Csonka Magyarország, 1927. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1927-07-03 / 27. szám

VM. # évfolyam^ — 27*1 k szám CSONKA Egyres­ #szám­ # árj # 8 t f­illér MAGYARORSZÁG *FE**—!*m...............................................................ffTM?TM1.....................................................................JWWWWT—llLl.............................J1ni 1927 junus hó 3 — A kiskunfélegyházi Függetlenségi Párt hivatalos lapja — Megjelenik minden vasárnap Hirdetések díja: millimétersoronként 7 fillér — Magánhirdetések megegyezés szerint — Hirdetési díjak mindenkor előre fizetendők «ammaaaaaMaaaMHaa....­...........................................aaaaaaaaaa Szétoszlott az országgyűlés s a honatyák nagy vakációra mentek. Nálunk az ország­­gyűlés szünettartás tekinteté­ben az iskolákon is túl tesz. Az iskolákban szeptember elején indul meg a munka, az országgyűlés csak október 18-án nyitja meg kapuit. Az iskolai vizsgán beszá­molnak a tanulók az év köz­ben végzett anyagról, de az országgyűlésen nincs ilyen vizsga se, nekünk névtelen adófizetőknek kell számon­­tartanunk, hogy mit is végez­tek a honatyák, hogy látták a mi mindennapi vergődé­sünket, gondunkat, küzdel­münket kenyérért, lakásért... a mindennapi megélhetésért Minden politika annyit ér, amennyi tartós eredményt tud felmutatni. Kevesebb lett-e a mi gon­dunk, bajunk? Kevesebb lett-e az adónk? Ki vette észre, hogy könnyítettek az adó­terheken? A kisembert kell támo­gatni, segíteni szociális tör­vények alkotásával — ter­­melt-e ilyen törvényeket az ország gyűlése. Igen, tán a munkásbiztosí­tás. Itt termelt jól fizetett állásokat egyeseknek — de a munkások vívták ellene a legélesebb harcot. Szétment az országgyűlés, de a mi gondjainkat, terhe­­inket nem könnyítette, az édes magyar föld termel itt életet, jövőt . . . s az arató kaszája alatt rendekbe dűlő szem, az élet itt az igazi szociális gondoskodás. Amit elveszt az ember, azt helyre­hozza a föld, a magyar ba­rázda, az izmos magyar kar. Üdvözlünk minden energiát amely a magyar holnapot, a magyar életet dajkálja az aratóét, az iparosét, a keres­kedőét, a hivatal munkájáét és a törvényhozó gondjait is — de úgy érezzük, hogy a szétment országgyűlésnél szebben építi a magyar hol­napot a dalolva dolgozó magyar arató, a magyar föld acélizmú fia, a magyar ma­i ,,Színházi Élet" című képes heti­lapnak egyik szemfüles ripor­tere, a sorok szerint fizetett tudósí­tását egy két sorral megtoldandó, megkérdezte Kiss Istvánt is, hogy hol fog nyaralni. Kiss István azt válaszolta, hogy a Velence mellett fekvő Lidón. Nagyon örülünk Kiss István ezen elhatározásának, mert neki, aki a képviselőséget nem dísznek, hanem nehéz és keserves munkával egybe­kötött megbízásnak tartja, igazán nagy szüksége van a pihenésre. Ő az elmúlt fél év alatt a Háznak legszorgalmasabb és legértékesebb lagja volt. Ha az értesülésünk igaz, hogy nem volt olyan törvényjavaslat, amelynek nemcsak a bizottsági, hanem a Ház előtti tárgyalásában legszak­­értőbben és legbehatóbban részt nem vett volna. Mindig aktatáskával s a haza és városa miatti gondterhes arccal járt-kelt. Míg ő be nem került a Házba, addig a Háznak legszorgalmasabb tagja — köztudomás szerint — Endre Zsigmond volt. Most azonban, hogy Kiskunfélegyháza városának minden befolyástól ment megnyilatkozása folytán Kiss István lett Kiskunfél­egyháza méltó képviselője. Kiss István lett a Háznak is legszorgal­masabb és legértékesebb tagja. A haza és a városuk iránti tevékeny­ségben egymással valósággal ver­senyeztek. A versenyben — mint előre látható volt — Kiss István győzött, mert ő a Házban valóban egy beszéddel többet mondott, mint Endre Zsigmond. [Szedő gyerek: Hiszen Endre Zsigmond még egyszer sem beszélt!] Czagány Istvántól mint Kiss István legbizalmasabb barátjától vet­tük azt a hiteles értesítést, hogy Kiss István tulajdonképen a Lidón sem fog igazán pihenni. Nagy tervei vannak. Szükségét érzi annak, hogy Isten adta hatalmas tehetségéből közvetlenül a városának is juttasson valamit. Óriási városfejlesztési prog­­ramm­on töri a fejét. Lidón akarja ezt a programmot a legapróbb rész­letekig kidolgozni. Állítólag a Strucc­­tenyésztési telep és repülőjáratok létesítése hatalmas elgondolásának csak a morzsáit képezik. Lidón csupán 3—4 hetet fog töl­teni. Utópihenésre Bugacra megy. Tehát Lidó és Bugac lesznek azon helyek, amelyeket a hálás utókornak márvány táblával kell majd meg­jelölnie. Olyan lesz Kiss Istvánnak város­fejlesztési programmja, hogy Horváth Zoltán szégyenletében elbújhat. Hi­szen Horváth Zoltán négy évi kép­viselősége alatt nem csinált egyebet, mint egy rongyos bérházat, egy ron­gyos gőzfürdőt szállodát, egy rongyos vágóhidat és jéggyárat, no meg aztán a villanytelepet bővítette ki. Az igaz­ságügyi palotát 20 tanyai népiskolát és polgári fiú iskolát eszközölt ki, a csirkepiacot kiköveztelte, tekin­télyes kórház alapot létesített, köz­kedveltségnek örvendő strandfürdőt és jól jövedelmező téglagyárat szer­zett, 160 hold erdőt telepíttetett, a város közegészsége és kényelmének szolgálata céljából egy csomó artézi kutat fúratott. S azt is mondja, hogy a várost kiköveztetni, vízvezetékkel és csatornázással is ellátni akarja. Hát ez csakugyan csekélység. Megérdemelte, hogy helyette Kiss István lett a képviselő. Elárulhatjuk, hogy Kiss Istvánnak — csak adja az Isten, hogy ki tudja magát pihenni — sokkal hatalmasabb eszméi vannak. Fentebb már kiko­tyogtuk, hogy a strucctenyésztési telep és repülőjáratok létesítése csak morzsák, a­mihez már jövő évben hozzájön — nem követünk el titok­sértést — a Duna—Tisza csatorná­nak a város alatti megásása. Kiss István városfejlesztési prog­­rammjából többet már nyilvánosságra nem hozhatunk, mert akkor a Lidó­­ról és Bugacról hozandó meglepe­tésnek vágnánk eléje. úgy lesz az eset, hogy Kiss István a bugaci utópihenője után, körülbelül augusztus közepén a városi köz­gyűlésen először fog megjelenni mint országos és megbízott városi képviselő és ekkor fogja nyilvános­ságra hozni sidói és bugaci hatalmas koncepciójú városfejlesztési prog­­rammját. Addig türelem és csend! Kiss István hadd pihenjen eddig szerzett babérjain! Ma, vasárnap lesz a kultur­est a Munkás Otthon javára. Fő­városi művészek felléptével pompás és magas színvonalú 10 számból álló műsor, utána tánc reggel 4 óráig. Belépődíj: 2. 150 és 1­0. Kiss István pihenni megy rákszedő asszony, lány, aki dalolva hajol le a kalászért, a magyar életért, hogy fel­emelje magához. Mikor fognak lehajolni a gondokban küzdő szürke kis­emberért, hogy a magyar élet munkáját, az igazi ma­gyar jövő gerincét szeretettel emeljék fel. Szétm­ent az országgyűlés de gazdag aratás nem az ő munkája nyomán fakadt, ha­nem a magyar acélos karok és agyak erején. Kocsmárosokról Kánai menyegzőn történt — mondja az írás — hogy Krisztus urunk a vizet borrá változtatta. Azóta ilyen csoda nem történt. Pedig ha a kocs­­márosok ezt a csodatevést eltanulták volna, úgy egy néhánnyal az a kis baj, ami legutóbb megesett, nem esett volna meg. Az történt, hogy még a múlt év őszén Budapestről egy hivatalos borellenőrző úr Kiskunfélegyházára érkezett. Ennek az volt a feladata, hogy a helybeli borellenőrző bizott­sággal, amelynek dr Hotter József az elnöke, a kocsmárosok borkész­leteit és kimérés alatt levő borait a vonatkozó törvények és rendeletek alapján ellenőrizze. Az ellenőrzés rajtaütésszerűen tör­tént. Az alábbi kocsmárosok erre a nem várt vizitre nagyon meglepődtek. Meglepetésükben a vizeskancsó he­lyett a boroskancsóba öntötték a vizet. A víz a borral összekevere­dett. Mivel azonban a kánai me­nyegzői csoda megismétlődni nem akart, a borellenőrző hivatalos úr a kánai menyegzőn történteknek töké­letlen utánzására rögtön rájött. A meglepetésből összeöntött vizet és bort tartalmazó edényt lepecsételte és Budapestre magával vitte. Ezután nemsokára a helybeli rend­őrkapitánysághoz leérkezett az elkob­zott boroknak a hiteles vegyvizs­­gálati eredménye. A rendőrség ezen értesítés alap­ján a kihágási eljárást azonnal meg­indította. Fazekas Szűcs József rendőrtaná­csos a vizsgálat eredménye alapján a következő ítéleteket hozta. Dósai Jenőt elítélte 48 pengő fő- és 32 pengő mellékbüntetésre, mert a bort 12 százalék vízzel keverte. Ágoston Jánost elítélte 10 napi elzárásra és 32 pengő pénzbüntetésre mert a bort 14 százalék vízzel keverte. Kiss Józsefné sz. Kiss Erzsébetet elítélte 10 napi elzárásra és 80­­ pénzbüntetésre, mert a bort 17 szá­zalék vízzel keverte. Cserép Antalt elítélte 20 napi elzárásra és 160 pengő pénzbün­tetésre, mert a bort 18 százalék vízzel keverte. Özv. Vereb Mihályné sz. Tajti Erzsébetet elítélte 80 pengő fő- és 40 pengő mellékbüntetésre, mert a bort 22 százalék vízzel keverte. Az érdekelt korcsmárosok az ítélet ellen, mivel magukat a terhükre rótt kihágásban ártatlanoknak tudják valamennyien felebbezn­ek. "

Next