Kisalföld, 2017. szeptember (72. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-16 / 217. szám

A per „ Az évek óta tartó pereskedésbe mindenki belefáradt már, míg Pécsi Ildikó negyven kilót fogyott, addig KISALFÖLD menyének ügyvédje Csilla kiújuló autoimmun betegségéről beszél. 2017. 09.16., SZombat14 Szieszta RÚZSA MAGDI: LEÍRHATATLANUL JÓ ÉRZÉS, HA VALAKIN SEGÍTENEK A DALAIM Én a pozitív irányban gondolkodom. Mindig Berobbant tizenkét éve a TV2 Megasztár­jának győzteseként a magyar könnyűzenei életbe, s csillaga azóta is egyre csak emelke­dik. Azóta kitört a pop világából, százezrek követik - varázslatos a karrierje. De mi ben­ne a varázs? Mi rejlik a törékeny alkatú éne­kesnő lelke mélyén? ZENE NAGY DANIELLA Rúzsa Magdi nem véletlenül oly sokak kedvence. Különle­ges énekesnő, tudja, dalaival szíveket érint meg, s éppen ezért ügyel arra is, hogy jó ha­tást gyakoroljon hallgatóságá­ra. - Azt gondolom, ha valaki kiáll sok ember elé, akkor tudnia kell, hogy energiákat mozgat - osztotta meg gondo­latait az énekesnő. - Amikor elindultam ezen a pályán, az volt a vágyam, hogy adni tud­jak az embereknek. Pár évnek el kellett telnie ahhoz, hogy rájöjjek: ahhoz, hogy igazán, őszintén adni tudjak, fel kell tárnom, mi lakozik a lelkem mélyén, és ehhez bizony vala­milyen szinten bele kell men­ni a spirituális dolgokba is. A zene olyan rezgéseket moz­gat, amelyekkel igenis foglal­kozni kell. A zenét nem azért kapjuk, hogy szóljon valami a háttérben. Miért talál meg minden ember más és más műfajokat? Azért, mert a kü­lönféle zenei műfajok külön­féle rezgésekből épülnek fel, s az ő lelküknek arra van szüksége. Magdi a zenét eszközként használja arra, hogy örömet és boldogságot ébresszen az em­berekben, így gondosan meg­válogatja a dallamokat kísérő szavakat is. - A zene könnyen tud bár­mit pozitív és negatív irányba vinni az életünkben. Én a pozi­tív irányban gondolkodom. Mindig. Ha a saját koncer­temről beszélek,­ akkor kije­lenthetem, hogy fontosak a dalszövegek is - az, hogy mi­lyen üzenetet közvetítek egy-egy dallal. Leírhatatlanul jó érzés az, amikor olyan visz­­szajelzéseket kapok az embe­rektől, hogy a dalaim segítet­tek nekik úrrá lenni egy-egy problémán. Igen, nagyon sok embernek hatalmas segítség tud lenni egy dal egy bizonyos élethelyzetben. Ez számomra egy misszió. A dalokkal jelen lenni, a dalokkal adni­­ és nemcsak a saját magam életét megélni, de másoknak is segít­séget nyújtani, vagy úgymond zenei aláfestést adni az ő éle­tükhöz. A szavak erejével Magdi is tisztában van, így missziója ré­szeként minden koncert végén megáldja a közönségét. - Hatást gyakorolni az em­berekre felelősségteljes dolog, de semmiféleképpen sem ér­zem tehernek. Az tény, hogy a mindennapjaimat jelenti ez a hivatás, úgy, hogy párhuzamo­san sok minden történik a ma­gánéletemben. Időnként egy pillanatra észbe kapok és fel­merül bennem a kérdés, hogy Megoszlik az emberek vélemé­nye Pécsi Ildikó és Pártos Csilla viszályáról: kinek van igaza, ki lehet a hibás. Egyvalami azon­ban elvitathatatlan: egy nagy­mama fájdalma. A színésznő és kisunokája utolsó találkozása, amikor megérezték, többé alig­ha látják egymást... Szomorú története következik. VISZÁLY FÖLDVÁRI ZSÓFI Szívbe markolóak a részletek Pé­csi Ildikó és unokája, a kis Csaba utolsó találkozásáról. Eddig so­ha, sehol nem beszélt arról a szí­nésznő, hogy négy évvel ezelőtt, milyen körülmények között lát­ták egymást utoljára az akkor 14 éves fiúval. Mint ismert, a Kossuth- és Já­szai Mari-díjas művésznőnek „hú, de hol az én életem ebben az egészben?”. A válasz pedig minden alkalommal ugyanaz: az én életem a zene. Hiszen ezért élek, minden pillanatban jelen kell lennem, rendkívüli módon megromlott a viszonya volt menyével, Pártos Csillával és ennek a saját unoká­jához fűződő kapcsolata is kárát látta. Pártos válása a lehető leg­rosszabb forgatókönyvet hozta, a mai napig tartanak a vagyonel­osztási perek, immár az idősödő és betegeskedő színésznőt is bí­róság elé citálták. Pécsi Ildikó többször elmond­ta: nagyon bántja, hogy az uno­kája, aki kicsi gyerekkorában a szeme fénye volt, nem látogatja őt, telefonon sem jelentkezik, megszakadt köztük minden em­beri kapcsolat. Talán meg sem ismerné, ha szembejönne vele az utcán, nem tudhatja, mennyit változott Csaba az elmúlt évek során. Annak a napnak azonban minden percére emlékszik, ami­kor utoljára láthatta unokáját... - Utoljára akkor találkoz­tunk, amikor a páromat, drága Lajosomat (Szűcs Lajos olimpiai bajnok labdarúgó, a szerz.) Gö­döllő díszpolgárává választották - idézi fel Pécsi Ildikó. - Ott volt az egész család. Már bőven nem volt minden rendben a fiamék­­nál, mégis össze tudtuk szedni a família minden tagját erre az ün­nepi eseményre. Csilla messzebb állt, Csabika azonban odajött hozzánk, mellém ült és megfogta a kezem - meséli. - Nagyon sze­rettük egymást, amióta csak megszületett, szoros volt a viszo­nyunk. A ceremónia előtt na­gyon régen nem láttam, meg­örültünk egymásnak. Lajosomat kitüntették, mi büszkén néztük, aztán, amilyen hamar kezdődött az egész, vége is lett... Csilla in­tett a fiának, hogy menni kell. Itt egy kis szünetet tart a szí­nésznő, hogy erőt gyűjtsön a folytatáshoz.­­ Emlékszem, alig akartuk el­* «*.». .... . « i'í *'* engedni egymás kezét. Maradni akart, talán a könnyei is kicsor­dultak, ezt már nem tudom... Csak az érzés maradt meg ben­nem, hogy úgy markolja a keze­met, mintha érezné: talán soha többet nem leszünk ilyen közel egymáshoz... De mennie kellett, el sem tudtunk köszönni egy­mástól... A megérzése sajnos beiga­zolódott. - Azóta, immár négy éve, semmilyen életjelet nem ad ma­gáról Csaba. A fiam szokott me­sélni róla, hogy jól van és tanul, hogy már olyan nagyfiú, hogy kész felnőtt ember... Nem is tu­dom elképzelni felnőttként. Ne­kem mindig az a helyes kisfiú marad, aki boldogan szaladgált a gödöllői ház kertjében. Aki ka­kaót kért reggelire, akinek puszit kellett adni a térdére, ha elesett és lehorzsolta magát... , Legyen előtted mindig út, Fújjon hátad mögül a szél, Melegen süsse arcodat a nap, Az eső puhán essen földjeidre, S míg újra találkozunk, Hordozzon tenyerén az Isten! Rúzsa Magdi áldása, ami minden koncert végén elhangzik PÉCSI ILDIKÓ PONTOSAN EMLÉKSZIK MINDEN PILLANATRA, AMIKOR UTOLJÁRA LÁTHATTA A KIS CSABÁT Csak szorongattuk egymás kezét az unokámmal... Szeptemberben ismét indul a persorozat Pécsi Ildikó és Pártos Csilla között. A színésznő, minden előzmény ellenére, könnyezik a régi emlékektől. i . ■ . . . e , . . • i * . * - . «.*•« * - - • i 4 •. * . . . * « * * . « . . , „Zenei aláfestést akarok adni az emberek életéhez.” MTI-FOTÓ: czeglédi ZSOLT Az énekesnő magánélete is rév­be ért, múlt hétvégén mondta ki a boldogító igent párjának, Vilmosnak.

Next