Kisalföld, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-01 / 205. szám
1990. szeptember 1., szombat POLITIKAI NAPILAP XLV. évfolyam , 205. szám Ára: 5,30 Ft Harri Holkeri és Antall József találkozója A finn példa követendő A kétoldalú gazdasági együttműködés bővítésének lehetőségeiről és az európai fejleményekről folytatott eszmecserét pénteken Helsinkiben Antall József magyar és Harri Holkeri finn miniszterelnök. A két államférfi három hónapon belül másodszor találkozott egymással, ugyanis Holkeri volt az első külföldi kormányfő, aki júniusban látogatást tett az új magyar miniszterelnöknél. Antall József, aki az Európai Demokrata Szövetség MN. pártvezetői konferenciáján vett részt Helsinkiben, ezt az alkalmat használta fel a kétoldalú tárgyalásokra. A kormányfői megbeszélés utáni sajtóértekezleten Antall József nagyon hasznosnak minősítette a két ország gazdasági együttműködését, és magyarországi beruházásokra biztatta a finn befektetőket. Úgy vélte, még két nehéz esztendő után fellendülést várhatunk a magyar gazdaságban. Említést tett az országot sújtó váratlan eseményekről, így az aszályról, amely 50-60 millió forint, valamint az iraki-kuvaiti konfliktusról, amely a magyar kintlevőségek és az embargó miatt 300-400 millió dollár veszteséget okoz az országnak. Reményét fejezte ki, hogy Magyarország is részesül az amerikai kormányzat minap meghirdetett segélyprogramjából, amelyből az Irak elleni embargó miatt kárt szenvedő államok részesülnek. Holkern elmondta, hogy hasznos információkat kapott a magyar kormányfőtől nemcsak a magyarországi helyzetről, hanem a Varsói Szerződés Szervezetének átalakulásáról és a magyarszovjet viszonyról. Mint Antall is megerősítette, megbeszélésükön tapasztalatcserét folytattak a Szovjetunióhoz fűződő viszonyról, hiszen mindkét ország sok szállal kötődik e világhatalomhoz. Magyarország számára fontos tanulmányozni Finnország belső fejlődését, de nemzetközi kapcsolatait is, hiszen az északi ország mind a Szovjetunióhoz fűződő viszonyát, mind a nyugati kapcsolatait jól tudja hasznosítani - állapította meg Antall. Holbern közölte, hogy érdeklődött a romániai helyzet magyar megítéléséről, mert Finnországban úgy látják, hogy a jól induló romániai fejlődés megtorpant, az események nem a megfelelő irányba fejlődnek. A nemzetiségi kérdést, a romániai magyarság helyzetét firtató több újságírói kérdésre válaszolva Antall József kifejtette: példaértékű, igen nagyra értékelendő Finnország kisebbségi politikája az itt élő svédekkel. - Üdvözölnénk, ha ilyen viszonyok alakulnának ki Közép- Európában is. A magyar kormány nem elégedett a magyar nemzetiség romániai helyzetével, ám nem helyeselné Románia nemzetközi elszigetelését. A feszültséget enyhíteni szeretnénk, és szívesen tárgyalnánk, ha esélyt látnánk a helyzet javítására - nyilatkozta a magyar kormányfő. Egyesülési szerződés Az NDK és az NSZK képviselői pénteken délben aláírták a két német állam egyesülési szerződését, amely a Népi Kamara, illetve a szövetségi gyűlés és a szövetségi tanács jóváhagyása után emelkedik jogerőre. Ezáltal jogilag is szabaddá válik az út Németország egységének október 3- ra tervezett helyreállítása előtt. Szovjet csapatkivonás Több mint egyharmad Augusztus végéig a hazánkban tartózkodó szovjet katonáknak és hozzátartozóiknak valamivel több mint egyharmada távozott az országból. Keleti György ezredes, a Honvédelmi Minisztérium szóvivője az MTI-nek elmondta, hogy mostanáig 30.720-an távoztak Magyarországról, köztük 19.403 katona, 3851 polgári alkalmazott és 12.466 családtag. Augusztus 31-én reggelig 522 katonavonat gördült át magyar-szovjet határon, s a nap folyamán még 8 szerelvény távozása várható, ami azt jelenti, hogy a szovjet csapatkivonás pontosan megfelel az ütemtervnek. E szerint ugyanis augusztus végéig 530 katonavonatnak kell távoznia magyar területről. Ezen kívül elhagyta az országot 9481 technikai eszköz és 153 ezer tonna különféle anyag is. Nemcsak a piaccal van baj! Véget ért az „Agrárreformok Kelet-Európában és a Szovjetunióban - dilemmák és stratégiák" címmel Budapesten tartott nemzetközi konferencia. A világ vezető közgazdászai által nagy érdeklődéssel kísért esemény (Kínából is érkezett vendég) fontosságát kiemelte, hogy azon a Világbank felelős szakemberei is részt vettek. A bank mezőgazdasági politikájának irányítója, M. Petit elmondta, hogy a térséggel kapcsolatos, most körvonalazódó gazdasági elképzeléseikhez a konferencia sok segítséget nyújtott. - Nemcsak arról van szó - hangsúlyozta -, hogy a Nyugat adja át tudását Keletnek, hanem oda-vissza kölcsönösen tanulhatunk egymástól. Magyarországon például, mindeddig a tulajdonlás kérdése állt a középpontban. Természetesen nagyon fontos ennek tisztázása, ám tudnunk kell, hogy ezt követően még legalább ilyen fontos kérdések kerülnek majd előtérbe. Elsőként az ágazat gazdasági helyzete, pozíciói a világban, a különböző piacokon. Másodikként az árak kérdése: érthető, hogy a magyar termelők is vonzódnak a nyugati típusú garantált árak rendszeréhez, de ez nagyon drága megoldás! Harmadikként említeném az agrártermelés és a vidéki feldolgozóipar viszonyát. Ez a három pont egyúttal a jövő magyar mezőgazdaságának hatékonyságát is meghatározza. Az eddig elért sikerek ugyanis kétségtelenek, de nem biztos, hogy a hatékonyság szempontjából kiállják-e az összehasonlítást a nyugati fejlesztésekkel! Egy kérdésre válaszolva E. Lari, a Világbank európai ügyekért felelős vezetője meggyőződését fejezte ki, hogy Magyarország a felvett hiteleket átütemezés nélkül képes lesz visszafizetni. Ebben fontos szerepet játszhat - mondta -, ha a mezőgazdaságot sikerül nagy hozzáadott értékű, magas feldolgozottsági fokú termékek előállítására képes technikai szintre emelni. A mai termékösszetételben nemcsak a piaccal van baj, hanem a választék, a minőség és a marketing is javításra szorul. Lapunk rákérdezett, érdekelt-e a Világbank abban, hogy a magyar termékek a dollárelszámolást követően is megtarthassák szovjet piaci részesedésüket? A válasz az volt, hogy a bank, mint pénzügyi szervezet, kölcsönöket ad, ezenfelül tanácsokkal is szolgál, de természetesen nem alakíthatja az adott országok közötti politikai kapcsolatokat, és a közvetlen üzleti tárgyalásokon sem vehet részt... Cs.E. Megnyílt a 71. OMÉK Az agrárgazdaság jeles ünnepe Úgy hírlik, azért is tették szeptember elejére a Nemzetközi Mezőgazdasági, Élelmiszeripari Kiállítást és Vásárt, hogy ne kelljen elviselni embernek és állatnak a nyári hőséget. Az idei évben nem a nyár az első, ami másként jön be, mint ahogy vártuk, így tehát tegnap délelőtt az OMÉK ünnepélyes megnyitására ritka forróságban került sor. Ennek ellenére örömmel és szeretettel köszöntötte a hölgyeket és urakat a megnyitó alkalmával Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke. Mert, mint mondotta, jeles ünnepe ez mindenkor az agrárgazdaságnak, különösen az most, amikor történelmi léptékű események sorozata zajlik, és az Európához való felzárkózásért dolgozunk. Örömünkre szolgál, hogy a bizakodó, új iránt fogékony gazdákat és magánvállalkozókat is köszönthettünk ezen a vásáron, ugyanakkor élénk a nemzetközi érdeklődés, kilenc ország szerepel nemzeti bemutatóval és hat nemzet az együttműködés érdekében elküldte az ágazati miniszterét. Jövőnknél meghatározó lesz a világgazdaságba való bekapcsolódás, éppen ezért nem véletlen, hogy a vásárral párhuzamosan rendeztük meg a Budatranspack, azaz all. Nemzetközi Anyagmozgatási és Csomagolási Szakkiállítást. A versenyképes értékesítés alapvető tényezője a csomagolás. A fejlett technikát bemutató cégek részvétele - mondotta a köztársaság elnöke - egyben kihívás is számunkra, mert meghatározó a nemzetgazdaság életében a mezőgazdaság erőnléte. Különösen most illeti nagy figyelem az ágazatot, mivel átalakulási időszakát éli és súlyos aszálykárral is küzd. Éppen ezért szívből gratulálok - fejezte be köszöntőjét Göncz Árpád - a díjazottaknak, a jók között a legjobbaknak. A Himnusz hangjai után megnyíltak a kapuk, életre keltek a pavilonok. Francia, svéd gyártmányú elektromos kemencék „tüzelték" a tüzes délelőttöt, és láthattunk csodát, igazi zsemlét, igazi kiflit, igazi kenyeret békebeli illatokkal. Ezen bemutatók között kapott helyet nem érdemtelenül a Győr-Sopron Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat is, mivel az Agrano nevű svájci céggel lépett együttműködésre a célból, hogy keresse az élelmiszeripari termékbővítés lehetőségét. Mint Szénhegyi József igazgató elmondta, ebben az együttműködésben a lisztminőségtől függetlenül is állandó jóízű pékárut garantál a cég a technológiája segítségével. Nem titkolt, hogy a megyei vállalat országos hálózat kiépítésére készül, szó van arról is, hogy közösen olyan panírozómorzsát állítanak elő, ami nem engedi át a húshoz az olajat. Ahogy fogytak az illatos kenyerek és péksütemények, csúszott rá az Ászári Asszonyfektető (az ászári téesz bora), ami állítólag muzeális bor, sűrű, édeskés és erős, az ára is, litere 200 forint. A hőség miatt megbocsátható, hogy Ottakringer kétméteres sörös doboza nem győzte ontani a tartalmát. A köztársasági elnökkel másodszorra az állattenyésztők pavilonjainál találkoztunk, éppen a mosonmagyaróvári Biotechnikai Állomás kiállításával ismerkedett, konkrétan az embriófelezés során létrehozott juhkecskét tekintette meg. Egyébként érdemes itt is elidőzni, rendkívül kulturált a korábbi évekhez képest az állatkiállítás, sok a kistermelő is, csaknem elfelejtett fajták láthatók. A kiállítás sója, hogy délutánonként a csikósok szórakoztatják a látogatókat, egy méteres átmérőjű labdával futballozva lóháton, és egyéb más produkcióval is bizonyítva a magyar csikósvirtust. Nem is lenne magyar kiállítás, ha nem kínálnának pacalpörköltet, birkapörköltet, babgulyást, halászlét és túrós csuszát. G. Szabó M. Együtt, egymásért! - Mosonmagyaróváron Alapítvány lett a sztrájkalapból Még nincs egy éve, hogy a „kisegér és az oroszlán" küzdelméhez hasonlítható harcát vívta - az ország nyilvánossága előtt - a mosonmagyaróvári (akkor még) Rába MMG, és a hatalmas cég, maga a győri Rába. Sziszifuszi küzdelemnek tűnt a különválási terv, s megvalósítása során maguk a kezdeményezők is megtapasztalhatták: valóban nehéz meccs lett. Végül is a mindössze ezernégyszázötven dolgozót foglalkoztató vidéki gyár győzött: kiharcolta az önállóságot. A mosonmagyaróvári gyárban megalakult Munkástanács akkori tevékenységét nemcsik figyelték, minősítették, hanem támogatták is mindazok, akik a jogos indokok alapján szimpatizáltak e kollektíva erőfeszítéseivel. Még az elmúlt év szeptemberében jött az ötlet: kapjanak igazolványt, egyfajta igazolást segítő szándékukról mindazok, akik erre hajlottak, így alakult, hogy jelenleg 4548 pártoló tagja van a mosonmagyaróvári Kühne Mezőgazdasági Gépgyárnak. Ők, a nehéz időkben pártoló tagnak jelentkezők, személyenként tíz forinttal járultak hozzá az ügy támogatásához, amelyből a Munkástanács tervei szerint a sztrájkok idején saját magukon is segíteni tudtak volna. Az eredmény már ismert: az önállósulás sikerült, a Munkástanács számláját csak némi postaköltség, no meg a sztrájkőrségnek vásárolt karszalagok költsége terheli, a többi pénz hiánytalanul megvan. Jelenleg is a Halászi Takarékszövetkezet őrzi, s összege negyvenhatezer forint. (Megjegyzendő, hogy az elhelyezett összeghez ez a pénzintézet további ötezer forinttal járult hozzá.) A kezdeti nehézségek után és a várható nehézségek előtt ma már ismét működik az elmúlt évben legendássá vált Munkástanács, amely a közelmúltban úgy döntött, hogy a pártoló tagsági díjból befolyt összeg felhasználásával alapítványt létesít. Az „Együtt egymásért!” elnevezésű alapítványt a megyei bíróság a napokban bejegyezte, mégpedig az alapítványt tevők szándéka szerint oly módon, hogy annak évekénti hozadéka a Mozgáskorlátozottak Mosonmagyaróvári Egyesületét illeti. Az alapítvány nyitott, ahhoz bármely természetes, vagy jogi személy csatlakozhat. A különválást megvalósító Munkástanács megalakulásának dátumát 1989. szeptember 25-re teszi a krónika, így az okirat szerint a kedvezményezettek is e napon - most szeptember 25-én először - jutnak hozzá az őket megillető összeghez. K. M.