Kisalföld, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-01 / 127. szám

1990. június 1., péntek POLITIKAI NAPILAP XLV. évfolyam 127. szám­ára: 4,30 Ft Európa 1992 után Győri üzletház a világkiállításra Az Alpok-Adria Munkakö­zösség tartományi gazdasá­gi kamaráinak elnökei 10., jubielumi találkozójukat tegnap és ma Győrben tart­ják. A nagyszabású rendez­vényre a megyeszékhelyre érkezett Felső-Ausztria, Bur­genlandi, Stájerország, Ka­­rinthia, Jugoszláviából Hor­vátország és Szlovénia, Olaszországból Beneto, Lombardia, Friuli- Venezia- Giulia, továbbá Süd-Tirol- Alto-Adige és Trentino tarto­mányok kereskedelmi ka­maráinak elnökei továbbá a szervezetek titkárai, illetve főtitkárai. A tartományokat 2-5 tagú küldöttségek kép­viselik, összesen 50-en. A házigazdák szerepében az Észak-dunántúli Regionális Gazdasági Kamara, illetve a Dél-dunántúli Regionális Gazdasági Kamara küldött­ségei. A tartományi kamarai elnökök tegnap délelőtt a RÁBA Magyar Vagon- és Gépgyár kereskedelmi köz­pontjában az Európai Gaz­dasági Közösség egyik ma­gas rangú gazdasági-pénz­ügyi szakértőjének, dr. Sil­­vano Presa előadását hall­gatták meg Európa 1992 után témakörben. A rendez­vényen részt vett Kárpáti Ferenc, a Rába MVG nem­rég kinevezett vezérigazgató­ja és Balogh József győri tanácselnök. A vendégek délután szigetközi hajóki­ránduláson vettek részt, majd fogadást adott számukra Szabó Mihály, a megyei tanács elnöke. - Tavaly ilyenkor Linz­ben, a kilencedik találkozón hívtam meg a tartományi gazdasági kamarák elnökeit - mondja dr. Kiss László, az Észak-dunántúli Regionális Gazdasági Kamara elnöke. A magas rangú kamarai küldöttségek látogatását szeretnénk felhasználni a régió megismertetésére és megnyerni őket egy szá­munkra nagyon fontos ügy számára. A Világkereskedel­mi Központok Szövetségének a földkerekségen 206 üzlet­háza van. Magyarországon viszont nem található, a leg­közelebbi Bécsben van. Az az eltökélt törekvésünk, hogy a Bécs-Budapest Világkiállí­tásra álljon a győri üzletház. A bécsi központ igazgatója, Georg Katz úr és sokan mások támogatják az ügyet, melynek megvalósítására alapítványt hoztunk létre. A rendezvény alkalmából két osztrák tartományi kamarai elnököt kérdez­tünk. - Dr. Kiss László úrban nyitott, európai látókörű kollégát ismertünk meg, ezért került a jubileumi ta­lálkozó Győrbe - mondja Ru­dolf Trauner, a linzi ka­mara elnöke. - Örömmel fedeztem fel Győr és az oszt­rák városok közti számos hasonlóságot. Itthon érez­zük magunkat. - Nemrég még Magyaror­szág és Nyugat között átjár­­hatatlan volt a képzeletbeli híd - mondja Straiser úr, a grazi tartományi kamara elnöke. - Nos, most egycsa­­pásra ledőltek az akadá­lyok, ha ma valami nehezíti a közeledést vagy inkább az együttműködést, akkor az a még Magyarországon megje­lenő bürokrácia. Ami az Észak-dunántúli Regionális Gazdasági Kamara aktivitá­sát jelenti, egyebek mellett a mostani találkozó megszer­vezésében, azt rendkívül nagyra értékelem. F. J. A kisvállalkozásoké a jövő Irány a piac Mi kell manapság egy vál­lalkozáshoz? A tettrekészsé­­gen kívül némi tőke, no és telephely. Ha ez megvan, akkor keress külföldi (lehe­tőleg nyugati) társat, mégpe­dig olyant, aki már jelen van a piacon. Azután találd meg a megfelelő, lehetőleg hiánycikknek számító és így jól eladható terméket. Majd vásárolj célgépeket vagy vegyél bérbe, és indulhat a termelés. A gyakorlatban azért ez nem ilyen egyszerű, de ha a cégbíróság bejegyez­te a vállalkozást, akkor már semmi sem mentheti meg a munkától. A Konkoord elnevezésű győri kisszövetkezet és az osztrák illetőségű Felber­Ottman cég alakította meg tavaly novemberben győri székhellyel és 2 milliós tőkével (fele schillingben) az Euro-Elektronik Korlátolt Felelősségű Társaságot. A vállalkozás mára már 27 embernek ad munkát és fi­zetést. Az alkalmazottak, többségükben nők 16-tól 50 éves korúak. Szigorú osztrák minőségi és mennyiségi szabványok szerint dolgoz­nak. Ehhez őket ausztriai tanfolyamon készítették fel - mondotta Németh Róbert a kft. ügyvezetője. A német nyelvet házi tanfolyamon fogják majd oktatni a közel­jövőben. Az Amadé utcai 250 négy­zetméteres bérelt műhelyben elektromos kábelek gyártá­sával kezdték el a tevékeny­ségüket. Ebből az autóipar részére, szinte az összes NSZK-autógyárnak (legtöb­bet a Volkswagennek), szállí­tanak a szórakoztató elekt­ronikai ipar részére átjátszó kábeleket és panelokat (leg­nagyobb megrendelőjük a Philips), a számítástechnika számára nyomtató- és átját­szókábelek 190 fajtáját ké­szítik itt. A Konkoord kisszövetke­zet eredetileg iroda- és má­sológépek javításával, eladá­sával és mezőgazdasági kis­gépek javításával foglalkozik. Az osztrák partnerekről Németh úr elmondta, hogy a cégnek két tulajdonosa van, Felber úr, aki burgenlandi, és 100 fős elektronikai üze­me van. Nagy bedolgozói hálózata van, és természete­sen egész Európára, de Ja­pánra, Távol-Keletre és Észak-Amerikára is kiterje­dő piaccal rendelkezik. Ott­man úr bécsi illetékességű menedzser, a munkameg­osztásban az alkatrészbe­szerzésekkel törődik. Az Euro-Elektronik­a kábel- és panelgyártáson kívül számítógép-összesze­relést is végez, de lépéseket tett már az orvosi gépek magyarországi értékesítésé­re is, a magyar tesztelés már folyamatban van. Emellett szeretnének a vagyonvédel­mi eszközök közvetítésébe és az alkoholfogyasztást teszte­lő készülékek hazai árusítá­sába is befolyni. A kft. anya­gi ügyeiről Németh úr el­mondta, hogy a gyártásból és a kereskedelemből még az idén 7-10 milliós (schilling­ben) forgalmat szeretnének lebonyolítani. Zs. D. Csemege csirkeláb Olvasóink telefonos észrevételeit hallgatom. Egyikük arról panaszkodik, hogy a közelükben immár napok óta építenek egy játszóteret. Öt-hat munkás téblából ott, de közülük általában egy, ha dolgozik. Ezért jutott ide ez az ország, állapítja meg olvasónk. Még ugyanaznap másik telefon. - Oda jutottunk -jegyzi meg egy férfi -, hogy a nyugdíjasok manap­ság már csirkelábért állnak sorba. És más húst csak sátoros ünnepeken engedhetnek meg maguknak. Eszembe jut. Éppen a napokban olvastam arról, hogy Hongkongba külföldről nagy mennyiségű csir­kelábat exportálnak. Ott ugyanis oldalas darabokkal együtt sütve ez nagyon finom ínyencségnek szá­mít. Esténként a korzón habzsolják a fiatalok. No és eszembe jut, hogy Hongkongban már csaknem a japánihoz hasonlító munkamorál van. Ott aligha nézik öten, hogy egy dolgozik. S lám, ők még a csirkelábnak is örülnek. Hiába, ízlések és pofonok különbözőek. Milyen kár, hogy nekünk csak ez utóbbiakból jut egyre több, n­­e. Az Országgyűlés módosította a földtörvényt Az állami ingatlanokat nem lehet elkótyavetyélni A parlament működési „menetrendje” Az Országgyűlés jövőbeni munkarendjét alapvetően meghatározó bejelentéssel folytatódott tegnap a parla­ment előző nap berekesztett ülésnapja. A Házbizottság állásfoglalása értelmében hétfőtől kezdődően az Országgyűlés a hét első két napján, hétfőn és kedden tartja plenáris ülését. A plé­­num mindkét napon 10.30- kor kezdi munkáját, s álta­lában 18 óráig tanácskozik. A bejelentés vélhetően talál­kozott a képviselők akaratá­val, hiszen amióta megala­kult az új Országgyűlés, szinte „egymásba értek” a plenáris ülések. Az áldatlan­ná váló helyzet rendezéséről a Házbizottság sürgősséggel tárgyalt azért, hogy véget vessen a sokak által kifogá­solt, tarthatatlanná vált tanácskozási rendnek, biz­tosítva így a parlament folya­matos működését. A csütörtöki ülésnap indí­tásakor bejelentett rend sze­rint a képviselők keddenként - az ebédszünetet követően - az interpellációkkal és a kérdésekkel foglalkoznak majd. Az Országgyűlés bizottságai - szükség szerint - szerdán és csütörtökön üléseznek, a plenáris tanácskozások napján nem tarthatnak ülést. A plénum munkarendjéhez hasonlóan 10.30-kor kezdik tanácsko­zásaikat, hogy a képviselők előtte részt vehessenek a parlamenti pártfrakciók munkájában is. A pénteki nap a képviselők parlamen­ten kívüli feladatainak elvég­zésére szolgál. Mindezen kívül a sürgősséggel benyúj­tott indítványokat mindig a következő, azaz a javaslat bizottsági mérlegelését kö­vető ülésen tárgyalják majd. Az elnöklő Szabad György ezután bejelentette: az Or­szággyűlés a földtörvény módosításának előző napon félbeszakadt vitájával folytatja munkáját. A továb­biakban többé-kevésbé a tervezett tárgysorozatnak megfelelően kerülnek sorra a témakörök: a képviselők megvitatják a szövetkezeti tulajdonban lévő termőföld tulajdonátruházásának át­meneti tilalmáról szóló, illetve a volt egyházi ingatla­nok elidegenítési tilalmával foglalkozó törvényjavaslato­kat. A benyújtott önálló in­dítványokat, valamint az interpellációkat és kérdése­ket csak a következő ülésen tűzik napirendre. Az alkot­mány módosításának kérdé­sével az előzetes elképzelé­sektől eltérően csak a jövő hét keddjén foglalkoznak a honatyák. Másfél nap elteltével, sok­kal inkább ügyrendi és poli­tikai szócsatában, semmint a konkrét törvényjavaslatról vitázva, az Országgyűlés­­ 266 egyetértő, 3 elutasító szavazattal, 27 tartózkodás mellett­­ elfogadta a földtör­vény módosításáról szóló, s az állami ingatlanok elkó­tyavetyélését megakadályozó tervezetet. A törvényjavaslat részletes vitája és az ebédszünet végül is oda vezetett, hogy a be­nyújtott öt módosító javas­latból hármat visszavontak, egyet a plénum utasított el, egyet pedig elfogadtak a képviselők, így végül is csak­nem eredeti formájában született meg a törvény. Ennek lényege, hogy az ál­lam tulajdonában lévő ingat­lan tulajdonjogát, kezelői jogát átruházni vagy megter­helni, illetve használati vagy bérleti jogát gazdasági tár­saságba bevinni csak a megyékben és a fővárosban létrehozandó vagyonellenőr­­ző bizottságok engedélyével lehet A törvény kivételt tesz a lakóház építését szolgáló telkek magánszemélyek ré­szére történő eladásakor, vagy ha a lakóházakat a bérlők kívánják megvásárol­ni, illetve a rendelkezés nem terjed ki az Állami Vagyon­ügynökség, továbbá a PM zárolt állami vagyonkezelő és hasznosító intézményének hatáskörébe tartozó ügyletekre. Hatálya kiterjed viszont a folyamatban lévő ügyekre is. (Foly­tatás a 2. oldalon) az ülés szünetében. Parlamenti jegyzet A közjátékoktól sem mentes, virágnyelven elő­adott minősítésekkel tarkított e heti második munkanapjának délelőttjén a parlament végül is csak egy kérdésben mutatkozott egységesnek, nevezetesen abban, hogy az új földtörvény meg­születését biztosító s a jelenlegi állapotot egyszer­smind rögzítő törvényjavaslatot minél gyorsabban törvényerőre kell emelni. Ám azt, hogy ennek mi az útja-módja, abban a kérdésben már jelentősek voltak a nézetkülönbségek. Hiába hivatkozott egy levélrészlet felolvasása ürügyén a parasztság érde­keire Torgyán József, mondandóját nem kísérte osztatlan siker. Nem csoda, hiszen az mindenkép­pen tény, hogy a földtörvényt a Tisztelt Ház tagja­inak döntő többsége mielőbb szeretné hatályba léptetni. Mégis, mi az oka ennek az immár időnként kínos huzavonának? Ezt kérdeztem meg dr. Kertész Zoltántól (SZDSZ), aki mint az agrárágazatban dol­gozó, gyakorló szakember láthatta a véleménykü­lönbségek okát. - Egy nagyon érdekes dolgot említek, s ezt kö­vetően sok minden érthető lesz - mondta. - Ami­kor az új parlament létrehozta a szakbizottságait, az volt a rendezőelv, hogy lehetőleg kevés számú bizottság dolgozzon, különböző szakemberek be­vonásával, a plenáris ülés elé kerülő törvényjavas­latok kidolgozásán. Lett is ebből egy kis gond: ma már kimondhatatlanul hosszú nevű bizottságaink vannak, tükrözve a szándékot,hogy a munka ölelje fel a törvényhozás és az élet egész területét. Fur­csa paradoxon, hogy most, amikor már hosszú órák óta folyik a földtörvény vitája, rá kell jönnünk: a magyar parlamentnek nincs mezőgazdasági munka­­bizottsága. Egy ilyen jelentős mezőgazdasági ter­melést folytató országban ez az ágazat meghatáro­zó. Szerintem most érezzük a pontos, körültekin­tő, valamennyi részletkérdésre kiterjedő előterjesz­tés hiányát. K. M.

Next