Kisalföld, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-01 / 235. szám

Grósz Károly fogadta a Bundestag elnökét ^ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 1988. október 1., szombat Ara: 2,20 Ft XLIII. évfolyam, 235. szám Ülést tartott az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénte­ken ülést tartott. A testület törvényerejű rendeletet hozott az 1956. október 23. — 1957. május 1. közötti időben elkövetett bűncselekmény miatt el­ítéltek kegyelemben részesítéséről. Ennek alapján mentesül a büntetett előélethez fű­ződő hátrányok alól, akit a bíróság a jelzett időben elkövetett állam elleni bűncselekmé­nyek, vagy az ellenforradalmi tevékenység­gel összefüggésben elkövetett más bűncse­lekmény miatt végrehajtandó szabadság- vesztésre ítélt, vagy akinek halálbüntetését kegyelemből szabadságvesztésre változtatták át, és a szabadságvesztést végrehajtották. A kegyelem nem terjed ki arra, akit hazaáru­lás vagy kémkedés miatt, illetve, aki az ál­lamellenes bűncselekménnyel bűnhalmazat­ban emberölést, rablást vagy közveszélyoko- zást követett el. Azoknak a személyeknek az ügyét, akik­re a kegyelem nem terjed ki, az igazságügy- miniszter felülvizsgálja és indokolt esetben egyéni mentesítésükre 1988. november 30-ig előterjesztést tehet az Elnöki Tanácshoz. Az Elnöki Tanács határozott új községek alakításáról, községi közös tanácsok szerve­zéséről és közös tanácsból kiváló községek­ben községi tanácsok szervezéséről. A ha­tározat végrehajtásáról— amelynek időpont­ja 1989. január 1. — az illetékes megyei ta­nács végrehajtó bizottsága gondoskodik. A továbbiakban az Elnöki Tanács bírák felmentéséről és megválasztásáról határo­zott, és egyéni kegyelmi ügyekben döntött. Fél óra az életből, az életért Egészségmegőrző országos feladattery Országos méretű akció- programot indít mától a Mi­nisztertanács egészségmegőr­zési programjának szellemé­ben az Országos Egészségvé­delmi Tanács. A „Méréssel fordulunk Önhöz!” jelmon­dattal induló akció céljáról és részleteiről tájékoztatták az újságírókat tegnap a Par­lamentben. Dr. Tényi Jenő, a Pécsi Orvostudományi Egye­tem professzora elmondta, hogy az akció célja egy ösz- szehangolt küzdelem a leg­gyakoribb krónikus betegség, a magas vérnyomás ellen. nyege, hogy megteremtődjék a korrekt orvos—beteg kap­csolat, és saját egészségük érdekében együttműködési készséget tanúsítsanak a be­tegek is. Mint a tájékoztatón el­hangzott, az egészségmegőr­zési program jegyében szer­vezett akció sikerével lénye­gesen csökkenthet az infark­tusok száma, s csökkenésnek kell bekövetkezni a vezető halálokokban is. Természete­sen azt Tényi professzor is kihangsúlyozta, hogy a fel­derítés és a gyógyszerezés önmagában nem fogja meg­oldani a gondjainkat. Élet­mód-változásra is szükség van, hiszen a magas vérnyo­másban szenvedő beteg is kí­mélő életre szorul, s étrend­jét is át kell alakítani. Mától tehát az ország va­lamennyi körzeti rendelőjé­ben és üzemorvosi rendelőjé­ben várják azokat, akik haj­landók legalább egy félórát áldozni az életükből — az életükért. K. M. Grósz Károly, a Miniszter- tanács elnöke pénteken a Parlamentben fogadta Phi­lip p Jenningert, a Német Szövetségi Köztársaság Szö­vetségi Gyűlésének (Bundes­tag) elnökét. A szívélyes lég­körű megbeszélésen részt vett Stadinger István, az Országgyűlés elnöke. Jelen volt Hans Alfred Sieger, az NSZK budapesti nagyköve­te. + + + Philipp Jenninger pénte­ken a Parlamentben találko­zott a hazai és a külföldi sajtó képviselőivel. Bevezető nyilatkozatában az NSZK-beli politikus ar­ról szólt, hogy hazája inten­zív kapcsolatokra, politikai párbeszédre és együttműkö­désre törekszik valamennyi európai országgal, s egyik legfontosabb partnere Ma­gyarország. A két ország kö­zötti kontaktus jó példája annak, hogy különböző tár­sadalmi berendezkedésű, kü­lönböző szövetségi rendszer­hez tartozó országok sokol­dalú együttműködést folytat­hatnak. Utalt arra, hogy tárgyalá­sain a gazdasági kapcsola­tokról is sok szó esett. Az elmúlt években számos olyan megállapodás és kormányza­ti intézkedés született — mint például a beruházásvé­delmi megállapodás —, amely rendkívül nagy ösz­tönzést jelentett. Csütörtöki, Baranya me­gyei látogatásán — mint mondotta — meggyőződött arról, hogy a magyar veze­tés megfelelően támogatja az országban a nemzeti kisebb­ségeket, segíti kulturális ha­gyományaik megőrzését, nyelvi kultúrájuk ápolását. A magyar politikusokkal folytatott megbeszélésein szó esett a kelet—nyugati kap­csolatokról, a leszerelés kér­déseiről is. Megállapították: az első nagy áttörés, a kö­zéphatótávolságú rakéták le­szerelése terén elért ered­mények után arra kell töre­kedni, hogy a hagyományos fegyverrendszerek esetében is sor kerüljön hasonló lé­pésekre. Rendkívül fontos­nak ítélték, hogy a kis or­szágok is járuljanak hozzá a bécsi utótalálkozó eredmé­nyes lezárásához. Philipp Jenninger ezt kö­vetően válaszolt az újság­írók kérdéseire. Hazánk felnőtt korú la­kosságának mintegy húsz százaléka szenved magas vér­nyomásban, s ez a betegség erősen közrejátszik a leggya­koribb halálokoknál is. A magas vérnyomás azonban az élet élvezhetőségét is be­folyásolja, így a beteg szinte állandó jelleggel labilis ál­lapotban van. Gyógyítására egyelőre nem vállalkozhat az orvostudomány, ám gyógy­szerekkel a stabilizált állapot fenntartható. Az összehan­golt akció során az egészség­ügy vezetői azt szeretnék el­érni, hogy hazánk valameny- nyi állampolgára keresse fel a körzeti orvost, kérje a vér- nyomásmérést, s szerezzen bizonyosságot arról, hogy nem szenved ebben a beteg­ségben. Fél óra az életből — az éle­tért. A felhívás megszövege­zői mától széles körű kam­pányba fognak, s még az év végéig szeretnék elérni, hogy ez a fajta szűrővizsgálat le­bonyolódjon. A felderített esetek kezelésére felkészült a gyógyszeripar és az egészség­ügy. A propagandamunka lé­■I A Rábatext győri gyárában növelik a könnyű finomszövetek gyártását. Az új, Kürsters-gépsor percenként 40 méter ing, blúz és zsebkendő gyártásához való anya­got mos és fehérít ki. Szentendrén t A népi építészetről egy ide­je szomorú gondolatok tá­madnak a magyarságban. Azt a házat, amelynek a tiszta­szobájában foglalunk helyet, nem fogják lerombolni, hogy aztán a rombolás tényét kor­szerűsítésnek, fejlesztésnek nevezzék, mivel a ház a mes­tergerenda tanúsága szerint 1736-ban Rábcakapin készült. Csupán annyi történt, hogy a nyolcvanas évek elején kö­rültekintő, fáradságos mun­kával a szentendrei skanzen­be költözött. Szerény és ter­mészetesen nem pontos szá­mításom szerint mintegy megötszörözte az értékét. Nem búcsú napja volt a tegnapi, hogy az épület tár­saival egyetemben kimeszel­ve, díszítve és csinosítva vár­ta a látogatókat a gyönyörű nyárias napsütésben, a pom­pázatos természeti környezet­ben. Az országos múzeumi és műemléki hónapot nyitották meg ünnepélyesen, az aktus részeként pedig átadták a szabadtéri múzeum befejezett Kisalföld tájegységét. Kecskés Péter, múzeumi osztályvezető és Várainé Bi­tó Ibolya, muzeológus el­mondják, hogy a rábcakapi ház, amelynek az asztalánál ülünk az utolsóként készült el a Kisalföldet képviselő nyolc parasztporta közül. 1971 óta folyamatosan kutat­ták fel, vásárolták meg, köl­töztették Szentendrére és „helyezték üzembe” a lakó­házakat, a gazdasági épülete­ket, a szakrális létesítménye­ket. Az élményt használati tárgyak százai, bizonyos na­pokon és ünnepeken pedig élő bemutatók teszik mara­dandóvá. Nem nehéz kitalál­ni, hogy a költöztetés költsé­gesebb mint az „in situ”, a helyben való megőrzés. Ez utóbbinak azonban ezernyi akadálya van egészen a do­log elhanyagolásáig bezáró­lag. Az érdeklődő a kisalföl­di részlegben csakúgy mint az egész múzeumban a XVIII. század közepétől a XX. század elejéig kaphat képet a falusi, a mezővárosi népi építészetről. A tárlat tükrözi a település korabeli társadalmi, gazdasági állapo­tát, a munkamegosztásból következően a foglalkozásbé­li különbségeket. Arra a kér­désre, hogy van-e még érték a falvakban, van-e menteni- való, a szakember úgy vála­szol, hogy van, csak nagyobb áldozatvállalás szükségeltetik. A muzeológusnak ma is szív- fájdalma például a tápi népi építészeti együttes. Szeretné olyan állapotban látni a há­zakat mint a rábcakapit, amelynek a tervezése, elké­szítése Suppan Gábor építész nevéhez fűződik. A tegnapi ünnepségen Hu­szár István, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtitkára mondott beszédet. Hangsúlyozta a történelmi tudat folyamatosságának szükségességét, méltatta azt a színvonalas munkát, amit meg nem becsült lelkes szak­emberek sokasága végez az értékek megőrzésében, hoz­záférhetővé tételében az egy­re nehezedő körülmények kö­zött. A különböző rendű-ran­gú gyűjteményeknek évente húszmillió látogatója van or­szágosan. A szentendrei skan­zent 2,5 millió érdeklődő ke­resi fel. P. M. Gyulay Zsolté a tizedik magyar arany Napok óta mondogatták a magyar táborban, hogy a ti­zedik magyar olimpiai aranyérem megszerzése a kajak-kenu válogatott va­lamelyik tagjára vár. Ezt ugyan nem szívesen hall­gatták az érintettek, mert kicsit nyomasztotta őket a felelősség, ám pénteken, a sportág döntőinek első nap­ján már a kajak egyesben vízre szálló Gyulay Zsolt „hozta” a jubileumi, tizedik magyar aranyat. Nagy tömeg volt kíváncsi a Mizari pályán a verse­nyekre, s az időjárás is ked­vezett a nagy eseménynek — vakítóan sütött a nap. Már jóval a reggel 9 óra­kor esedékes első döntő előtt gyülekeztek a nézők, közöttük több tucatnyi magyar. Zúgott a „Hajrá, Zsolt!” biztatás, amikor Gyulay Zsolt, a Bp. Honvéd 24 éves, kétszeres világbaj­nok kajakosa nekivágott az 500 méteres távnak. Kiváló­an sikerült a rajtja, s azon­nal az élre állt. Féltávnál már jócskán vezetett az új- zélandi MacDonalddel, a szám világbajnoki címvédő­jével szemben. Az utolsó 250 méteren sem csökkent a váci születésű, a Rába ETO- ban is szerepelt versenyző lendülete, s amikor elsőként haladt át a célvonalon, ezen a „sprinttávon” szinte példátlan nagy, másfél ha­jóhossz volt az előnye!

Next

/
Thumbnails
Contents