Kisalföld, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-01 / 182. szám

Grósz Károly hazaérkezett amerikai körútjáról Országutak cirkálói, Mosonmagyaróvár csak egy megálló. Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Miniszter tanács elnöke szombaton hazaérke­zett tizenegy napos hivatalos amerikai, illetve kanadai út­járól. Kíséretében volt Tatai Ilona, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Ma­gyar Gazdasági Kamara al- elnöke, a Taurus vezérigaz­gatója, Kapolyi László, a Mi­nisztertanács kormánybizto­sa, Bartha Ferenc állam­titkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Kovács László külügyminiszter-helyettes, valamint Házi Vencel, ha­zánk washingtoni nagyköve­te, a'ki állomáshelyén ma­radt. Az év 30. hete tűrhető me­leggel zárult. Tegnap a va­sárnap munkásait kerestük, azokat, akik sokaktól eltérő ritmusban élnek: a vasutast, az utak „hajósát”, a vízszol­gáltatót és a közlekedési rendőrt, s miközben vasár­napi életükbe bepillantha­tunk, egy tegnap másodszor született férfit is megismer­het az olvasó. Mindezek előtt azonban egy időszerű kommentár dr. Kiss László­tól, a Kisalföld Füszért igaz­gatójától, a Magyar Gazda­sági Kamara Nyugat-dunán­túli Bizottsága elnökétől a szombaton zárult soproni Caroussel vásárról. ♦ 4 4 — Jóval a várakozás fö­lötti volt az érdeklődés a Caroussel iránt, hiszen a szombat esti zárásig ötven­ezer látogatót vártak a vá­sárra. Persze nem ez az egyetlen, ami a vállalkozás sikerét jelzi. A nagyszámú kíváncsiskodó mellett szá­mos hazai és külhoni üzlet­ember érkezett Sopronba. Biztató üzleti tárgyalások folytak, ezekről azonban elő­re nem szívesen beszélnék. Üj kapcsolatok jöttek létre, barátságok szövődtek, ezek mind, mind kamatozni fog­nak a későbbiekben. Meg­győződéssel állítom, hogy in­dokolatlan volt a magyar cé­gek tartózkodása, mert az tény, hogy nem sokat vártak a Carousseltől. Egyetlen ven­déglátó sem tartotta érde­mesnek, hogy felállítson például egy- pavilont, ahol valamilyen harapnivalóhoz juthatott volna a látogató. Az osztrák televízió jó­voltából számos látogató érkezett a határ túlol­daláról. Még csak félidejé­nél tartott a vásár, az oszt­rák cégek már a jövő évire jét. — Látja, ezért nehéz szolgálat a vasutasé. A fia­taloknak kevés munka kell és sok pénz, itt pedig min­den van, csak sok pénz nincs. — ön mégis szereti a vas­utat. — Egyébként nem lennék itt. — A tolatásvezető, aki nappal zászlóval jelez, éjsza­ka lámpával, szívarzsebében ott a síp, ha messze a moz­dony, azzal tartja a kapcso­latot a vezetővel. — Volt-e már balesete? — Ha lett volna, nem lát­na itt. Itt nemigen lehet hi­bázni. Másodszor már sem­miképpen se. — Közben a to­latásvezető az ütközők alá bújt és összekapcsolt két sze­relvényt. Munkaidejében, tizenkét órában 5—600 va­gont rendez szerelvénnyé. 4 4 4 Tegnap délben Hafner László, a Hungarocamion pilótája búcsúútjára vitte kenyérkereső járművét. — Ritka véletlen, ha rá­néz az órára, kereken 555 ezer kilométer van ebben a Rábában. Na, nem a mo­torban, azt közben cserél­ték. A gépemnek ez lesz az utolsó útja. Amikor hazajö­vök vele, leselejtezik. Ez két évig szolgált, és mert az út előtt vagyok, lekopogom, nem hagyott cserben. — A most Tápiószecsön lakó fia­talember szombaton reggel Tótkomlóson vöröshagymát rakodott járművébe, és Dá­niába tartott vele. — Kora délutánig jó lenne Mladá Boleslavig eljutni, mert ké­sőbb korlátozás lesz az úton. Ügy tervezem, éjszaka kettő­ig vezetek, majd alszom (Folytatás a 2. oldalon.) jelentkeztek. Nagyon is való­színűnek tartom, hogy 1989- ben már kicsinek bizonyul a Sportcentrum. Ám az ideinél átfogóbb és előrelátóbb pro­pagandára lesz szükség, mert a mostani nem volt a legtö­kéletesebb. A rendezés ki­váló volt, minden dicséretet megérdemelnek, akiknek ré­szük volt ebben. 4 4 4 A középmagasnál alacso­nyabb, ötvenes férfi integet zászlajával a hegyeshalmi pályaudvaron a feléje gör­dülő vagonoknak. ■— Mondták már önnek, hogy megtévesztően hasonlít egy francia színészre? — Kormos András tolatásveze­tő, aki harminc éve szolgál­ja a vasutat, derül a meg­jegyzésen. — Arra a nevet- tetőre céloz? Mindjárt gon­doltam. Tizenkét óra szolgálat, hu­szonnégy. szabad: harminc éven át úgy élni, hogy nem tervezheti valaki a hétvégé­óriásszivattyúk a révfalui vízműtelepen. Tegnap ugyancsak szomjas volt a megyeszékhely. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1988. augusztus 1., hétfő Ara: 1,80 Ft XLIII, évfolyam, 182. szóm A kormány elnökét és a kíséretében lévő személyisé­geket a Ferihegyi repülőté­ren Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra, Medgyessy Péter minisz­terelnök-helyettes, Kótai Gé­za, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, Várko- nyi Péter külügyminiszter és Kiss Elemér, a Miniszterta­nács Hivatalának elnökhe­lyettese fogadta. Jelen volt Mark Palmer, az Amerikai Egyesült Államok, valamint Robert L. Elliott, Kanada budapesti nagykövete. Grósz Károly a megérke­zést követően röviden össze­gezte útjának főbb tapaszta­latait a jelen lévő újságírók­nak. Elöljáróban utalt arra, hogy fárasztó napok állnak mögötte, hiszen több mint 50 szervezett programról gon­doskodtak a vendéglátók. Az idegen közeg, az itthonitól el­térő körülmények nagy szel­lemi koncentrációt igényel­tek tőle, s a küldöttség tag­jaitól is. Hozzátette: — Arra számítottam, hogy nagyobb lesz a munkamegosztás. Ügy alakult azonban, hogy a kö­zös rendezvényeken minde­nütt az én „szereplésemet” várták a házigazdák. Termé­szetesen az út során minden­ki végezte a maga dolgát. Bartha Ferenc például több száz bankárral tárgyalt, Ta­tai Ilona nagyon sok gazda­sági vezetővel, gyárigazgató­val, Kovács László külügyi tisztviselőkkel, Kapolyi László pedig az energetikai, elektronikai ipar vezetőivel folytatott kétoldalú megbe­széléseket. A látogatás eredményéről szólva a miniszterelnök meg­állapította: — Számos sze­mélyes élménnyel gazdagod­va tértem haza. Az Egyesült Államokban és Kanadában is nagy figyelemmel fogadtak. Megbeszéléseinket is az őszin­teség, a nyíltság jellemezte. Bevallom, meglepett, hogy Mondhatni stílszerű hely­színen és stílszerű körben rendezett sajtótájékoztatót a Magyar Gazdasági Kamara. Sopronban, az ott zajló re­gionális ipari vásár helyszí­nén tájékoztatta az észak­dunántúli régió újságíróit dr. Kiss László, a Kamara észak­dunántúli bizottságának el­nöke arról, hogy január 1-jé- től önállósul a Kamara re­gionális szervezete. Mint az elhangzott, a Ka­mara az átszervezéssel a nemzetközi gyakorlathoz kí­ván igazodni. A kamarák vi­lágszerte az alulról fölfelé szerveződve működnek. Saját kamarát működtetnek a vá­rosok gazdálkodó szerveze­tei, amelyek aztán egyre na­gyobb régiókat magukba foglaló kamarai szövetségek­be tömörülnek — végső soron országos szervezetté fejlődve. Magyarországon viszont mindeddig a kamarai mun­kát is a túlzott központosítás jellemezte. Bár a hetvenes években az ország öt régió­jában létrejöttek a helyi ka­marai bizottságok, azok jog­köre mindmáig meglehetősen korlátozott. Például a tagvál­lalatok által befizetett pénz­zel most még csakis az or­szágos központ gazdálkodhat, amely a területi bizottságo­kat mondhatni költségvetési intézményként kezelte. Ez a szervezeti működteté­si forma nem képes tükröz- tetni azt az önállósodási fo­mennyi lehetőség kínálkozik a gazdasági kapcsolatok szö­vögetésére. Megítélésem sze­rint egy kormányfőnek nem az a dolga, hogy üzleteket kössön — remélem, hogy a jövőben még kevésbé lesz ez a koncepció része —, in­kább, hogy megteremtse a politikai feltételeit az ilyen jellegű kontaktusok létrejöt­tének. Ebben szép eredmé­nyeket értünk el. Ha a meg­lévő lehetőségeknek csak tíz százalékát ki tudjuk hasz­nálni, meggyőződésem, hogy gondjaink jelentős része meg­oldódik. Tárgyalásaink nyo­mán már a napokban több üzletember érkezik hazánk­ba, hogy konkrét üzletköté­sek szülessenek. Így ideláto­gat többek között a világhí­rű Laudre kozmetikai cég képviselője, s az elképzelé­sek szerint félkész termékek magyarországi előállításáról folytat tárgyalásokat. Termé­szetesen több más jelentős amerikai, illetve kanadai cég is jelezte, hogy kész magyar vállalatokkal együttműköd­ni. Véleményem szerint a ha­zánk iránti érdeklődés oka, hogy sokan tájékozódtak már a készülő társasági törvény­ről, amely részvényvásárlá­si lehetőséget biztosít más országokban működő cégek részére. Jelentős volumenű vállalkozásra számíthatunk az energiatermelés területén is: komplett berendezéseket szállítanánk, illetve egy-egy beruházás jelentős hányadát magyar iparvállalatok termé­kei alkotnák. Ugyancsak ér­deklődés mutatkozik a mű­szeripari, elsősorban a csúcs­technológiai együttműködés iránt is. A Reagan elnökkel folytatott megbeszélésen megemlítettem: a COCOM- lista szűkítésében érdekeltek vagyunk, s amennyiben se­gíteni akarnak, bírálják fe­lül ezt a szigorú, s bizonyos (Folytatás a 2. oldalon.) lyamatot, amely a vállalati gazdálkodást, sőt a közigaz­gatást is egyre inkább jel­lemzi. A vállalatok, gyárak, gyáregységek megnövekedett önállóságát a kamarai mun­kában is nagyobb önállóság­nak kell követni — fogal­mazódott meg a Magyar Gazdasági Kamara ügyveze­tőségének július 19-i ülésén. A testület úgy határozott, hogy az átszervezést némi fokozatosságot, átmeneti időt biztosítva valósítják meg. A kísérleti lépések megté­telére az észak-dunántúli, valamint a dél-alföldi régió kapott lehetőséget. Az új működési forma részletes ki­dolgozására később kerül sor, várhatóan szeptember­ben tanácskoznak majd erről a régió vállalatvezetői. Né­hány változásról azonban már most szólt dr. Kiss László. Elmondta például, hogy míg jelenleg csak Győ­rött vannak hivatásos mun­katársai a regionális kama­rának, jövőre mind az öt észak-dunántúli megyében lesznek főállású tisztviselői. Szeretné a nevét is megvál­toztatni a szervezet, oly mó­don, hogy már a névben is tükröződjön a változás. Sok­kal lényegesebbek lesznek a tartalmi változások, amelyek az eddiginél lényegesen na­gyobb jogkört biztosítanak a regionális kamarának. Pél­dául a nemzetközi kapcsola­tok ápolásához. PTH, Győrben és Szegeden Területi kamara alakul Sok lehetőség kínálkozik a kapcsolatok bővítésére Jelzés síppal és zászlóvaln Úton Koppenhága felé D a városnak Tudósítás szirénahangra VASÁRNAPI KÖRKÉP IH iHJ*H pj

Next

/
Thumbnails
Contents