Kisalföld, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-01 / 256. szám

A Rába meghúzta a vészféket A Rába tegnap leállította motor- és futóműszállításait a Csepel Autó számá­ra, mert utóbbi cég már mintegy egy­­milliárd forinttal tartozik a győrieknek. Mint ismeretes, a Csepel Autót és az Ikarust kormánydöntés alapján szanál­ják, ám ezenközben igyekeznek fenn­tartani a magyar járműipar működését. A csepeliek azonban hosszabb ideje és egyre nagyobb összeggel tartoznak a Rábának, amely emiatt szintén nem tud fizetni beszállítóinak. Mint szerkesztőségünk megtudta, a győriek még hitelfelvételi lehetőséget is felkutattak a Csepel Autó számára, amit azonban az említett cég nem vett igény­be, s nem is fizet a győrieknek. A Rába már nem tudta tovább meghitelezni a csepeliek tartozását, emiatt kénysze­rült e drasztikus lépésre, mely minden bizonnyal kihat az Ikarus gyárainak foglalkoztatottságára. A győri Rába vezérigazgatójának mai sajtótájékozta­tóján minden bizonnyal szóba kerül e kérdés is. ______________________ Ára: 4,30 Ft 1990. november 1., csütörtök XLV. évfolyam 256. szám Kinek kell a tőzsde? A tagság kérdezhet Ha a kutyákon múlna, a kutyának sem kéne a tőzsde Magyarországon. A hazai gazdaság tendenciái azon­ban - bármily hihetetlennek tűnik is ez most, a taxis blo­kád után - lassan fölülemel­kedhetnek azokon a régió­kon, ahová a kutyaugatás még elhallatszik. (Hogy a kutyaharapásról már ne is beszéljünk.) Mindez nem azt jelenti, hogy ezek a tenden­ciák az ég felé mutatnak, épp ellenkezőleg. Az a gazdasági vezető, aki nem követi nyomon az alap­vető tőzsdei folyamatokat, nem képviselheti megfelelő­en sem a saját (főleg, ha tu­lajdonos is egyben), sem megbízói (részvényesek, társtulajdonosok, tagok) érdekeit. Egyszerű példa: már jövőre is nehéz lesz a termelőszövetkezet elnöké­nek elfogadtatni a tagsággal, ha bebizonyosodik, hogy év közben miért értékesítette alacsony áron a közös gabo­nát, ha év végére a tőzsdei ár jelentősen felszökik. Ugyan­így kínos lehet esetleg azt magyarázgatni, hogy miért taroltak be hosszabb időre, amikor a termény ára köz­ben leesett. Urambocsá! jö­vőre a tagság akár még azt is megkérdezheti, hogy mi in­dokolja egy-egy téeszben a magas hitelállomány fenn­tartását, miért nem képes a vezetés radikális lépéseket tenni azért, hogy a kínkeser­ves paraszti izzadság - egyébként is csekély - ered­ménye ne a bankigazgatók (és az állam) széfjébe kerül­jön. Aki hosszú távon meg akarja tartani a gazdasági életben elért pozícióját, an­nak az átalakulás torpedózá­sa helyett ajánlatosabb, ha konstruktív megelőző lépé­seket tesz. Jellemző módon megtet­ték ezeket a lépéseket a monopolista hatalmukat mind ez idáig többé-kevésbé megtartó nagykereskedelmi szervezetek, állami kombi­nátok, termelési rendszerek. Elárulhatjuk, ezek nagy ré­sze már vásárolt tőzsdetag­ságot, és ott tolong a buda­pesti árutőzsde környékén. Kiszolgált téeszelnököket, állami gazdasági igazgatókat is foglalkoztat a gondolat, hogy ezen a színen juthassa­nak új szerephez. Hamarosan feltöltődik az árutőzsde egyelőre ötvenben maximált taglétszáma, és a tagsági bizottságnak hatá­roznia kell, hogy emeljenek­­e ezen a létszámon, vagy sem. A tagsági bizottság öt személyből áll, akik közül hármat a tőzsdetagok köz­gyűlése választ, kettőt pedig az Árutőzsde Kft. delegál. A bizottság - a tőzsdei taglét­szám kérdését kivéve - egy­szerű többséggel dönt a vitás ügyekben. A taglétszám emeléséhez azonban abszo­lút többség szükséges, vagy­is egyetlen bizottsági tag el­lenszavazata elegendő a lét­számemelés meghiúsításá­hoz. Amennyiben az említett monopolista szervezetek képesek saját jól felfogott érdekeik képviseletére (a múltbéli és a jelen tapaszta­latok szerint mintha képesek lennének rá), akkor könnye­dén elérhetik, hogy a tagság létszámát ne növeljék. Ma­gyarázatként hivatkozni is tudnának mondjuk a ma­gyarországi piac kicsinysé­gére. A megmaradó ötvenes taglétszám esetén viszont ez a piac még elegendően nagy ahhoz, hogy akár hallgatóla­gosan is könnyedén föl le­hessen osztani egymás közt. Vagyis az eddigiekhez képest semmi sem változik, csupán létrejön egy újabb sajátosan kelet-közép-európai intéz­mény, paradox gazdasági konglomerátum, a „tőzsde­­kartel”. Ez az intézmény - az egyszerű termelőszövetkeze­ti tagok kijátszásában érde­keltté tett gazdasági vezetők segítségével - esetleg még a porosz nagybirtokrendszer „fölényét” is bebizonyíthatja. Mindez természetesen csak rosszindulatú feltétele­zések sorozata. Egy dolog biztos, hogy lehetetlen felté­telezés nincs köztük. Ami viszont nem lehetetlen, az könnyen meg is valósulhat. Murphy szerint: „ami elro­molhat, az előbb-utóbb el is romlik". Ahhoz, hogy ez a rendszer ne tudjon elromol­ni, az kell, hogy minél töb­ben tisztában legyenek a tőzsdézés lényegével, alap­szabályaival­­ és minél töb­ben részt vegyenek a tőzsdei „játékokban”. Maga a tőzsde egy alapvetően demokrati­kus rendszer. Demokrati­­kussága azonban csak ak­kor tud kiteljesedni, ha való­ban a „démosz” működteti. Csudás Endre Köszönet a győri polgároknak Az '56-os Párt Győr kezdeményezte, hogy Győr város önkormányzatának élére pályázat útján válasszanak polgár­­mestert. Célunk az volt, hogy a pályamunkák benyújtásá­val a város felemelkedését, jövőjét meghatározó, sokszínű elképzelések nyilvánosságot kapjanak. A petíciót és a város polgárainak támogató aláírásait október 26-án kívántuk benyújtani és a választott önkor­mányzati képviselő-testület elé terjeszteni. Felelősséggel átgondolva a dolgokat, a városnak és az országnak érdeke azt kívánta, hogy a taxis akció miatt kialakult helyzet a lehető legbékésebb módon oldódjon meg. Akkor a végkifej­let még egyáltalán nem volt felmérhető, sok káros mellék­tünet került felszínre. Senki nem vállalhatta a felelősséget azért, hogy az önkormányzati testület, a szükséges és gyors intézkedések helyett, egy pályázat kiírásáról tartson felte­hetően meddő vitát. Kezdeményezésünk előterjesztéséről ezért lemondtunk. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a győri polgárok­nak, akik elképzelésünket magukévá téve, kezdeményezé­sünket aláírásukkal támogatták. Az összeállított anyagot dokumentumként, levéltári anyagként megőrizzük. A megválasztott polgármester úrnak gratulálunk, jó egész­séget és városunk érdekében kifejtett hasznos munkálko­dást kívánunk. '56-os Párt, Győr r.. . Összeért az alagút Tegnap megtörtént az áttörés, oda van Anglia „fényes elszi­geteltsége" - egyelőre alig öt centiméter átmérőjű lyukon a La Manche csatorna alatt negyven méter­rel létrejött a közvet­len összeköttetés Nagy-Britannia és Franciaország között. A mérnökök pezs­gővel ünnepelték, hogy a La Manche­­ alagút építése fordu­lóponthoz érkezett és a két oldalról elindí­tott lézerrel irányí­tott fúróberendezé­sek találkoztak. ■ Az évszázad mérnö­ki alkotása, a csator­na alagút 1993-ban készül el teljesen és, még közelebb hozza Nagy-Britanniát az Európai Közösség többi tagállamához. Az előzetes kalkuláci­ók szerint már első évben 28 millió utas kel át rajta, miután a jelenlegi hét óra he­lyett három órára rövidül az út Párizs és London között.­­ j Az én miniszterelnököm Bevallom, nem kis érdeklődéssel vártam a vasárnap éjszakai interjút a lábadozó miniszterelnökkel, mert a három napban újra és újra megfogalmazódott bennem a kérdés: mit érezhet, mit gondolhat a cselekvésétől jobbára megfosztott Antall József kórházi betegágyán? Egyetért-e minisztereivel, akik kezdetben konokul védték a kormány döntését, vagy - ha tehetné - óva­tosabb, rugalmasabb, a háttér reálisabb felvázolásával igyekezett volna bizonyítani álláspontjuk helyességét? Tudta-e, hogy a néhány hónapja még oly egységes­nek látszó ország szétszakadt? Amikor megjelent a képernyőn, egy megviselt, két­ségek között gyötrődő ember hatását keltette, aki méltósággal viselte nemcsak a betegségét, hanem a felelősséget is a történtekért. Számomra egy új Antall József nyilatkozott. Visszafogottan, reálisan értékelte a kialakult helyzetet és becsületesen magáénak érez­te a megszületett kompromisszumot. Igaz, nem is tehetett mást, de én őszintének éreztem mondatait, még akkor is, ha nem minden gondolatával azonosul­tam. A kabinet öt hónapos működése alatt ez volt számukra az a bizonyos pedagógia pofon, amely remél­hetően a kormány többi tagjából is éppúgy, mint a miniszterelnökből, a Jobbik énjét „varázsolja” elő. Hétfőtől - meggyőződésem szerint - már nem ugyan­abban az országban élünk, mint vasárnap késő estig, és nem az a kormány igyekszik kivezetni bennünket a válságból - még ha összetétele változatlan is -, ame­lyik az elmúlt hónapokban csak magáénak tudta a gyógyírt súlyos bajainkra. A miniszterelnök reakciója nem a gőgös elutasítás volt, hanem a konszenzus keresése és ezt parlamenti beszédében is megerősítette. Antall József számomra vasárnap éjjel lett az én miniszterelnököm is. Hétfőre virradóra átléptük a Rubikont. Hogy meddig jutha­tunk? A választ közösen kell megfogalmaznunk. ________________________________ Ötvenhárom laktanyát már átadtak Ütemterv szerinti szovjet csapatkivonás A szovjet olajszállítás csökkenése nincs összefüggésben a szovjet csapatok kivonása körüli anyagi vitákkal - jelentette ki szerdán Mátyásföldén, a szovjet déli hadseregcsoport parancsnokságán tartott sajtótájékoztatón Anatoly Kirilov ezredes, a déli hadseregcso­port törzsfőnök-helyettese. Elmondta, hogy továbbra is az ütemterv szerint halad a csapatkivonás, s azt nem késleltethetik az anyagi természetű viták, amelyek tisztázása a szakértőkre tartozik. Az idén decemberig a harci egységek 70 száza­léka hazautazik, március vége után pedig már csak azok maradnak Magyarországon, akik a különféle anyagi eszközök elszállítá­sában vesznek részt. Október végéig egyéb­ként az 50 ezres személyi állománynak már több mint a fele elhagyta az országot. Ezen­kívül átadtak 53 laktanyát, s 23 helyőrség­ből már maradéktalanul eltávoztak a szov­jet csapatok. A Thaye Beretson - a svéd parlament elnöke - vezette küldöttség tegnap magyar­­országi tartózkodása során virágot helyezett el Raoul Wallenberg budapesti emlék­művénél.

Next