Kisalföld, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-01 / 235. szám
AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 1988. október 1., szombat óra: 2,20 Ft XLIII. évfolyam, 235. szám A VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ülést tartott az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. A testület törvényerejű rendeletet hozott az 1956. október 23. — 1957. május 1. közötti időben elkövetett bűncselekmény miatt elítéltek kegyelemben részesítéséről. Ennek alapján mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, akit a bíróság a jelzett időben elkövetett állam elleni bűncselekmények, vagy az ellenforradalmi tevékenységgel összefüggésben elkövetett más bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt, vagy akinek halálbüntetését kegyelemből szabadságvesztésre változtatták át, és a szabadságvesztést végrehajtották. A kegyelem nem terjed ki arra, akit hazaárulás vagy kémkedés miatt, illetve, aki az államellenes bűncselekménnyel bűnhalmazatban emberölést, rablást vagy közveszélyokozást követett el. Azoknak a személyeknek az ügyét, akikre a kegyelem nem terjed ki, az igazságügyminiszter felülvizsgálja és indokolt esetben egyéni mentesítésükre 1988. november 30-ig előterjesztést tehet az Elnöki Tanácshoz. Az Elnöki Tanács határozott új községek alakításáról, községi közös tanácsok szervezéséről és közös tanácsból kiváló községekben községi tanácsok szervezéséről. A határozat végrehajtásáról— amelynek időpontja 1989. január 1. — az illetékes megyei tanács végrehajtó bizottsága gondoskodik. A továbbiakban az Elnöki Tanács bírák felmentéséről és megválasztásáról határozott, és egyéni kegyelmi ügyekben döntött. Fél óra az életből, az életért Egészségmegőrző országos feladatterv Országos méretű akcióprogramot indít mától a Minisztertanács egészségmegőrzési programjának szellemében az Országos Egészségvédelmi Tanács. A „Méréssel fordulunk Önhöz!” jelmondattal induló akció céljáról és részleteiről tájékoztatták az újságírókat tegnap a Parlamentben. Dr. Tényi Jenő, a Pécsi Orvostudományi Egyetem professzora elmondta, hogy az akció célja egy öszszehangolt küzdelem a leggyakoribb krónikus betegség, a magas vérnyomás ellen. Hazánk felnőtt korú lakosságának mintegy húsz százaléka szenved magas vérnyomásban, s ez a betegség erősen közrejátszik a leggyakoribb halálokoknál is. A magas vérnyomás azonban az élet élvezhetőségét is befolyásolja, így a beteg szinte állandó jelleggel labilis állapotban van. Gyógyítására egyelőre nem vállalkozhat az orvostudomány, ám gyógyszerekkel a stabilizált állapot fenntartható. Az összehangolt akció során az egészségügy vezetői azt szeretnék elérni, hogy hazánk valamenynyi állampolgára keresse fel a körzeti orvost, kérje a vérnyomásmérést, s szerezzen bizonyosságot arról, hogy nem szenved ebben a betegségben. Fél óra az életből — az életért. A felhívás megszövegezői mától széles körű kampányba fognak, s még az év végéig szeretnék elérni, hogy ez a fajta szűrővizsgálat lebonyolódjon. A felderített esetek kezelésére felkészült a gyógyszeripar és az egészségügy. A propagandamunka lényege, hogy megteremtődjék a korrekt orvos—beteg kapcsolat, és saját egészségük érdekében együttműködési készséget tanúsítsanak a betegek is. Mint a tájékoztatón elhangzott, az egészségmegőrzési program jegyében szervezett akció sikerével lényegesen csökkenthet az infarktusok száma, s csökkenésnek kell bekövetkezni a vezető halálokokban is. Természetesen azt Tényi professzor is kihangsúlyozta, hogy a felderítés és a gyógyszerezés önmagában nem fogja megoldani a gondjainkat. Életmód-változásra is szükség van, hiszen a magas vérnyomásban szenvedő beteg is kímélő életre szorul, s étrendjét is át kell alakítani. Mától tehát az ország valamennyi körzeti rendelőjében és üzemorvosi rendelőjében várják azokat, akik hajlandók legalább egy félórát áldozni az életükből — az életükért. K. M. ■I A Rábatext győri gyárában növelik a könnyű finomszövetek gyártását. Az új, Kürsters-gépsor percenként 40 méter ing, blúz és zsebkendő gyártásához való anyagot mos és fehérít ki. Grósz Károly fogadta a Bundestag elnökét Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke pénteken a Parlamentben fogadta Philipp Jenningert, a Német Szövetségi Köztársaság Szövetségi Gyűlésének (Bundestag) elnökét. A szívélyes légkörű megbeszélésen részt vett Stadinger István, az Országgyűlés elnöke. Jelen volt Hans Alfred Sieger, az NSZK budapesti nagykövete. + + + Philipp Jenninger pénteken a Parlamentben találkozott a hazai és a külföldi sajtó képviselőivel. Bevezető nyilatkozatában az NSZK-beli politikus arról szólt, hogy hazája intenzív kapcsolatokra, politikai párbeszédre és együttműködésre törekszik valamennyi európai országgal, s egyik legfontosabb partnere Magyarország. A két ország közötti kontaktus jó példája annak, hogy különböző társadalmi berendezkedésű, különböző szövetségi rendszerhez tartozó országok sokoldalú együttműködést folytathatnak. Utalt arra, hogy tárgyalásain a gazdasági kapcsolatokról is sok szó esett. Az elmúlt években számos olyan megállapodás és kormányzati intézkedés született — mint például a beruházásvédelmi megállapodás —, amely rendkívül nagy ösztönzést jelentett. Csütörtöki, Baranya megyei látogatásán — mint mondotta — meggyőződött arról, hogy a magyar vezetés megfelelően támogatja az országban a nemzeti kisebbségeket, segíti kulturális hagyományaik megőrzését, nyelvi kultúrájuk ápolását. A magyar politikusokkal folytatott megbeszélésein szó esett a kelet-nyugati kapcsolatokról, a leszerelés kérdéseiről is. Megállapították: az első nagy áttörés, a középhatótávolságú rakéták leszerelése terén elért eredmények után arra kell törekedni, hogy a hagyományos fegyverrendszerek esetében is sor kerüljön hasonló lépésekre. Rendkívül fontosnak ítélték, hogy a kis országok is járuljanak hozzá a bécsi utótalálkozó eredményes lezárásához. Philipp Jenninger ezt követően válaszolt az újságírók kérdéseire. Szentendrén !A népi építészetről egy ideje szomorú gondolatok támadnak a magyarságban. Azt a házat, amelynek a tisztaszobájában foglalunk helyet, nem fogják lerombolni, hogy aztán a rombolás tényét korszerűsítésnek, fejlesztésnek nevezzék, mivel a ház a mestergerenda tanúsága szerint 1736-ban Rábcakapun készült. Csupán annyi történt, hogy a nyolcvanas évek elején körültekintő, fáradságos munkával a szentendrei skanzenbe költözött. Szerény és természetesen nem pontos számításom szerint mintegy megötszörözte az értékét. Nem búcsúnapja volt a tegnapi, hogy az épület társaival egyetemben kimeszelve, díszítve és csinosítva várta a látogatókat a gyönyörű nyárias napsütésben, a pompázatos természeti környezetben. Az országos múzeumi és műemléki hónapot nyitották meg ünnepélyesen, az aktus részeként pedig átadták a szabadtéri múzeum befejezett Kisalföld tájegységét. Kecskés Péter, múzeumi osztályvezető és Várainé Bitó Ibolya, muzeológus elmondják, hogy a rábcakapi ház, amelynek az asztalánál ülünk az utolsóként készült el a Kisalföldet képviselő nyolc parasztporta közül. 1971 óta folyamatosan kutatták fel, vásárolták meg, költöztették Szentendrére és „helyezték üzembe” a lakóházakat, a gazdasági épületeket, a szakrális létesítményeket. Az élményt használati tárgyak százai, bizonyos napokon és ünnepeken pedig élő bemutatók teszik maradandóvá. Nem nehéz kitalálni, hogy a költöztetés költségesebb mint az „in situ”, a helyben való megőrzés. Ez utóbbinak azonban ezernyi akadálya van egészen a dolog elhanyagolásáig bezárólag. Az érdeklődő a kisalföldi részlegben csakúgy mint az egész múzeumban a XVIII. század közepétől a XX. század elejéig kaphat képet a falusi, a mezővárosi népi építészetről. A tárlat tükrözi a település korabeli társadalmi, gazdasági állapotát, a munkamegosztásból következően a foglalkozásbéli különbségeket. Arra a kérdésre, hogy van-e még érték a falvakban, van-e mentenivaló, a szakember úgy válaszol, hogy van, csak nagyobb áldozatvállalás szükségeltetik. A muzeológusnak ma is szívfájdalma például a tápi népi építészeti együttes. Szeretné olyan állapotban látni a házakat mint a tábcakapu, amelynek a tervezése, elkészítése Suppan Gábor építész nevéhez fűződik. A tegnapi ünnepségen Huszár István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára mondott beszédet. Hangsúlyozta a történelmi tudat folyamatosságának szükségességét, méltatta azt a színvonalas munkát, amit meg nem becsült lelkes szakemberek sokasága végez az értékek megőrzésében, hozzáférhetővé tételében az egyre nehezedő körülmények között. A különböző rendű-rangú gyűjteményeknek évente húszmillió látogatója van országosan. A szentendrei skanzent 2,5 millió érdeklődő keresi fel. P. M. Gyulay Zsolté a tizedik magyar arany Napok óta mondogatták a magyar táborban, hogy a tizedik magyar olimpiai aranyérem megszerzése a kajak-kenu válogatott valamelyik tagjára vár. Ezt ugyan nem szívesen hallgatták az érintettek, mert kicsit nyomasztotta őket a felelősség, ám pénteken, a sportág döntőinek első napján már a kajak egyesben vízre szálló Gyulay Zsolt „hozta” a jubileumi, tizedik magyar aranyat. Nagy tömeg volt kíváncsi a Mizari pályán a versenyekre, s az időjárás is kedvezett a nagy eseménynek , vakítóan sütött a nap. Már jóval a reggel 9 órakor esedékes első döntő előtt gyülekeztek a nézők, közöttük több tucatnyi magyar. Zúgott a „Hajrá, Zsolt!” biztatás, amikor Gyulay Zsolt, a Bp. Honvéd 24 éves, kétszeres világbajnok kajakosa nekivágott az 500 méteres távnak. Kiválóan sikerült a rajtja, s azonnal az élre állt. Féltávnál már jócskán vezetett az újzélandi MacDonalddel, a szám világbajnoki címvédőjével szemben. Az utolsó 250 méteren sem csökkent a váci születésű, a Rába ETO- ban is szerepelt versenyző lendülete, s amikor elsőként haladt át a célvonalon, ezen a „sprinttávon” szinte példátlan nagy, másfél hajóhossz volt az előnye!