Kisalföld, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-01 / 182. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! IH !HJ*HI AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1988. augusztus 1., hétfő óra: 1,80 Ft XLIII. évfolyam, 182. szám VASÁRNAPI KÖRKÉP Jelzés síppal és zászlóval• Úton Koppenhága felé , a városnak Tudósítás szirénahangra Az év 30. hete tűrhető meleggel zárult. Tegnap a vasárnap munkásait kerestük, azokat, akik sokaktól eltérő ritmusban élnek: a vasutast, az utak „hajósát”, a vízszolgáltatót és a közlekedési rendőrt, s miközben vasárnapi életükbe bepillanthatunk, egy tegnap másodszor született férfit is megismerhet az olvasó. Mindezek előtt azonban egy időszerű kommentár dr. Kiss Lászlótól, a Kisalföld Füszért igazgatójától, a Magyar Gazdasági Kamara Nyugat-dunántúli Bizottsága elnökétől a szombaton zárult soproni Caroussel vásárról. ♦ 44 — Jóval a várakozás fölötti volt az érdeklődés a Caroussel iránt, hiszen a szombat esti zárásig ötvenezer látogatót vártak a vásárra. Persze nem ez az egyetlen, ami a vállalkozás sikerét jelzi. A nagyszámú kíváncsiskodó mellett számos hazai és külhoni üzletember érkezett Sopronba. Biztató üzleti tárgyalások folytak, ezekről azonban előre nem szívesen beszélnék. Új kapcsolatok jöttek létre, barátságok szövődtek, ezek mind, mind kamatozni fognak a későbbiekben. Meggyőződéssel állítom, hogy indokolatlan volt a magyar cégek tartózkodása, mert az tény, hogy nem sokat vártak a Carousseltől. Egyetlen vendéglátó sem tartotta érdemesnek, hogy felállítson például egy pavilont, ahol valamilyen harapnivalóhoz juthatott volna a látogató. Az osztrák televízió jóvoltából számos látogató érkezett a határ túloldaláról. Még csak félidejénél tartott a vásár, az osztrák cégek már a jövő évire jelentkeztek. Nagyon is valószínűnek tartom, hogy 1989- ben már kicsinek bizonyul a Sportcentrum. Ám az ideinél átfogóbb és előrelátóbb propagandára lesz szükség, mert a mostani nem volt a legtökéletesebb. A rendezés kiváló volt, minden dicséretet megérdemelnek, akiknek részük volt ebben. 4 4 4 A középmagasnál alacsonyabb, ötvenes férfi integet zászlajával a hegyeshalmi pályaudvaron a feléje gördülő vagonoknak. ■— Mondták már önnek, hogy megtévesztően hasonlít egy francia színészre? — Kormos András tolatásvezető, aki harminc éve szolgálja a vasutat, derül a megjegyzésen. — Arra a nevettetőre céloz? Mindjárt gondoltam. Tizenkét óra szolgálat, huszonnégy, szabad, harminc éven át úgy élni, hogy nem tervezheti valaki a hétvégéjét. — Látja, ezért nehéz szolgálat a vasutasé. A fiataloknak kevés munka kell és sok pénz, itt pedig minden van, csak sok pénz nincs. — Ön mégis szereti a vasutat. — Egyébként nem lennék itt. — A tolatásvezető, aki nappal zászlóval jelez, éjszaka lámpával, szivarzsebében ott a síp, ha messze a mozdony, azzal tartja a kapcsolatot a vezetővel. — Volt-e már balesete? — Ha lett volna, nem látna itt. Itt nemigen lehet hibázni. Másodszor már semmiképpen se. — Közben a tolatásvezető az ütközők alá bújt és összekapcsolt két szerelvényt. Munkaidejében, tizenkét órában 5—600 vagont rendez szerelvénnyé. 4 4 4 Tegnap délben Hafner László, a Hungarocamion pilótája búcsúútjára vitte kenyérkereső járművét. — Ritka véletlen, ha ránéz az órára, kereken 555 ezer kilométer van ebben a Rábában. Na, nem a motorban, azt közben cserélték. A gépemnek ez lesz az utolsó útja. Amikor hazajövök vele, leselejtezik. Ez két évig szolgált, és mert az út előtt vagyok, lekopogom, nem hagyott cserben. — A most Tápiószecsőn lakó fiatalember szombaton reggel Tótkomlóson vöröshagymát rakodott járművébe, és Dániába tartott vele. — Kora délutánig jó lenne Mladá Boleslavig eljutni, mert később korlátozás lesz az úton. Úgy tervezem, éjszaka kettőig vezetek, majd alszom (Folytatás a 2. oldalon.) óriásszivattyúk a révfalui vízműtelepen. Tegnap ugyancsak szomjas volt a megyeszékhely. Országutak cirkálói, Mosonmagyaróvár csak egy megálló. Grósz Károly hazaérkezett amerikai körútjáról Sok lehetőség kínálkozik a kapcsolatok bővítésére Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke szombaton hazaérkezett tizenegy napos hivatalos amerikai, illetve kanadai útjáról. Kíséretében volt Tatai Ilona, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Gazdasági Kamara alelnöke, a Taurus vezérigazgatója, Kapolyi László, a Minisztertanács kormánybiztosa, Bartha Ferenc államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Kovács László külügyminiszter-helyettes, valamint Házi Vencel, hazánk washingtoni nagykövete, aki állomáshelyén maradt. A kormány elnökét és a kíséretében lévő személyiségeket a Ferihegyi repülőtéren Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes, Kótai Géza, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, Várkonyi Péter külügyminiszter és Kiss Elemér, a Minisztertanács Hivatalának elnökhelyettese fogadta. Jelen volt Mark Palmer, az Amerikai Egyesült Államok, valamint Robert L. Elliott, Kanada budapesti nagykövete. Grósz Károly a megérkezést követően röviden összegezte útjának főbb tapasztalatait a jelen lévő újságíróknak. Elöljáróban utalt arra, hogy fárasztó napok állnak mögötte, hiszen több mint 50 szervezett programról gondoskodtak a vendéglátók. Az idegen közeg, az itthonitól eltérő körülmények nagy szellemi koncentrációt igényeltek tőle, s a küldöttség tagjaitól is. Hozzátette: — Arra számítottam, hogy nagyobb lesz a munkamegosztás. Úgy alakult azonban, hogy a közös rendezvényeken mindenütt az én „szereplésemet” várták a házigazdák. Természetesen az út során mindenki végezte a maga dolgát. Bartha Ferenc például több száz bankárral tárgyalt, Tatai Ilona nagyon sok gazdasági vezetővel, gyárigazgatóval, Kovács László külügyi tisztviselőkkel, Kapolyi László pedig az energetikai, elektronikai ipar vezetőivel folytatott kétoldalú megbeszéléseket. A látogatás eredményéről szólva a miniszterelnök megállapította: — Számos személyes élménnyel gazdagodva tértem haza. Az Egyesült Államokban és Kanadában is nagy figyelemmel fogadtak. Megbeszéléseinket is az őszinteség, a nyíltság jellemezte. Bevallom, meglepett, hogy mennyi lehetőség kínálkozik a gazdasági kapcsolatok szövögetésére. Megítélésem szerint egy kormányfőnek nem az a dolga, hogy üzleteket kössön — remélem, hogy a jövőben még kevésbé lesz ez a koncepció része —, inkább, hogy megteremtse a politikai feltételeit az ilyen jellegű kontaktusok létrejöttének. Ebben szép eredményeket értünk el. Ha a meglévő lehetőségeknek csak tíz százalékát ki tudjuk használni, meggyőződésem, hogy gondjaink jelentős része megoldódik. Tárgyalásaink nyomán már a napokban több üzletember érkezik hazánkba, hogy konkrét üzletkötések szülessenek. Így idelátogat többek között a világhírű Laudre kozmetikai cég képviselője, s az elképzelések szerint félkész termékek magyarországi előállításáról folytat tárgyalásokat. Természetesen több más jelentős amerikai, illetve kanadai cég is jelezte, hogy kész magyar vállalatokkal együttműködni. Véleményem szerint a hazánk iránti érdeklődés oka, hogy sokan tájékozódtak már a készülő társasági törvényről, amely részvényvásárlási lehetőséget biztosít más országokban működő cégek részére. Jelentős volumenű vállalkozásra számíthatunk az energiatermelés területén is: komplett berendezéseket szállítanánk, illetve egy-egy beruházás jelentős hányadát magyar iparvállalatok termékei alkotnák. Ugyancsak érdeklődés mutatkozik a műszeripari, elsősorban a csúcstechnológiai együttműködés iránt is. A Reagan elnökkel folytatott megbeszélésen megemlítettem: a COCOM- lista szűkítésében érdekeltek vagyunk, s amennyiben segíteni akarnak, bírálják felül ezt a szigorú, s bizonyos (Folytatás a 2. oldalon.) Győrben és Szegeden Területi kamara alakul Mondhatni stílszerű helyszínen és stílszerű körben rendezett sajtótájékoztatót a Magyar Gazdasági Kamara. Sopronban, az ott zajló regionális ipari vásár helyszínén tájékoztatta az északdunántúli régió újságíróit dr. Kiss László, a Kamara északdunántúli bizottságának elnöke arról, hogy január 1-jétől önállósul a Kamara regionális szervezete. Mint az elhangzott, a Kamara az átszervezéssel a nemzetközi gyakorlathoz kíván igazodni. A kamarák világszerte az alulról fölfelé szerveződve működnek. Saját kamarát működtetnek a városok gazdálkodó szervezetei, amelyek aztán egyre nagyobb régiókat magukba foglaló kamarai szövetségekbe tömörülnek — végső soron országos szervezetté fejlődve. Magyarországon viszont mindeddig a kamarai munkát is a túlzott központosítás jellemezte. Bár a hetvenes években az ország öt régiójában létrejöttek a helyi kamarai bizottságok, azok jogköre mindmáig meglehetősen korlátozott. Például a tagvállalatok által befizetett pénzzel most még csakis az országos központ gazdálkodhat, amely a területi bizottságokat mondhatni költségvetési intézményként kezelte. Ez a szervezeti működtetési forma nem képes tükröztetni azt az önállósodási folyamatot, amely a vállalati gazdálkodást, sőt a közigazgatást is egyre inkább jellemzi. A vállalatok, gyárak, gyáregységek megnövekedett önállóságát a kamarai munkában is nagyobb önállóságnak kell követni — fogalmazódott meg a Magyar Gazdasági Kamara ügyvezetőségének július 19-i ülésén. A testület úgy határozott, hogy az átszervezést némi fokozatosságot, átmeneti időt biztosítva valósítják meg. A kísérleti lépések megtételére az észak-dunántúli, valamint a dél-alföldi régió kapott lehetőséget. Az új működési forma részletes kidolgozására később kerül sor, várhatóan szeptemberben tanácskoznak majd erről a régió vállalatvezetői. Néhány változásról azonban már most szólt dr. Kiss László. Elmondta például, hogy míg jelenleg csak Győrött vannak hivatásos munkatársai a regionális kamarának, jövőre mind az öt észak-dunántúli megyében lesznek főállású tisztviselői. Szeretné a nevét is megváltoztatni a szervezet, oly módon, hogy már a névben is tükröződjön a változás. Sokkal lényegesebbek lesznek a tartalmi változások, amelyek az eddiginél lényegesen nagyobb jogkört biztosítanak a regionális kamarának. Például a nemzetközi kapcsolatok ápolásához. PTH.