Kisalföld, 2017. szeptember (72. évfolyam, 204-229. szám)
2017-09-16 / 217. szám
Szieszta 12 EPERJES KÁROLY VOLT MÁR EGYSZER ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ, A 2018-AS VÁLASZTÁS OKÁN EZ IDÁIG MÉG NEM SZÓLTAK NEKI A hegykői születésű, volt soproni Széchenyigimnazista Kossuth-díjas színművész, Eperjes Károly rendezi Sopronban a Hyppolit, a lakáj című zenés vígjátékot, amivel őszi évadát nyitja a Petőfi Színház. Teátrumi témák mellett az élet megannyi területéről faggattuk a népszerű művészt, aki egy börtönben megtért gyilkosnak is volt már a keresztapja. INTERJÚ GOSZTONYI MIKLÓS Eperjes Károly (63) Kossuth- és még vagy száz másik díjjal kitüntetett színművész a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. - Azért még „halható” vagyok... - mosolyog szerényen az ország egyik legnépszerűbb művésze. - Azért örültem módfelett e megtiszteltetésnek, mert kizárólag a nagyközönség szavazata alapján kerülhet be valaki az illusztris társaságba. OTTHON ÜL BE A RENDEZŐI SZÉKBE - Ezúttal a Hyppolit, a lakáj zenés vígjáték rendezőjeként köszönthetjük Sopronban. Hogyan jött az ötlet, hogy ezt a mindenki által ismert darabot állítsa színre? Nem volt elégedett az eddig látott feldolgozásokkal? - Filmen már alakítottam a lakájt, amely szerepet a rendező, Kabay Barna eredetileg Darvas Ivánra bízta. Ő azonban nem szerette volna eljátszani. Ekkor szóltam a rendezőnek, szívesen lemondok Schneider úr alakításáról, s átvenném Hyppolitot. Mert az igaz, hogy a nagyobb poénokat Schneider úr mondja, de a grófi családban kipallérozódott Hyppolit nélkül korántsem lenne teljes a humorzsák tartalma. Nem véletlen, hogy ő a címszereplő. A mostani produkció ötlete pedig onnan eredeztethető, hogy tavaly Goldoni Choggiai csetepaté című vígjátékában vendégszerepeltem Sopronban. Pataki András színigazgató megkérdezte: jövőre „hazatérnék-e” valami rendezéssel? Megállapodtunk. S mivel öt éve a békéscsabai színházban nagy sikert aratott az általam színre vitt Hyppolit, az jutott eszembe, a soproniak is örülnének e darabnak. A vígjáték a Petőfi és a Pesti Magyar Színház közös produkciójaként kerül a nézők elé. NEHÉZSÉGEK A PRÓBÁK ALATT - Mennyiben lesz más a soproni előadás, mint a békéscsabai? Ön hogy látja, ha egy békéscsabai néző eljönne a Petőfi Színházba, melyik Hyppolit tetszene neki jobban? - Erre én is kíváncsi lennék... Ugyanis az akkori rendezésem elnyerte „Az év előadása” díjat, miként a benne szereplő Reviczky Gábort is jutalmazták. Az akkori és a mostani előadásban egyedül Reviczky Gábor a közös, ott is, itt is játszik. Sopronban a Kaposvári Egyetem negyedéves színművészeti hallgatói - növendékeim - közül hatan kapnak fellépési lehetőséget. Mindössze egy nehézséggel kellett megküzdenünk: a soproni próbák előtt három nappal a Petőfi-színtársulat egyik tagja elszerződött, így újra kellett osztani a szerepeket... MADÁCH MŰVEIT KELTENÉ ÉLETRE - Milyen színműveket szeretne még színre vinni mint rendező, s melyeket, amikben szerepet is vállalna? - Csak olyan színdarabban vállalnék szerepet - sok ilyen lenne -, amelynél a rendező nálam felkészültebb... Ha Isten erőt ad, akkor szeretném még megrendezni például a Hamletet, a Rómeó és Júliát; szívesen színre vinném Szakonyi Károly Adáshibáját vagy az ítéletnapig című darabot, Goldonivagy Csehov-műveket... A kaposvári osztályom diplomamunkája különben Madách Az ember tragédiája lesz. Remek alkotásnak tartom, átfogja az egész emberiség történetét, ráadásul Arany János volt az, aki a művet Madách hozzájárulásával átfésülte. RÉGÓTA ŐRZI ISTENT A LELKÉBEN - Említette, ha Isten erőt ad. Szülei eredetileg papnak szánták. Most milyen viszonyban áll az egyházzal? - Hegykőn születtem, s falun minden normális katolikus családban az elsőszülött fiút kereszteléskor illik papnak felajánlani. Ugyanakkor ez nem járt különösebb dresszúrával. Különben negyven éve vagyok nős, az évfordulót hálaadásként Fatimában töltöttük, miként a világ számos más zarándokhelyén, kegyhelyén is jártunk már. Két gyermekünk jogi végzettséget szerzett, Krisztián fiamék már két unokával örvendeztettek meg bennünket, míg Borbála előtt most nyílik a nagybetűs élet. Az egyházzal pedig jó kapcsolatban vagyok, s Istenhez is egyre szorosabb a kötődésem. Amikor annak idején pap nagybácsikám kijöhetett a börtönből, ahová az antiklerikális hatalom juttatta, megtanított a mise latin részeire, mindennapi ministráló és áldozó lettem. Aztán a gimnáziumban a továbbtanulás miatt beléptem a KISZ-be, ám a szívem mélyén maradtam vallásosan nevelt istenfélőnek. Később rádöbbentem, nem lehet két úrnak szolgálni, még praktikumból sem. A hit csodákat képes tenni az emberrel. Például Szekeres János börtönlelkész lelkipásztori munkáját dicséri, hogy istenhitre vezérelt egy gyilkost is a kőhidai fegyintézetben. Felkérésükre én lettem a keresztapja, tartottuk is a kapcsolatot. Azóta ugyan már meghalt az illető, de a lelki öröm örök marad, hogy megtért egy rossz útra került ember. A PÁLYÁN ÖRDÖNGÖS CSELEZŐ - Egy kevésbé örömteli kérdés: mi a véleménye a magyar fociról? Futballrajongása közismert, ráadásul a színészpálya előtt a Videotonban focizott. - Első munkahelyemen, a Videotonban a fejlesztési osztályon dolgoztam. Édesapám - matematikatanár - küldött oda, hogy tanuljak számítástechnikát, s közben focizhatok is. A fejlesztési osztályon arra használtak, hogy maradjak csendben, és csak készüljek a színházművészeti felvételimre. Ezzel együtt a focinak is hódoltam. A Videoton csapatában csak egyszer léphettem pályára kezdőként, a Wiener SC elleni felkészülési meccsen. Apám egyik látogatásakor az edzőnkhöz fordult: „Ne vigyem a gyereket esetleg más csapathoz, ahol nagyobb szerepet kaphatna?” „Jaj, tanár úr, ne!” - volt a felelet. „Miért? Annyira jó játékos?” „Tanár úr, nem! De nagyon szeretik a csapatban, állandóan mókázik az öltözőben. Hiányozna közülünk!” Egyébiránt a Videoton játékosai a Színész becenévvel illettek, amit az ördöngösen cselező Mayer Lajcsi ragasztott rám - folytatta Eperjes Károly. - A mai magyar foci? Örülök a részsikereknek, ám azt látni kell, hogy a labdarúgásunk még mindig oxigénhiányos állapotban van. Az oxigénhiány a fejet és a testet is sújtja, mentálisan és fizikálisan lemaradtunk a világ élvonalától. Az utánpótlásnál ugyanakkor már látszik a javulás... Bár mi focizhattunk volna olyan feltételek mellett, mint a maiak. Akkori fejemmel azért nem mentem papnak, mert a jó Isten olyan gyönyörűnek teremtette a szebbik nemet, hogy ebből talán balhé lett volna. OLYAN MEZBEN JÁTSZIK, AMIT ADNAK NEKI Közeledik 2018, a választások éve. Az 1994-es országgyűlési választásokon a Fidesz országos listáján indult, országgyűlési mandátumot szerzett. Gondolkodik-e azon, hogy újra képviselő legyen? - Ami 1994-et illeti, már a parlamenti eskütétel napján le is mondtam a mandátumomról. - Miért? - Pártonkívüliként - s nem függetlenként, mert szerintem olyan nincs, hogy valaki „független” - Orbán Viktorral és Áder Jánossal két feltétellel kötöttem megállapodást, amikor felkértek, induljak a színeikben. Ha nyernek, akkor szélsőséges pártokkal nem kötnek koalíciót. A másik pedig az volt, hogy akkor állok fel, amikor akarok. Viktor azt is megkérdezte tőlem, hányadik akarok lenni a listájukon. Mondtam: „Amilyen mezt adsz.” „A 10-es megfelel?” Rábólintottam, így lettem a listán a tizedik. S hát éltem a megállapodás lehetőségével, már az eskütétel napján lemondtam a parlamenti képviselőségemről. A helyemre így került be Varga Mihály, a mai pénzügyminiszter. A Fidesz-feleségek állítólag odanyilatkoztak, hogy ha én nem segítem a fiúkat 1994-ben, talán el sem érik az ötszázalékos küszöböt... S hogy indulnék-e jövőre? Még nem szóltak... A felvételen Eperjes Károly látható Werle szerepében Henrik Ibsen A vadkacsa című színművének próbáján a Veszprémi Petőfi Színházban 2014. november 12-én. FOTÓ: mti/nagy lajos Eperjes Károly (Tibor) és Helen Mirren (Emerenc) Az ajtó című filmben. A színpadot választotta Utoljára a 2012-es Az ajtó című mozifilmben szerepelt. Nem pazarlás ez a tehetséggel, hogy öt éve nem kapott filmszerepet? Mi ennek az oka? „Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azóta is kaptam ajánlatokat. Amelyik filmben szerepet vállaltam volna, az végül nem kapott támogatást, s volt olyan, amit visszautasítottam, így is sokat dolgozom. A Pesti Magyar Színházban játszom és rendezek, például a legendás A tizedes meg a többiek című darabban azt a szerepet alakíthatom, amit mesterem, Major tanár úr jelenített meg. De három éve megy A muzsika hangja című zenés játék, amit én rendezhettem. Februárban lesz a bemutatója Schiller Ármány és szerelem című drámájának, amit szintén én állíthatok színpadra, és Sopronban még egy munkát vállaltam el: Osborne Dühöngő ifjúság című művében fogok szerepelni.”