Csonkamagyarország, 1931. július-december (11. évfolyam, 29-53. szám)

1931-07-05 / 29. szám

1931. évi július hó 5. Kisku­nfélegyház, X . évfolyam - 29. szám A Kiskunfélegyházi Függetlenségi Kossuth-párt hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap Egyes szám ára 12 fillér Előfizetés fél évre 3 pengő Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. Horváth Zoltán Hirdetési díjak: millimétersoronként 8 fillér Magánhirdetések megegyezés szerint Felhívás Kiskunfélegyháza népéhezi Közhírré tesszük, hogy a választók nagy többségének sür­getésére és kívánságára a párt vezetősége egyhangúlag elhatároz­ta, hogy dr. Kiss István képviselői mandátumát megpeticionálja és a magukról s esküjükről megfeledkezett szavazatszedő kü­ldött­­ségi elnökök ellen büntető és fegyelmi feljelentést tesz. Épen ezért mindazokat, akik az 1931 évi június 28.-án megtartott választásra vonatkozó bármiféle visszaélésekről tudnak, felkérjük, hogy az esetek jegyzőkönyvbe foglalása céljából a 48-as körben mielőbb jelentkezni szíveskedjenek. Kiskunfélegyháza, 1931. július 2.-án Szabó János Szo­noky Károly ügyvezető alelnök pártelnök súlyos bűnt követ el. Városunk lakosságának legnagyobb része hit­­hű keresztény katholikus s igy az ő lelki életükre nézve egyáltalán nem volt épületes látvány, hogy az úgy­nevezett kereszténypárt funktionáriu­­sai szemrebbenés nélkül szegték meg esküjüket. Egyszóval ennél a választásnál az erkölcs, a vallás és a törvény porba hullott. Miért? Megérte ? Ezek után nem lehet vitás, hogy Kiss István mandátuma törvénytip­­rásból, tekintélyrombolásból, eskü­­szegésből, lélekmérgezésből és csa­lásból született. Épen ezért, ha erköl­csi alapon áll, az ilyen bűnben fogant mandátumot el nem fogad­hatja. Kiskunfélegyháza város választó közönsége többségének akarata sze­rint a mandátum engem illett. Bízom benne, hogy a közigazga­tási bíróság így is fog ítélni. Mandátumrablás írta: Dr. Horváth Zoltán Kiskunfélegyháza város választó közönsége 1931 június 28-án meg­tartott országgyűlési képviselőválasz­tásra a legnagyobb reménységgel vonult fel. Azt, hitte, hogy a törvény védelme alatt, és annak keretei kö­zött elvi meggyőződésének megfele-­lőleg szavazatát a Függetlenségi 48-as Kossuth-párt lobogójára aka­dály­ nélkül leadhatja. Azt hitte, hogy a szavazásra azért hívják és a törvény­­büntetés terhe mellett azért kényszeríti, mert valóban a többség akaratát óhajtják megtudni. Azt hitte, hogy a szavazatszedő kül­döttségek elnökei esküjükhöz híven tisztségüket teljes részrehajlatlanság­­gal fogják végezni. Azt hitte, hogy a nagyszámú karhatalom azért van, hogy ő a legszentebb alkotmányos jogát teljes szabadsággal gyakorol­hassa. . .... Azonban alig, hogy elkezdődött a szavazás, minden jóérzésű embernek t­r­­­isíti eszmélnie, hogy a törvény­­t­eszt­ szentségéről alkotott korlátban nem helyi­választás, hanem ■rfangnak egybe­­erővel megnyi­­téki szellemmel az aktus cí­­mrn válasz­tott rá, a­gyre hivat- i cinikusan )ben felszó­­­rdobták. A , a polgár­mester, megfeledkezve hivatali eskü­jéről és állásának tartozó méltóságá­ról és kötelességéről közbotrányra közönséges lótó-futó fökertessé ala­csonyodon le. Szent a meggyőződésem, hogy még a jóérzésű egységes párti pol­gárok is ettől a lélekmérgező és tekintélyromboló komédiától undorral fordultak el. Állítom, hogy az 1919 tavaszán lezajlott kommunista választás és a most megtartott választás között érdemileg lényeges különbség nincs. Állítom, hogy ez a választás, a polgári társadalomnak a jövőjét te­kintve, példaadásával helyrehozha­tatlan károkat okozott. Állítom, hogy a választásnak ilyen módon való levezetése kormányzati szempontból is a legostobább volt. A kibírhatatlan gazdasági helyzet amúgy is a hatóságok helyzetét ne­hézzé, sőt alig elviselhetővé tette. Kérdem, hogy a sokat nélkülözők lelkében a választással kapcsolatos és tömeges törvénytiprások láttára nem fog-e a törvénytisztelet meg­inogni, a törvénytől való félelem megszűnni ? Nem fogják-e azt mon­dani, hogy egyik törvény olyan, mint a másik; ha az egyiket fel lehet rúgni, akkor a másiknak sem kell engedelmeskedni? De ebben a sátáni mandátum­rablásban még a keresztény katho­­likus hit és vallás is egy kissé meg­sebesült. A keresztény katholikus vallás tanítása szerint épúgy, mint más vallás tanítása szerint is, az eskü szent. Aki az esküjét megszegi. Úgynevezett választások 1931-ben Csonkamagyarországon A kormánypárti hivatalos képvi­selőjelöltet helyzeténél fogva a mai barbár nyílt választási rendszer mel­let, olyan nagy előny illeti meg, hogy azzal szemben az ellenzéki képviselőjelölt a választási küzde- ,­lembe a siker némi reményével csak­­ akkor indulhat, ha a többsége nyil-­­ vánvalóan legalább háromszoros. A választási­­ törvény, amelyet a most is reakciósan uralkodó kor­mányzati rendszer 1925-ben a saját képére és hasonlatosságára hatal­mának álllandósítása céljából alko­tott, az ellenvélemény megnyilvánu­lását majdnem lehetetlenné teszi. Az ellenzéki jelölteknek kálváriája már a választási mozgalom megin­dulásakor kezdődik. Gyűlésekre nem kap engedélyt. Esetleg olyan időben gyülésezhetik, amikor a helyi szoká­sok szerint a választó­közönség ott meg nem jelenik. Az ajánlások ösz­­szegyűjtése, az ajánlások rendszeres hamisíthatása és azok felülvizsgálása a hírhedt törvénynek mind olyan intézkedései, amelyekkel az ellenzéki jelölt a választási aktus előtt is a legkönnyebben a földre teperhető. A testhezálló törvény farizeus képpel az ajánlók aláírásainak el-, vagy el nem fogadását az úgynevezett füg­getlen bíróságra bízta. Amikor ezt tette, bizonyosan arra gondolt, hogy egyrészt lesznek olyan gyenge bírák, akik (előléptetésük a kormányhata­lomtól függvén) inkább a­­ kormány akaratát, mint az egyenlő elbánás elvét fogják szolgálni, másrészt a pártatlanság külszíne jobban meg­van őrizve. Elég sajnos, hogy ezzel a bírói palást is a politikai vásárra vitetett és annak beszennyezésére is alkalom adatott. Amikor a szegény ellenzéki jelölt az említett többsoros drótakadályo­kon nagy nehezen átvergődött, akkor megint a választási biztos, az úgy­nevezett független bíró ugyancsak a kormánytól való függő helyzeténél fogva a választási bizottságot rend­szerint szintén az egyenlő elbánás elve ellenére állítja össze. Fedheti magát, mert a javaslatot az alispán­tól kapja. A választási bizottság ekként, amely a szavazatszedő kül­döttségek elnökeit és helyettes elnö­keit, tehát a választás legfontosabb személyiségeit hivatott megválaszta­ni, mindig úgy alakíttatik meg, hogy abban a túlsúly a kormány pártjának a kezében legyen. Ha már ez így megtörtént, akkor az a további kérdés, hogy választási bizottságnak többsége lesz-e olyan magaslatra felemelkedni, hogy a szavazatszedő küldöttségek elnökeiül az összes pártokból, vagy legalább a saját pártjából is megfelelő lelki­ismeretes személyeket ruházzon fel az elnöki tisztség fontos és felelő­ség­teljes teendőivel. Sajnos, a választási bizottságok, az elnökök és helyettes elnökök személyeit éppen vak pártelfogult­ságból és legridegebb pártérdekből válogatják ki. Épen ezért minden elkövetkezendő törvénytiprásért és egyéb bajokért Isten és ember előtt elsősorban a választási bizottság többsége a felelős. Az ellenzéki jelölt a választásnak nevezett hadjárat ezen szakában most már fizikailag nem a saját személyében szenved, hanem a párt­hívei, a szavazói szenvednek. A brutális, lelkiismeretlen, műveletlen, durvalelkű és cinikus szavazatszedő küldöttségi elnökök rendszerint már titkot sem csinálnak abból, hogy ők

Next