Kisdobos, 1964 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám
Csillagvizsgáló * * Kedves Csillagvizsgáló! Kedves Márta! November 6-án történt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 46. évfordulóját ünnepeltük. Mielőtt az utolsó vers elhangzott volna, egykét gyerek dicsérő levelet kapott. Én is kaptam egyet. A dicsérőlevél így szólt: „Tanulmányi előmeneteléért, kiváló magatartásáért, eddig végzett kisdobosmunkájáért dicséretben részesítjük.” Aláírta a tanító néni, az igazgató néni és a kisdobosvezető tanító néni. Én annyira örültem, hogy amikor hazafelé indultunk, a kezemben vittem. Osztálytársaim akkor elkezdtek csúfolni. Azt mondták, azért viszem a kezemben a dicséretet, mert dicsekszem vele. Tessék igazságot tenni, dicsekvés volt? VARGA MÁRTA III. b. kisdobos Budapest, XX., Csarnok tér B/3 Tudjuk, elhisszük, hogy nem akartál dicsekedni, nem azért vitted kezedben a dicsérő levelet. Erre nem is lett volna okod, hiszen társaid előtt kaptad, örültél neki, vigyáztál rá nem akartad, hogy meggyűrődjék. Jól tetted! A Csillagvizsgáló megvizsgálta panaszodat, jogosnak találta. De miért írtad azt leveledben, hogy osztálytársaid csúfoltak? Bizonyos, hogy nem valamennyi osztálytársad, talán csak egy-kettő. Ne vádold tehát a többit is. De még arra az egy-kettőre se haragudjál nagyon. Törekedj arra, hogy jobb barátjuk légy, mint amilyenek ők. Eddig végzett kisdobos-munkádért már dicséretet kaptál. Emlékszel-e még kisdobos-ígéretedre? Abban az is benne van: „... sok örömet szerzek szüleimnek, nevelőimnek és pajtásaimnak.” Diáxdobos A piszeorrú hóemberek utcája Tull a hó! Hull a hó! Utcahosszat hóembert építettek a gyerekkék. Még a kisóvodások is azt gyúrták az óvodaudvaron, roppant elégedetten. Pedig micsoda hóembert gyúrtak! Feje még csak lett valahogy, de orra egyiknek sem volt. Némelyik gyerek a kerítéshez állt csúfolódva. És mert igazuk volt, a kisóvodások kedvetlenül sorra otthagyták a hóembereket és inkább kunyerálni kezdtek, hogy adjanak nekik a nagyok répát, ha másként nem, hát kölcsön, legalább csak egyet! Répát? Még mit nem? És nekünk mi lesz! Kölcsönbe! Ne nézd csak! S nekünk mi maradjon?! — kiáltoztak vissza a gyerekek s tán még most is fújnák, ha történetesen Vida Gyuri ott nem lett volna, aki éppen egy kisbicskát kapott karácsonyra a nagyapától. Most aztán meglátjuk, mire jó a kisbicska! Gyuri a zsebéből már elő is húzta, s hóembere répaorrát három olyan egyenlő darabra osztotta, hogy bárki megcsodálhatta volna. Aztán az egyik darabot visszanyomta a hóember fejébe, a másik kettőt meg máris átnyújtotta a kerítésen, az óvodaudvarba. És nem telt bele félóra, a kerítésen innen és túl, csupa pisze orrú hóember nézett szembe a hóeséssel. No lám, a pisze orrú hóemberek utcája — gondolhatta, aki arra ment. Pedig a jópajtások utcája volt. GYÖRFFY ANNA rajta ZRINSZKY ÉVA