Kisalföld, 2017. szeptember (72. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-16 / 217. szám

16 | Postabontás KISALFÖLD 2017.09.16., szombat Segíthetünk? +36-30/997-1467 Ha cikktémát akar javasolni, a győri szerkesztőség mobiltelefonján ma Göldi Csaba hívható. Nem kapott újságot? 96/504-504 (hívható: hétfő-péntek 8-16 óráig, szombat 8-12 óráig) Hirdetést akar feladni 96/504-422, ugyfelszolgalat@kisalfold.hu Ismét találkoztak az egykori darnózseli diákok Darnózselin nemrégiben találkozót tartottak az általános iskola 50 évvel ezelőtt végzett egykori diákjai. A képet a résztvevőktől kaptuk. ­ SMS 30/3030-449 BOSSZANTÓ Brüsszel azt a 9­0 forintnyi eurót, amit a migránsoknak ítél fejenként, előbb adja meg a 10 millió magyar­nak! Aztán elgondolkodunk, hogy jöhetnek-e. Nehogy másodrendű le­gyek a saját hazámban.­­ Kismegyeren nagyon szégyellje magát az az ember (ember?), aki sorban megmérgezi a macskákat. 4 kiscica maradt anya nélkül! Kívá­nom, nagyobb öröm ne érje, az ege­rek viszont meglátogathatnák. Én ERRŐL-ARRÓL A rabszökés sok megválaszolatlan kérdése mellett egy talán apróbb kérdés: a Bercsényi ligetnél a rabru­háitól megszabaduló szökevény egy szál alsógatyában futott tovább? Ami talán még feltűnőbb, mint a rabruha. Más: Tisztelt Lacakos! Ön is csak kijelentette az ember által húzkodott határvonalakat és meg­határozásokat, de mint mondtam, azok szerintem mindig kétségesek. Ezért én továbbra is inkább csak kérdeznék. Tehát akkor a három hó­napot betöltő emberpalántának már van szelleme, a pár nappal fiata­­labbnak pedig még nincsen? Értem. Vagyis nem értem... Ami pedig az önálló mozgást illeti, egy három hó­naposnál fiatalabb emberi magzat nemcsak hogy önállóan mozog, de még menekülni is próbál a terhes­séget megszakító orvosi eszközök elől. (Készült erről egy megrázó fel­vétel, ami a neten is megtekint­hető.) Talán a három hónaposnál fiatalabb emberkezdemény még nem ismeri a jogi határt, ezért gon­dolja úgy, hogy neki már ekkor is joga lenne az élethez? István, Győr Tisztelt Garrett! Nem a vitatémá­ról beszél. Miért kalandozik a múlt­ban? Kellemetlen a lopásról beszél­ni? Nekem nincsenek kedvenceim, tudhatná. Nem fogok Gyurcsányra szavazni. Ahogy ön sem Orbánra, ugye? Nem tetszett a régi szokás, hogy év elején áremelés! De a mos­tani központosítás sem tetszik, ha az ígéret ellenére drágábban adják a gázt, mint a világpiaci beszerzés in­dokolná, és felhalmoznak 50 milliár­­dot, ami majd a következő rezsi­csökkentés propagandapénze lesz. Erről mit gondol? K.: Győr Kíváncsi vagyok arra, ki az a füg­getlen szervezet, amely a legutóbbi Nemzeti Konzultáción visszaküldött leveleket megszámolta. Mert ugye a messziről jöttnek könnyű hazudni, hát még az érdekeltnek. Hrabar Stjepan Tisztelt K.! De igen, természete­sen hallottam. Magam is dolgoztam több műszakban. Ezért javaslom ön­nek is. Csak az útépítés nem az ön elképzeléseire alapul. Autós • Megérkezett azonnal a baloldali össztűz. Nem csalódtam bennük. Az igazság mindig náluk van. Szerintük. Még szerencse, hogy 3,5 millió ma­gyar nem így gondolja. Bundás Tisztelt Kőgazdag! Szomorú, hogy sokadmagával így gondolkodnak. A tény az, hogy mi, akik gyárban, vagyis iparban dolgoztuk le a 40 évünket, sajnos 80.000 Ft-on tengődünk. Az a szomorú, hogy a munkásember soha nem volt meg­becsülve, pedig az őáltaluk befize­tett pénzből élhettek és élhetnek nagy lábon a vezetők és a politiku­sok. Minden fillér után levonta a munkáltatóm a jussot 40 éven ke­resztül. Gondolkodó • Tisztelt István! Érdekes, hogy az Álláspont cikkéből önt az zavarja, hogy 3 vagy 13 migránst fognak el naponta. Nem nagyon érdekli, kap­tak-e ellátást a fiatalok, miért kerü­lik a választ szinte minden esetben és helyette sorosoznak. Sajnos megtehetik, mert nem őket kérik számon az önfélék sem, a Fi­­desz-pártiakról nem is beszélve. Jó­zsi Fidesz-párti! Ön olyan, mint egy csecsemő, minden az újdonság ere­jével hat. Lánczi prof. mondta - aki a Fidesz főideológusa­­, amit kor­rupciónak hívnak, az a Fidesz legfőbb politikája. Érti ezt a monda­tot? Mit szól hozzá? Csillogtassa meg az elméjét! Sipőcz (úr) • Talán megvan, kedves István, mit mondott a Nemzet Doktora, dr. Mi­­kóla. „A megnyert választás után ál­lampolgárságot adunk a külhoniak­nak és húsz évig mi vagyunk hata­lomban.” Mert az egész erről szólt. Szavazatokról. Szerintem aki áttele­pül, kapjon állampolgárságot, de aki csak azért veszi fel (vagy meg), hogy útlevelet is kapjon, azt nem pártolom. A ballib kurzusoknál nem volt félmillió ember Nyugaton. Az a pár ezer szavazott vagy sem, nem számított. Steinitz Legfeljebb 800 karakter hosszú üzeneteket várunk. „A Sokorópátkai Általános Iskolában 1967-ben végzett diákok találkoztak a napokban. Gyertyagyújtással is megemlékeztünk azokról a tanárainkról és osztálytársainkról, akik már nem lehettek közöttünk. Az 50 év alatt történtekről jó hangulatban beszélgettünk a vacsora és jubileumi torta fogyasztása közben. Köszönjük a kiváló szervezést társainknak!” - írta a képet mellékelve az egyik résztvevő. KÖSZÖNET Köszönet annak a fiatalembernek, aki péntek délelőtt a kapuvári Lum­­niczer gyógyszertár előtt az eldőlt kerékpáromat feltámasztotta és összeszedte a csomagjaimat, hálás köszönet érte. Imre Köszönjük szépen Szabó Laci bá­csinak a Sólyom utcából a remek szüretet és a vendéglátást! Jó egészséget kívánunk! Kismegyeri ovisok Az önkormányzat által működte­tett beszélgetőhálózat jól működik. A meglátogatónak hálásak a szol­gáltatásért. De szükséges lenne a hálózati tagokat ellátni egy kis munícióval, hogy esetenként a meglátogatottaknak egy kis ajándékkal kedveskedhessenek. Ér­dekelt (ás) Olvasói levelek AZ EGYSZER VOLT TEMPLOM BÚCSÚJA Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű falucska­­ Bánfalva amelynek nem volt evangélikus temploma. A telepü­lés lélekszáma egyre nőtt, míg­nem elhatározták, hogy építenek egy templomot. Nagy boldogság volt, amikor elkészült az 1887-ben felszentelt épület. Az öröm akkora volt, hogy máig jut belőle az utódoknak: a temp­lomszentelés évfordulóját azóta is megünnepelik. Az egyszer volt templomot so­kan látogatták a falu közepén. A gyülekezet önállósodott, nőtt, növekedett. És voltak álmai. Ál­modott magának egy lelkészt. És az álom teljesült is dr. Prőhle Károly személyében. És - bár két világégést is átélt a közösség, rengeteg bánfalvai áldozattal - a gyülekezet és a falu lakossága egyre nőtt. Olyan erős és nagy volt ez a gyülekezet, hogy a má­sodik világháború ideje alatt épí­tette meg a parókiáját. De nem­csak azt, hanem egy újabb temp­lomépítést is terveztek a faluban. Aztán az egyszer volt, hol nem volt mese hirtelen véget ért. 1946 húsvétjának­ hétfőjén a 2500 lel­ket számláló, nagyrészt evangéli­kus falucskából 2073 embert ki­telepítettek. Pár óra alatt fegyve­res rendőrökkel körbezárták a fa­lut, majd több „turnusban” mar­havagonokba terelték az embe­reket. Szörnyű hetek, szörnyű idők következtek. A faluban ma­radt pár száz ember szinte őrül­ten bolyongott az üres utcákon - hallgatva az éhes kutyák, mar­hák, disznók üvöltését. De emberek érkeztek a falu­ba, messzi vidékekről, akik már nem beszélték a falucska nyel­vét, a németet. És alig akadt köz­tük evangélikus. A falu „meg­szűnt”, a Bánfalva táblát Sopron táblára cserélték. Aztán a temp­lom omladozni kezdett, 1967-ben a tanács felszólította a gyüleke­zetét, hogy állítsa helyre az épü­letet. Mivel a maroknyi közösség erre nem volt képes, kényszerű cserébe kellett belemenniük. A közeli, jóval kisebb volt katolikus iskolába költöztek. Az egyszer volt falu egyszer volt templomának meséje itt akár véget is érhetett volna. De ezt a ma kertvárosnak titulált fa­lut máig rendkívüli emberek lak­ják, akik szépen berendezték és ötven év alatt meg is szerezték új templomukat. A 130 éve felszentelt épü­letből mára csak az emlékek ma­radtak meg. És a búcsú. A bán­­falvaiak ma is szeptember máso­dik hétvégéjén ünnepük a temp­lomszentelési évfordulót. Idén szeptember 10-én Szemerei Já­nos, a Nyugati (Dunántúl) Egy­házkerület püspöke látogatott el a gyülekezetbe. Az istentisztelet keretében megkoszorúztuk a régi templomot, és Mesterházy Ba­lázs esperes áldást mondott a vi­lágháborús hősök és a kitelepí­tettek emlékhelyénél is. Az egyszer volt, hol nem volt kezdetű, hatalmas számokról és álmokról szóló csodáknak Bán­falván a XX. század véget vetett. A Sopron környéki kis gyüleke­­zet(ek)nek azonban ma is vannak tervei. Lehetnek is, hiszen ma is vallják, amit az elődök: „Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre...” (Zsolt, 90,1) Heinrichs Eszter evangélikus lelkész KI A SZAMÁR? Amúgy sajnálom ezt a - te­nyésztők szerint - okos kis álla­tot sértegetni, de a korlátolt em­bert hozzá hasonlítjuk. Szóval kinek a sírfeliratára passzol(na) a következő: Szamár voltam! Annak a személynek-e, aki hitt a Bibliának és elfogadta az igazság helyreállítása érdekében - no és a saját érdekében is - Krisztusnak őérette való véráldo­zatát, vele szövetségben létezett, avagy annak az embernek, aki fütyült az egészre és öntörvényei szerint élt? Magyarán szabadjára engedte rossz hajlamait, ame­lyek valami módon sértették az embertársakat és persze a Te­remtőt. Melyik volt a szamár? Merthogy valamelyikhez - em­beri gondolkodás szerint - pasz­­szolna a sírfelirat. Nos, ha létezik túlvilág (amelyről egyébként nekem egy csepp kétségem nincs), az ön­maga törvényei szerint élt egyén ráfizet. Hogy milyen mértékben, arra rágondolni is hajmeresztő. Viszont ha nincs túlvilág (ami ugye számomra csak egy „játékos” feltevés), akkor a ma­gamfajta keresztyének (Krisz­tus-követők) sírjára illene a fel­irat: Szamár voltam! Miért voltam szamár? Azért, mert keresztyénként nem (min­dig) álltam be az „aki bírja, mar­ja” emberek táborába, vagy ép­pen nem fogadtam el a megté­vedt családanya „ajánlkozását”. Kihagytam a sértésekért való visszavágás jóleső örömeit és így tovább. Kiderült (mondom, csak já­tékból), hogy a Biblia hazug­ság, Jézus jó esetben illuzionis­ta volt és a világ magától léte­zik. S mi jön a halál után? Egy nagy semmi. Csak hát - és ezt más hívőktől is hallottam már - en­gem ez a fajta lét tett a földön boldoggá és elégedetté. Tehát a „szamárságot” nem fogadha­tom el semmiképpen. Gy. M., Csorna A napokban nyílt meg Bognár Imre és Molnár László fotókiállítása Győrben a Marcal étteremben. A kiállítást Vehofsics Erzsébet ajánlotta az érdeklődők figyelmébe, majd verset mondott. A képeket Liziczai Miklós, a Győri Fotóklub Egyesület elnöke mutatta be. Közreműködtek: Kiss Claudia és Petrovics Ibolya Csilla énekesek, fotó: csobay Dániel Kiállítás

Next