Csonka Magyarország, 1925. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1925-07-05 / 27. szám

V. évfolyam. — 27. szám. CSONKA Egyes szén­ éra 1500 kor. 1925. Julius Hó 5. — A kiskunfélegyházi Függetlenségi párt Hivatalos lapja. — Megjelenik minden vasárnap. Megszűnt a gyalogpiaci helypénz. Az úgynevezett szanálási akció rendkívül sulyos adó­­terhekkel terhelte meg az adózó polgárokat. Bal- és külföldön elismerik, hogy az adóterheken könnyíteni kell, de a kormány eddig még vajmi keveset tett az adózó polgárok szanálására. Váro­sunk megnövekedett szük­ségleteinek fedezésére már régebben behozta az általá­nos helypénzt, mely különö­sen a kis­termelőket és a piac­ról élő fogyasztókat terheli. A képviselőtestület mai többsége magáévá tette vezé­rének, Dr. Horváth Zoltán nemzetgyűlési képviselőnek terveit, hogy a dolgozó kis existenciák vállairól fokoza­tosan le kell venni az adó­zás terheit. Egyszerű és igaz­ságos megoldás lett volna a kiviteli illeték életbe lépte­tése, mely esetben a hely­­pénzt az egész vonalon meg lehetett volna szüntetni, ezt azonban a kereskedelem­ügyi miniszter az exportot féltő, szerintünk túlzott aggo­dalmában nem engedte meg. Nem meredt más hátra, mint a helypénz terhét fokozato­san leemelni az adózók vál­óiról és kezdeni ott, ahol a teher a legérzékenyebb, a kis­termelőnél és ez által a piacról és fogyasztónál. A picon áruló kisiparos már egy előbbi határozat folytán átalányban egyez­hetik ki a helypénz helyett, ami mindenesetre enyhébb teher, mint a minden alka­lommal kifizetendő helypénz. A kistermelők helypénzé­­nek eltörlésére vonatkozó indítványát nemzetgyűlési képviselőnk a június 30.-án tartott rendkívüli közgyűlésen adta elő, s a többség az indítványt — megértve an­nak nemesen szociális cél­jait — egyhangúlag határo­zattá emelte. Az indítvány szó szerint a következő: Nagyságos Polgármester Úr! Teljes tudatában vagyok annak, hogy Kiskunfélegy­háza városa kevés vagyonnal és nem túlságosan sok jöve­delemmel rendelkezik. Ezen tényeknek természetes követ­kezménye az, hogy a város kiadásait legnagyobb részben a lakosságának adóiból fedezi. Mégis úgy vélem, hogy egyrészt a város jövedelme nem fog csökkenni, legalább számottevő módon nem, más­részt az élet gondjaival leginkább küzdő úgynevezett kis szőlős embereken és a piacról élő fogyasztókon segítünk akkor, ha a gyalogpiaci helypénzt eltöröljük. A városi számvevőségtől nyert értesülésem szerint a gyalogpiacon 1925. május 29.-től 1925. június 29.-ig naponta átlag 684083 korona folyt be, vagyis ezen meg­figyelt egy hónap alatt összesen 8,209,000 koronát tesz a városnak ezen címen való jövedelme. Miután a június hónap az a hónap, amikor a gyalog­piac a legforgalmasabb, azért — a téli minimális forgalmú hónapokra való tekintettel — igen­csak megközelítem az igazságot, ha azt állítom, hogy az átlagos havi bevétel 4—5 millió koronánál több nem lehet. Tehát évente kb. 50.000.000 papír korona az az összeg, amiről lemonda­nunk kell. Kétségtelenül bizonyos, hogy ezen csekély összegnek a behajtása, mivel igen kicsiny összegekből tevődik össze, nagyon sok utánjárással és adminisztrációs kiadással van összekötve. Ha a város közegei, akik a helypénz ezen nemének behajtásával és adminisztrálásával vannak meg­bízva, azon idő alatt, amelyet arra fordítanak, más köz­érdekű dolgot végeznek, a város bizonyosan kellő kár­pótlásban részesül. A városnak, mint erkölcsi testületnek eminens feladata a szegényebb néposztály segítése. Amikor pedig a gyalog­piaci helypénzt eltöröljük, akkor a törpe birtokú termelőkön és kisszőlősökön, de a piacról élő fogyasztókon is köny­­nyítünk. Egyrészt fokozzuk a termények piacra hozatalát és ezzel egyúttal elérjük az egészséges konkurenciát, más­részt a fogyasztókat megkíméljük a helypénz áthárításától s így olcsóbb árakat érünk el. Egyszóval cselekedetünk a város megterheltetése nél­kül két irányban is szociális jellegű lesz. Ezek előrebocsátása után indítványozom, mondja ki a képviselőtestület, hogy 1925. július hó 1.-től kezdődőleg a gyalogpiacon áruló, helybeli termelési igazol­vánnyal bíró termelőket a piaci helypénz fizetése alól fel­menti és ennek folytán a helypénz-szabályrendeletet meg­felelőig módosítja. Kérem indítványom elfogadását. Kiskunfélegyházán, 1925. évi junius hó 26. napján. Tisztelettel: Dr. Horváth Zoltán, városi képviselő. Iparostanonciskola munka kiállítása és évzáró ünnepélye. F. hó 28.-án remek kiállítás kere­tében mutatták be iparos tanonc­iskolánknak növendékei az egyes iparágakban szerzett ismereteiket. Néhány száz, szebbnél-szebb, gyö­nyörűen kidolgozott munka fényes­­bizonyítéka volt nemcsak a kiállító tanulók ügyességének, hanem a mestereiknek is, kiktől tudásukat nyerték. Bérmunkák, asztalos, ko­vács, textil stb. munkák mind re­mekek voltak. Gyönyörűek voltak a játékmunkák is. Nagyon sajnálhat­ják a jobbmódúak gyermekei, hogy szüleik nem vitték el őket, mert ott igazán kedves, szép és tartós dol­gokat kaphattak volna. A kiállítást, mely két napig volt látható, 28.-án reggel Stoiber Ottó igazgató és Farkas József ipar­testületi elnök nyitották meg. A bí­ráló­bizottság véleménye szerint az összes kiállítókat jutalomban kellett volna részesíteni, de ennek határt szabott a díjak mennyisége. Dicséretet a következők nyertek: Előkészítőből: Almási Flórián, Hegedűs László, Kovács István, Szegő István, Hurkecz János, Földi István, Tar­jányi Mátyás, Kocsis Imre, Tarjányi László, Mogyoró László, Bertus István, Bánfi József, Zsolnai Pál, Dobák János, Kurucz Mihály. I. A-bel: Kis János, Hajnal József, Huszka László, Volfréd János, Pöszmet Macska Gyula, Mencser Lajos, Szemerédi János, Seres István, Iványi József, Ma­joros Sándor, Patyi József, Tarjányi József, Neubach Lajos, László Ferenc, Fekete Ágoston, Szondi György, Gubcsi Vince. I. B-böl: Hevér Balázs, Csatár Ká- H és fél fokos MAGYAR VILÁG csapolt sör kapható —­ Császár Mihály vendéglősnél, Kossuth­ utca. —

Next