Kisalföld, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-01 / 179. szám
1991. augusztus 1., csütörtök Ára: 9,50 Ft XLVI. évfolyam, 179. szám A víz már Bodaknál is gátolja az átkelést Ha erőműpártiak lennénk, csak arról írnánk, hogy a csallóközi gyerekek boldogan lubickolnak a felvízcsatorna egyre emelkedő vizében. Ha erőműellenesek, kizárólag a felnőttek bosszúságát ecsetelnénk: az úton átbukó víz miatt 20-40 kilométert kell kerülniük munkába menet. Ha erőműpártiak lennénk, örömódákat zengenénk a szlovák kivitelező vállalatról, a Hidrostarról amiért nagy mélák buszt vezényelt Vajkára, s ingyen fuvarozza az embereket a gát túloldalára a Szigetről Ha erőműellenesek, hát leírnánk, hogy az építők így akarják betömni a kis-csallóköziek száját. Jó színben tetszelegnek, s fennen hirdetik: lám, ők mindent megtesznek az ittlakókért. Választhatnánk, fogalmazhatnánk így is, úgy is, de ahelyett, hogy a manipulálás módján gondolkodnánk, inkább a Hidrostar kivezényelt sofőrjét kérdezzük. - Az igazat megvallva, sokáig magam sem tudtam, hogy minek vagyok itt - mond- Nem kell a csallóközi víziszörny! „Amíg én itt leszek, az út megmarad...” Ja Bugár Ferenc az üres buszkaiakat, szaladgáltam utasában. Aztán kiderült, hogy kért. Fogalmam sem volt, hogy egy hirtelen, előkészítésnél mit csináljak, csak jártam a kuli döntéssel azért küldtek falut. Egy embert sikerült ráide, hogy átfuvarozzam az em- szedni, egész nap, hogy átjöjdereket a vízen. Csakhogy jön velem, a többiek a járanem volt megszervezve sem- tokkal vagy autóval mentek... mi! Magam szólítgattam a vaj- (Folytatás a 3. oldalon.) Ha erőműellenesek lennénk, kizárólag arról írnánk, hogy a felvízcsatornába szivattyúzott víz gátolja a közlekedést... Felszámolási eljárást kértek Nem csak a vagongyár keresi a pénzét... írtuk tegnapi lapunkban: 300 milliós „forrást” keres a Rába MVG a szentgotthárdi autógyárhoz. A nagyvállalatnak azonban, ahogy a vezérigazgató-helyettes mondta, nem ez a legnagyobb baja, hanem a „keleti piac” összeomlása. Vevőpartnerei fizetésképtelenek, ez aztán továbbgyűrűzik. Ha a Rába nem kapja meg a pénzét, neki sincs miből fizetnie... Emiatt aztán többen is felszámolási eljárást kezdeményeztek a vállalat ellen. Dr. Eperjesi Zoltántól, a megyei bíróság elnökétől lehetőséget kaptunk, hogy betekintsünk az erre vonatkozó aktákba. Igencsak tekintélyes összeget követel a Rábától - s emiatt kezdeményez felszámolási eljárást - a debreceni Magyar Gördülőcsapágy Művek, mert „a nagy összegű tartozás gazdálkodási problémát okoz és a vállalat hitelképességét veszélyezteti". Követelése: 290 millió 496 ezer forint tőke, 40 millió 871 ezer forint késedelmi kamat, 16 millió forint váltó leszámítolási költség. A Borsodnádasdi Lemezgyárnak 22 milliós követelése van, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek 129 millió 746 ezer forint miatt kezdeményezett felszámolási eljárást. Korábban az ilyen eljárást szanálásnak hívták és minisztériumi, tehát nem bírósági hatáskörbe tartozott. A vége többnyire a tárcán belüli jóváírás volt azon az alapon, hogy egy gyár tulajdonképpen nem vétkes fizetésképtelensége miatt, lévén, hogy központi, tervutasításos rendszerben dolgozott. A felszámolási eljárás még új, Győrött, a megyei bíróságon idáig csak egy volt (s van, mert korántsem fejeződött be), amelyet a Közmű és Mélyépítő Vállalat ellen indítottak. Az eljárás meglehetősen bonyolult. Leegyszerűsítve úgy zajlik, hogy először az adóst felszólítják a fizetés teljesítésére. Ha nincs pénze, közlönyben nyilvánosságra hozzák az eljárás megindítását, felszólítva jelentkezésre azokat, akiknek még tartozik az adott cég. (Itt jegyezzük meg: az MVG-t polgári úton perli egy iparos is, aki a reptéri csarnokok, rámpák festéséért nem kapta meg 26 millió forintját.) S aztán, ha még mindig nem fizet az adós, jön a vagyonfelmérés... Hosszadalmas az eljárás. Az említett, bíróságra került ügyekben (az előzetes levélváltások tanúsága szerint) a Rába nem ígérget és nem keres mondvacsinált kibúvókat. Fizetésképtelensége úgymond „önhibáján kívüli”. Bármekkora is egy cég, ma áldozata a „dominóelvnek”. Igen szépen sorba lehet rakosgatni a lapocskákat, ha egy eldől, viszi magával a többit. J. F. A moszkvai csúcs nagyjelenete Startolt a start Washington kezében két adu van Végül is Borisz Jelcin, az orosz elnök vált az első moszkvai Bush Gorbacsov találkozó főszereplőjévé. Jelcin nem jelent meg a szovjet és az amerikai elnök keddi találkozóin, viszont külön 40 perces megbeszélést folytatott saját irodájában az amerikai elnökkel. Ez a fejlemény végső bizonyíték a moszkvai megfigyelők számára: Washingtonban már két adut igyekeznek kézben tartani, amikor az amerikai-szovjet viszony jövőjéről gondolkodnak. Tegnap Novo-Ogaijevóban, melyet szovjet Camp Davidnek is mondanak, a legnagyobb ünnepélyességgel játszották le a csúcsdráma fő jelenetét: aláírták a START- egyezményt, melyről 9 évvel ezelőtt kezdtek el tárgyalni, s mely több tekintetben különbözik minden eddigi leszerelési megegyezéstől. Először fordul elő, hogy az 5500 kmnél nagyobb hatótávolságú, úgynevezett hadászati nukleáris fegyverek számát nem korlátozzák, vagyis nem a növekedést állítják meg, hanem meglévő rakétákat, stratégiai bombázókat és robotrepülőgépeket semmisítenek meg. Nem tudni, ki mit csinál az így keletkező ócskavassal, de tény, hogy az Egyesült Államok 28, a Szovjetunió 35 százalékkal csökkenti hadászati hordozóeszközeinek mennyiségét. Mindezt akkor, ha a két törvényhozás is beleegyezését adja a szerződéshez, melynek 750 oldalas szövegét bajosan fogja megérteni bárki azokon a szakértőkön kívül, akik kezdettől részt vettek a munkában. Az újságírók nem is ezeket a technikai részleteket, inkább a két nagyhatalom viszonyának jövőjét kutatják most. Mert az jó, hogy miként Fitzwater és Ignatyenko szóvivők egymással versengve bizonygatták, a vitás kérdések skálája nagyon leszűkült az egykor egymásra ácsorgó nagyhatalmi riválisok között. De senki nem tudja pontosan, lesz-e valóságos súlya annak a Szovjetuniónak és Oroszországnak, mely a mostani rendszer helyébe lép, illetve mekkora. Ami megállapítható: a mostani fegyverzetcsökkentés édeskevés ahhoz, hogy Moszkva és Washington többé ne fenyegesse teljes pusztulással a világot, legalábbis technikailag, így a leszerelési alkudozás biztosan folytatódik, bizonytalan viszont, mivel tud hozzájárulni a legerősebb tőkés gazdaság a hatalmas keleti partner rekonstrukciójához. A 2000 külföldi és 1000 szovjet újságírót befogadó moszkvai sajtóközpont mindenesetre maga is a változás nyomait hordozta már csak azáltal is, hogy a maga hatalmas hírközlő kapacitásával egyetlen hét alatt szerveződött s nem is rosszul. Persze kevés az íróasztal. Az események közelébe ugyanis csak néhány tucat kiválasztott jutott, s ezek kétharmadát is amerikaiak és szovjetek közül válogatták. A többiek számára a kameráival még az egérlyukba is bekukucskáló CNN amerikai tévétársaság nyújt vigaszt. Forgatócsoportjai az elnökök, a miniszterek, a feleségek minden lépését nyomon követték. Ennek az óriási stábnak az ellátása nem volt könnyű, de hát az amerikaiak mindig feltalálják magukat. Amikor kiderült, hogy a drabális Rosszija Szálló, ahol megtelepedtek, képtelen elegendő harapnivalóval ellátni őket: a CNN „hadtáposai" több ezer hamburgert spájzoltak be a nagy amerikai büféhálózat, a McDonald's Kalinyin sugárúti üzletéből. A CNN-főhadiszállás ezáltal akkora vonzerőre tett szert, hogy még Susan Baker, az amerikai külügyminiszter felesége is odalátogatott egy szuperhatalmi húspogácsára. Poór Csaba (Moszkva) Állam bácsi még egyszer közbelépett Hová tegyünk drága búzánk? Az 1988-as 6,9 millió tonnás rekord óta Magyarországon folyamatosan csökken a búzatermés, a városi közhiedelem dacára ez jó hír. Különösen a Földművelésügyi Minisztérium számára, melynek vezetői egészen az elmúlt néhány napig (a határvonal az a kormányülés, amelyen megszavazták a hitelgaranciát 1,3 millió tonna Szovjetunió felé irányuló kivitelre) nem tudtak válaszolni a szezon legfontosabb kérdésére: mi lesz az idei több mint 2 millió tonnás felesleggel. Folytatás a 2. oldalon.) Még (mindig) nincs, de lesz Hivatal a kárpótlásra Augusztus 10-től igénylési egységcsomagok A központi előzetes felmérés szerint Győr-Moson-Sopron megyében az 1991 /25-ös törvény szerint 50 ezer kárpótlási igény bejelentése várható. A helyi szakemberek előzetes kalkulációja szerint viszont ez a szám (amely nem „minimumot” takar) 80 és 150 ezer között lehet. A megyei Kárpótlási Hivatalban mindenesetre erre készülnek - pontosabban szólva készülnének. Ilyen hivatal ugyanis még nincs, tegnap még nem volt sem kinevezett vezetője, sem munkatársai. Sehol az országban. Az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal vezetője, dr. Türős Sándor ugyanis a területi hivatalokat csak akkor tudja felállítani, ha a törvény végrehajtásáról intézkedő kormányrendelet megjelenik a Magyar Közlönyben. (A tegnap lapunkban is közölt információ szerint ez megtörtént, elvileg azonnal ki lehetett volna nevezni a területi hivatalok vezetőit, erről azonban nincs értesülésünk.) Persze, az előkészületek megyénkben is megtörténtek. A megyei önkormányzat az egykori járási hivatal székházában Győrött, a Szabadság tér 3. szám alatt, a második emeleten adott helyet a hivatalnak. A működés első kilencven napjában - a bejelentési, regisztrálási időszakban - 11-13 szakember fog itt dolgozni, szűkös a létszám. A hivatalnak augusztus 12- én kell megkezdeni működését. Sok olvasónkat türelemre kell intenünk, azokat, akik úgy tudták, hogy a kárpótlási hivatalok már augusztus 1-től fogadják a bejelentéseket. Erre várni kell, annál is inkább, mert az igény bejelentésére szolgáló egységcsomagok csak augusztus 10-től kaphatók, valamennyi helyi postahivatalban, 50 forintért. (Lesznek pótlapok is, többes igény esetére, 10 forintért.) A megyei hivatal létszáma a kilencven nap leteltével, vagyis a benyújtott igények tényleges feldolgozására, 35-40 személyre nő. Gyaníthatóan az is kevés, szükség lesz tehát a bejelentők türelmére, hiszen bonyolult ügyekkel kell foglalkozni. (Az igénybejelentéssel kapcsolatos részletes tudnivalókról megyei szakemberek tájékoztató sorozatát közöljük még jó időben, a jövő héten.) - Jutasi -