Kisalföld, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-01 / 156. szám

2 kijmpöid Tanácskozik az Országgyűlés nyári ülésszaka Berecz Frigyes beszámolója Berecz Frigyes bevezető­ben emlékeztette a képvise­lőket, hogy a kormány ta­valy elfogadott munkaprog­ramja a stabilizálás és a ki­bontakozás legfontosabb fel­adatává tette a gazdaság, és ezen belül az ipari szerkezet átalakítását. Ez az igény egyúttal azt is kifejezi, hogy a kormány — ugyanúgy, mint a közvéle­mény — elégedetlen az ipar teljesítményével, amelynek alacsony átlagos szintje nagy egyenlőtlenségeket takar — hangsúlyozta. — Nemcsak a termékek, hanem az iparvál­lalati teljesítmények különb­ségei is igen nagyok. Az ál­lami vállalatok mindössze 3 százaléka képes világszínvo­nalú termékek gyártására, 12 százaléka többé-kevésbé lépést tud tartani a verseny­ben, további 50 százalékuk számottevő támogatás nélkül is elboldogul, a fennmaradó 35 százalékot kisebb-nagyobb mértékben támogatni kell. Ez utóbbiak körén belül kiala­kult az évek óta veszteséges, egyre reménytelenebb hely­zetbe kerülő vállalatok cso­­portja, amelyhez 1987-ben öt nagy, csaknem ötven közepes és kisvállalat tartozott. Együttes éves veszteségük meghaladta a 2 milliárd fo­rintot, az ipar összes nyere­ségének 2,2 százalékát. A kü­lönféle költségvetési támoga­tások összege az Ipari Mi­nisztérium által felügyelt iparban a 195 milliárd forin­tos befizetéssel szemben meghaladta az 50 milliárd forintot. Most — az elkövetett hi­bákból is okulva — arra kell választ adnunk, hogy miként­­határozhatjuk meg a szerke­zet­fejlesztés helyes irányát és érhetjük el az átalakítás meggyorsítását. A feladat számunkra azért rendkívüli és ellentmondásos, mert el­térően a nálunk sokkal fej­lettebb gazdaságú országok­tól, az övékhez képest jóval kevesebb forrás áll rendel­kezésünkre az ipari szerke­zetváltás megindításához, ám náluk sokkal gyorsabban kell végigvinni, ha valaha is fel akarunk zárkózni a teljesít­ményükhöz. Ezt egyetlen or­szág sem képes önmagára ha­gyatkozva megoldani. A siker ezért azon múlik, miként tudunk hatékonyab­ban beépülni a világgazda­ságba, hogyan kapcsoljuk fej­lődésünket a másokéhoz, s hogyan tudunk érdekeltséget kelteni abban, hogy velünk a kölcsönös előnyök alapján az eddiginél jóval nagyobb arányban működjenek együtt. Sorsdöntő, hogy az egyszerű kereskedelmi áruforgalmi kapcsolatok mellett egyre na­gyobbra növeljük a szellemi termékek, az ismeret és a ta­pasztalat behozatalát. A siker továbbá azon mú­lik, miként változtatjuk meg fejlesztéspolitikánkat, s az annak fontos részét képező beruházáspolitikát. A továb­biakban mind a kettőt alá kell rendelnünk a befektetés­­politikának, amelynek a fej­lesztés, a beruházás csak egyik — de nem kizárólagos, nem is mindig a legcélrave­zetőbb — lehetősége, s amely­nek sikerességét a szocialista gazdaságban is a rövid meg­térülés idő és a magas meg­térülési arány jellemzi. Az ipari szerkezetváltás ma már nem gyáróriások építését jelenti, hanem a meglévők generációs megújítását, több­nyire a létszám és a létesít­ményméretek csökkenése mellett, továbbá a kutatás, a fejlesztés, a gyártás és a pia­ci munka ismeretanyagának és eszközrendszerének gyöke­res átalakítását. Ennek pedig előfeltétele az ismeretek mélyreható átformálása és a tudásszint gyors, jelentős nö­velése. A befektetés lehetősé­gei között ezért első helyre kell sorolnunk az oktatást, a szakemberek elméleti és gyakorlati képzését. Ezt az alkalmazott kutatáshoz, mű­szaki fejlesztéshez, új szer­vezési és irányítási eljárások bevezetéséhez szükséges rá­fordításoknak kell követnie. Berecz Frigyes ezután a biztonságos energiaellátásról, a vaskohászatról és a vegy­iparról szólt. A gépipar az az ágazat, amelyet manapság gyakran s keményen bírálunk, de amelytől gazdasági helyze­tünk jobbrafordítása érde­kében a legtöbbet reméljük és követeljük. A jövőt meg­tervezni, perspektívát adni itt a legnehezebb, a népgaz­daság exportjának mégis több mint egyötödét adja, s ennek az egymilliárd dollár­nak a gazdaságossága az át­lagosnál lényegesen jobb. Igaz, mint a magyar gaz­daságban mindenütt, itt is jelentkeznek olyan súlyos gondok, amelyekért maga az ágazat a felelős. Vannak olyan vállalatai is, amelyek tönkrementek. Ezeknek a sorsa ugyanaz kell hogy le­gyen, mint minden más ága­zatban: meg kell szabadulni a veszteséges tevékenységek­től, vagy ha ez nem megy, akkor — vállalva a követ­kezményeket — a vállalat­tól is. Az elektronikáról és a sze­mélygépkocsi-gyártásról kü­lön is szólt a miniszter. El­mondta: az elektronika szin­te minden területen megha­tározza a versenyképességet, előnyeivel ma már döntően befolyásolja az élet minősé­gét. A magyar társadalom sem térhet ki az elektronika vívmányainak széles körű alkalmazása és az ennek ér­dekében végrehajtandó szer­kezetátalakítási feladatok elől. Be kell látni: éppen az elektronika szerteágazó jel­lege miatt nem lehetséges berendezkedni az önellátás­ra. De összemérhető felké­szültségű partnerekké kell válnunk azok számára, akik hajlandók velünk együttmű­ködve megoldani az elektro­nikai alkatrészgyártás kulcs­­fontosságú fejlesztését és gyártását. Ezért a kormány a fejlődés segítésére az al­katrészgyártás területén vál­lalkozik. — Döntő az ipar szem­pontjából, hogy a hazai igé­nyek a jelenlegi szűkös vi­szonyok ellenére — a postai távközlés 1986 óta kiemelt fejlesztése révén, s a lakos­ság elektronikai cikkek irán­ti állandósult magas keres­lete miatt — nagyok és nö­­vekvőek, az iparnak jelentős hazai piacot, ezáltal nem mellőzhető fejlődési lehető­séget nyújtanak. Hasonló megfontolásból került ismét előtérbe a sze­mélygépkocsi-gyártás fej­lesztése. A lakossági igények mind a mennyiség, mind a minőség szempontjából je­lentősek, növekvőek, még sok évig kielégíthetetlenek lesznek, így e téren is je­lentős a hazai piac szerepe. Emellett a korszerű személy­­gépkocsik gyártása a techno­lógiát fejlődésre készteti, a termelésszervezést kemény próbára teszi. Viszont szinte minden ipari szakma számá­ra lehetőséget ad a fejlődést elősegítő módon a beszállí­tásra, a részvételre. Ezért a személygépkocsi-gyártás — ha gazdaságosan megvalósít­ható — a szerkezetátalakí­tás és (az elektronikával együtt) az egész ipar háttér­iparának a fejlesztése szem­pontjából is jelentős és elő­nyös lehet. De vajon az is indokolt-e, hogy egyszerre több típus gyártását fontol­gassuk? Ez ellentmondani látszik a gazdaságosság elvé­nek. Még nem dőlt el, hogy hazánkban valóban egy vagy több típust gyártunk-e, de többfélének a honosítására törekszünk. Ugyanakkor csak ezen az ellentmondá­sosnak tűnő módon elégíthe­tő ki egyfelől a lakosság ke­reslete viszonylag alacsony fogyasztói áru típusokból, például a ZAZ 1102 TAURIA típus közös gyártása révén, másfelől a legmagasabb szín­vonalú technika és az ex­portképesség követelménye, egy tőkés országbeli part­nerrel — például a SUZUKI- val — alapítandó közös vál­lalat segítségével. Az ipari miniszter foglal­koztatási gondjainkat ele­mezve megállapította, hogy azokat nem csak a vesztesé­ges termelés felszámolása okozza. Ha ezen túljutunk, a technikai forradalom végig­­vitele és a gazdasági haté­konyságnak a fejlett ipari országokéhoz közelítése még rohamosabban fogja csök­kenteni az ipar létszámigé­nyét.­­ A szerkezetátalakítás másik olyan következménye, amelynek kezelése kormány­zati irányítást is igényel, az iparnak a környezetre gya­korolt hatása. Fel kell is­mernünk, hogy a környezet­­védelem leghatásosabb és egyben viszonylag legolcsóbb módja a megelőzés, olyan technológiák alkalmazása, amelyek nem veszélyesek. Amennyiben esetleg a ve­szélyt rejtő technológiák igénybevétele mégis elkerül­hetetlen, előre meg kell ter­vezni a biztonságos védel­met is, mint ahogyan arra a Paksi Atomerőmű korszerű technológiája is jó példát mutat. Ezt értjük a környe­zetgazdálkodás új fogalma alatt. Ez ügyben kölcsönösen szót kell értenünk a közvéle­ménnyel is. A legcélszerűbb, ha a terveket nagy nyilvá­nosság mellett, minden ér­dekelt bevonásával előre megvitatjuk, s ebben az esz­mecserében döntjük el, hogy mi a legjobb, minden érde­keltet elfogadhatóan kielégí­tő megoldás. A közvélemény nevében szólóknak is fel kell ismerni: minden döntés kö­zül a legrosszabb — a kör­nyezeti ártalmakra nézve is — a halogatás, az intézkedé­sek megakadályozása. Az ipari miniszter elmond­ta: a szerkezetváltás fő moz­gatóereje a piaci igényeket jövedelemszerzés céljából el­vállaló gazdálkodói döntés lesz. A kormány azonban ez­után sem vonulhat vissza a pártatlan szemlélő szerepébe. A gazdaság egészének fejlő­déséért, ezen belül a gazda­sági szerkezetváltás folyama­tosságáért továbbra is fele­lősséget kell vállalnia. A rá­bízott eszközökkel befolyást kell gyakorolnia a fejlődés menetére. A kormány új pénzforrások feltárásával és befektetésével egyenértékűen segítheti elő a gazdaság fej­lesztését, ha a kezében levő pénzeszközeit a jövőben az eddiginél összehangoltabban, s egy testületileg elfogadott szerkezetátalakítási politiká­hoz igazodva működteti. Berecz Frigyes szólt az emberi tényezők jelentőségé­ről a szerkezetátalakításban, s ennek során végezetül ki­emelte: " Tárgyilagosságra van szükség, s arra a meggyőző­désre, hogy a szerkezetátala­kítás feladata a mi dolgozó­ink képességeinek teljes ki­fejtésével megoldható, s helyzetünk ezúton ismét jobbra fordítható. Ezáltal megnyitható az út egy olyan fejlődési pálya előtt, amelyen végigjárva felzár­kózhatunk a fejlett gazdasá­gú országok sorába. Több mint egymillióan dolgoznak az iparban. Tud­ják, hogy munkájuk sikeré­től döntően függ az egész társadalom boldogulása és ezért érzik felelősségüket. Az ipar viszont csak a tár­sadalom egészének megértő segítségével lehet sikeres. Gágyor Pál (Budapest, 13. vk.), az Ipari Informatikai Központ vezérigazgatója, bi­zottsági előadó elmondotta, hogy a fejlesztési források bővítéséhez a külföldi forrá­sok beáramlását a jelenlegi­nél is kedvezőbbé és gördü­lékenyebbé kell tenni. A mai­nál lényegesen kedvezőbb feltételeket kell kínálni, el­hárítva az ennek még útjá­ban álló adminisztratív és egyéb akadályokat. Hang­súllyal szólt arról, hogy nem viselhető el, hogy hazánkban százezer lakosra alig ezer egyetemi és főiskolai hallga­tó jut, míg más, hozzánk ha­sonló fejlettségű országok­ban számuk meghaladja a 2500-at. Zsidei Istvánná (Heves m., 5. vk.), a Mátravidéki Fém­művek diszpécsere kifogásol­ta, hogy az írásos beszámo­lóban is csak két mondat utal Recskre, s még ebben az évben dönteni kell a fejlesz­tése vagy a bezárása ügyé­ben. Feltette a kérdést: mi­ért tüntetik fel ily kis jelen­tőségűnek a csaknem 13 mil­liárd dollár összértéket kép­viselő érckészletet? Miért nem tudható több az eltelt 21 évről, az azóta felhasznált pénzről? Elmondotta, véleménye szerint jelentős nemzeti kincsről van szó, amely a vi­lág rézérc-készletének 1,5 százaléka, s egyenértékű a hazai bauxitvagyonnal. Ku­tatófúrások igazolják, hogy a 170 millió tonna, gazdaságo­san kitermelhető rézércen fe­lül jelentős mennyiségben előforduló cink, ólom, mohe­dén, öt-tíz tonnányi a szín­ezüst és több mázsa a szín­arany. Tehát léteznek szá­mításokkal, külföldi szakér­tőkkel igazolt tények, ugyan­akkor ezzel szemben kétel­kedés, visszafogottság és 21 évi halogatás áll. Kovács Mátyás (Komárom m., 4. vk.), az MSZMP Orosz­lányi Városi Bizottságának első titkára beszélt arról, hogy az utóbbi évek néhány nagyberuházásának értékelé­se tanulságos lehetne a kor­mánynak és a parlament ipa­ri és költségvetési bizottsá­gának is. Javasolta, hogy készüljön tételes elszámolás arról: a bányászatban és másutt elhibázott beruházá­sok hogyan terhelték meg a népgazdaságot. A megújulás mindenekelőtt a kezdeményező szellemű embereken múlik, ezért a leghatékonyabb befektetés a személyi feltételek javítása. A szakszerű, igényes munkát a legkicsiszoltabb központi program, a több pénz sem pótolhatja — mondotta egyebek között Dudla József (BAZ megye, 5. vk.), az MSZMP Borsod megyei első titkára. Sziráki András (Szolnok m., 2. vk.), a Szolnoki Mező­gép Vállalat vezérigazgatója javasolta, hogy a szerkezet­váltást ne központi csomag­tervek alapján szervezze meg a kormányzat. A kiemelt vállalati kör kiválasztásánál az legyen a döntő szempont, hogy termékeik már most versenyképesek-e, s milyen exportpiacokkal rendelkez­nek. Bodorné Danka Márta (Bács-Kiskun m., 2. vk.), a Budapesti Rádiótechnikai Gépgyár kecskeméti gyárá­nak munkaadagolója kérte, hogy az illetékesek záros ha­táridőn belül hozzanak dön­tést az önállósulni akaró termelőhelyek sorsáról. Fon­tos, hogy segítsék, ösztönöz­zék a vállalatokat, nagyüze­meket, tegyék önelszámolóvá gyáraikat, leányvállalatai­kat, gyáregységeiket. Tétényi Pál, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke hangsúlyozta: a fej­lődés döntő eleme a csúcs­­technológiát alkalmazó ága­zatok (elektronika, híradás­­technika, iroda-automatizá­lás) körébe tartozó szakma­­kultúrák hazai bővítése és színvonaluk emelése. Ezek­nek a technikáknak a széles körű behatárolása a magyar gazdaságba a versenyképes­ség elengedhetetlen feltétele. Különösen fontos a magyar ipar szerepe az infrastruktú­ra fejlesztésében, ezen belül a távközlés és informatika most formálódó, hosszabb távú fejlesztési programjá­ban. — A jövőben — mutatott rá Tétényi Pál — a kívánt külpiaci pozíciót ne az im­port kényszerű korlátozásá­val, hanem a hatékony im­portra is támaszkodó telje­sítmények dinamikus növe­lésével érjük el. A felélénkü­lő importverseny egyben a legerősebb ösztönzője lehet a termelési szerkezet átalakí­tásának is. Lotz Ernő (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 12. vk.), az Óz­di Kohászati Üzemek vezér­­igazgatójának véleménye sze­rint a kormánydöntéseket ál­talában nem a végrehajtás fázisa követi, hanem az ap­parátusok hosszú hónapokig tartó vitája a határozatok értelmezéséről. Fiák László (Hajdú-Bihar m., 5. vk.), a debreceni Ma­gyar Gördülőcsapágy Művek vezérigazgatója szorgalmazta: a változások segítsék elő, hogy feleslegessé váljék a második és további munka­­viszonyok létesítése, növeked­jék a főmunkaidőben végzett munka hatékonysága, érde­keltsége és ösztönzése. Morvay László (Budapest, 33. vk.), az Olajipari Fővál­lalkozó és Tervező Vállalat létesítményi főmérnöke egye­bek mellett elmondotta, hogy a csökkenő források miatt — 50—52 milliárd forintos költ­ségvetési befizetés mellett — az idén megkezdődik a szén­hidrogén-kutatási kapacitá­sok leépítése, annak ellené­re, hogy a hazai szénhidro­gén-kitermelés népgazdasági szintű ráfordítása a legala­csonyabb valamennyi ener­giahordozó között. Ezért az OKGT-nél keletkező, számot­tevő tiszta jövedelem alapján biztosítani kell a vállalati gazdaságosságot, a szénhidro­génipar főbb tevékenységei­nek hitelképességét. Dr. Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.), ráckevei körzeti ál­latorvos felszólalásában ja­vasolta: a tulajdonosi érde­keltség megteremtésére meg kell engedni, hogy — 100 fog­lalkoztatottig — magánüze­mek létesülhessenek. Az álla­mi vállalatokat és a szövet­kezeteket népi részvénytársa­ságokká kell szervezni; min­den dolgozó és vezető váljon részvényessé. A részvények adás-vételére vissza kell ál­lítani a tőzsdét, az így szer­zett jövedelem a részvényjö­vedelmek adóztatása révén kordában tartható. Az ipari szerkezetátalakí­tásról zajló vitában szót ka­pott még Varga Gyula (Sza­­bolcs-Szatmár m., 3. vk.), az MSZMP Szabolcs-Szatmár Megyei Bizottságának első titkára; Csongrádi Csaba (Heves m., 7. vk.), a Gaga­rin Hőerőmű Vállalat gond­nokságvezetője; Biacs Péter (Budapest, 30. vk.), a MÉM Központi Élelmiszeripari Ku­tatóintézetének főigazgatója; Kiss Dezső (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 8. vk.), a Borso­di Szénbányák Vállalat ve­zérigazgatója; Reidl János (Somogy m., 5. vk.), a Video­ton tabi gyáregységének meo­­csoportvezetője; Novák La­jos (Szabolcs-Szatmár m. 2. vk.), a Fémmunkás Vállalat nyíregyházi gyáregységének technológiai osztályvezetője; László Ferenc (Fejér m., 8. vk.), a Dunai Vasmű üzem­­fenntartás gépészeti karban­tartás-vezetője; Balogh Gá­bor (Baranya m., 9. vk.), a Mohácsi Farostlemezgyár mű­szaki igazgatóhelyettese; An­tal Ferenc (Veszprém m., 7. vk.), a pápai Elekthermax Vállalat műszaki igazgatóhe­lyettese; Magyar Pál (Békés m., 3. vk.), a Mezőgép mező­­berényi gyáregységének mű­vezetője; Kócza Imre (Heves m., 3. vk.), az Egri Finom­­szerelvénygyár vezérigazgató­ja és Tölgyes István (Sza­bolcs-Szatmár m., 10. vk.), a Csepel Művek Szerszámgép­­gyára nyírbátori fúrógépgyá­rának osztályvezetője. + 4­4 Miután az ipari miniszter beszámolójához több hozzá­szóló nem jelentkezett, a vi­tát berekesztették. Az Or­szággyűlés pénteken folytat­ja munkáját. Kritikus hozzászólások 1988. július 1., péntek

Next