A Csonkamagyarország, 1933. szeptember-december (1. évfolyam, 1-17. szám)
1933-09-17 / 1. szám
iskwiftlegyhza, 1933. szeptember 17. Ara 10 fillér I. évfolyam 1. szám . A KISKUNFÉLEGYHÁZI FÜGGETLEN KISGAZDA-, FÖLDMUNKÁS- ÉS POLGÁRI AGRÁRPÁRT HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felelős szerkesztő és kiadó: Előfizetési díjak: III., kerület Forgách ucca Megjelenik minden héten szombaton DR. HORVÁTH ZOLTÁN Egész évre 500 pengő, félévre 250 pengő, negyedévre 130 pengő Olvasóinkhoz! A belügyminiszter 141182/VIII— 1933 számú rendeletével a szerkesztésemben és kiadásomban 13 küzdelmes éven át megjelent „Csonkamagyarország“ csípű politikai lapot Hitler kormányzásáról április hóban írott cikkemiatt táviratilag betiltotta. Ugyanakkor a helybeli rendőrséget is telefonon utasította, hogy a „Csonkamagyarország“ további megjelenését minden eszközzel és azonnal akadályozza meg. Így történt, hogy a már kiszedett május 14-iki szám olvasóink kezeihez nem juthatott el. Ezeket előrebocsátani azért tartottam szükségesnek, hogy olvasóink az eddigi hallgatásunkat ne a mi rovásunkra írják. *3£ A „Félegyházi Hírlap“ című laptársunk május 21-iki számában ahelyett, hogy a sajtószabadságon esett sérelem miatt felszólalt volna, „Nekrológ“-ot szerkesztett, amelyben a többek között ezeket írta: „Jól tette a belügyi kormány, hogy a „Csonkamagyarország“ című laptársunkat elcsendesítette. Nagy nyereség a közre nézve, hogy ez a gyűlölködő orgánum elnémult.“ Erre a nem titkolt kárörömre két megjegyzésem van. Az egyik az, hogy a politikai elfogultság annál, aki magát a szabad sajtó hívének vallja, még ha szubvencionált, kormánypárti orgánum is, odáig nem terjedhet, hogy a más véleményű és elvű lap betiltásának örül. A másik megjegyzésem pedig az, hogy minden erőlködés és fondorkodás ellenére újra itt vagyunk és ha a kormány intézkedése folytán a lapunk címe „Csonkamagyarország,, helyett „A Csonkamagyarország“ lett, a kossuthi elvekért továbbra is ugyanazon energiával és meg nem alkuvással fogunk harcolni.* Hogy az említett laptársunk az elvfeladás bűnét rosszakaratúlag reánk ne süsse, már előre ide iktatom a Független Kisgazdapárt programmjának első bekezdését: „A Független Kisgazda Párt nem új párt. Folytatása annak a történelmi folyamatnak, amely a magyar kisgazda, földmunkás és kispolgári társadalom felemeléséért és politikai jogainak teljességéért Kossuth Lajos szellemében már a háború előtt megindult.“ Végül újbóli megjelenésünk alkalmából az összes olvasóinkat a legnagyobb szeretettel üdvözlöm. Egyúttal mindenkinek köszönöm azt a meleg érdeklődést és rokonszenvet, amelyet az újságom visszaszerzése iránti nehéz napjaimban kísért. A további harcra újalt erővel indulok. Érzem, hogy a most következő elvi küzdelmem nem lesz meddő. A kossuthi demokrácia, amelyért egész életemen át önzetlenül harcoltam, az elkövetkezendő rövid időn belül nemcsak városunkban, de az egész országban győzni fog. Kiskunfélegyháza, 1933 szept. 15. Dr. Horváth Zoltán •••• Mi történik a torony alatt ? Van-e még Kiskunfélegyházának autonómiája? — A polgármesternek miféle hatáskört hagytak meg? — Kiss Istvánunk képviselői tekintélye mennyit ér? Olvasóink bizonyára még élénken emlékeznek azon híradásunkra, amelyben a Szegedi Új nemzedék című politikai napilapból dr. Tóth József polgármester reklámírozására vonatkozó idézeteket adtunk közre. Ennek dacára nem lesz felesleges, ha ismét emlékezetünkbe idézzük, hogy nevezett laptársunk 1933. április 16-án megjelent számában Kiskunfélegyházáról két hosszú cikket is közölt. Mindkettő dr. Tóth József, a város ambícióval, alkotni akarással teli fiatal polgármesterének arravalóságáról és nagyszerű tényéiről zengett. A két cikk Kiskunfélegyházának egész anyagi, kulturális és politikai területein végig szántott. S e cikkek szerint dr. Tóth József az ország legfiatalabb magisztrátusának az élén, mint az égbenyúló szikla, oly szilárdan áll s természetesen a város kormányzásának gyeplőjét is biztos és erős kézzel fogja. Ezekben a cikkekben Kiss Istvánunk, a másik ugyanilyen nagy férfiú, igazságtalanul csak egy mellékmondatban kapott helyett. Róla csak annyit mondanak, hogy a duzzadó ambícióktól fűtött polgármesterrel karöltve dolgozik. Nehéz időket nyögünk! Nemcsak az országos kormánnyal szemben, hanem a város kormányával szemben is bizalmi krízisben élünk. Így hát szükséges és taktikus is Kiskunfélegyháza városnak súlyos gondokban sínylődő lakosságát olyanformán megnyugtatni, hogy addig ne féljenek, amíg a város kormányzásának élén dr. Tóth József polgármestert látják, a város mandátumának a birtokában pedig Kun Ignác esküvel megerősített vallomása szerint a legkorektebbül lefolytatott választás alapján Kiss Istvánnnk díszeleg. Teljes őszinteséggel meg kell vallanunk, hogy a kiskunfélegyházi polgárság ezen cikkek dacára a város kormányzását illetőleg, amióta annak élére minden előkészület, elméleti és gyakorlati jártasság nélkül dr. Tóth József került, állandóan nyugtalan. A nyugtalanságát csak növelte az a bizonyos fegyelmi ítélet is, amelyben a hivatalos felsőbbség az enyhe fegyelmi büntetés kiszabását csak azzal tudta megindokolni, hogy dr. Tóth József polgármester büntetlen előéletű, fiatalkorú és közigazgatási tapasztalatai hiányosak. De növelte a nyugtalanságot az is, hogy a város anyagi helyzete 1930. évi január 1-e óta, amikor dr. Tóth József a polgármesteri széket elfoglalta, évről-évre romlott. Nem szolgáltak megnyugtatásul azok az intézkedések sem, amelyek a városnak elkerülhető tetemes károkat okoztak. Csak példaképpen említjük meg: a 13 tisztviselőnek jogtalan elmozdítását, az elvesztett perek tömegét, a drágán kisajátított Bugacmonostorra vezető utat stb. stb. És végül növelte a nyugtalanságot az is, hogy 1932. év végétől kezdve a város képviselőtestületének tudta és hite nélkül vitéz dr. Válya Gyula a város vagyoni helyzetének és vezetésének megvizsgálása céljából mintegy 50—60 napot a városban, a torony alatt töltött. * * Úgy mondják, hogy vitéz dr. Válya Gyula vizsgálatának befejezése után úgy a főispánnak, mint az alispánnak a tapasztalatairól jelentést tett. A város képviselőtestületét erről értesíteni ismét elfelejtették. No de minek is, hiszen a városok autonómiája már úgy is csak a jóhiszemű álmodozók fantáziájában van meg. Értesülésünk szerint úgy a főispán, mint az alispán a jelentés birtokában dr. Tóth Józsefet igen-igen megleckéztette. Egyúttal kilátásba helyezték neki, hogy amennyiben nem igyekszik a közigazgatási tapasztalatainak hiányosságait pótolni és a város anyagi helyzetét hozzáértéssel és ügybuzgalommal rendbehozni, úgy másféle intézkedést fognak tenni. Dr. Tóth József polgármester mindent megfogadott, megígért. Bár közben-közben Ney Géza vármegyei főjegyző bizonyos dolgokra többször és szigorúan figyelmeztette, de azért a körülményekhez képest oly jól érezte magát, hogy a Szegedi Új Nemzedékben napvilágot látott fenti cikkek megjelenését szükségesnek tartotta. * * * Ami ezután következett az már nem csak dr. Tóth József polgármestert, hanem Kiskunfélegyháza város képviselőtestületét is érdekli. A május 2-án tartott képviselőtestületi rendes közgyűlésen bejelentették, hogy a pénzügyminiszter a város súlyos anyagi helyzetére tekintettel 50 ezer pengő segélyt adott. Ugyanekkor ennek kieszközléséért Kiss Istvánunknak, dr. Tóth József polgármesternek .