Együttműködés, 1986 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

X. ÉVF. 1. SZÁM 1986. JANUÁR AZ ÁPRILIS 4. GÉPIPARI MŰVEK DOLGOZÓINAK LAPJA Túlteljesítette éves tervét az Április 4. Gépipari Művek központi gyára Az Április 4. Gépipari Művek központi gyára ne­héz piaci és gazdálkodási körülmények ellenére is si­kerrel teljesítette, sőt túl­teljesítette 1985. évi tervét. A gazdálkodás részletes elemzésére természetesen majd a mérleg birtokában kerül sor. Az előzetes ada­tok alapján is megállapít­ható azonban, hogy a vál­lalat fejlődése 1985-ben to­vább folytatódott. A ki­emelt célkitűzések megva­lósultak, mint a belföldi, mint az export kötelezett­­ségeket határidőre és jó minőségben teljesítette a gyár kollektívája. Ugyan­akkor jelentős mértékben növekedett a nem rubel el­számolású export. A rendelésállomány ki volt töltve egész évben. Ily módon a folyamatos mun­kát, ha zavarta is eseten­ként az import anyagok ké­sedelmes érkezése, átcso­portosításokkal, jól szerve­zett munkával sikerült el­érni, hogy a bruttó terme­lési érték 5,9 százalékkal, az árbevétel 6,2 százalék­kal meghaladja a tervezet­tet. Az átlagkereset az éves bérpolitikai tervben elő­irányzott 7 százalékot meg­haladó mértékben emelke­dett. Az 1985. évi tervfel­adatokat a tervezett lét­számmal teljesítette túl a vállalat. Ennek következté­ben a termelékenység 11,7 százalékkal növekedett 1984 évhez képest. Az előzetes számítások szerint a nyere­ség is a tervezett 3,3 száza­lékkal és az 1984. évi ered­ményhez viszonyítva 6,1 százalékkal magasabb. A vállalat műszaki-gaz­dasági tevékenysége a VI. ötéves terv során eredmé­nyes volt, ami megfelelő alapot nyújt a további fo­lyamatos fejlődéshez, a VII. ötéves tervi célkitűzések megvalósításához. A párt­os szakszervezeti testületek véleményének figyelembe­vételével a vállalati tanács november végén vitatta meg és értett egyet a VII. ötéves tervidőszaki elkép­zelésekkel. A vállalat az ágazati cél­kitűzésekkel összhangban az export-orientált fejlő­dés megvalósítását tűzi ki célul a VII. ötéves tervidő­szakban Főbb célkitűzése­ink: a versenyképesség nö­velése alapvetően a termé­kek korszerűsítésével a komplett rendszerek bőví­tésével, a vállalkozási tevé­kenység kiszélesítésével, a költségek csökkentésével. Az árbevételt évenként átlagosan 6,5 százalékkal, a bruttó termelési értéket 6,1 százalékkal tervezzük nö­velni, öt év alatt az átlag­­keresetek mintegy 40 szá­zalékos emelését kívánjuk elérni. A tervkoncepció széleskörű megvitatása után, a vélemények és ja­vaslatok birtokában, 1986. június 30-ig kerül véglege­sítésre a vállalat VII. öt­éves terve. 1986 évre — a VII. ötéves terv első évére vonatkozó­an az az elgondolás —, hogy a gyár árbevételi ter­ve 880—920 millió forint között legyen, ami az 1985. évinél 3,5—8,2 százalékkal magasabb. Az átlagbérek, illetve keresetek 4—7 szá­zalékkal növekedjenek. A gyártmányaink döntő többségét továbbra is az atomerőművi berendezések, hőcserélő készülékek és élelmiszeripari berendezé­sek alkotják. Az 1986-ban üzembe állításra kerülő, edényfenéksajtoló üzem fő­ként az import csökkenté­sét teszi lehetővé, ugyanak­kor a tőkés export növelé­sét is előmozdíthatja. Kritikus pontja terveink­nek, elképzeléseinknek az alapanyag beszerzés terü­letén az, hogy a meglevő gondok előreláthatóan a következő időszakban sem csökkennek. Termékeink­hez az alapanyagot döntő mértékben importból tud­juk beszerezni, mert a ha­zai alapanyagellátó vállala­tok a minőségi követelmé­nyeknek megfelelő anyagot nem, vagy kismértékben tudják biztosítani. Fontos feladat és kiemel­ten kell kezelni a tőkés ex­port növelését, a minőség javítását, az import anya­gok helyettesítésének lehe­tőségét és tovább fejleszte­ni érdekeltségi rendszerün­ket. Bérpolitikai elképzelé­seink, terveink a párt XIII. kongresszusának határoza­tában megfogalmazottak helyi megvalósítását tartal­mazzák. E szerint „Része­süljön fokozott elismerés­ben az eredményes alkotó munka, a műszaki fejlődést előrevivő tevékenység, a sikeres vállalkozói maga­tartás. Az életszínvonal emelkedésében a fő mun­kaidőben szerzett kereset legyen a meghatározó.” Most és az elkövetkező években a megszokottól sok szempontból eltérő, a ko­rábbinál gyorsabb változá­sokat igénylő helyzetben élünk. Mind ésszerűbben kell hasznosítanunk a tech­nikai, emberi forrásokat és adottságokat. A vállalati pártszervek és alapszerve­zetek elsődleges feladata a jövőben is az, hogy politi­kai eszközökkel segítsék a fő gazdasági tennivalók megvalósítását, szerezzenek érvényt a párt gazdaságpo­litikájának, ellenőrizzék a végrehajtás folyamatát. Losonczi Máté 1^2* '-css's A 150 m:l-es bepárló készüléket szereli Tarjányi János Szabó Lajos elvtárs az Április 4. Gépipari Művek vezérigazgatója Kiskunfélegyháza Kedves Szabó Elvtárs! Az újév és az ötéves tervidőszak-váltás küszö­bén tisztelettel köszöntöm a Kollektívát, min­den dolgozót, a szocialista brigádok tagjait, ve­zetőit, a politikai és társadalmi szervezetek ak­tivistáit, vezetőit, a műszaki gazdasági vezető­ket. Köszönöm a VI. ötéves tervidőszakban és az 1985-ös évben kifejtett munkát, amellyel hozzá­járultak iparunk fejlesztéséhez, feladataink tel­jesítéséhez, népgazdasági céljaink megvalósítá­sához. Mindnyájuknak kívánok boldog új évet, ered­ményes munkát 1986-ban, sikeres indulást a VII. ötéves tervben, ehhez erőt, jó egészséget, céljaik megvalósulását. Budapest, 1985 december. Elvtársi üdvözlettel: Kapolyi László ipari miniszter Év végi munkásgyűlés Az év elején szokásos munkásgyűlést ezúttal az el­múlt esztendő utolsó munkanapján tartották meg az Áp­rilis 4. Gépipari Művek kiskunfélegyházi Központi Gyá­rában. Teljes joggal, hiszen az A4GM valamennyi leány­vállalata, így a törzsgyár dolgozói is tulajdonképpen a decemberi napokban már az 1986. évi tervfeladatokon dolgoztak. A gyűlésen, — amelyen ott volt Ormándi Já­nos, a kiskunfélegyházi városi pártbizottság titkára is —, Szabó Lajos vezérigazgató mondott beszédet. Ismertette a mögöttük levő esztendő gazdálkodásának előzetes ada­tait. Ezek szerint a központi gyárban 55 millió forinttal haladja meg a termelés értéke a tervezettet, míg a nye­reség 5 millió forinttal múlja felül a célkitűzést. A ve­zérigazgató bejelentette, hogy az 1986-os esztendőre a gyár termelőkapacitásának 80 százaléka már szerződés­sel van kötve, s várhatóan az első negyedévben a teljes kapacitást kitöltik a megrendelések. A jó munka becsülete Egy óév elmúltán és egy új év kezdetén visszatekin­teni, s számbavenni eredményeinket, nagyon is egysze­rűnek látszik. A sikerek ugyanis elfedik a közbenső ne­hézségeket, a kemény munka utólag nem is tűnik verej­­tékesnek, a munka öröme utólag mindent — a rosszat is — megszépíti. Az Április 4. Gépipari Művek egész kollektívája ha­sonló érzésekkel emlékezhet vissza 1985-re. Nem ígér­tünk tavaly ilyenkor sem sima utat, jól látszottak ugyan­is a gazdálkodás nehézségei. Volt azonban kölcsönös bi­zalom, és erős egység abban, hogy a kollektívák össze­fogása és áldozatos munkája jó eredmények elérését teszi lehetővé 1985-ben is. Nagy segítséget adott ehhez a munkához a bizalomra épülő kedvező politikai légkör is. Az 1985-ös év moz­galmi évként kerül be majd a történelem lapjaira. Az MSZMP XIII. Kongresszusa meghatározta hosszabb távú céljaink és feladataink irányát. Az országgyűlési és a szakszervezeti választások, valamint, a népfront kong­resszus a demokratizálódás folyamatában jelentenek ugyancsak fontos állomásokat. Az új vállalatirányítási formában pedig a Vállalati Tanács létrehozása, a dol­gozók tulajdonosi jogának gyakorlása a kollektív böl­csesség erejében rejlő előnyök kihasználását eredmé­nyezheti. Az Á­GM termelése és árbevétele terven felül alakult, az export — szocialista és tőkés egyaránt — bővült és összességében túl lett teljesítve. A nyereség fedezetet nyújtott dolgozóink életszínvonalának emelésére, kinek­­kinek munkája és többlet teljesítménye arányában. Kü­lön ki kell emelni azt a fontos tényt, hogy mindig vol­tak megrendeléseink! Bár nem egyenletes terhelésben, de biztonsággal termelhettünk. Nem kis szerepe van eb­ben a fegyelmezett és jó minőségű munkának, a válla­lási határidők betartásának, s talán annak az „új” szem­léletnek is, amely az adott szó és becsület rangra emel­kedésében mutatkozott meg. Munkánk során nem vártunk külső segítségre, nem számítottunk kedvező támogatásokra. Mindenki tette a saját dolgát, sokan még annál is többet. Nyugodt lelki­ismerettel kijelenhetjük, hogy a siker is főként csak rajtunk múlott! Hadd köszönjem meg minden munka­társamnak, a vállalat egész kollektívájának, a szocialis­ta brigádoknak a becsületes egész évi helytállást! Az 1986-os év egy újabb tervciklus kezdő éve. Várha­tunk-e kedvezőbb fordulatot a gazdasági életben? Eny­hülnek-e a szigorítások? ... Sok kérdést feltehetünk még. Egyben azonban tisztán kell mindannyiónknak lát­ni. A jobb, csak jobb munka eredményeként lehetséges. Az Á4GM dolgozó kollektívájának 1986-ban — és az egész tervidőszakban is — lesz elegendő munkája. Bíz­hatunk tehát a jövőben, bízhatunk tervcéljaink teljesí­tésében. Természetesen mindenkiben felmerülhet a kérdés, hogy az eddigi tisztességes és becsületes munka elegen­dő-e a jövőben is a vállalat eredményes fejlődéséhez. Úgy gondolom alapvetően igen, de annál azért többre és másra is szükség van. Először is: kollektív együttműködésre. Minden szin­ten. Látnunk és éreznünk kell, hogy a tartós eredmé­nyek csak csapatmunkában születhetnek. Minden össze­függ mindennel. Mindenki munkája fontos egy nagy gé­pezet mozgásában. Legyünk hát nagyobb figyelemmel a saját tevékenységünkhöz kapcsolódó kollégák, szak­társak, osztályok munkájára. Ne csak a magunk felada­tának jó elvégzése lebegjen szemünk előtt, tekintsük mások munkájának segítését is legalább olyan fontos­nak. Termelő vállalat vagyunk, tehát a termelésben rea­lizáljuk a vállalati jövedelmet. A termelésért kell dol­gozzon a kereskedő, a technológus, a fejlesztő, az anyag­­beszerző, a karbantartó, a minőségellenőr, és így to­vább minden vezető és alkalmazott beosztású dolgozó. A termelésben dolgozóknak pedig érezniük kell, hogy egymásért vagyunk, egymásra vagyunk utalva. Az egy­másra figyelő együttműködés és az emberi kapcsolatok elmélyítése a mi igazi tartalékunk! Másodszor: másfajta munkavégzésre is szükség van. Hiszem, hogy minden szakmáját szerető és értő dolgo­zónk egyben alkotó munkát végző ember is. Az alkotni jelzőt többnyire a szellemi munkát végzőkre értelmezik. Ez nem igazságos így. Mert ha alkotni azt jelenti, gon­­dolgozva dolgozni, akkor mindazok a munkások, tech­nikusok és adminisztratív dolgozók is, akik ésszerűen és gondolkozva, — talán vállalkozva is, de mindenképpen szervezetten és újítóan dolgozva nagyobb teljesítménye­ket produkálnak — alkotó munkát végeznek. Mozgósít­suk hát jobban a kollektíva szellemi képességeit mind­annyiunk hasznára. Végezetül szükség van arra, hogy erősítsük tovább a jó munka becsületét. Ez adjon nálunk igazán rangot és presztízst minden dolgozónak. Csak ez rangsoroljon. A jobb munkához kapcsolódjon a magasabb jövedelem is. Legyünk büszkék azokra, akik a legjobb forgácsolók, la­katosok, hegesztők és mérnökök! A tartósan kimagasló teljesítményeket elérőket részesítsük erkölcsi elismerés­ben. Értékrendszerünk szilárdsága és tisztasága adhat húzóerőt a többlet teljesítményhez, és adhatja vissza a fő munkaidő megtépázott becsületét. Ehhez a minőségileg is más munkához kívánok min­den kedves munkatársamnak a magam nevében, vala­mint a vállalat párt- és társadalmi szervezetek vezetői nevében is nagyon jó erőt és egészséget az új esztendő­ben. Szabó Lajos vezérigazgató

Next