Kisebbségkutatás, 2000 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - PETŐFI-RECEPCIÓK. III. (BEFEJEZŐ) RÉSZ - Snopek, Jerzy: Petőfi Lengyelországban
okokból, csak általánosságban említhette meg: „Beköszöntött 1848 márciusa, Petőfi örömmel üdvözölte. Nagyon tevékenyen vett részt e háborgó korszak összes eseményében, a pillanat szellemének megfelelő verseket írt” (stb.)19. Érdemes megemlítenünk, hogy Sabowski közvetlen hatására Petőfi néhány alkotását az akkoriban igen népszerű irodalmár, Marian Gawalewicz is lefordította30. A feltételezések szerint az ifjú Zeromski, aki oly lelkesen írt Petőfiről, szintén elsősorban Sabowski publikációiból ismerte a költőt. A tizenkilencedik századi lengyel sajtó hasábjain számos életrajzi elbeszélés jelent meg Petőfiről. Néhány rövidebb írás után (kettő ezek közül a nagy tekintélyű Franciszek Salezy Dmochowski tolla alól került ki) a „Gazeta Polska” már 1861-ben hatalmas cikket közölt részletekben Edward Sulickitól Aleksander Petőfi: Poéta ludowy wygierski (Petőfi Sándor: Egy magyar népi költő) címmel 31. A következő évben első ízben nyilatkozott a János vitéz szerzőjéről Seweryna Pruszakowa (Duchinska), a nagyon termékeny publicista, költőnő, műfordító és Petőfi legodaadóbb népszerűsítője. Kijelenthetjük, hogy Petőfi révén lett Ducinska Magyarország és a magyar kultúra lelkes híve. 1863-ban adta ki saját fordításában Boldonyi terjedelmes Magyarország története c. művét; ezt kiegészítette egy ötvenoldalas, kedvenc költőjéről szóló elbeszéléssel, amely nem szűkölködött a Petőfi-idézetekben (egy kivétellel Duchinska fordításai voltak ezek)32. Minthogy a cenzúra, amely csak a januári felkelés után szigorodott meg, nem korlátozta őt annyira, jobban kidomboríthatta a költőnek a szabadságharcban betöltött szerepét, bár Petőfi legradikálisabb politikai versei kevésbé vonzották Ducinskát, mint a szerelmi líra, mint a népiség, a szülőföld szeretete, a hazai történelem által ihletett versek. Legközelebb az általa részletesen tárgyalt János vitéz állt hozzá, amelyet aztán teljes egészében (bár, mint már említettük, nem egészen sikeresen) le is fordított. Duchinska preferenciáit a Sándor Petőfi című, ugyancsak terjedelmes, húsz évvel később egy nőknek szóló lapban, majd 1883-ban Poznanban külön kötetben kiadott tanulmány is tükrözi. A poznani kiadás a következő vallomással kezdődik: „Immáron harmadszor örökítjük meg Petőfi emlékezetét, ám két alkalommal, a varsói cenzúra által korlátozva, minden szavunkat mérlegelni kényszerültünk, s nem szólhattunk arról, ami pedig a legragyogóbb fényt vetette a patrióta költőre”33. Duchinska tehát tudatában volt annak, hogy Petőfi életének és költészetének utolsó korszaka a költő rangját és életművét meghatározó módon befolyásolja, bár maga Duchinska inkább az úgynevezett „szelídebb” alkotásokhoz vonzódott. Hasonló volt egyébként a helyzet Petőfi más, korabeli női rajongóival is: Maria Ilnickával és Aleksandra Callierrel. Az első közülük az általa szerkesztett népszerű női hetilap, a „Bluszcz” hasábjain jelentette meg terjedelmes, Wspomnienia poety (A költő emlékezete) című munkáját, amely jelentős mértékben Jókai Mór írásaira " Uo. nr. 462, 298. o. 20 Lásd: E. Cygielska-Guttman, Marian Gawalewicz, 'Aleksander Petőfi — z motywów ludowych', „Acta Philologica UW" 1974, z.6, 81-85. o. 21 E. Sulicki, Aleksander Petőfi. Poéta ludowy wqgierski, „Gazeta Polska", 1861 nr. 195, 3. o.; nr. 198, 3-4. o.; nr. 200, 3-4.0.; nr. 201, 3-4. o.; nr. 204, 4. o.; nr. 212, 3-4. o. ” S. Pruszakowa (Duchinska), Aleksander Petőfi, in: M. J. Boldenyi, Dzieje Wegier (...) cz.2, Varsó 1863., 197-243. o. 11 S. Duchinska, Sándor (Aleksander) Petőfi, Poznan 1883., 3.o.83