Együttműködés, 1979 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

III. évfolyam, 1. számára 1 forint AZ ÁPRILIS 4. GÉPIPARI MŰVEK DOLGOZÓINAK LAPJA Tervteljesítés, szigorúbb feltételek mellett Fontos minden — de sorrendben Ezekben a hetekben össze­gezik az elmúlt év tervtelje­sítésének tapasztalatait, to­vábbá készítik az 1979-es ter­vet, amelyet vállalatunk po­litikai-gazdasági vezetése, a vszt és a bizalmi küldöttek együttes ülése tárgyal. Az el­múlt évi terv teljesítéséről és az 1979-es tervelőirányzat kér­déseiről beszélgettünk dr. Katzer Károllyal, a vállalat gazdasági igazgatójával. — Vállalatunk az elmúlt évi árbevételi, export- és ered­ménytervét teljesítette — tá­jékoztat bevezetőül dr. Katzer Károly. — Kiemelendő, hogy a KVG 1978. december 11-re teljesítette az éves tervét és pár nap múlva az EG is. — Tehát elégedettek lehe­tünk? — Lehet, hogy ünnepron­tásnak tűnik, de azt kell mon­danom: nem lehetünk elége­dettek, legalábbis nem min­denben. A készlet- és forgó­eszköz-gazdálkodásunk szín­vonala nem érte el az elvár­ható mértéket. Emiatt tavaly pénzügyi nehézségeink vol­tak és többször kényszerült a vállalat forgóeszközhitelt föl­venni. Az is előfordult, hogy munkabért hitelből fizettünk. — Az 1979-es év tervcélki­­tűzései hogyan alakulnak? — A vállalati tervzsűri ta­valy december 19-én tárgyal­ta a terv első »formáját«. Ez a kidolgozás első menete volt, mivel a mérlegzárás február 20-án esedékes. Az 1979-es tervszámok figyelembe veszik a népgazdasági terv előzete­sen megismert előirányzatait, továbbá az ágazati irányelve­ket. — Az idei tervnél és a kö­vetkező évek tervfeladatainak meghatározásánál is érvénye­sül az a tendencia, amely a termelés mérsékeltebb ütemű növekedése mellett írja elő a nyereség és ezen belül az ér­dekeltségi alapok növekedését — folytatja a gazdasági igaz­gató. — Ez a célkitűzés csak a termelés hatékonyságának növekedésével, az önköltség csökkentésével, ésszerű taka­rékossággal, fegyelmezett kész­letgazdálkodással és a nem szocialista viszonylatú export dinamikus növelésével érhető el. — A vállalati tervek ki­alakításánál figyelembe vet­tük a vállalati pártbizottság október 25-én kiadott állás­­foglalását, amely — többek között — a gyártott termé­keken belül preferencia-sor­rendet határozott meg. — Mit jelent ez? — Ebben első helyen sze­repel a szocialista országok közötti kétoldalú és sokoldalú államközi megállapodásokban rögzített közvetlen és közve­tett exportkötelezettségek tel­jesítése. Másodikként a tőkés export dinamikus növekedésé­ről és a már meglevő szer­ződéses kötelezettségek telje­sítéséről határozott a prefe­rencia-sorrend. A továbbiak­ban a belföldi, a kormány ál­tal kiemelt beruházások tel­jesítését írja elő a párt-vb, majd a célcsoportos — első­sorban a lakásépítési prog­rammal összefüggő — beruhá­zásokról intézkedik, végül az egyéb megrendelések, kötele­zettségek teljesítéséről. — A termelési érték — ha nem is nagy ütemben — to­vábbra is nő. Milyen mér­tékben? — A terv szerint a bruttó termelési érték növekedési indexe valamelyest meghalad­ja a gépipari átlagként ki­adott irányelvet. Ezt azonban a mi megítélésünk szerint az államközi kötelezettségekből adódó feladataink teljesítése indokolttá teszi. — Nem lesz egyszerű fel­adat — a szigorúbb gazdasá­gi szabályozórendszer, a szi­gorúbb feltételek mellett a célokat elérni... — Nem lesz könnyű, s kü­lönösen nem lesz könnyű az érdekeltségi alapokat »kigaz­dálkodni«. Ez csak nagyon fegyelmezett gazdálkodással, termeléssel, hatékonyabb munkával lehetséges, s ez messze túlnő azon, hogy pon­tosan bejövünk a munkahe­lyünkre és itt vagyunk nyolc órán át... Azonban erőt ad a nehezebb körülmények közt végzett munkához, hogy mun­­kás­mérnök-közgazdász kol­lektívánk az elmúlt évben is bizonyította, képes az egyre növekvő feladatok teljesítésé­re. — »Mire kell figyelni« a különböző telephelyeken — elsősorban? — Az Energetikai Gépgyár­ban a tőkés exportterv ma­radéktalan teljesítésére és a paksi atomerőmű szerelésé­ben való részvételre. Örmé­nyesen a szovjet exportra ké­szített thermogenerátorok időben és jó minőségben tör­ténő gyártására. A Kiskunfél­egyházi Vegyipari Gépgyár­ban a legnagyobb feladat az atomerőművi berendezések szállítására vonatkozó szov­jet exportkötelezettségek meg­felelő időben és minőségben történő teljesítése — mondta befejezésül dr. Katzer Károly gazdasági igazgató. J. E. HAVONTA Azonos terjedelemben, de újságszerű köntösben (4 nagy oldal az eddigi 8 kis oldal helyett) jelenik meg ezentúl az Együttműködés. Ez is előrelépés az 1977. novemberében in­dult lap életében, de ennél még fontosabb az, hogy nem kéthavonként kerül ezután az olvasókhoz, hanem havonta. Évente 12-szer. Ezzel a lap, az eddig „nyomdai úton elő­állított vállalati híradó”, közelebb jut ahhoz a fogalomhoz, hogy „vállalati újság”. Mit jelent a havi megjelenés? Folyamatosságot, na­gyobb rendszerességet. Gyorsabb, rugalmasabb szerkesztést, s a rendszeresség és az évi megkettőzött terjedelem révén élőbb kapcsolatot a vállalat mindennapjaival. A vállalat egészével: munkatársainkkal. Vagyis — remélhetően — gyarapodást. Témában, körültekintésben, mélyebb összefüg­gések feltárásában, az eddiginél több, arra érdemes ember és közösség bemutatásában. A vállalat földrajzilag szétszórt egységeinek kölcsönös, összvállalati összeismertetésében. Mindabban és mindazért, amiért (az igényeket ismerve) a vállalati négyszög teljes támogatást adott a havi megjele­néshez. ... Igen, ez a felvázolt program gyakrabban és na­gyobb terjedelemben megjelenő vállalati lapot is elvezérel­ne. De most az Együttműködés az évi tizenkétszeri megje­lenéssel lépett (nagyot!) előre. Ehhez kell alkalmazkodnunk. Reálisan. Például úgy, hogy szólunk: már jobban módunk­ban áll meghallgatni és megfogadni a lapra vonatkozó ész­revételeket. A javaslatokat, kifogásokat, ötleteket. Ismételten kérjük tehát olvasóink segítségét. Az aktív dolgozókét é­s a nyugdíjasokét, a gyesen levő kismamákét is (ők a vszb határozata alapján díjtalanul kapják meg a lapot), mindenkiét, akinek köze van a vállalathoz. Mert a megkétszereződött lap csak így lehet többszö­röse eddigi önmagának. A szerkesztő bizottság 1979. január Közép-Kelet-Európa 7S0 kilovolttal Paksnál is segít az Albertirsa brigád VINNYICA—ALBERTIRSA. E két, egymástól igen távoli helységnévhez még egy foga­lom társul: távvezeték. A tévénézők és az újságolvasók értesülhettek arról — képek­ben, adatokban is —, hogy milyen nagyszerű munka ké­szül a KGST-országok kölcsö­nös energiaprogramja kereté­ben. A Szovjetunió nyugati határvidékéről egy villamos távvezetéket húznak a Ma­gyarország földrajzi közép­pontjához közeli Albertirsáig. A vezeték rendkívül nagy — 750 kilovoltos — teljesítmé­nyű, ekkora távvezetéket ed­dig csak a Szovjetunióban, az USA-ban és Kanadában, illet­ve e két utóbbi észak-ameri­kai ország között építettek. Ám Albertirsa után ez a táv­vezeték kettéválik: 400 kilo­­voltot továbbító sodronyok indulnak tovább Százhalom­batta, illetve Csehszlovákia felé. Prágában van a KGST-or­­szá­gok elektromos energia irányító központja. Ahol ösz­­szehangolják az igényeket. Ami természetes is, hiszen a Szovjetunióban földrajzi — Föld-forgási — okokból este előbb van »háztartási villany­csúcs«, mint nálunk. Reggel — szintén földrajzi okokból — a Szovjetunióban a mienknél előbb kezdődik a nappali mű­szak. Vagyis: a prágai irá­nyítóközpont nemcsak kéri és kapja az áramot a Szov­jetunió európai területéről, hanem adott esetekben kül­di is oda. És más KGST-or­­szágokba is. Ezáltal az új 750 kilovoltos — elsősorban hozó — távvezeték rendkívül fon­tos részévé vált a közép-ke­­let-európai szocialista orszá­gok kölcsönös elektromos energiatovábbító rendszeré­nek. ALBERTIRSA KOMPLEX BRIGÁD. Tudjuk, hogy ezt a távvezetéket több szocialista ország tervszerű munkája, együttműködése hozta létre. S ezen belül hazánk is, vál­lalatunk is részt vállalt: a szerelési gyáregység 1978. ja­nuárjában hozzáfogott az al­­bertirsai 750/400 kV-os transz­formátorállomás gépészeti szereléséhez. Rövidesen ki­tűnt azonban, hogy gyártási alkatrészek és kereskedelmi áruk hiánya akadályozza a munkát, s veszélyben van az egyébként is szoros befejezési határidő. Ezért — március 31-én — az Energetikai Gép­gyár dolgozói, gazdasági veze­tése és KISZ-bizottsága komp­lex szocialista brigád megala­kításáról határozott, a KISZ- védnökség kiterjesztésével. A cél tehát az volt — mint ahogyan azt az alapító doku­mentum írja —, hogy » ... az albertirsai 750/400 kV-os transzformátorállomás, a kor­mány által kiemelt egyedi nagyberuházás gépészeti munkái határidőre, 1978. au­gusztus 31-re elkészüljenek.« Mit jelentett ez? Mit vállal­tak Tárnyik László vezetésével az Albertirsa komplex szocia­lista brigád tagjai, Barabás László, az EG kazánműhelyé­nek művezetője, Gebri János, a termelési osztály diszpécser­csoportjának vezetője, Réti Jolán anyagellátási csoportve­zető, Réfi Sándor, az anyag­­vizsgáló laboratórium cso­portvezetője, s a szerelési gyáregységből Németh Béla és Bátor György? Vállalkoztak arra, hogy a létesítmény szerelésének befe­jezéséig minden közbeeső fo­lyamatot figyelemmel kísér­nek, s azonnal intézkednek, ha fennakadás van. Vállalták, hogy a gyártási, a beszerzési, az anyagvizsgálati és a szere­lési munkákat soron kívül el­végzik, továbbá, ha szüksé­ges, a védnökségbe bevonnak brigádon kívüli vállalati és nem vállalati dolgozókat is. ÉS A TELJESÍTÉS? Erről jegyzőkönyv tudósít, amelyet még tavaly vettek fel a sze­relési gyáregységben, a komp­lex brigád munkájának érté­keléséről. (A jegyzőkönyvet hitelesítették: Progl József gyáregységvezető, Rauscher János műszaki vezető, Szi­­déliusz Ernő kirendeltségveze­tő, Kiss Vilmosné pártalap­­szervezeti titkár, Pál György szakszervezeti műhelybizott­sági titkár, Botházy Ferenc KISZ-alapszervezeti titkár és KISZ-bizottsági tag,­­az érté­kelő bizottság tagjai.) Az értékelés szerint részle­teiben is figyelemmel tudta kísérni a brigád a létesítmény építését, ha pedig fennakadás volt, késedelem nélkül, gyor­san, ötletesen intézkedett. Így például a hiányzó alkatrésze­ket beszerezték a leninvárosi, a szolnoki és a százhalombat­tai elfekvő készletekből; in­tézkedtek vállalatunknál és más gyáraknál — az ottani KISZ-bizottságok segítségével — hiányzó anyagok soron kí­vüli gyártásának érdekében; társadalmi munkában elvégez­ték az ilyenkor szokásos ügy­intézést, adminisztrációt és gyártást; import alkatrészek beszerzéséért állandó kapcso­latot tartottak a külföldi gyártó cégekkel; tevékenyen részt vettek a 230 atmoszfé­­rás, KO 36-os anyagból ké­szült vezeték hegesztésének kikísérletezésében, továbbá az ehhez szükséges új technoló­gia beindításában. Ezenkívül, az anyagvizsgáló laboratórium röntgenesei fo­lyamatosan a szerelésen tar­tózkodtak, a hegesztési varra­tokat azonnal megvizsgálták, értékelték, a hibákat bejelöl­ték a szerelőknek. És biztosí­totta a brigád azt is, hogy a szállítási osztály az anyagszál­lításoknál előnyben részesítse Albertirsát. Az értékelő bizottság meg­állapította: a komplex brigád a vállalt feladatokat magas színvonalon teljesítette. Mél­tán kiérdemelték a gyár gaz­dasági és társadalmi vezetésé­nek erkölcsi és anyagi elis­merését, köszönetét. HÁTRA VANNAK MÉG Albertirsa »pótmunkái«. Eb­ben is védnökséget vállalt a brigád. Tevékenységére — ez lesz a következő nagy feladat — a paksi atomerőmű építke­zése is számít. (net) Készülnek a darukerekek Antos József, az EG Petőfi szocialista brigádjának vezetője a kommunista műszakban darukerekeket készített a nagy csúcs­esztergán. A vállalat dolgos és vidám napjáról beszámolónk a 3. oldalon

Next