Kisalföld, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-02 / 1. szám

1991. január 2., szerda Ára: 7,50 Ft XLVI. évfolyam, 1. szám A Göncz Árpád újévi köszöntője T­ársadalomkovácsoló esztendő lesz... Honfitársaim! Elbúcsúztattuk a magunk mögött hagyott sorsfordító évet, hadd kívánjak hazánk min­den polgárának, s hazánk határain túl min­den magyarnak az új esztendőre erőt, egész­séget. Könnyű évet magunknak aligha kíván­hatok, mert ha nem is mindenkinek, de na­gyon sokunknak igencsak nehéz esztendje ígérkezik. Ne áltassuk magunkat, amiben eddig él­tünk, s amit sokan, jó ideig, egy igazságosabb társadalom ígéretének véltek, reménytelenül összeomlott. Látszólagos létbiztonságunkért, szerény jólétünkért most kell megfizetnünk, mégpedig drágán. Visszaút nincs. Ebből a helyzetből csak előre menekülhetünk: alkal­mazkodnunk kell a világ - sokunk által annyira és oly régóta áhított - gazdasági rendjéhez, hogy jelenlegi gondjainkon mi­előbb felülkerekedjünk. A tavalyi év jócskán hozott számunkra meglepetést: kiderült, hogy nem elég jogsza­bályokból, törvényekből, parlamentarizmus­ból felhúznunk a demokrácia intézmény­fa­lait, attól az épület még nem válik lakályos­sá. Ha azt kívánjuk, hogy meghitt és lakha­tó legyen, be is kell rendeznünk, az pedig gaz­dasági kérdés. De ameddig idáig eljutunk - márpedig biztos, hogy eljutunk -, meg kell ta­nulnunk békességben együtt élni ebben a szegényes hajlékban is. Ez rajtunk áll, eh­hez mástól - kívülről - hiába várunk segítséget. De valljuk be, ugyancsak sokan megtanultuk már ennek a művészetét. Hadifogságban, tá­borban, börtönben, társbérletben. Sült galambot senkitől nem várhatunk. A kormánytól is csak egyvalamit: világosan ves­sen számot a helyzettel, szabja meg a tenni­valók sorrendjét, zárja az ország gondolkodó, s mint több ízben bebizonyította, felnőtt és fe­lelős népe elé, hogy miért és mekkora áldo­zatot kell vállalni a tulajdon jövője érdekében. S kinek mekkorát. Mert ha az ország a jövő­jéért lemond a tisztes szegénység egyenlősé­géről, azt joggal kívánja, hogy elviselhetetlen teher senkire ne háruljon, s az átmenet árát ki-ki a teherbírása arányában, igazságosan fizesse. Mert a nép nem statisztikai adat, a nemzet megmaradása nemcsak szellem, de betevő falat kérdése is. Sok mindenről le kell majd mondanunk, sok olyasmiről, amit pó­tolnunk évekbe telik. De emberekről lemon­danunk nem szabad, s ez nem csupán szo­ciálpolitika, hanem mindenekelőtt tudatos és minden politikai döntést átható értékválasz­tás kérdése. A Nyugattól csak egyet várhatunk: döbben­jen rá végre, hogy önmagán segít, ha Kelet- Közép-Európa keserves jelenén könnyít. Amit mi tettünk az egységes Európa létrejötte ér­dekében, azt önmagunkért is tettük; amit ők tesznek Európa valóságos egysége érdeké­ben, azt ők sem csak értünk teszik, hanem önmagukért is, hiszen nem csak a politikai, hanem a gazdasági nyomor is fertőz. De legtöbbet önmagunktól várhatunk és kell is elvárnunk: társadalmi méretű együtt­érzést és együttműködést. Háborút, ostro­mot, forradalmat, árvizet és földindulást, sőt szegénységet is csak társadalmi együttérzés, kölcsönös segítőszándék segít átvészelni. A társadalmat ilyenkor a módosabbak önként vállalt lemondása, a szorosra fűzött családok, a jószomszédság, a sok-sok kisközössség, az egymást el nem engedő kezek sokasága tart­ja össze. Ez természetes érdekvédelmi szövet­ség a munkahelyen és lakóhelyen, ez válik utóbb - egy szinttel feljebb - minden politi­kai és szakmai érdekvédelem iskolájává, mű­helyévé, kemény magjává. Nézzék el, hogy nem mondom el mindazt, amit manapság mondani illik - nem beszélek a múlt bűnei­ről, a hibákról, amiket elkövettünk - igenis mi, mindannyian, még ha a bűnökben, hi­bákban nem is egyaránt osztozunk, hiszen féltünkben magunk is eltűrtük, tudomásul vettük, ami történt, mert emberek vagyunk, esendők, a tóvédelmet nem mi csináljuk, ha­nem a történelem formál mibennünket, s mert a történelem jégverése ellen nem kötöt­tünk biztosítást. Azt hiszem, ami volt, az vég­érvényesen elmúlt, legfeljebb a csökevénye él már mindannyiunkban, a gondolkozásunk­ban, a cselekedeteinkben, s ideje már, hogy végre előre tekintsünk, s magunk vállaljuk a sorsunkért a felelősséget. S kérem, ne higgyék, hogy ha nehéz évet ígérek, borúlátó vagyok, derűs csak az lehet, aki számot vet a valósággal. Hadd mondjam meg: én már átéltem ebben az országban két csodát, negy­venötben és ötvenhatban. Ismerem az orszá­got, tudom, hogy a türelmetlenség színe alatt most is tettvágy feszül, mint akkor, ráadásul most nem romokból kell az országot felépíte­nünk, s nem világhatalmakkal állunk szem­ben, csak a magunk szegénységének és igé­nyeinek feszítő ellentétével, amit ha könnyen nem is, de föl lehet oldani. Igen, 1991 embert próbáló és emberséget­­próbáló, társadalomkovácsoló esztendő lesz, történelemformáló esztendő - s hiszem, hogy nem közös szégyenünk, hanem mindannyi­unk közös büszkesége. Ehhez adjon az Isten mindannyiunknak erőt, egészséget, türelmet és bölcsességet. Sopronban nem lesz munkanélküliség A polgármester optimista Az év utolsó napján nem számvetésre, inkább csak hangos gondolkodásra kér­tük Hirschler Rezső polgár­­mestert, aki felesége kíséreté­ben a két ünnep között is ele­get tett minden meghívásnak. Villáminterjúnk a fúvószene­kar hagyományos szilveszte­ri hangversenyén készült. - Polgármester úr! Mit tart megyei jogú városunk önkor­mányzati testülete legjellem­zőbb erényének? - Amikor megalakultunk, sok emberben felvetődhetett, hogy érdemi döntések helyett frakcióharcok és személyes­kedések helyszíne lesz a Vá­rosháza. A kétkedők meggyő­ződhettek az ellenkezőjéről: a képviselők valóban az itt élők érdekeit képviselik és ha szükséges, képesek felül­emelkedni a szűkebb pártér­dekeken. Én ezt tartom az önkormányzat legjellemzőbb és legfontosabb erényének, nem tagadva, hogy számos kisebb és nagyobb horderejű döntést nem hoztunk, mert nem hozhattunk meg a még mindig hiányzó törvények mi­att.­­A parlament az utolsó pil­lanatban elfogadta az 1991. évi költségvetést és mindenki számára egyértelművé vált a korábban nem titkolt tény, hogy évezredünk utolsó évti­zedének első esztendeje min­den eddiginél nehezebb lesz. Mit várhatnak városunk pol­gárai? Megbirkózunk-e az inf­lációval, legyűrhetjük a­ mun­kanélküliség fenyegető ré­mét? - Valóban nehéz hónapok elé nézünk, de munkanélkü­liségtől Sopronban nem kell tartanunk. Földrajzi helyze­tünk és kapcsolataink révén - ha az önkormányzat és a polgármester szabad kezet kap - fellendülhet a város ipara és kereskedelme. Már eddig is kitűnő ajánlatokat kaptunk és, ha megvalósul­nak, akkor nem munkanél­küliséggel, hanem munka­erőhiánnyal kell számol­nunk. Az infláció ellen keve­set tehetünk, legfeljebb tom­píthatjuk hatását. Biztató, hogy a tervezettnél magasabb a központi költségvetésből az önkormányzatoknak jutta­tott, úgynevezett fejkvóta összege. (Folytatás a 3. oldalon.] Ellopott forradalom Külpolitikai hírek, tudósítások, elemzések a 2. oldalon ____________________________________________________________________________/ Ez történt szilveszterkor Fényképes beszámolónk a 3. oldalon Mit vár 1991-től? Tizenheten válaszol­nak a kérdésre Écs pol­gármesterétől, Mondo­­vics Lászlótól Földesi Lajosig, a Vakok és Gyengénlátók Egyesüle­tének mosonmagyar­óvári szervezete vezető­jéig. A gondolatok és tervek között gyakran visszatérő kívánság a békesség. Nagyon sokan óhajtják, hogy szűnjön meg a bizonytalanság. A legfurcsább kívánságot Nagy Sándor, győri kis­vállalkozótól hallották munkatársaink: járjunk újra az ünnepi alkal­makkor díszmagyarban! És természetesen ke­reskedők és vállalko­zók, nyugdíjasok és ak­tív dolgozók is egyaránt kívánják, hogy több pénzünk legyen... Fekete december (A 3. oldalon olvasható beszélgetés a közlekedési balesetekről) Két sorozat kezdődik a 7. odalon (­­ „A várost járva a pusztulás, az enyé­szet hangulata kerít hatalmába. A Moszkva folyó iszonyatos állapotban van. A város szennyvizei láthatólag ide kerülnek. Jellemző példája a felelőt­lenségnek és a nemtörődömségnek, hogy a folyópart sétányán két, szenny­vízcsatornába vezető, körülbelül ötmé­teres mélységű akna fedele hiányzik. Az aknáknál kerítés vagy figyelmezte­tés nincs." Ázsiai utazások­­____________________________________ jegyzetlapok Angliából Kerekezők, gázálarccal „Uram, itt a fizetésen kívül még ad­nak valamilyen kedvezményt a dolgo­zóknak, pihentetik, üdültetik őket? »Nem, kérem, itt eleve annyi bért, szabadságot kapnak, hogy utazhassa­nak« - érkezik a válasz.” Ki most az angyal minálunk? Kulturális cikkek és fotók a 9. oldalon A taoista szerelemről és a szexről a (Érdekességek innen-onnan a 8. oldalon) Rádió- és televízióműsor Hajszán beletanul a profi életbe v_________________________________________________) Olvasószolgálatunk áll. oldalon Sport a 14. és 15. oldalon

Next