Kisalföld, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-01 / 127. szám

AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 1989. június 1., csütörtök Ára: 4,30 Ft XLIV. évfolyam, 127. szám Az MSZMP KB közleménye Nagy Imre és sorstársainak temetéséről Az MSZMP Központi Bi­zottsága történelmi, egyúttal szimbolikus jelentésű, ese­ménynek tekinti Nagy Imre és sorstársainak 1989. június 16-ai temetését. A történel­mi, erkölcsi jóvátételt, a nemzet kegyeletes emlékezé­sét szolgálja ez a nap. Nagy Imre és sorstársai életútját és szerepét a hiva­talos politika kezdetben igaz- talanul értékelte, ami a legutóbbi időkig fennmaradt. A megújuló MSZMP szük­ségesnek tartja, hogy a Nagy Imre és társai elleni perben emelt vádak felülvizsgálata mielőbb lezáruljon, igazsá­got szolgáltatva a megvá­dolt és elítélt politikusoknak. Az MSZMP Központi Bi­zottsága természetesnek tart­ja a társadalom igényét ar­ra, hogy a közelmúlt törté­netének minden lényeges Folytatta munkáját az Országgyűlés ülésszaka Javaslat törvénymódosításokra A tsz-ekről, a földről, az erdőről és a vadgazdálkodásról Szűrös Mátyás elnökletével szerdán folytatta munkáját az Országgyűlés ked­den megkezdődött ülésszaka. Az Ország- gyűlés elnöke bejelentette, hogy először a mezőgazdasági termelőszövetkezetek­ről szóló 1967. évi HL törvény módosítá­sáról szóló; a «Sídről szóló 1987. évi 1. törvény módosításáról szóló, valamint az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény módosításáról szó­ló törvényjavaslatot tárgyalja a Parla­ment. Szűrös Mátyás ezt kővetően bejelen­tette, hogy a vendégpáholyban foglal he­lyet Sztanko Todorov, a Bolgár Népköz- társaság Nemzetgyűlésének elnöke és az általa vezetett küldöttség. Ebből az alka­lomból külön köszöntötte a bolgár ven­dégeket. A három törvényjavaslathoz kapcso­lódóan Hütter Csaba mezőgazdaság! és élelmezésügyi miniszter tartott expozét. Hütter Csaba expozéja Az egységes szövetkezeti törvényben foglaltakkal össz­hangban először a mezőgaz­dasági szövetkezetekről szó­ló törvény módosításának szükségességét méltatva a szövetkezeti szektorról el­mondta: az 1250 termelőszö­vetkezet, a 60 szakszövetke­zet, a 12 halászati termelő- szövetkezet, és a hozzájuk ezernyi szállal kapcsolódó 1.5 millió kistermelő együtt a mezőgazdasági termelés négyötödét állítja elő. A ter­melőszövetkezetek — gazda­sági tevékenységük mellett — meghatározó szerepet ját­szanak a falusi emberek fog­lalkoztatásában, a falu társa­dalmi, politikai, gazdasági és kulturális életének formálá­sában. Felelősséget viselnek a szövetkezetekhez kötődő csaknem egymillió család sorsáért, falujuk létéért, éle­tük jobbításáért. A — beterjesztett tör­vényjavaslat — mondotta ez­után — minden eddigi mó­dosítástól eltérő sajátossága, hogy a tulajdonlás alapkér­désében a magyar gazdasági reformhoz illeszkedő, re­formszellemű változásokat tartalmaz. A szövetkezetek, a szövet­kezeti tagság számára lét­kérdéssé vált a tulajdonhoz és a szövetkezeti formavá­lasztás szabadságához fűző­dő jogok maradéktalan érvé­nyesítése; hogy az alapvető jogok eredendően tegyék le­hetővé a demokrácia tényle­ges érvényesülését. A törvénymódosítás valódi tartalmat ad a tagság és a szövetkezet vagyoni kapcso­latának, a jogokkal, a fele­lősséggel és a kockázattal együtt. Ugyanis ez a kapcso­lat határozza meg a tag tu­lajdonosi minőségének tar­talmát, és teszi lehetővé szá­mára a tulajdon feletti ren­delkezést. Ha ez igazából ér­vényesül, akkor az új típu­sú vállalkozó szellemű, kez­deményező — és persze en­nek előnyeit élvező — szö­vetkezeti tag eszménye va­lóság lehet. A törvénytervezetben ja­vasolt változások hatását szemléltetve számokkal is illusztrálta a tagi érdekelt­ség fontosságát. Mint mond­ta; az egy aktív és nyugdí­jas tagra jutó tiszta szövet­kezeti vagyon átlagosan meg­haladja a 260 ezer forintot. Ennek 50 százalékos felosz­tása esetén egy tagra átlago­san több mint 130 ezer fo­rintnyi vagyonrész jut. Az átlagom — nyilván — nagy szóródást takarnak, ám az bizonyára érzékelhető, hogy a szövetkezetek és a tagság vagyoni kapcsolatában, a ta­gi érdekeltség növekedésé­ben korszakos jelentőségű előrelépésről van 6zó. — Az oszthatatlanság és a tulajdonviszonyok kapcsán beszélni szeretnék a kötelező földbevitel, a földjáradék és a földmegváltás kérdései­ről. Ez a kérdéskör lényegé­ben több évtizede sajátosan rendezett, igazodott az ala­csony mezőgazdasági árak­hoz, most azonban a változ­tatás igénye több helyütt markáns megfogalmazást kap. E valós probléma meg­oldásának tisztázásához ön­magában magasabb jogsza­bályi előírás sem elegendő. Tény, hogy a gyakorlati megoldásra hivatott döntés­hozók — a termelőszövetke­zetek közgyűlései — a gazda­sági korlátok miatt dilem­mák előtt állnak. A társadal­mi igazságosság jegyében — elismerve az igények jogos­ságát — elő lehetne írni pél­dául a földjáradék kötelező emelését, a bevitt földek ki­adását, vagy akár azt is, hogy a megváltási ár mértékét a kisajátítási kártalanítás sze­rint határozzák meg. — Ám az a véleményünk, hogy a központi szabályozás­sal csak korlátoznánk a szö­vetkezeti önkormányzatot — mondotta Hütter Csaba. A továbbiakban arról be­szélt, hogy az önkormány­zatok ilyen széles körű és ér­demi döntési joggal történő felruházása mellett a tör­vény az egyén, illetve a kö­zösség érdekeit védő, két irányba ható biztosítékot tar­talmaz. Az egyik az, hogy az említett kérdések szabá­lyozásakor a jelenleginél kedvezőtlenebb helyzetbe Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi mi­niszter. senki nem hozható. Ezt a tö­rekvést szolgálja például a földjáradék kötelező mini­mumának a fenntartása, ami jelenleg aranykoronánként 8 kilogramm búza árának felel meg. A másik kötelező elő­írás, hogy ezek az intézkedé­sek csak a jelenlegi tagokra érvényesek, azok. akiknek a tagsági viszonya korábban szűnt meg és velük vagy örököseikkel az akkor hatá­lyos előírások szerint a ter­melőszövetkezet elszámolt, kártalanításra a törvényja­vaslat alapján nem tarthat­nak igényt. A miniszter ezután áttért a földről, illetve az erdőről és a vadgazdálkodásról szó­ló törvények módosításának indoklására. A reformfolya­matok az 1987-ben elfogadott földtörvény újabb jelentős módosítását sürgetik, mert a felesleges kötöttségek a kü­lönböző földék megszerezhe­tőségét és művelését, azok gazdaságos hasznosítását im­már akadályozzák. — Az erdőkre vonatkozó előírások még kötöttebbek — mondotta a miniszter. — Erdőtulajdon szerzését az ál­lami szervek részére is csak abban az esetben engedi meg, ha az erdő a felada­taik ellátásához nélkülözhe­tetlen. Erdők létesítése ma­gánszemélyek. számára gya­korlatilag kizárt. Ezért arra teszünk javaslatot, hogy az állami és szövetkezeti tulaj­donban lévő földek, ingatla­nok elidegenítése _ — akár magánszemély részére is — teljesen szabad legyen. Egyúttal javasoljuk: a ma­gánszemélyek telek-, lakás-, üdülő- és termőföld-tulajdo­nának szerzésénél meglévő jelenlegi korlátozások teljes megszüntetését azzal, hogy a jövőben magánszemélyek is korlátozás nélkül szerezhes­senek ingatlant, a mezőgaz­dasági kis- és magán terme­lés lehetőségeit, biztonságát szándékozunk elősegíteni. Ez­zel helyenként a gazdasági szerkezetváltás következté­ben átmenetileg felszabadu­ló munkaerő bekapcsolódhat a mezőgazdasági kisterme­lésbe. A spekulatív jellegű ingatlanvásárlásokat a sze­mélyi jövedelemadóval, tehát közgazdasági eszközökkel korlátozzuk. Azt azonban, hangsúlyozta a miniszter, hogy az erdő- gazdálkodásban meg kell tar­tani a hosszú távú, nemzeti érdekeinket garantáló terv- szerűséget, ami a jövőben ebben az ágazatban is — szektorra való tekintet nél­kül — követelmény marad. Ezt a -mai erdőtörvény és az erdőgazdálkodás különféle intézményei biztosítják. (Folytatás a 2. oldalon.) kérdésében tisztán láthasson, hiteles információk alapján ítélhessen az események­ről és azok szereplőiről. Ezért a rendelkezésére álló eszközökkel támogatja az események objektív feltárá­sára irányuló tudományos kutatást, kezdeményezi és elősegíti, hogy a történelmi dokumentumok folyamatosan nyilvánosságra kerüljenek. A maga részéről is tárgyalást kezdett annak érdekében, hogy a külföldön található források mielőbb hozzáférhe­tővé ’váljanak, feltáruljon a szocializmus demokratikus megújításáért vívott küzde­lem korábbi története, abban Nagy Imre szerepe. Nagy Imre az 1945. utáni magyar történelem jelentős személyisége. Útja elválaszt­hatatlan a kommunista moz­galomtól, annak tragikus el­lentmondásait is magában hordta. Pályája a Horthy rendszer elleni küzdelemtől, az emigrációs évektől ívelt a felszabadulást követő új­rakezdés heroikus küzdelmé­hez, a földosztáshoz, mellyel neve összekapcsolódik. Ezek­ben az években a félreállí- tástól az ötvenes évek torz politikájában való közremű­ködés ellentmondásán átve­zetett ez apálya az 1953. jú­niusában kidolgozott „új sza­kaszáig, különösen az új agrár- és népfrontpolitika kezdeményezéséig, a szocia­lizmus és a nemzeti szuve­renitás szoros összefüggésé­nek felismeréséig. Személye a szocialista reformpolitika szimbólumává vált. Amikor ismételt félreálMtá- sa után 1956 októberében visszakerült a miniszterel­nöki székbe, rendkívüli kö­rülmények között küzdött az ország megmentéséért. Egy­szerre harcolt a magyaror­szági sztálinizmus megféke­zéséért, a nemzeti sérelmek jóvátételéért, a külső beavat­kozás elhárítása érdekében és a népfelkelés mögött fel­támadt ellenforradalmi cse­lekményeikkel szemben. Eh­hez sem pártja, sem koalí­ciós partnerei nem nyújtot­tak megfelelő támogatást. A sodró eseményekben maga sem mutatott kellő határo­zottságot, és tévedett külpo­litikája nemzetközi feltéte­leinek és következményeinek megítélésében. Neve azon­ban összeforrott a nemzeti önállóság talaján, az önigaz­gatást és a demokratikus többpárti pluardzmust elis­merő szocialista úttal. 1956. november 1—4-e kö­zött a külső körülmények megváltoztak, ugyanakkor az MSZMP és a kormány vezetése kettészakadt. Nagy Imre nem vállalta az akkori külső és belső körülmények által kiikényszerített kompro­misszumokat, nem vállalta a régi politikai intézményrend­szer részleges megjavításá­val elérhető reformokat. Ez vezetett személyes tragédiá­jához, a politikai okokból reászabott igaztalan halálos ítéletig. Az MSZMP Központi Bi­zottsága tiszteletben tartja a pártalapításban részt vevő Nagy Imrének és küzdőtár­sainak emlékét. A párt meg­újulása során épít az 1956. október végi megalakulásá­nak elveire, nyíltan vállal­ja az 1953—54-es reform­kezdeményezések örökségét. Az 1956-os eseményekben, a nehéz napok ellentmondá­sos viszonyai között a szem­benálló felek mindegyikének oldalán sokan hősiesen küz­döttek és haltak meg vélt vagy valós, de egyaránt igaznak hitt céljukért. Sok1- százan váltak az események véletlen áldozatává. A tra­gédia maga a testvérharc volt. annak minden halottja a nemzet vesztesége. Űjabb megrázkódtatáshoz vezetne, ha Nagy Imre és sorstársai temetése a nemze­tet megosztó feszültségek forrásává válna. Ezért az MSZMP Központi Bizottsága felhívja a párt tagjait, a ma­gyar állampolgárokat: fele­lős magatartással legyenek méltóak a kegyeleti aktushoz. programja ....... ................................................................................. r- r- ,........... ,........................r.......— * Az MSZMP Sopron Városi Bizottsága tegnap délutáni ülésén nem kevesebbre vál­lalkozott, minthogy az elő­terjesztett javaslatok alapján megfogalmazza az új testü­letpolitikai arculatát és helyi programját. A testület elé terjesztett írásos programja­vaslat stratégiai célként fo­gadja el a demokratikus szo­cializmus megteremtését, szemben a pártállammal. A pártbizottság kinyilvánítja függését a város és környé­ke alapszervezeteitől és tag­jaitól, viszonylagos függet­lenségét a legfelsőbb szer­vektől. Elfogadja a párt- alapszervezetek és bizottsá­gok jogát az állami szervek döntéseinek támogatására, kritikájára és ellenvélemé­nye hangoztatására. A meg­győzés, az agitáció mellett jogos párteszköznek tartja az aláírás gyűjtést, az ér­dekcsoportosulást, a tömeg­demonstrációk, tüntetések szervezését, petíciós levelek, vagy vezetői konzultációk módszerét, ha azok a tagság (lakosság) akaratának kép­viseletét vállalják. A javas­lat megfogalmazta a tagság, a pártbizottság és az appará­tus feladatait. A testület tagjai elfogadták azokat a téziseket, melyek értelmében az MSZMP politizáló, vá­lasztási és reformpárt is egy­ben. A pártbizottság a pártér­tekezletet meghatározó önál­lósodási törekvéseket úgy ér­tékeli, hogy a város és kör­nyéke szeretné a sorsát saját kezébe venni. Véleményük szerint ésszerűsödnek a dön­tések, ha azok a helyi gon­dokat közvetlenül érzékelő helyi központokban szület­nek, de valódi lakossági ér­dekképviseletet csak egy de­mokratikus önigazgatási, ön- kormányzati rendszerrel le­het kialakítani. Sopronnak és környékének több olyan feladata és célja van, ame­lyek megoldásához nem ele­gendő felsőbb segítségre vár­ni, ezért vállalják, hogy a legalapvetőbb területeken a feladatok és a lehetőségek vizsgálatára munkabizott­ságokat hoznak létre és a vizsgálatok eredményei alap­ján koncepciókat, megoldási javasltatokat dolgoznak ki la­kásgazdálkodásra a közigaz­gatáspolitikára, a szabadke­reskedelmi zónákra, oktatás­ra és közművelődésre, az egészségügyi és szociálpoli­tikára, a környezet-műem- lékvédelmipolitikára, az ide­genforgalomra, a város és környezet összehangolt mun­kájára és az ifjúságpolitiká­ra. (A felsorolás nem jelent értéksorrendet.) A kidolgozott megoldási javaslatok adják, majd a párt- munka konkrét helyi tartal­mát. és ezek alapján állítja össze a párt a pártbizottság választási programját. A városban és környékén működő politikai szerveze­teknek, pártoknak — mivél törekvéseik a helyi politika tekintetében nagyrészt ha­sonlóak — az eredményes­ség érdekében akcióegységet ajánlanak. A kapcsolattar­(Folytatás a 2. oldalon.) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

Next

/
Thumbnails
Contents