Kisalföld, 1989. november (44. évfolyam, 258-283. szám)
1989-11-01 / 258. szám
1989. november 1., szerda 1? 1/^A 1 ,1"^ Folytatta munkáját az Országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) sok tárgyalására. Elsőként Bánffy György (Budapest, 4. vk.) intézett kérdést az igazságügyminiszterhez. Azt tudakolta a képviselő, hogy miért 10 ezer forint a vásárolható részvények alsó értékhatára. Szerinte ez túl magas. Ezzel a kispénzű tömegek nagy részét fosztják meg ettől a befektetési lehetőségtől. Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter elmondotta: egyetért a felvetéssel, s e téren változás várható. Elkészült az értékpapírtörvény, s ez már újra szabályozza a mértéket, jóval alacsonyabb összegben határozva meg a vásárolható részvény minimális értékhatárát. Lékai Gusztáv (Hajdú-Bihar m., 13. vk.) soron kívül szót kérve, a Magyarországra menekültek ügyére kívánta felhívni képviselőtársai figyelmét. Drámai szavakkal ecsetelte az erdélyi menekültek helyzetét. Ma már az erdélyi menekültek ügye nem lehet csupán Hajdú-Bihar megye, s a Belügyminisztérium gondja — hangsúlyozta. Országos összefogásra szólított fel mindenkit a képviselő, mondván: segítségre, ám nem használt ruhára vagy pénzsegélyre, hanem elhagyott, helyreállítható tanyákra, falusi, városi lakatlan épületekre, megfelelő munkahelyekre van szükségük a menekülteknek. Enélkül elképzelhetetlen beilleszkedésük a magyar társadalomba. Az elnöklő Jakab Róbertné javaslatára a képviselők közfelkiáltással egyetértettek az országos összefogásra buzdító felhívással. Az elnöklő Fodor István javaslatára ezt követően Horváth Lajos (Baranya m., 3. vk.) az Állami Számvevőszék tisztségviselőinek jelölésére alakult bizottság állásfoglalásáról tájékoztatta az Országgyűlést. Elmondta, hogy a bizottság elsősorban azt tartotta szem előtt: olyan vezetőket kell választani, akik kiállják a politikai és a tágabb közvélemény minden próbáját. Kérte az Országgyűlést, hogy a bizottság jelöltjeit vegye szavazólapra, majd titkos szavazással döntsön. Ezután Fehérné Eke Katalin (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 10. vk.), a terv- és költségvetési bizottság tájékoztatóját ismertette. Mint mondotta, a bizottság az Állami Számvevőszék elnökének Hagelmayer Istvánt, elnökhelyetteseinek pedig Kupa Mihályt és Sándor Istvánt javasolta. AHáz megbízott elnöke külön-külön szavazásra tette fel, hogy az említett nevek felkerüljenek-e a szavazólapokra. Hagelmayer István és Sándor István jelölésével az Országgyűlés egyetértett, ugyanakkor azonban Kupa Mihály neve nem került fel a szavazólapra, mivel ehhez, nem kapta meg a képviselők többségének jóváhagyását. Fodor István ezt követően bejelentette, hogy a mostani ülésszakon nem tudják megválasztani az Alkotmánybíróság tagjait, ugyanis az előkészítő bizottság nem fejezte be az ezzel kapcsolatos munkáját, s további egyeztetésekre van szükség az Ellenzéki Kerekasztal, valamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság képviselőivel. Erre tehát csak a következő ülésszakon kerülhet sor. Emiatt értelemszerűen az Állami Számvevőszék teljes tisztikarát is csak azon az ülésen választhatják meg. Tekintettel azonban arra, hogy az Állami Számvevőszéknek miinél előbb el kell kezdenie munkáját, az elnök javasolta: a két elfogadott jelöltről még ezen az ülésen döntsön az Országgyűlés. A jelölések befejeztével folytatódott a népszavazások elrendeléséről, illetve a köztársaságielnök-választás kiírásáról hétfő délután megszakadt plenáris vita. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság több ülésen kialakított állásfoglalását az állampolgári kezdeményezésre kiírandó népszavazásról Kereszti Csaba, a bizottság előadója ismertette. Mint mondotta: az SZDSZ aláírásgyűjtő ívein feltüntetett négy kérdést egyetlen szövegszerű változtatással, és más sorrendben javasolja a szavazólapon feltüntetni. A kérdések után zárójelben magyarázó szövegek szerepelnek annak érdekében, hogy az állampolgárok egyértelmű választ adhassanak. A bizottság elutasította azt a javaslatot, hogy a népszavazást és az elnökválasztást egy időpontban tartsák meg. Egyetértett viszont azzal, hogy az állampolgári kezdeményezésre kiírandó népszavazást az SZDSZ négy kérdésében november 26-án, a Magyar Köztársaság címeréről a kormány kezdeményezésére kiírandó népszavazást, valamint a köztársaságielnök-választást egy időpontban, 1990. január 7-én tartsák meg. Az esetleges második elnökválasztási forduló időpontjául január 14-e megjelölését támogatja. A bizottsági tájékoztatót követően javaslatok hangzottak el. Fodor István ezt követően tájékoztatta a Parlament tagjait,, hogy a népszavazás elrendelésének tényéhez kétharmados többség, azaz 252 képviselő igenlő szavazata szükséges. Részkérdésekben elegendő a Ház-tagok ötven százalékának plusz egy képviselőnek az egyetértő szavazata. A kialakult gyakorlatnak megfelelően a képviselők először a módosító javaslatokról határoztak. Elfogadták Filló Pálnak a köztársaságielnök-választással kapcsolatos kérdéshez fűzött magyarázat javaslatát, továbbá a bizottságnak azt az indítványát, hgoy e kérdés szövegében ne szerepeljen a „szabad” jelző. Ez utóbbi döntéshez Kereszti Csaba — ismételt felkérésre — annyit jegyzett meg: amennyiben e kérdésben olyan szavak szerepelnek, amelyek ellentétesek a magyar jogrendszerrel, akkor azokat a bizottságnak módjában áll megváltoztatni. Ezt tette a „szabad választások”kal is, miután ez a fogalom így jogilag értelmezhetetlen. A bizottság úgy vélte: ne minősítsék ilyetén módon se a korábbi, se a következő választásokat. Ez az újabb közbenső magyarázat némi bonyodalmat okozott a szavazásban. Fodor István ugyanis megfeledkezett arról, hogy a népszavazás elrendeléséről szóló határozat egészét nem bocsátotta döntésre. Erre a plénum figyelmeztette, majd elfogadta a határozatot. Ezután következett a Minisztertanács kezdeményezte népszavazás elrendeléséről A Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer sorsának alakulásáról, a nagyberuházás nemzetközi jogi, ökológiai, műszaki hatásait feltáró vizsgálatok eredményeiről szóló beszámoót Németh Miklós miniszterelnök terjesztette a Parlament elé. A vízlépcsőrendszer problémáit komplex célon elemző írásos előterjesztés főbb megállapításait ismertetve a Minisztertanács elnöke elmondta: a kormány álláspontjának megfogalmazásánál abból indult ki, hogy a vízlépcsőrendszer eredeti terveknek megfelelő üzembe helyezésével mindkét ország érintett területei ökológiai szükséghelyzetbe kerülnének. A kormány álláspontja szerint az ökológiai szükséghelyzetet a csúcsrajáratás kiiktatásával, a nagymarosi vízlépcső megépítésének végleges elhagyásával, a bősi erőmű alapüzemű használatával lehet megelőzni. Mindezek alapján a kormány kezdeményezi a csehszlovák félnél „A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a Gabcikova—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről szóló 1977. évi szeptember 16. napján aláírt szerződés” módosítását. A magyar kormány ugyancsak kezdeményezi, hogy az 1989 februárjában aláírt jegyzőkönyv szóló országgyűlési határozattervezet tárgyalása. E népszavazás célja a Magyar Köztársaság címerének kiválasztása. Sarlós István (országos lista) javasolta,, hogy a szavazólapon csak a koronás kiscímert és a Kossuth-címert tüntessék fel, ugyanis az alkotmány szerint már nincs értelme a jelenlegi címerről szavazni. A javaslatot a kormány nevében Kulcsár Kálmán támogatta, s azt az Országgyűlés is elfogadta. E napirend tárgyalása utolsó pontjához, a köztársasági elnök választásának kitűzéséről és a választási eljárás egyes kérdéseiről szóló határozat megvitatásához el-Nagymarosra vonatkozó részét érvénytelenítsék. A kockázatok megítélésénél a kormány a környezetért érzett felelősséget, az élővilág életfeltételeinek megóvását tartotta szem előtt. Abból indultki, hogy e létfontosságú kérdésben még a minimális valószínűséggel bekövetkező katasztrófák kockázatát senm szabad vállalni. A környezet védelmében az abszolút veszélytelenséget kell bizonyítani, vitathatatlanul meg kell cáfolni az aggályokat, a félelmeket azoknak, akik szerint semmitől sem kell tartani. Azt azonban az erőműérkezve az Országgyűlés úgy döntött — élve az alkotmányban biztosított lehetőséggel —, hogy a köztársasági elnököt az állampolgárok közvetlen választással, az országgyűlési választások előtt válasszák meg. Ezután határozott a népszavazások, illetve az elnökválasztás időpontjáról is. Úgy határozott: az állampolgári kezdeményezésű népszavazást november 26-án, a címer kiválasztására vonatkozó népszavazazást és a köztársaságielnök-választást 1990. január 7-én kell megtartani. A köztársaságielnök-választás esetleges második fordulójának időpontjaként január 14-ét jelölte meg, pártiak nem tudták bizonyítani. Ha egyik fél sem tudja elfogadható mértékben alátámasztani az igazát, akkor az a döntéshozónak cáfolhatatlan bizonyíték arra, hogy helyesen dönt, amikor a beláthatatlan következményekkel járó bizonytalanság elhárítását szolgáló változat mellett teszi le voksát. A döntésnél tehát elsőbbséget kapott az ökológia, a környezet védelme, s ilyen értelemben Németh Miklós nem is tagadta, hogy a probléma fontos politikai kérdéssé is vált. „Lehet-e fontosabb politikai kérdés, mint az emberi környezet védelme, a jövő generációk életfeltételei iránt tanúsított felelősség!?” — tette fel a szónoki kérdést a miniszterelnök. Végezetül határozottan leszögezte: a kormány vállalja a rá háruló felelősséget, azt nem kívánja a Parlamentre hárítani. A miniszterelnök ennek szellemében azt kérte a Parlamenttől, hogy vegye tudomásul a beszámolót. Adja meg a felhatalmazást a kormánynak, hogy a csehszlovák félnél kezdeményezhesse az 1977-es szerződés módosítását. Németh Miklós kérte azt is: az Országgyűlés kötelezze a kormányt arra, hogy az országhatártól Nagymarosig terjedő Dunaszakaszra a helyi és a területi tanácsok részvételével új, komplex, regionális fejlesztési koncepciót és rendezési tervezet dolgozzon ki. Ez magában foglalja azt is, hogy a kormány azonnal tegyen intézkedéseket Dunakiliti térségének árvízvédelmére; tegyen meg mindent a Szigetközt fenyegető ökológiai és árvízveszély elhárítására. Ezután Udvari László közlekedési, hírközlési és építésügyi államtitkár, a bős- nagymarosi beruházás kormánybiztosa, a napirend előadója tájékoztatta a képviselőket. Az államközi szerződés módosításával kapcsolatban kitért arra, hogy ez a kötelezettségek jogszerű és jóhiszemű megváltoztatásának kezdeményezését jelenti. Mivel ökológiai szükséghelyzetbe kerülnénk, a nemzetközi (környezetvédelmi) jog az ilyen helyzetekre a munkálatok felfüggesztését, a tárgyalások megkezdését és a szerződés olyan módosítását követeli meg mindkét féltől, amely az ökológiai kockázatokat megfelelő szinten tartja. Káldy Endre (Győr-Sopron m., 9. vk.), a halászi Zöld Mező Mgtsz elnöke Szigetköz lakóinak véleményét tolmácsolva kérte: Győr-Sopron megye, ezen belül Szigetköz térsége a vízlépcső-beruházás miatt ne kerüljön se ökológiai, se gazdasági szempontok miatt hátrányos helyzetbe. A képviselő ehhez országgyűlési, illetve kormányzati garanciákat igényelt. Végezetül aggodalommal szólt azokról a ma már befejezett ténynek látszó csehszlovák tervekről, miszerint egyoldalú lépésként kettéosztják a Dunakiliti-hrusovói tározót. Ez katasztrofális helyzetet okozna Szigetköz térségében, és mintegy 250 ezer ember kerülhetne veszélybe. Kérte a kormányt, hogy minden lehetséges eszközzel akadályozza meg ennek a tervnek a végrehajtását. Nyolc felszólaló után a soros elnök a vitát lezárta. Mivel a vitában a képviselők a határozattervezethez szövegmódosító javaslatokat nyújtottak be, ezért felkérte a településfejlesztési és környezetvédelmi, valamint a bős—nagymarosi ad-hoc bizottság tagjait, tartsanak ülést, véleményezzék a javaslatokat. A bizottsági ülések idején az Országgyűlés személyi javaslatok, illetve különféle állásfoglalások, interpellációk megtárgyalásával folytatta munkáját. Posta László az Országgyűlés jegyzője ismertette a titkos szavazás eredményét, amelynek során megválasztották az Állami Számvevőszék tisztségviselőit. A plénum az Állami Számvevőszék elnökévé 261 szavazattal dr. Hagelmayer Istvánt, elnökhelyettesévé 262 szavazattal Sándor Istvánt választotta meg. Az Állami Számvevőszék tisztségviselői az Országgyűlés előtt letették a hivatali esküt. Ezután — a szociális és egészségügyi bizottság, továbbá a terv- és költségvetési bizottság együttes javaslata nyomán — a társadalombiztosítási ellátások 1989. évii egyszeri kiegészítéséről hoztak határozatot a képviselők. Az állásfoglalással egyhangúan egyetértett az Országgyűlés. A javaslat egyébként azt tartalmazza, hogy a 6 ezer forint alatti nyugdíjakat, járulékokat és nyugdíjszerű ellátásokat 2000 forinttal, a 6 és 7 ezer forint közötti nyugdíjakat, járulékokat és nyugdíjszerű ellátásokat fejenként ezer forinttal, az első-második fokozatba tartozó 6000 forint feletti rokkantsági nyugdíjakat 2 ezer forinttal egészítsék ki ebben az évben. Továbbá kapjanak fejenként 2-2 ezer forintot a házastársi pótlékban részesülők, a 7 ezer forint alatti jövedelempótlékban részesülők, valamint a gyes-re jogosultak. A családi pótlékban részesülők számára a javaslat gyermekenként ezer forintos kiegészítést tart indokoltnak. Már este nyolc óra volt, amikor a képviselők nagy többséggel elfogadták a nagymarosi munkálatok felfüggesztése alatt végzett hazai és nemzetközi jogi, gazdasági, ökológiai, műszaki következményeket feltáró vizsgálatokról szóló minisztertanácsi beszámolót. Ezzel a Parlament októberi ülésszaka befejezte munkáját. Németh Miklós a döntésről Parlamenti jegyzet A képviselők között állandó téma a Pécs—Budapest világkiállítás. Tegnap az Országházba érkezve találkoztam Somogyi Lászlóval, a világkiállítás kormánybiztosával, akitől azt kérdeztem, megkapjuk-e a rendezés jogát, és vállaljuk-e a megrendezést? — Remélem, hogy megkapjuk. A helykijelölésre a pályázat folyamatban van. Arról november végén és december elején döntünk. Összeállítottuk a rendezéshez szükséges infrastruktúra listáját, elvégeztük a hatékonysághoz szükséges vizsgálatot is. Meghatároztuk, mit lehet üzleti alapon elvégezni, mihez szükséges a költségvetés. A legnehezebb kérdés ugyanis a költségvetés terhelhetősége. Előbb-utóbb ebben is dönteni kell. Magánemberként, magyar állampolgárként is az a véleményem, hogy ezt a lehetőséget nem lehet elszalasztani. Tehát a világkiállítást meg kell rendezni. Glatz Ferenc múlt héten részt vett a győri Keresztény Múzeum avatásán. Milyen érzésekkel távozott a városból? — A XX. század végén Európában az volt a felfogás, hogy egy város országos jelentősége mindenekelőtt iparán és mezőgazdaságán múlik — válaszolta. Mindezt agyan hangsúlyozták politikai szempontból az 50-es években, gazdasági szempontból a 60-as és a 70-es években. Részben igazuk volt, de hangsúlyozom, csak részben. Egy városnak a súlya ugyanis az ország kulturális életében betöltött szerepétől is függ. Megemlítem Sopront, amelyet nem ipara és kereskedelme, hanem közvetítő szerepe tesz országosan is jelentőssé. Vagy az általam annyira kedvelt Pápa városát említem. Soha nem volt gazdasági központ, de az ország református szellemi életének egyik központja. Végül nem utoljára, Győrt említem, amely természetesen jelentős ipari bázis, kereskedelmének közvetítő szerepe pedig óriási. Győrben járva azonban annak örültem a legjobban, hogy látható a város vezetőinek, valamint az OMF helyi felügyelőségének együttműködése. Ezáltal vált lehetővé, hogy az ország műemlékeiben harmadik leggazdagabb városa megújuljon, a Győrbe érkezők pedig jól érezzék magukat. A kultúra nemcsak múzeumot és színházat jelent. Győrben is megerősítést nyert az a tételem, amellyel a művelődési tárcát átvettem: Magyarországot vissza kell vezetnünk Európába. Most van rá lehetőségünk. A tegnapi interpellációk között egyik legnagyobb érdeklődést Szigethy Dezsőé váltotta ki, a lakossági valutacsekk megszüntetése tárgyában. Interpellációjának okairól kérdeztem. —Kettős célom volt, az első a társadalmi igazságosság kérdése. Vannak, akik már kiváltották a nekik járó valutát, de sokan még nem. Az utóbbiakat természetesen veszteség éri, hiszen a külföldi bankok levonnak a valutacsekk árából. A második ok pedig, hogy az idegenforgalmat csak a hozzánk érkezőkkel barátságos lakossággal lehet lebonyolítani. Az említett intézkedés pedig rontja a lakosság hangulatát. I. B. 3