Kisalföld, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-02 / 1. szám
1991. január 2., szerda Ára: 7,50 Ft XLVI. évfolyam, 1. szám A Göncz Árpád újévi köszöntője Társadalomkovácsoló esztendő lesz... Honfitársaim! Elbúcsúztattuk a magunk mögött hagyott sorsfordító évet, hadd kívánjak hazánk minden polgárának, s hazánk határain túl minden magyarnak az új esztendőre erőt, egészséget. Könnyű évet magunknak aligha kívánhatok, mert ha nem is mindenkinek, de nagyon sokunknak igencsak nehéz esztendje ígérkezik. Ne áltassuk magunkat, amiben eddig éltünk, s amit sokan, jó ideig, egy igazságosabb társadalom ígéretének véltek, reménytelenül összeomlott. Látszólagos létbiztonságunkért, szerény jólétünkért most kell megfizetnünk, mégpedig drágán. Visszaút nincs. Ebből a helyzetből csak előre menekülhetünk: alkalmazkodnunk kell a világ - sokunk által annyira és oly régóta áhított - gazdasági rendjéhez, hogy jelenlegi gondjainkon mielőbb felülkerekedjünk. A tavalyi év jócskán hozott számunkra meglepetést: kiderült, hogy nem elég jogszabályokból, törvényekből, parlamentarizmusból felhúznunk a demokrácia intézményfalait, attól az épület még nem válik lakályossá. Ha azt kívánjuk, hogy meghitt és lakható legyen, be is kell rendeznünk, az pedig gazdasági kérdés. De ameddig idáig eljutunk - márpedig biztos, hogy eljutunk -, meg kell tanulnunk békességben együtt élni ebben a szegényes hajlékban is. Ez rajtunk áll, ehhez mástól - kívülről - hiába várunk segítséget. De valljuk be, ugyancsak sokan megtanultuk már ennek a művészetét. Hadifogságban, táborban, börtönben, társbérletben. Sült galambot senkitől nem várhatunk. A kormánytól is csak egyvalamit: világosan vessen számot a helyzettel, szabja meg a tennivalók sorrendjét, zárja az ország gondolkodó, s mint több ízben bebizonyította, felnőtt és felelős népe elé, hogy miért és mekkora áldozatot kell vállalni a tulajdon jövője érdekében. S kinek mekkorát. Mert ha az ország a jövőjéért lemond a tisztes szegénység egyenlőségéről, azt joggal kívánja, hogy elviselhetetlen teher senkire ne háruljon, s az átmenet árát ki-ki a teherbírása arányában, igazságosan fizesse. Mert a nép nem statisztikai adat, a nemzet megmaradása nemcsak szellem, de betevő falat kérdése is. Sok mindenről le kell majd mondanunk, sok olyasmiről, amit pótolnunk évekbe telik. De emberekről lemondanunk nem szabad, s ez nem csupán szociálpolitika, hanem mindenekelőtt tudatos és minden politikai döntést átható értékválasztás kérdése. A Nyugattól csak egyet várhatunk: döbbenjen rá végre, hogy önmagán segít, ha Kelet- Közép-Európa keserves jelenén könnyít. Amit mi tettünk az egységes Európa létrejötte érdekében, azt önmagunkért is tettük; amit ők tesznek Európa valóságos egysége érdekében, azt ők sem csak értünk teszik, hanem önmagukért is, hiszen nem csak a politikai, hanem a gazdasági nyomor is fertőz. De legtöbbet önmagunktól várhatunk és kell is elvárnunk: társadalmi méretű együttérzést és együttműködést. Háborút, ostromot, forradalmat, árvizet és földindulást, sőt szegénységet is csak társadalmi együttérzés, kölcsönös segítőszándék segít átvészelni. A társadalmat ilyenkor a módosabbak önként vállalt lemondása, a szorosra fűzött családok, a jószomszédság, a sok-sok kisközössség, az egymást el nem engedő kezek sokasága tartja össze. Ez természetes érdekvédelmi szövetség a munkahelyen és lakóhelyen, ez válik utóbb - egy szinttel feljebb - minden politikai és szakmai érdekvédelem iskolájává, műhelyévé, kemény magjává. Nézzék el, hogy nem mondom el mindazt, amit manapság mondani illik - nem beszélek a múlt bűneiről, a hibákról, amiket elkövettünk - igenis mi, mindannyian, még ha a bűnökben, hibákban nem is egyaránt osztozunk, hiszen féltünkben magunk is eltűrtük, tudomásul vettük, ami történt, mert emberek vagyunk, esendők, a tóvédelmet nem mi csináljuk, hanem a történelem formál mibennünket, s mert a történelem jégverése ellen nem kötöttünk biztosítást. Azt hiszem, ami volt, az végérvényesen elmúlt, legfeljebb a csökevénye él már mindannyiunkban, a gondolkozásunkban, a cselekedeteinkben, s ideje már, hogy végre előre tekintsünk, s magunk vállaljuk a sorsunkért a felelősséget. S kérem, ne higgyék, hogy ha nehéz évet ígérek, borúlátó vagyok, derűs csak az lehet, aki számot vet a valósággal. Hadd mondjam meg: én már átéltem ebben az országban két csodát, negyvenötben és ötvenhatban. Ismerem az országot, tudom, hogy a türelmetlenség színe alatt most is tettvágy feszül, mint akkor, ráadásul most nem romokból kell az országot felépítenünk, s nem világhatalmakkal állunk szemben, csak a magunk szegénységének és igényeinek feszítő ellentétével, amit ha könnyen nem is, de föl lehet oldani. Igen, 1991 embert próbáló és emberségetpróbáló, társadalomkovácsoló esztendő lesz, történelemformáló esztendő - s hiszem, hogy nem közös szégyenünk, hanem mindannyiunk közös büszkesége. Ehhez adjon az Isten mindannyiunknak erőt, egészséget, türelmet és bölcsességet. Sopronban nem lesz munkanélküliség A polgármester optimista Az év utolsó napján nem számvetésre, inkább csak hangos gondolkodásra kértük Hirschler Rezső polgármestert, aki felesége kíséretében a két ünnep között is eleget tett minden meghívásnak. Villáminterjúnk a fúvószenekar hagyományos szilveszteri hangversenyén készült. - Polgármester úr! Mit tart megyei jogú városunk önkormányzati testülete legjellemzőbb erényének? - Amikor megalakultunk, sok emberben felvetődhetett, hogy érdemi döntések helyett frakcióharcok és személyeskedések helyszíne lesz a Városháza. A kétkedők meggyőződhettek az ellenkezőjéről: a képviselők valóban az itt élők érdekeit képviselik és ha szükséges, képesek felülemelkedni a szűkebb pártérdekeken. Én ezt tartom az önkormányzat legjellemzőbb és legfontosabb erényének, nem tagadva, hogy számos kisebb és nagyobb horderejű döntést nem hoztunk, mert nem hozhattunk meg a még mindig hiányzó törvények miatt.A parlament az utolsó pillanatban elfogadta az 1991. évi költségvetést és mindenki számára egyértelművé vált a korábban nem titkolt tény, hogy évezredünk utolsó évtizedének első esztendeje minden eddiginél nehezebb lesz. Mit várhatnak városunk polgárai? Megbirkózunk-e az inflációval, legyűrhetjük a munkanélküliség fenyegető rémét? - Valóban nehéz hónapok elé nézünk, de munkanélküliségtől Sopronban nem kell tartanunk. Földrajzi helyzetünk és kapcsolataink révén - ha az önkormányzat és a polgármester szabad kezet kap - fellendülhet a város ipara és kereskedelme. Már eddig is kitűnő ajánlatokat kaptunk és, ha megvalósulnak, akkor nem munkanélküliséggel, hanem munkaerőhiánnyal kell számolnunk. Az infláció ellen keveset tehetünk, legfeljebb tompíthatjuk hatását. Biztató, hogy a tervezettnél magasabb a központi költségvetésből az önkormányzatoknak juttatott, úgynevezett fejkvóta összege. (Folytatás a 3. oldalon.] Ellopott forradalom Külpolitikai hírek, tudósítások, elemzések a 2. oldalon ____________________________________________________________________________/ Ez történt szilveszterkor Fényképes beszámolónk a 3. oldalon Mit vár 1991-től? Tizenheten válaszolnak a kérdésre Écs polgármesterétől, Mondovics Lászlótól Földesi Lajosig, a Vakok és Gyengénlátók Egyesületének mosonmagyaróvári szervezete vezetőjéig. A gondolatok és tervek között gyakran visszatérő kívánság a békesség. Nagyon sokan óhajtják, hogy szűnjön meg a bizonytalanság. A legfurcsább kívánságot Nagy Sándor, győri kisvállalkozótól hallották munkatársaink: járjunk újra az ünnepi alkalmakkor díszmagyarban! És természetesen kereskedők és vállalkozók, nyugdíjasok és aktív dolgozók is egyaránt kívánják, hogy több pénzünk legyen... Fekete december (A 3. oldalon olvasható beszélgetés a közlekedési balesetekről) Két sorozat kezdődik a 7. odalon ( „A várost járva a pusztulás, az enyészet hangulata kerít hatalmába. A Moszkva folyó iszonyatos állapotban van. A város szennyvizei láthatólag ide kerülnek. Jellemző példája a felelőtlenségnek és a nemtörődömségnek, hogy a folyópart sétányán két, szennyvízcsatornába vezető, körülbelül ötméteres mélységű akna fedele hiányzik. Az aknáknál kerítés vagy figyelmeztetés nincs." Ázsiai utazások____________________________________ jegyzetlapok Angliából Kerekezők, gázálarccal „Uram, itt a fizetésen kívül még adnak valamilyen kedvezményt a dolgozóknak, pihentetik, üdültetik őket? »Nem, kérem, itt eleve annyi bért, szabadságot kapnak, hogy utazhassanak« - érkezik a válasz.” Ki most az angyal minálunk? Kulturális cikkek és fotók a 9. oldalon A taoista szerelemről és a szexről a (Érdekességek innen-onnan a 8. oldalon) Rádió- és televízióműsor Hajszán beletanul a profi életbe v_________________________________________________) Olvasószolgálatunk áll. oldalon Sport a 14. és 15. oldalon