A Csonkamagyarország, 1934. július-december (2. évfolyam, 26-53. szám)

1934-07-01 / 26. szám

Kiim­HiHiMa, 1934. Julius I. Ara 10 FILLÉR IL évfolyam 26. 97án A CSONKAMAGYARORSZÁG A KISKUNFÉLEGYHÁZI FÜGGETLEN KISGAZDA-, FÖLDMUNKÁS- ÉS POLGÁRI AGRÁRPÁRT HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: III., kerület Forgách ucca Megjelenik minden héten vasárnap Felelős szerkesztő és kiadó: DR. HORVÁTH ZOLTÁN Előfizetési díjak: Egész évre 5­0 pengő, félévre 2­50 pengő, negyedévre 1­30 pengő Dréhr ügy Álmélkodva, sőt megborzadva ol­vastuk a napról-napra újabb szenzá­cióval szolgáló törvényszéki tárgyalást. De állítjuk, hogy ezzel nemcsak mi voltunk így, hanem minden újság­­olvasó és szenvedő ember. S vájjon manapság ki nem olvas újságot és ki nem szenved? Ahol a gondok alatt nyögő pol­gár a másik sorstársával ma diskurálni összeáll, már egy perc múlva a társal­gásukból ilyen párbeszédet lehet hallani: Olvastad ? Vájjon mi van ott még, ahol csak egy emberrel kapcsolatban ilyen rettenetes dolgok kerülnek a nyil­vánosságra? — kérdi az egyik. Tűrhetetlen! — felel a másik. A pénzügyminiszterek tőlünk mindig adó­morált követeltek, a népjóléti minisz­tériumban pedig az adónk Csáki szal­mája volt. Miféle gondolatot forgathat az el­méjében most az, akinek minden moz­gatható holmiját, jószágját egy pár pengő adóhátralékért transzferálták? — folytatja az egyik. Édes barátom, — fűzi tovább a szót a másik — én ép úgy a most napfényre kerültekért, mint az ezutáni­­akért és a rejtve maradottakért egye­dül és kizárólag Bethlen István kor­mányzási rendszerét okolom. Miért? — szól közbe az egyik. Na hallod, még ezt sem érted? Hiszen Bethlen István volt az, aki a nyílt szavazásos választási rendszert visszaállította, aki a népképviseleti rend­szert akként csúfolta meg és forgatta ki, hogy a törvényhozó országgyűlési képviselőt nem a nép választotta, ha­nem a főispánjai útján ő nevezte ki. Ő volt az, aki az állami, megyei, vá­rosi közigazgatási apparátus legfőbb erényeképen nem a közügyek pártatlan intézését, hanem az egységespárti man­dátumok szállítását tekintette. Hát ez igaz! szólt a másik. Meg is lett az eredménye! A törvényhozó országgyűlési képviselők túlnyomó több­sége, ahogyan a most sokat emlegetett néhai Vass József népjóléti miniszter igen helyesen elnevezte őket, Fejbólintó Jánosok lettek. Érdekes, hogy te ezt észrevetted — pergeti tovább a szót az egyik — és mégis azt kérdezted, hogy miért állítottam, hogy minden kiderült és ki nem derült panamának Bethlen Ist­ván kormányzási rendszere az oka. Barátom! én ezt épen ezekért a Fej­­bolintó János törvényhozókért állítom. A törvényhozónak a rátermettségen, a nép őszinte bizalmán felül még — s talán ez a legfontosabb követelmény — a kormányhatalomtól teljesen füg­getlennek kell lennie. Hiszen ő az, aki hivatva és jogosítva van a kormányt kritizálni, ellenőrizni, sőt felelősségre is vonni. Haha! Kritizálni? Ellenőrizni? Sőt felelősségre vonni? — kacag keserűen és gúnyosan a másik. Úgy-úgy! Csak kacagj. Az ilyen népképviseleti rendszer tényleg nagyon nevetséges. És ha azonban csak ne­vetséges lenne, az épen nem nagy baj volna, de mivel a következménye, mint a Dréhr úgy is mutatja, felette tragikus, azt megcsonkított országunknak úgy kell­ mint belpolitikai életében a leg­­nagyobb bűnnek tartom. Épen ezért a nagy bűnéért ellent­mondok mindazoknak, akik Bethlen Istvánt nagy államférfinak tartják vagy tartották. Agyafúrt elme, de nem állam­férfi az, aki a kezébe került hatalom­mal a saját testének kényelméhez szabta az állami legfőbb hatalmat jelentő tör­vényhozást és nem az ország egyete­mes érdekéhez. Igazad van! — veszi át a szót a másik. A Fejbolintó Jánosok őt sem kritizálni, sem ellenőrizni, sem felelős­ségre vonni nem merhették. Hiszen először a saját lelkiismeretükkel kellett volna a számadást elintézni. S ezen lelkiismeret vizsgálás során ők is mind­járt azzal kezdhették volna bűneik fel­ismerését, hogy a képviselői mandá­tumuk nem népképviselői megbízólevél, hanem legtöbbnyire közigazgatási be­járásról kiállított jegyzőkönyv. Most kissé banális leszek — szól ismét az egyik. Engem az iskolában jó tanáraim arra tanítottak, hogy min­den állam talpköve az erkölcs. Vájjon nem érzed-e, hogy Bethlen István kor­mányrendszere, amely megmerevített egyoldalú párturalom, nagyon sok al­kalmat ad a közerkölcs elleni vétke­zésre ? Igen érzem! — feleli. Szeretném is Bethlen tíz évi kormányzásának minden aktáját átnézni. Ha érzed, akkor velem egy véle­ményen vagy. Bizonyosan te is kívá­nod, hogy mielőbb olyan törvényhozás üljön össze, a­mely a kormányt kriti­zálni, ellenőrizni, sőt felelősségre vonni is merészeli. Akkor majd a közigaz­gatás csak és csupán közigazgatni fog. Nem lesz Dréhr ügy és egyéb panama. Az adózók verejtékes filléreit majd megbecsülik. És ezt a törvényhozást mikép lehetne életrekelteni ? — kérdi a másik. Becsületesen, tisztán s mielőbb megejtett titkos választás útján — volt a válasz. Al. Barrhou francia Magyarország a világháborút nem akarta. Országának határaival, melynél szebbet, tökéletesebbet a természet nem alkotott, mindig meg volt elé­gedve. Egyik szomszédjától sem igé­nyelt egy talpalatnyi területet sem. A régi határok között meghúzódó nem­zetiségi polgáraival mindig mint telje­sen egyenjogú testvérekkel bánt. Kár­pátoktól az Adriáig jogok és köteles­ségek egyenlőek voltak. A világháborút is már előbb abbahagyta volna, ha a német annak folytatására nem erősza­kolja. Hát arról beszéljünk-e, hogy a tatárok, törökök által a nyugati kultúra ellen intézett támadásokat évszázado­kon keresztül saját testével fogta fel ? A­míg ő vérzett, a tőle nyugatra eső államok kultúrában, anyagiakban nyu­godtan gyarapodhattak. S mindezek ellenére Trianonban külügyminiszter a magyar népet a világháború felidé­zésében bűnösnek találták s életfogy­tiglani börtönbüntetésre ítélték. Az idő kényszerítő követelése alap­ján Trianonban egyszer összeülő pár­tatlan bíróság talán nem is sokára bi­zonyosan ki fogja deríteni, hogy a régi trianoni bíróság nem csak elfogult volt, hanem a valódi tényállást sem ismerte. Ki fogja deríteni azt is, hogy a trianoni bíróság tulajdonképen nem is felettünk, az 1000 éves Magyaror­szág és annak ártatlan népe felett akart és mondott ítéletet, hanem a Habsburgok monarchiája felett. Ki fogja deríteni azt is, hogy nem a rokontalan magyar népet akarta büntetni, hanem a Habsburgokat és azokat tűzön-vizen kiszolgáló kormányrendszert. A magyar népet, amelyet a há­ború előtti Magyarországban soha sem * * *

Next