Együttműködés, 1979 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
III. évfolyam, 1. számára 1 forint AZ ÁPRILIS 4. GÉPIPARI MŰVEK DOLGOZÓINAK LAPJA Tervteljesítés, szigorúbb feltételek mellett Fontos minden — de sorrendben Ezekben a hetekben összegezik az elmúlt év tervteljesítésének tapasztalatait, továbbá készítik az 1979-es tervet, amelyet vállalatunk politikai-gazdasági vezetése, a vszt és a bizalmi küldöttek együttes ülése tárgyal. Az elmúlt évi terv teljesítéséről és az 1979-es tervelőirányzat kérdéseiről beszélgettünk dr. Katzer Károllyal, a vállalat gazdasági igazgatójával. — Vállalatunk az elmúlt évi árbevételi, export- és eredménytervét teljesítette — tájékoztat bevezetőül dr. Katzer Károly. — Kiemelendő, hogy a KVG 1978. december 11-re teljesítette az éves tervét és pár nap múlva az EG is. — Tehát elégedettek lehetünk? — Lehet, hogy ünneprontásnak tűnik, de azt kell mondanom: nem lehetünk elégedettek, legalábbis nem mindenben. A készlet- és forgóeszköz-gazdálkodásunk színvonala nem érte el az elvárható mértéket. Emiatt tavaly pénzügyi nehézségeink voltak és többször kényszerült a vállalat forgóeszközhitelt fölvenni. Az is előfordult, hogy munkabért hitelből fizettünk. — Az 1979-es év tervcélkitűzései hogyan alakulnak? — A vállalati tervzsűri tavaly december 19-én tárgyalta a terv első »formáját«. Ez a kidolgozás első menete volt, mivel a mérlegzárás február 20-án esedékes. Az 1979-es tervszámok figyelembe veszik a népgazdasági terv előzetesen megismert előirányzatait, továbbá az ágazati irányelveket. — Az idei tervnél és a következő évek tervfeladatainak meghatározásánál is érvényesül az a tendencia, amely a termelés mérsékeltebb ütemű növekedése mellett írja elő a nyereség és ezen belül az érdekeltségi alapok növekedését — folytatja a gazdasági igazgató. — Ez a célkitűzés csak a termelés hatékonyságának növekedésével, az önköltség csökkentésével, ésszerű takarékossággal, fegyelmezett készletgazdálkodással és a nem szocialista viszonylatú export dinamikus növelésével érhető el. — A vállalati tervek kialakításánál figyelembe vettük a vállalati pártbizottság október 25-én kiadott állásfoglalását, amely — többek között — a gyártott termékeken belül preferencia-sorrendet határozott meg. — Mit jelent ez? — Ebben első helyen szerepel a szocialista országok közötti kétoldalú és sokoldalú államközi megállapodásokban rögzített közvetlen és közvetett exportkötelezettségek teljesítése. Másodikként a tőkés export dinamikus növekedéséről és a már meglevő szerződéses kötelezettségek teljesítéséről határozott a preferencia-sorrend. A továbbiakban a belföldi, a kormány által kiemelt beruházások teljesítését írja elő a párt-vb, majd a célcsoportos — elsősorban a lakásépítési programmal összefüggő — beruházásokról intézkedik, végül az egyéb megrendelések, kötelezettségek teljesítéséről. — A termelési érték — ha nem is nagy ütemben — továbbra is nő. Milyen mértékben? — A terv szerint a bruttó termelési érték növekedési indexe valamelyest meghaladja a gépipari átlagként kiadott irányelvet. Ezt azonban a mi megítélésünk szerint az államközi kötelezettségekből adódó feladataink teljesítése indokolttá teszi. — Nem lesz egyszerű feladat — a szigorúbb gazdasági szabályozórendszer, a szigorúbb feltételek mellett a célokat elérni... — Nem lesz könnyű, s különösen nem lesz könnyű az érdekeltségi alapokat »kigazdálkodni«. Ez csak nagyon fegyelmezett gazdálkodással, termeléssel, hatékonyabb munkával lehetséges, s ez messze túlnő azon, hogy pontosan bejövünk a munkahelyünkre és itt vagyunk nyolc órán át... Azonban erőt ad a nehezebb körülmények közt végzett munkához, hogy munkásmérnök-közgazdász kollektívánk az elmúlt évben is bizonyította, képes az egyre növekvő feladatok teljesítésére. — »Mire kell figyelni« a különböző telephelyeken — elsősorban? — Az Energetikai Gépgyárban a tőkés exportterv maradéktalan teljesítésére és a paksi atomerőmű szerelésében való részvételre. Örményesen a szovjet exportra készített thermogenerátorok időben és jó minőségben történő gyártására. A Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárban a legnagyobb feladat az atomerőművi berendezések szállítására vonatkozó szovjet exportkötelezettségek megfelelő időben és minőségben történő teljesítése — mondta befejezésül dr. Katzer Károly gazdasági igazgató. J. E. HAVONTA Azonos terjedelemben, de újságszerű köntösben (4 nagy oldal az eddigi 8 kis oldal helyett) jelenik meg ezentúl az Együttműködés. Ez is előrelépés az 1977. novemberében indult lap életében, de ennél még fontosabb az, hogy nem kéthavonként kerül ezután az olvasókhoz, hanem havonta. Évente 12-szer. Ezzel a lap, az eddig „nyomdai úton előállított vállalati híradó”, közelebb jut ahhoz a fogalomhoz, hogy „vállalati újság”. Mit jelent a havi megjelenés? Folyamatosságot, nagyobb rendszerességet. Gyorsabb, rugalmasabb szerkesztést, s a rendszeresség és az évi megkettőzött terjedelem révén élőbb kapcsolatot a vállalat mindennapjaival. A vállalat egészével: munkatársainkkal. Vagyis — remélhetően — gyarapodást. Témában, körültekintésben, mélyebb összefüggések feltárásában, az eddiginél több, arra érdemes ember és közösség bemutatásában. A vállalat földrajzilag szétszórt egységeinek kölcsönös, összvállalati összeismertetésében. Mindabban és mindazért, amiért (az igényeket ismerve) a vállalati négyszög teljes támogatást adott a havi megjelenéshez. ... Igen, ez a felvázolt program gyakrabban és nagyobb terjedelemben megjelenő vállalati lapot is elvezérelne. De most az Együttműködés az évi tizenkétszeri megjelenéssel lépett (nagyot!) előre. Ehhez kell alkalmazkodnunk. Reálisan. Például úgy, hogy szólunk: már jobban módunkban áll meghallgatni és megfogadni a lapra vonatkozó észrevételeket. A javaslatokat, kifogásokat, ötleteket. Ismételten kérjük tehát olvasóink segítségét. Az aktív dolgozókét és a nyugdíjasokét, a gyesen levő kismamákét is (ők a vszb határozata alapján díjtalanul kapják meg a lapot), mindenkiét, akinek köze van a vállalathoz. Mert a megkétszereződött lap csak így lehet többszöröse eddigi önmagának. A szerkesztő bizottság 1979. január Közép-Kelet-Európa 7S0 kilovolttal Paksnál is segít az Albertirsa brigád VINNYICA—ALBERTIRSA. E két, egymástól igen távoli helységnévhez még egy fogalom társul: távvezeték. A tévénézők és az újságolvasók értesülhettek arról — képekben, adatokban is —, hogy milyen nagyszerű munka készül a KGST-országok kölcsönös energiaprogramja keretében. A Szovjetunió nyugati határvidékéről egy villamos távvezetéket húznak a Magyarország földrajzi középpontjához közeli Albertirsáig. A vezeték rendkívül nagy — 750 kilovoltos — teljesítményű, ekkora távvezetéket eddig csak a Szovjetunióban, az USA-ban és Kanadában, illetve e két utóbbi észak-amerikai ország között építettek. Ám Albertirsa után ez a távvezeték kettéválik: 400 kilovoltot továbbító sodronyok indulnak tovább Százhalombatta, illetve Csehszlovákia felé. Prágában van a KGST-országok elektromos energia irányító központja. Ahol öszszehangolják az igényeket. Ami természetes is, hiszen a Szovjetunióban földrajzi — Föld-forgási — okokból este előbb van »háztartási villanycsúcs«, mint nálunk. Reggel — szintén földrajzi okokból — a Szovjetunióban a mienknél előbb kezdődik a nappali műszak. Vagyis: a prágai irányítóközpont nemcsak kéri és kapja az áramot a Szovjetunió európai területéről, hanem adott esetekben küldi is oda. És más KGST-országokba is. Ezáltal az új 750 kilovoltos — elsősorban hozó — távvezeték rendkívül fontos részévé vált a közép-kelet-európai szocialista országok kölcsönös elektromos energiatovábbító rendszerének. ALBERTIRSA KOMPLEX BRIGÁD. Tudjuk, hogy ezt a távvezetéket több szocialista ország tervszerű munkája, együttműködése hozta létre. S ezen belül hazánk is, vállalatunk is részt vállalt: a szerelési gyáregység 1978. januárjában hozzáfogott az albertirsai 750/400 kV-os transzformátorállomás gépészeti szereléséhez. Rövidesen kitűnt azonban, hogy gyártási alkatrészek és kereskedelmi áruk hiánya akadályozza a munkát, s veszélyben van az egyébként is szoros befejezési határidő. Ezért — március 31-én — az Energetikai Gépgyár dolgozói, gazdasági vezetése és KISZ-bizottsága komplex szocialista brigád megalakításáról határozott, a KISZ- védnökség kiterjesztésével. A cél tehát az volt — mint ahogyan azt az alapító dokumentum írja —, hogy » ... az albertirsai 750/400 kV-os transzformátorállomás, a kormány által kiemelt egyedi nagyberuházás gépészeti munkái határidőre, 1978. augusztus 31-re elkészüljenek.« Mit jelentett ez? Mit vállaltak Tárnyik László vezetésével az Albertirsa komplex szocialista brigád tagjai, Barabás László, az EG kazánműhelyének művezetője, Gebri János, a termelési osztály diszpécsercsoportjának vezetője, Réti Jolán anyagellátási csoportvezető, Réfi Sándor, az anyagvizsgáló laboratórium csoportvezetője, s a szerelési gyáregységből Németh Béla és Bátor György? Vállalkoztak arra, hogy a létesítmény szerelésének befejezéséig minden közbeeső folyamatot figyelemmel kísérnek, s azonnal intézkednek, ha fennakadás van. Vállalták, hogy a gyártási, a beszerzési, az anyagvizsgálati és a szerelési munkákat soron kívül elvégzik, továbbá, ha szükséges, a védnökségbe bevonnak brigádon kívüli vállalati és nem vállalati dolgozókat is. ÉS A TELJESÍTÉS? Erről jegyzőkönyv tudósít, amelyet még tavaly vettek fel a szerelési gyáregységben, a komplex brigád munkájának értékeléséről. (A jegyzőkönyvet hitelesítették: Progl József gyáregységvezető, Rauscher János műszaki vezető, Szidéliusz Ernő kirendeltségvezető, Kiss Vilmosné pártalapszervezeti titkár, Pál György szakszervezeti műhelybizottsági titkár, Botházy Ferenc KISZ-alapszervezeti titkár és KISZ-bizottsági tag,az értékelő bizottság tagjai.) Az értékelés szerint részleteiben is figyelemmel tudta kísérni a brigád a létesítmény építését, ha pedig fennakadás volt, késedelem nélkül, gyorsan, ötletesen intézkedett. Így például a hiányzó alkatrészeket beszerezték a leninvárosi, a szolnoki és a százhalombattai elfekvő készletekből; intézkedtek vállalatunknál és más gyáraknál — az ottani KISZ-bizottságok segítségével — hiányzó anyagok soron kívüli gyártásának érdekében; társadalmi munkában elvégezték az ilyenkor szokásos ügyintézést, adminisztrációt és gyártást; import alkatrészek beszerzéséért állandó kapcsolatot tartottak a külföldi gyártó cégekkel; tevékenyen részt vettek a 230 atmoszférás, KO 36-os anyagból készült vezeték hegesztésének kikísérletezésében, továbbá az ehhez szükséges új technológia beindításában. Ezenkívül, az anyagvizsgáló laboratórium röntgenesei folyamatosan a szerelésen tartózkodtak, a hegesztési varratokat azonnal megvizsgálták, értékelték, a hibákat bejelölték a szerelőknek. És biztosította a brigád azt is, hogy a szállítási osztály az anyagszállításoknál előnyben részesítse Albertirsát. Az értékelő bizottság megállapította: a komplex brigád a vállalt feladatokat magas színvonalon teljesítette. Méltán kiérdemelték a gyár gazdasági és társadalmi vezetésének erkölcsi és anyagi elismerését, köszönetét. HÁTRA VANNAK MÉG Albertirsa »pótmunkái«. Ebben is védnökséget vállalt a brigád. Tevékenységére — ez lesz a következő nagy feladat — a paksi atomerőmű építkezése is számít. (net) Készülnek a darukerekek Antos József, az EG Petőfi szocialista brigádjának vezetője a kommunista műszakban darukerekeket készített a nagy csúcsesztergán. A vállalat dolgos és vidám napjáról beszámolónk a 3. oldalon