk? Ez ellentmondani látszik a gazdaságosság elvének. Még nem dőlt el, hogy hazánkban valóban egy vagy több típust gyártunk-e, de többfélének a honosítására törekszünk. Ugyanakkor csak ezen az ellentmondásosnak tűnő módon elégíthető ki egyfelől a lakosság kereslete viszonylag alacsony fogyasztói áru típusokból, például a ZAZ 1102 TAURIA típus közös gyártása révén, másfelől a legmagasabb színvonalú technika és az exportképesség követelménye, egy tőkés országbeli partnerrel — például a SUZUKI- val — alapítandó közös vállalat segítségével. Az ipari miniszter foglalkoztatási gondjainkat elemezve megállapította, hogy azokat nem csak a veszteséges termelés felszámolása okozza. Ha ezen túljutunk, a technikai forradalom végigvitele és a gazdasági hatékonyságnak a fejlett ipari országokéhoz közelítése még rohamosabban fogja csökkenteni az ipar létszámigényét. A szerkezetátalakítás másik olyan következménye, amelynek kezelése kormányzati irányítást is igényel, az iparnak a környezetre gyakorolt hatása. Fel kell ismernünk, hogy a környezetvédelem leghatásosabb és egyben viszonylag legolcsóbb módja a megelőzés, olyan technológiák alkalmazása, amelyek nem veszélyesek. Amennyiben esetleg a veszélyt rejtő technológiák igénybevétele mégis elkerülhetetlen, előre meg kell tervezni a biztonságos védelmet is, mint ahogyan arra a Paksi Atomerőmű korszerű technológiája is jó példát mutat. Ezt értjük a környezetgazdálkodás új fogalma alatt. Ez ügyben kölcsönösen szót kell értenünk a közvéleménnyel is. A legcélszerűbb, ha a terveket nagy nyilvánosság mellett, minden érdekelt bevonásával előre megvitatjuk, s ebben az eszmecserében döntjük el, hogy mi a legjobb, minden érdekeltet elfogadhatóan kielégítő megoldás. A közvélemény nevében szólóknak is fel kell ismerni: minden döntés közül a legrosszabb — a környezeti ártalmakra nézve is — a halogatás, az intézkedések megakadályozása. Az ipari miniszter elmondta: a szerkezetváltás fő mozgatóereje a piaci igényeket jövedelemszerzés céljából elvállaló gazdálkodói döntés lesz. A kormány azonban ezután sem vonulhat vissza a pártatlan szemlélő szerepébe. A gazdaság egészének fejlődéséért, ezen belül a gazdasági szerkezetváltás folyamatosságáért továbbra is felelősséget kell vállalnia. A rábízott eszközökkel befolyást kell gyakorolnia a fejlődés menetére. A kormány új pénzforrások feltárásával és befektetésével egyenértékűen segítheti elő a gazdaság fejlesztését, ha a kezében levő pénzeszközeit a jövőben az eddiginél összehangoltabban, s egy testületileg elfogadott szerkezetátalakítási politikához igazodva működteti. Berecz Frigyes szólt az emberi tényezők jelentőségéről a szerkezetátalakításban, s ennek során végezetül kiemelte: " Tárgyilagosságra van szükség, s arra a meggyőződésre, hogy a szerkezetátalakítás feladata a mi dolgozóink képességeinek teljes kifejtésével megoldható, s helyzetünk ezúton ismét jobbra fordítható. Ezáltal megnyitható az út egy olyan fejlődési pálya előtt, amelyen végigjárva felzárkózhatunk a fejlett gazdaságú országok sorába. Több mint egymillióan dolgoznak az iparban. Tudják, hogy munkájuk sikerétől döntően függ az egész társadalom boldogulása és ezért érzik felelősségüket. Az ipar viszont csak a társadalom egészének megértő segítségével lehet sikeres. Gágyor Pál (Budapest, 13. vk.), az Ipari Informatikai Központ vezérigazgatója, bizottsági előadó elmondotta, hogy a fejlesztési források bővítéséhez a külföldi források beáramlását a jelenleginél is kedvezőbbé és gördülékenyebbé kell tenni. A mainál lényegesen kedvezőbb feltételeket kell kínálni, elhárítva az ennek még útjában álló adminisztratív és egyéb akadályokat. Hangsúllyal szólt arról, hogy nem viselhető el, hogy hazánkban százezer lakosra alig ezer egyetemi és főiskolai hallgató jut, míg más, hozzánk hasonló fejlettségű országokban számuk meghaladja a 2500-at. Zsidei Istvánná (Heves m., 5. vk.), a Mátravidéki Fémművek diszpécsere kifogásolta, hogy az írásos beszámolóban is csak két mondat utal Recskre, s még ebben az évben dönteni kell a fejlesztése vagy a bezárása ügyében. Feltette a kérdést: miért tüntetik fel ily kis jelentőségűnek a csaknem 13 milliárd dollár összértéket képviselő érckészletet? Miért nem tudható több az eltelt 21 évről, az azóta felhasznált pénzről? Elmondotta, véleménye szerint jelentős nemzeti kincsről van szó, amely a világ rézérc-készletének 1,5 százaléka, s egyenértékű a hazai bauxitvagyonnal. Kutatófúrások igazolják, hogy a 170 millió tonna, gazdaságosan kitermelhető rézércen felül jelentős mennyiségben előforduló cink, ólom, mohedén, öt-tíz tonnányi a színezüst és több mázsa a színarany. Tehát léteznek számításokkal, külföldi szakértőkkel igazolt tények, ugyanakkor ezzel szemben kételkedés, visszafogottság és 21 évi halogatás áll. Kovács Mátyás (Komárom m., 4. vk.), az MSZMP Oroszlányi Városi Bizottságának első titkára beszélt arról, hogy az utóbbi évek néhány nagyberuházásának értékelése tanulságos lehetne a kormánynak és a parlament ipari és költségvetési bizottságának is. Javasolta, hogy készüljön tételes elszámolás arról: a bányászatban és másutt elhibázott beruházások hogyan terhelték meg a népgazdaságot. A megújulás mindenekelőtt a kezdeményező szellemű embereken múlik, ezért a leghatékonyabb befektetés a személyi feltételek javítása. A szakszerű, igényes munkát a legkicsiszoltabb központi program, a több pénz sem pótolhatja — mondotta egyebek között Dudla József (BAZ megye, 5. vk.), az MSZMP Borsod megyei első titkára. Sziráki András (Szolnok m., 2. vk.), a Szolnoki Mezőgép Vállalat vezérigazgatója javasolta, hogy a szerkezetváltást ne központi csomagtervek alapján szervezze meg a kormányzat. A kiemelt vállalati kör kiválasztásánál az legyen a döntő szempont, hogy termékeik már most versenyképesek-e, s milyen exportpiacokkal rendelkeznek. Bodorné Danka Márta (Bács-Kiskun m., 2. vk.), a Budapesti Rádiótechnikai Gépgyár kecskeméti gyárának munkaadagolója kérte, hogy az illetékesek záros határidőn belül hozzanak döntést az önállósulni akaró termelőhelyek sorsáról. Fontos, hogy segítsék, ösztönözzék a vállalatokat, nagyüzemeket, tegyék önelszámolóvá gyáraikat, leányvállalataikat, gyáregységeiket. Tétényi Pál, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke hangsúlyozta: a fejlődés döntő eleme a csúcstechnológiát alkalmazó ágazatok (elektronika, híradástechnika, iroda-automatizálás) körébe tartozó szakmakultúrák hazai bővítése és színvonaluk emelése. Ezeknek a technikáknak a széles körű behatárolása a magyar gazdaságba a versenyképesség elengedhetetlen feltétele. Különösen fontos a magyar ipar szerepe az infrastruktúra fejlesztésében, ezen belül a távközlés és informatika most formálódó, hosszabb távú fejlesztési programjában. — A jövőben — mutatott rá Tétényi Pál — a kívánt külpiaci pozíciót ne az import kényszerű korlátozásával, hanem a hatékony importra is támaszkodó teljesítmények dinamikus növelésével érjük el. A felélénkülő importverseny egyben a legerősebb ösztönzője lehet a termelési szerkezet átalakításának is. Lotz Ernő (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 12. vk.), az Ózdi Kohászati Üzemek vezérigazgatójának véleménye szerint a kormánydöntéseket általában nem a végrehajtás fázisa követi, hanem az apparátusok hosszú hónapokig tartó vitája a határozatok értelmezéséről. Fiák László (Hajdú-Bihar m., 5. vk.), a debreceni Magyar Gördülőcsapágy Művek vezérigazgatója szorgalmazta: a változások segítsék elő, hogy feleslegessé váljék a második és további munkaviszonyok létesítése, növekedjék a főmunkaidőben végzett munka hatékonysága, érdekeltsége és ösztönzése. Morvay László (Budapest, 33. vk.), az Olajipari Fővállalkozó és Tervező Vállalat létesítményi főmérnöke egyebek mellett elmondotta, hogy a csökkenő források miatt — 50—52 milliárd forintos költségvetési befizetés mellett — az idén megkezdődik a szénhidrogén-kutatási kapacitások leépítése, annak ellenére, hogy a hazai szénhidrogén-kitermelés népgazdasági szintű ráfordítása a legalacsonyabb valamennyi energiahordozó között. Ezért az OKGT-nél keletkező, számottevő tiszta jövedelem alapján biztosítani kell a vállalati gazdaságosságot, a szénhidrogénipar főbb tevékenységeinek hitelképességét. Dr. Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.), ráckevei körzeti állatorvos felszólalásában javasolta: a tulajdonosi érdekeltség megteremtésére meg kell engedni, hogy — 100 foglalkoztatottig — magánüzemek létesülhessenek. Az állami vállalatokat és a szövetkezeteket népi részvénytársaságokká kell szervezni; minden dolgozó és vezető váljon részvényessé. A részvények adás-vételére vissza kell állítani a tőzsdét, az így szerzett jövedelem a részvényjövedelmek adóztatása révén kordában tartható. Az ipari szerkezetátalakításról zajló vitában szót kapott még Varga Gyula (Szabolcs-Szatmár m., 3. vk.), az MSZMP Szabolcs-Szatmár Megyei Bizottságának első titkára; Csongrádi Csaba (Heves m., 7. vk.), a Gagarin Hőerőmű Vállalat gondnokságvezetője; Biacs Péter (Budapest, 30. vk.), a MÉM Központi Élelmiszeripari Kutatóintézetének főigazgatója; Kiss Dezső (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 8. vk.), a Borsodi Szénbányák Vállalat vezérigazgatója; Reidl János (Somogy m., 5. vk.), a Videoton tabi gyáregységének meocsoportvezetője; Novák Lajos (Szabolcs-Szatmár m. 2. vk.), a Fémmunkás Vállalat nyíregyházi gyáregységének technológiai osztályvezetője; László Ferenc (Fejér m., 8. vk.), a Dunai Vasmű üzemfenntartás gépészeti karbantartás-vezetője; Balogh Gábor (Baranya m., 9. vk.), a Mohácsi Farostlemezgyár műszaki igazgatóhelyettese; Antal Ferenc (Veszprém m., 7. vk.), a pápai Elekthermax Vállalat műszaki igazgatóhelyettese; Magyar Pál (Békés m., 3. vk.), a Mezőgép mezőberényi gyáregységének művezetője; Kócza Imre (Heves m., 3. vk.), az Egri Finomszerelvénygyár vezérigazgatója és Tölgyes István (Szabolcs-Szatmár m., 10. vk.), a Csepel Művek Szerszámgépgyára nyírbátori fúrógépgyárának osztályvezetője. + 44 Miután az ipari miniszter beszámolójához több hozzászóló nem jelentkezett, a vitát berekesztették. Az Országgyűlés pénteken folytatja munkáját. Kritikus hozzászólások 1988. július 1., péntek