A Csonkamagyarország, 1934. július-december (2. évfolyam, 26-53. szám)
1934-07-01 / 26. szám
KiimHiHiMa, 1934. Julius I. Ara 10 FILLÉR IL évfolyam 26. 97án A CSONKAMAGYARORSZÁG A KISKUNFÉLEGYHÁZI FÜGGETLEN KISGAZDA-, FÖLDMUNKÁS- ÉS POLGÁRI AGRÁRPÁRT HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: III., kerület Forgách ucca Megjelenik minden héten vasárnap Felelős szerkesztő és kiadó: DR. HORVÁTH ZOLTÁN Előfizetési díjak: Egész évre 50 pengő, félévre 250 pengő, negyedévre 130 pengő Dréhr ügy Álmélkodva, sőt megborzadva olvastuk a napról-napra újabb szenzációval szolgáló törvényszéki tárgyalást. De állítjuk, hogy ezzel nemcsak mi voltunk így, hanem minden újságolvasó és szenvedő ember. S vájjon manapság ki nem olvas újságot és ki nem szenved? Ahol a gondok alatt nyögő polgár a másik sorstársával ma diskurálni összeáll, már egy perc múlva a társalgásukból ilyen párbeszédet lehet hallani: Olvastad ? Vájjon mi van ott még, ahol csak egy emberrel kapcsolatban ilyen rettenetes dolgok kerülnek a nyilvánosságra? — kérdi az egyik. Tűrhetetlen! — felel a másik. A pénzügyminiszterek tőlünk mindig adómorált követeltek, a népjóléti minisztériumban pedig az adónk Csáki szalmája volt. Miféle gondolatot forgathat az elméjében most az, akinek minden mozgatható holmiját, jószágját egy pár pengő adóhátralékért transzferálták? — folytatja az egyik. Édes barátom, — fűzi tovább a szót a másik — én ép úgy a most napfényre kerültekért, mint az ezutániakért és a rejtve maradottakért egyedül és kizárólag Bethlen István kormányzási rendszerét okolom. Miért? — szól közbe az egyik. Na hallod, még ezt sem érted? Hiszen Bethlen István volt az, aki a nyílt szavazásos választási rendszert visszaállította, aki a népképviseleti rendszert akként csúfolta meg és forgatta ki, hogy a törvényhozó országgyűlési képviselőt nem a nép választotta, hanem a főispánjai útján ő nevezte ki. Ő volt az, aki az állami, megyei, városi közigazgatási apparátus legfőbb erényeképen nem a közügyek pártatlan intézését, hanem az egységespárti mandátumok szállítását tekintette. Hát ez igaz! szólt a másik. Meg is lett az eredménye! A törvényhozó országgyűlési képviselők túlnyomó többsége, ahogyan a most sokat emlegetett néhai Vass József népjóléti miniszter igen helyesen elnevezte őket, Fejbólintó Jánosok lettek. Érdekes, hogy te ezt észrevetted — pergeti tovább a szót az egyik — és mégis azt kérdezted, hogy miért állítottam, hogy minden kiderült és ki nem derült panamának Bethlen István kormányzási rendszere az oka. Barátom! én ezt épen ezekért a Fejbolintó János törvényhozókért állítom. A törvényhozónak a rátermettségen, a nép őszinte bizalmán felül még — s talán ez a legfontosabb követelmény — a kormányhatalomtól teljesen függetlennek kell lennie. Hiszen ő az, aki hivatva és jogosítva van a kormányt kritizálni, ellenőrizni, sőt felelősségre is vonni. Haha! Kritizálni? Ellenőrizni? Sőt felelősségre vonni? — kacag keserűen és gúnyosan a másik. Úgy-úgy! Csak kacagj. Az ilyen népképviseleti rendszer tényleg nagyon nevetséges. És ha azonban csak nevetséges lenne, az épen nem nagy baj volna, de mivel a következménye, mint a Dréhr úgy is mutatja, felette tragikus, azt megcsonkított országunknak úgy kell mint belpolitikai életében a legnagyobb bűnnek tartom. Épen ezért a nagy bűnéért ellentmondok mindazoknak, akik Bethlen Istvánt nagy államférfinak tartják vagy tartották. Agyafúrt elme, de nem államférfi az, aki a kezébe került hatalommal a saját testének kényelméhez szabta az állami legfőbb hatalmat jelentő törvényhozást és nem az ország egyetemes érdekéhez. Igazad van! — veszi át a szót a másik. A Fejbolintó Jánosok őt sem kritizálni, sem ellenőrizni, sem felelősségre vonni nem merhették. Hiszen először a saját lelkiismeretükkel kellett volna a számadást elintézni. S ezen lelkiismeret vizsgálás során ők is mindjárt azzal kezdhették volna bűneik felismerését, hogy a képviselői mandátumuk nem népképviselői megbízólevél, hanem legtöbbnyire közigazgatási bejárásról kiállított jegyzőkönyv. Most kissé banális leszek — szól ismét az egyik. Engem az iskolában jó tanáraim arra tanítottak, hogy minden állam talpköve az erkölcs. Vájjon nem érzed-e, hogy Bethlen István kormányrendszere, amely megmerevített egyoldalú párturalom, nagyon sok alkalmat ad a közerkölcs elleni vétkezésre ? Igen érzem! — feleli. Szeretném is Bethlen tíz évi kormányzásának minden aktáját átnézni. Ha érzed, akkor velem egy véleményen vagy. Bizonyosan te is kívánod, hogy mielőbb olyan törvényhozás üljön össze, amely a kormányt kritizálni, ellenőrizni, sőt felelősségre vonni is merészeli. Akkor majd a közigazgatás csak és csupán közigazgatni fog. Nem lesz Dréhr ügy és egyéb panama. Az adózók verejtékes filléreit majd megbecsülik. És ezt a törvényhozást mikép lehetne életrekelteni ? — kérdi a másik. Becsületesen, tisztán s mielőbb megejtett titkos választás útján — volt a válasz. Al. Barrhou francia Magyarország a világháborút nem akarta. Országának határaival, melynél szebbet, tökéletesebbet a természet nem alkotott, mindig meg volt elégedve. Egyik szomszédjától sem igényelt egy talpalatnyi területet sem. A régi határok között meghúzódó nemzetiségi polgáraival mindig mint teljesen egyenjogú testvérekkel bánt. Kárpátoktól az Adriáig jogok és kötelességek egyenlőek voltak. A világháborút is már előbb abbahagyta volna, ha a német annak folytatására nem erőszakolja. Hát arról beszéljünk-e, hogy a tatárok, törökök által a nyugati kultúra ellen intézett támadásokat évszázadokon keresztül saját testével fogta fel ? Amíg ő vérzett, a tőle nyugatra eső államok kultúrában, anyagiakban nyugodtan gyarapodhattak. S mindezek ellenére Trianonban külügyminiszter a magyar népet a világháború felidézésében bűnösnek találták s életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Az idő kényszerítő követelése alapján Trianonban egyszer összeülő pártatlan bíróság talán nem is sokára bizonyosan ki fogja deríteni, hogy a régi trianoni bíróság nem csak elfogult volt, hanem a valódi tényállást sem ismerte. Ki fogja deríteni azt is, hogy a trianoni bíróság tulajdonképen nem is felettünk, az 1000 éves Magyarország és annak ártatlan népe felett akart és mondott ítéletet, hanem a Habsburgok monarchiája felett. Ki fogja deríteni azt is, hogy nem a rokontalan magyar népet akarta büntetni, hanem a Habsburgokat és azokat tűzön-vizen kiszolgáló kormányrendszert. A magyar népet, amelyet a háború előtti Magyarországban soha sem * * *