Kisalföld, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-01 / 205. szám

1990. szeptember 1., szombat POLITIKAI NAPILAP XLV. évfolyam , 205. szám Ára: 5,30 Ft Harri Holkeri és Antall József találkozója A finn példa követendő A kétoldalú gazdasági együttműködés bővítésének lehetőségeiről és az európai fejleményekről folytatott eszmecserét pénteken Helsinkiben Antall József magyar és Harri Holkeri finn miniszterelnök. A két államférfi három hónapon belül másodszor találkozott egymással, ugyanis Holkeri volt az első külföldi kormányfő, aki jú­niusban látogatást tett az új magyar miniszterelnöknél. Antall József, aki az Európai Demokrata Szövetség MN­. pártvezetői konferenciáján vett részt Helsinkiben, ezt az alkalmat használta fel a kétoldalú tárgyalásokra. A kormányfői megbeszélés utáni sajtóértekezleten An­tall József nagyon hasznos­nak minősítette a két ország gazdasági együttműködését, és magyarországi beruházá­sokra biztatta a finn befek­tetőket. Úgy vélte, még két nehéz esztendő után fellen­dülést várhatunk a magyar gazdaságban. Említést tett az országot sújtó váratlan eseményekről, így az aszály­ról, amely 50-60 millió fo­rint, valamint az iraki-kuva­iti konfliktusról, amely a magyar kintlevőségek és az embargó miatt 300-400 millió dollár veszteséget okoz az országnak. Reményét fe­jezte ki, hogy Magyarország is részesül az amerikai kor­mányzat minap meghirde­tett segélyprogramjából, amelyből az Irak elleni em­bargó miatt kárt szenvedő államok részesülnek. Holkern elmondta, hogy hasznos információkat ka­pott a magyar kormányfőtől nemcsak a magyarországi helyzetről, hanem a Varsói Szerződés Szervezetének átalakulásáról és a magyar­­szovjet viszonyról. Mint An­tall is megerősítette, megbe­szélésükön tapasztalatcserét folytattak a Szovjetunióhoz fűződő viszonyról, hiszen mindkét ország sok szállal kötődik e világhatalomhoz.­­ Magyarország számára fon­tos tanulmányozni Finnor­szág belső fejlődését, de nemzetközi kapcsolatait is, hiszen az északi ország mind a Szovjetunióhoz fűződő vi­szonyát, mind a nyugati kapcsolatait jól tudja hasz­nosítani - állapította meg Antall. Holbern közölte, hogy ér­deklődött a romániai helyzet magyar megítéléséről, mert Finnországban úgy látják, hogy a jól induló romániai fejlődés megtorpant, az ese­mények nem a megfelelő irányba fejlődnek. A nemzetiségi kérdést, a romániai magyarság helyze­tét firtató több újságírói kér­désre válaszolva Antall Jó­zsef kifejtette: példaértékű, igen nagyra értékelendő Finnország kisebbségi poli­tikája az itt élő svédekkel. - Üdvözölnénk, ha ilyen viszo­nyok alakulnának ki Közép- Európában is. A magyar kormány nem elégedett a magyar nemzetiség romániai helyzetével, ám nem helye­selné Románia nemzetközi elszigetelését. A feszültséget enyhíteni szeretnénk, és szí­vesen tárgyalnánk, ha esélyt látnánk a helyzet javítására - nyilatkozta a magyar kormányfő. Egyesülési szerződés Az NDK és az NSZK képviselői pénteken délben aláírták a két német állam egyesülé­si szerződését, amely a Népi Kamara, illetve a szövetségi gyűlés és a szövetségi tanács jóvá­hagyása után emelke­dik jogerőre. Ezáltal jogilag is szabaddá vá­lik az út Németország egységének október 3- ra tervezett helyreállí­tása előtt. Szovjet csapatkivonás Több mint egyharmad Augusztus végéig a hazánkban tartózkodó szovjet katonáknak és hozzátartozóiknak vala­mivel több mint egyhar­­mada távozott az ország­ból. Keleti György ezre­des, a Honvédelmi Mi­nisztérium szóvivője az MTI-nek elmondta, hogy mostanáig 30.720-an távoztak Magyarország­ról, köztük 19.403 kato­na, 3851 polgári alkalma­zott és 12.466 családtag. Augusztus 31-én reg­gelig 522 katonavonat gördült át magyar-szovjet határon, s a nap folyamán még 8 szerelvény távozá­sa várható, ami azt jelen­ti, hogy a szovjet csapat­kivonás pontosan megfe­lel az ütemtervnek. E szerint ugyanis augusztus végéig 530 katonavonat­nak kell távoznia magyar területről. Ezen kívül el­hagyta az országot 9481 technikai eszköz és 153 ezer tonna különféle anyag is. Nemcsak a piaccal van baj! Véget ért az „Agrárrefor­mok Kelet-Európában és a Szovjetunióban - dilemmák és stratégiák" címmel Buda­pesten tartott nemzetközi konferencia. A világ vezető közgazdászai által nagy ér­deklődéssel kísért esemény (Kínából is érkezett vendég) fontosságát kiemelte, hogy azon a Világbank felelős szakemberei is részt vettek. A bank mezőgazdasági poli­tikájának irányítója, M. Petit elmondta, hogy a térséggel kapcsolatos, most körvona­lazódó gazdasági elképzelé­seikhez a konferencia sok segítséget nyújtott. - Nemcsak arról van szó - hangsúlyozta -, hogy a Nyu­gat adja át tudását Keletnek, hanem oda-vissza kölcsönö­sen tanulhatunk egymástól. Magyarországon például, mindeddig a tulajdonlás kérdése állt a középpontban. Természetesen nagyon fon­tos ennek tisztázása, ám tudnunk kell, hogy ezt kö­vetően még legalább ilyen fontos kérdések kerülnek majd előtérbe. Elsőként az ágazat gazdasági helyzete, pozíciói a világban, a külön­böző piacokon. Másodikként az árak kérdése: érthető, hogy a magyar termelők is vonzódnak a nyugati típusú garantált árak rendszeréhez, de ez nagyon drága megol­dás! Harmadikként említe­ném az agrártermelés és a vidéki feldolgozóipar viszo­nyát. Ez a három pont egyúttal a jövő magyar me­zőgazdaságának hatékony­ságát is meghatározza. Az eddig elért sikerek ugyanis kétségtelenek, de nem biz­tos, hogy a hatékonyság szempontjából kiállják-e az összehasonlítást a nyugati fejlesztésekkel! Egy kérdésre válaszolva E. Lari, a Világbank európai ügyekért felelős vezetője meggyőződését fejezte ki, hogy Magyarország a felvett hiteleket átütemezés nélkül képes lesz visszafizetni. Ebben fontos szerepet játsz­hat - mondta -, ha a mező­gazdaságot sikerül nagy hozzáadott értékű, magas feldolgozottsági fokú termé­kek előállítására képes tech­nikai szintre emelni. A mai termékösszetételben nem­csak a piaccal van baj, ha­nem a választék, a minőség és a marketing is javításra szorul. Lapunk rákérdezett, érde­kelt-e a Világbank abban, hogy a magyar termékek a dollárelszámolást követően is megtarthassák szovjet piaci részesedésüket? A vá­lasz az volt, hogy a bank, mint pénzügyi szervezet, kölcsönöket ad, ezenfelül tanácsokkal is szolgál, de természetesen nem alakít­hatja az adott országok kö­zötti politikai kapcsolatokat, és a közvetlen üzleti tárgya­lásokon sem vehet részt... Cs.E. Megnyílt a 71. OMÉK Az agrárgazdaság jeles ünnepe Úgy hírlik, azért is tették szeptember elejére a Nem­zetközi Mezőgazdasági, Élel­miszeripari Kiállítást és Vásárt, hogy ne kelljen elvi­selni embernek és állatnak a nyári hőséget. Az idei évben nem a nyár az első, ami másként jön be, mint ahogy vártuk, így tehát tegnap dél­előtt az OMÉK ünnepélyes megnyitására ritka forróság­ban került sor. Ennek elle­nére örömmel és szeretettel köszöntötte a hölgyeket és urakat a megnyitó alkalmá­val Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke. Mert, mint mondotta, jeles ünnepe ez mindenkor az agrárgaz­daságnak, különösen az most, amikor történelmi léptékű események sorozata zajlik, és az Európához való felzárkózásért dolgozunk. Örömünkre szolgál, hogy a bizakodó, új iránt fogékony gazdákat és magánvállalko­zókat is köszönthettünk ezen a vásáron, ugyanakkor élénk a nemzetközi érdeklő­dés, kilenc ország szerepel nemzeti bemutatóval és hat nemzet az együttműködés érdekében elküldte az ága­zati miniszterét. Jövőnknél meghatározó lesz a világgaz­daságba való bekapcsoló­dás, éppen ezért nem vélet­len, hogy a vásárral párhu­zamosan rendeztük meg a Budatranspack, azaz all. Nemzetközi Anyagmozgatási és Csomagolási Szakkiállí­tást. A versenyképes értéke­sítés alapvető tényezője a csomagolás. A fejlett technikát bemu­tató cégek részvétele - mon­dotta a köztársaság elnöke - egyben kihívás is számunk­ra, mert meghatározó a nemzetgazdaság életében a mezőgazdaság erőnléte. Kü­lönösen most illeti nagy fi­gyelem az ágazatot, mivel átalakulási időszakát éli és súlyos aszálykárral is küzd. Éppen ezért szívből gratulá­lok - fejezte be köszöntőjét Göncz Árpád - a díjazottak­nak, a jók között a legjob­baknak. A Himnusz hangjai után megnyíltak a kapuk, életre keltek a pavilonok. Francia, svéd gyártmányú elektromos kemencék „tüzel­ték" a tüzes délelőttöt, és láthattunk csodát, igazi zsemlét, igazi kiflit, igazi kenyeret békebeli illatokkal. Ezen bemutatók között ka­pott helyet nem érdemtele­nül a Győr-Sopron Megyei Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat is, mivel az Agrano nevű svájci céggel lépett együttműködésre a célból, hogy keresse az élel­miszeripari termékbővítés lehetőségét. Mint Szénhegyi József igazgató elmondta, ebben az együttműködésben a lisztminőségtől függetlenül is állandó jóízű pékárut ga­rantál a cég a technológiája segítségével. Nem titkolt, hogy a megyei vállalat or­szágos hálózat kiépítésére készül, szó van arról is, hogy közösen olyan panírozómor­­zsát állítanak elő, ami nem engedi át a húshoz az olajat. Ahogy fogytak az illatos kenyerek és péksütemé­nyek, csúszott rá az Ászári Asszonyfektető (az ászári téesz bora), ami állítólag muzeális bor, sűrű, édeskés és erős, az ára is, litere 200 forint. A hőség miatt megbo­csátható, hogy Ottakringer kétméteres sörös doboza nem győzte ontani a tartal­mát. A köztársasági elnökkel másodszorra az állatte­nyésztők pavilonjainál talál­koztunk, éppen a mosonma­gyaróvári Biotechnikai Állo­más kiállításával ismerke­dett, konkrétan az embriófe­lezés során létrehozott juh­­kecskét tekintette meg. Egyébként érdemes itt is el­időzni, rendkívül kulturált a korábbi évekhez képest az állatkiállítás, sok a kister­melő is, csaknem elfelejtett fajták láthatók. A kiállítás sója, hogy délutánonként a csikósok szórakoztatják a látogatókat, egy méteres átmérőjű labdával futballoz­va lóháton, és egyéb más produkcióval is bizonyítva a magyar csikósvirtust. Nem is lenne magyar kiállítás, ha nem kínálnának pacalpör­költet, birkapörköltet, bab­gulyást, halászlét és túrós csuszát. G. Szabó M. Együtt, egymásért! - Mosonmagyaróváron Alapítvány lett a sztrájkalapból Még nincs egy éve, hogy a „kisegér és az oroszlán" küzdelméhez hasonlítható harcát vívta - az ország nyil­vánossága előtt - a mosonmagyaróvári (akkor még) Rába MMG, és a hatalmas cég, maga a győri Rába. Sziszifuszi küzdelemnek tűnt a különválási terv, s megvalósítása során maguk a kezdeményezők is megtapasztalhatták: valóban nehéz meccs lett. Végül is a mindössze ezer­négyszázötven dolgozót foglalkoztató vidéki gyár győzött: kiharcolta az önállóságot. A mosonmagyaróvári gyárban megalakult Munkástanács akkori tevékenységét nem­csik figyelték, minősítették, hanem támogatták is mindazok, akik a jogos indokok alapján szimpatizáltak e kollektíva erőfeszítéseivel. Még az elmúlt év szeptem­berében jött az ötlet: kapjanak igazolványt, egyfajta iga­zolást segítő szándékukról mindazok, akik erre hajlottak, így alakult, hogy jelenleg 4548 pártoló tagja van a mo­sonmagyaróvári Kühne Mezőgazdasági Gépgyárnak. Ők, a nehéz időkben pártoló tagnak jelentkezők, sze­mélyenként tíz forinttal járultak hozzá az ügy támoga­tásához, amelyből a Munkástanács tervei szerint a sztráj­kok idején saját magukon is segíteni tudtak volna. Az eredmény már ismert: az önállósulás sikerült, a Mun­kástanács számláját csak némi postaköltség, no meg a sztrájkőrségnek vásárolt karszalagok költsége terheli, a többi pénz hiánytalanul megvan. Jelenleg is a Halászi Takarékszövetkezet őrzi, s összege negyvenhatezer forint. (Megjegyzendő, hogy az elhelyezett összeghez ez a pénz­intézet további ötezer forinttal járult hozzá.) A kezdeti nehézségek után és a várható nehézségek előtt ma már ismét működik az elmúlt évben legendássá vált Munkástanács, amely a közelmúltban úgy döntött, hogy a pártoló tagsági díjból befolyt összeg felhasználá­sával alapítványt létesít. Az „Együtt­­ egymásért!” elne­vezésű alapítványt a megyei bíróság a napokban beje­gyezte, mégpedig az alapítványt tevők szándéka szerint oly módon, hogy annak évekénti hozadéka a Mozgáskor­látozottak Mosonmagyaróvári Egyesületét illeti. Az ala­pítvány nyitott, ahhoz bármely természetes, vagy jogi személy csatlakozhat. A különválást megvalósító Munkástanács megalaku­lásának dátumát 1989. szeptember 25-re teszi a krónika, így az okirat szerint a kedvezményezettek is e napon - most szeptember 25-én először - jutnak hozzá az őket megillető összeghez. K. M.

Next