Csonkamagyarország, 1933. január-május (13. évfolyam, 1-19. szám)

1933-01-01 / 1. szám

Kiskunfélegyháza, 1933 január 1. Ára 10 fillér Xül. évfolyam 1. szám GYARORSZÁG A Kiskunfélegyházi Függetlenségi Kossuth-párt hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 111., kerület Forgách ucca Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. Horváth Zoltán Előfizetési díjak: Egész évre 5, félévre 2­50, negyedévre 1­30 . Megjelenik minden szombaton A városunk újéve Hogyan gazdálkodott dr. Tóth József polgármester és az egységes párti több­ség. Sürgős a rendszerváltozás. Az új év napja mindig a szám­adások és számonkérés napja volt. Te­hát jogos, ha a város vezetésében ez­előtt három évvel hatalomra jutott egy­séges párttal és azok segítségével a város élére került kormányzókkal a közérdek szolgálatáért a számadást és számonkérést mi is elvégezzük. Az egységes párt a város vezeté­sét 1930 január elsejévé­ vette át. Ke­rek három év ez, amely rendelkezésére állott, hogy a kilátásba helyezett nagy takarékosságot keresztül vigye és a város adózóinak helyzetén könnyítsen. Három év­­oly nagy idő, amely feltét­lenül elégséges ahhoz, hogy a szán­dék valóra váltassák. A három hosszú éven felül az uralomra került egysé­ges pártnak még felfelé, a vármegye és a minisztériumok felé is előnyös helyzete volt. Hiszen a közigazgatás menetében az egy politikai párthoz való tartozandóság az érdekeltre vagy érdekeltekre nézve soha sem volt hát­rányos. Mindezek tetejében ott van a város elöljáróságának még az az előnye is, hogy a polgármester fia­tal legény­ember, sőt a tanácsnokok is többnyire fiatal emberek. A tetterő buzoghat bennük. Így hát semmi akadálya nincs an­nak, hogy az elmúlt három évi kor­mányzásukat a régebbi és annyira le­szólt Kossuth párti kormányzással tár­gyilagosan összehasonlítsuk és az ered­ményt megállapítsuk. Nem fogunk frázisokat mondani, hanem rideg számokat fogunk felsorolni. * * * A szanálási törvény szerint az át­engedett kereseti adón felül­i váro­sok és községek a szükségleteik fede­zésére csupán 50 százalékos pótadót vethettek ki. Ha a szükségletük nagyobb volt, akkor arról vagy máskép kellett gondoskodni vagy a pótadó felemelé­séhez minisztertanácsi engedélyt kérni. Kiskunfélegyháza városa 48-as pártisága miatt a régi 67-es kormá­nyoknak mostoha gyermeke volt. Így történt, hogy iskoláit is mind saját ma­gának kellett létesíteni és fenntartani. A népiskolák, gymnasium, constanti­­num olyan súlyos terhet jelentenek, hogy azok fenntartásának költségei már 1925-ben a szanálási törvény által engedélyezett 50 százalékos pótadó keretében elhelyezhetők nem voltak. 1925-től kezdve van Kiskunfélegyhá­zán pótadó és külön iskolai adó is. A további beszéd helyett álljanak itt az évenkénti adóztatási százalékok: 1932-ben 183 5 „ '1 „ 45 „ 235‘5 „ A Kossuth párt a város vezetését 1930 január 1-én elhagyta, azt dr. Tóth József fiatal polgármesternek és az egységes párti többségnek adta át. Ezek után kérjük az olvasót, hogy tekintsen a fenti számokra s abból megállapíthatja, hogy dr. Tóth József fiatal polgármesternek és az egységes pártnak a kormányzása az adózók ter­hét mikép tornászta fel. Hiába mondják, hogy az építke­zés és a külföldi kölcsön az oka az óriás adóemelkedésne, mert mindaz már az 1930 előtti Kossuth párti kor­mányzás idejében is meg­volt.­­ . Dr. Tóth József fiatal polgármes­ter és az egységes párti többség kor­mányzására méltóan rávilágít még az eddig előadottakon kívül az alább kö­vetkező és a város adósságát feltün­tető táblázat. 1925- ben az összes tartozás 866.800 P volt. Ezután jött az egységes párti többség. 1930- ban a tartozás 2.903.635 P 1931- ben­­ 3.934.371 P volt. Az 1932-ik évi eredmény még ismeretlen, de előreláthatólag az 1931. évi tartozást tekintélyes összeggel fog­ja meghaladni. Ezek után minden elfogulatlan adózó megállapíthatja, hogy dr. Tóth József fiatal polgármester és az egy­séges párti többség beváltotta-e a ta­karékossági ígéretét és hogy minden adózó érdeke a mielőbbi rezsim vál­tozás. T. P. Cson­kam­agyarors­zág elkobzása A volt nyomdai vállalkozónk november 27-iki szám kiszedését minden indokolás nélkül megtagadta. A megjelentetés céljából átadott cikkeket vissza­szolgáltatta. Bár a nyomdai vállalkozó a szerződésbeli kötele­zettsége teljesítésének megtagadását nem in­dokolta, mi még­is tudtuk, hogy ezen elha­tározásának az egyik mozgató rugója az elle­ne folyamatba tett polgári perben hozott jog­erős ítélet volt, amely szerint a bíróság a szerződést az ő hibájából felbontotta és a nyomda visszabocsátására kötelezte. A másik indító okának a szálai azonban a torony­alattiakhoz vezetnek el. Itt biztatták, hogy neki már úgy is mindegy, hát a bosszúját úgy töltse ki, hogy a lapunk beszüntetése következzék be. A hír szerint a nyomdai vállalkozó az ítélet meghozatala után minden nap vagy önként vagy hívásra megjelent a toronyalatt. Itt a cél szentesíti az eszközt jeligével a keresztény-keresztyén irányzat a zsidó vallású vállalkozóval nem átalott össze­ölelkezni, hogy bátor szavú és kossuthi de­mokráciáért küzdő lapunkat kivégezze. Mi azonban a polgári jogok és a köz­életi tisztaságért egy évtizedet meghaladó idő óta ezer nehézség és veszély között, félelem nélkül küzdő „Csonkamagyarország“ mellett őrt állottunk. A sajtó­törvény szerint a vármegye al­ispánjának a vis major miatti szüntetésünket bejelentettük és közben az Unió nyomdát visszaszereztük. A sajtó­törvény szerint ismét az első dolgunk az volt, hogy a három kényszer­szünetelés után az újra való megindulásunkat az alispánnak bejelentettük. Nyomdai vállalkozókként fiatal és ambi­ciózus nyomdászokat szerződtettünk és a leg­nagyobb ügybuzgalommal láttunk hozzá, hogy a rövid kényszer­szünet után újra megjelenő „Csonkamagyarország“ karácsonyi száma minden tekintetben kifogástalan legyen. Kitörő örömmel üdvözöltük a gépekből kiemelt lappéldányokat. És ezekkel a szabad sajtónak szerény, de lelkes katonáit büszke­séggel bocsátották a maguk útjára. Már napokkal azelőtt a torony alatti berkekből az a hir kelt szárnyra: „Majd megmutatom én, hogy a „Csonká­m­­agyarország“ többet nem jelenik meg!“ . .. " Természetesen mi erre az önkénykedő kijelentésre rá sem hederítettünk. Mi mindig a törvény alapján állottunk. A törvény szerint pedig a lapunk csak­is vizsgálóbírói végzés alapján kobozható el. Ilyen törvénybe ütköző dolgot pedig soha sem követtünk el. Hiszen a lap ellen egész fennállásának ideje alatt még bűnvádi eljárás sem volt. Pedig mi soha senki előtt meg nem juhászodtunk, mert mi mindig az igaz­ságot irtuk és mindenkivel szemben egyfor­mán megirtuk. Az lehet, sőt biztos, hogy cikkeink egyeseket kínosan érintettek, de a közérdek szempontjából hasznosak voltak. * * * 1932 december 24-ike volt. A küldöncök a „Csonkamagyarországi példányait a lapárusitókhoz reggel alig hogy széthordották, amikor már jött az értesítés, hogy a rendőrség emberei a lapárusitóknál megjelentek és a még meglévő egynéhány példányt lefoglalták és elismervény ellenében mint bűnjelet átvették. Ezenfelül a nyomda szemmel tartására, nehogy újabb példányo­kat hozzanak forgalomba, a Forgách- és a Kazinczy utcák kereszteződéséhez rendőr őr­szemet állítottak. Sem a szerkesztőség, sem a kiadóhi­vatal ezen intézkedésről hivatalos írásbeli végzést nem kapott. S igy annak sem ere­detét, sem jogos voltát megállapítani nem tudták. Dr. Horváth Zoltán felelős szerkesztőnk * * * * * * Pótatló Kereseti Alló Iskola­adó Összesen 1925-ben 50 % 5% 35% 90 % 1926-ban 50 „ 5 „ 26 „ 81 „ 1927-ben 50 „ 5 „ 26 „ 81 „ 1928-ban 44 „ 5 „ 26 „ 75 „ 1929-ben 46 „ 5 „ 33 „ 94 „ 1930-ban 50 „ 5 „ 50 „ 105 „ 1931-ben 202 „ 9 „­43 „ 254 „ 1926- ban „ „ 1.692.167 P 1927- ben „ „ 1.971.944 P 1928- ban „ „ 2.400.812 P 1929- ben „ „ 2.529.701 P

Next