Együttműködés, 1988 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

XII. ÉVF. 1. SZÁM 1988. JANUÁR 0-1 461T1 AZ ÁPRILIS 4. GÉPIPARI MŰVEK DOLGOZÓINAK LAPJA Munkásgyűlés az Á­GM Központi Gyárában Kiskunfélegyházán az Április 4. Gépipari Művek Központi Gyárában az év második munkanapján ko­ra reggel az I. sz. üzembe siettek dolgozóink, ahol Szabó Lajos vezérigazgató köszöntötte a munkásgyű­lés résztvevőit. Külön üd­vözölte a körünkben meg­jelent dr. Szabó Miklóst, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának első titkárát, Sztanojev And­rást, a Kiskunfélegyházi Városi Pártbizottság első titkárát, dr. Kardos András városi tanácselnököt. A vezérigazgató először az 1987. évi terv teljesíté­séről tájékoztatta a jelen­lévőket. Elmondta, hogy árbevételi tervünket 1165 millió Ft-ra teljesítettük, ami 103 százalékos teljesí­tésnek felel meg. Ezen be­lül a tőkés export tervet is túlteljesítettük. A terv­számok közül mintegy 60 millió Ft-al csökkent ered­ménytervünk a szabályo­zók módosítása következ­tében. Az ismert okok — elsősorban anyaghiány — miatt évközben nem min­dig volt zökkenőmentes a termelés menete. Az elért eredmények mö­gött megfeszített munka folyt 1987 évben — kivált­képpen december hónap­ban. A nehézségeken azon­ban felülkerekedett dolgo­zó kollektívánk, s a sike­rekhez nagymértékben hoz­zájárult, hogy a hibakere­sés, a másikra mutogatás helyett az egymás segítése volt a jellemző. Megdicsér­te Kruppa Gyula kereske­delmi osztályvezetőt, Soly­­mosi Ferenc művezetőt, a fiatalokból álló tervező, szerkesztő gárdát, a MEO-t, a csomagotókat, a szállí­tást. Megköszönte a gazda­sági, társadalmi vezetők­nek, minden dolgozónak eredményes munkáját. A továbbiakban szólt az 1988. évi célkitűzésekről, amelyek megvalósítása nem lesz könnyebb, sőt még nagyobb feladatok várnak a kollektívára. Az árbevételi tervet 1200 mil­lió Ft-ra, ezen belül a tő­kés exportot legalább 100 —110 millióra kell jó mi­nőségben teljesíteni. A terv rendkívül feszített, de a vállalat kollektívájának szakmai tudására, szorgal­mára építve megvalósítha­tó. A megnövekedett fel­adatok teljesítéséhez jó egészséget, sok sikert kí­vánt valamennyi dolgozó­nak a vezérigazgató. Ezután dr. Szabó Mik­lós, az MSZMP bizottságá­nak első titkára lépett az emelvényre. A megyei és a városi pártbizottság ne­vében köszöntötte a mun­kásgyűlés résztvevőit. Ha­gyomány már megyénk­ben, hogy az itteni mun­káskollektíván keresztül köszönti a megyei pártbi­zottság a megye munkás­ságát — mondotta Szabó Miklós. — Mostanában so­kat halljuk, hogy 1988 másmilyen év lesz, mint a korábbiak. Szerencsére azonban jó néhány olyan­ kollektíva van Bács-Kis­­kunban, mint az itteni amelyeknek csupán a meg­kezdett folyamatokat kel továbbfejleszteni. A vezér­igazgató már vázolta a feladatokat. Kívánom — mondotta dr. Szabó Miklós —, hogy 1988. évi célkitű­zéseiket sikerrel váltsák valóra. Bujdosó Imréné Dr. Szabó Miklós, az MSZMP Bács-Kiskun Me­gyei Bizottságának első titkára köszönti a megyei és a városi pártbizottság nevében a munkásgyűlés résztvevőit. Együttműködés ,a szovjet VIINIBIOTECHNIKAI Intézet és az Á­GM Leányvállalatai között Az „Április 4.” Gépipari Művek Kutató-Fejlesztő Leányvállalata és a Bio­technika Tudományos Egyesülés egy ideiglenes nemzetközi műszaki tudo­mányos kollektívát hozott létre. Feladatként többek között a biológiai levegő­tisztító blokkok kísérleti min­tadarabjainak gyártá­sát tűzték célul. A tudo­mányos csoportban szovjet részről a VIMIIBIOTECH­NIKAI Intézet szakemberei vesznek részt, ezen kívül aktív támogatója és segítő­je a témának a Bio-Inno­­kord Közös Vállalat. A közelmúltban az érde­kelt felek a Kutató-Fej­lesztő, valamint a Hidro­­plasztik Leányvállalatnál tartottak megbeszélést és kötöttek megállapodást. Szovjet részről a küldött­ség vezetője, J. J. Gyerbe­­nyev, a műszaki tudomá­nyok kandidátusa a VIIII Biotechnikai Intézet tudo­mányos igazgatóhelyettese volt. A megbeszéléseken részt vett még: dr. Leonyi­­dovna Motina tudományos főmunkatárs, a műszaki tu­dományok kandidátusa, Z. G. Medvegyev kandidá­tus laborvezető és A. A. Szarumov az informáci­ós osztály vezetője, alap­szervi párttitkár. Magyar részről a témák­tól függően a Kutató-Fej­lesztő és a Hidroplasztik Leányvállalat több vezető munkatársa segítette elő a megbeszélések sikerét. A Bio-Innokoord Vállalatot dr. Hegyi Mária nemzet­közi gazdasági szakértő osztályvezető képviselte. Fülöp Árpád a Kutató- Fejlesztő Leányvállalat té­ma­vezető főmérnök he­­lyetese elmondta: „Az első nap áttekintettük a megál­lapodást, mely a levegő­tisztító blokkok fejlesztésé­vel, mintadarabok gyártá­sával függ össze. A Kuta­tó-Fejlesztő Leányvállalat az elméleti feladatokban és az irányításban, míg a Hidroplasztik Leányválla­lat a munka gyakorlati ki­vitelezésében venne részt. Elkészítettük az „Együtt­működési munkaprogram”­­ot, melyet részletesen ele­meztünk. Az ebben foglal­tak elméleti és gyakorlati feladatait a kitűzött határ­időre megvalósíthatónak tartom.” Az elméleti feladatok egyeztetését követően, más­nap a delegáció Nagyka­nizsára a Hidroplasztik Vállalathoz látogatott. A vendégeket Kosa Antal igazgatóhelyettes és Somo­gyi András technológiai osztályvezető fogadta. Ko­sa Antal tájékoztatta a vendégeket a Leányválla­latnál folyó munkákról, a környezetkímélő berende­zések fejlesztésének terü­­leteiről. Ezt követően a program gyárlátogatással folytató­dott. Nagy érdeklődés nyil­vánult meg a vendégek ré­széről a műanyag alkatré­szek, csőkötések, szűrők, berendezések gyártása iránt. Több kérdést tettek fel a műszaki fejlesztéssel, kutatás helyzetével kapcso­latban. Somogyi András véle­ménye:­­ „A Hidroplasz­tik Leányvállalat képes ar­ra, hogy a munkaprog­ramban szereplő reá eső feladatokat határidőre tel­jesítse. Úgy ítélem meg, hogy a kétnapos megbe­szélés valamennyiünknek nagyon hasznos volt és egy új hatékony munka­­kapcsolat alapjait sikerült megteremtenünk.” J. J. Gyerbenyev tapasz­talatait a következőképpen foglalta össze: „Az elmúlt két napban sokat és haté­konyan dolgoztunk. Mi el­ső alkalommal vagyunk az „Április 4” Gépipari Mű­vek Leányvállalatainál. Az itt látottak alapján el­mondhatom, hogy sokkal több terület kapcsolható össze az érdeklődésünk körében mind azt indulá­sunkkor gondoltuk.” Dr. Hegyi Mária: — „A Bio-Innokoord Vállalat is segített abban, hogy ez a megállapodás és munka­­program létrejöjjön. Úgy ítélem meg, hogy a szovjet fél bizakodva tekint a folytatás elé. Sőt az együtt­működést és a kapcsolatok fejlesztését gyorsítani sze­retné. Közös vélemény szerint 1988. I. negyedévében sor kerülhet a levegő­tisztító blokkok szűrőházainak kí­sérleti gyártására. Horváth József A megmérettetés éve 88 Ismét vége egy dolgos évnek, megint új évet kezdünk. Ez a világ rendje, mondjuk, mert az idő múlik és min­den változik. Mégis az év fordulója ünnep. Egyrészt mert búcsúzunk és számot vetünk. Felidézzük az esz­tendő fontosabb állomásait, elemezzük a kudarcokat, s méltatjuk az eredményeket. Ilyenkor tudjuk meg, mi­lyen csodálatos érzés, ha sikerekről lehet elszámolni összességében a magunk lelkiismeretével közös dolga­inkról. Másrészt ünnep azért is, mert ilyenkor szép ter­veket szövögetünk, reménykedünk, hogy jövő évben jobb lesz, s hogy másként cselekszünk, új lappal indí­tunk és megfogadjuk, hogy másként élünk, dolgozunk. Az ünnepi asztal ismét gazdag volt. Teljesítettük, amit célként kitűztünk, közösen elterveztünk. Sok min­denben előreléptünk, fejlődtünk. Bizonyságot tettünk magunknak­­, s a kishitűeknek is —, hogy nincs lehe­tetlen, hogy többre is képesek vagyunk, mint gondol­tuk. S azt is tényként és jóleső érzéssel állapíthatjuk meg: az emberi összefogás, az egységes akarat mindig átsegít a nehézségeken. Mit hozott 1987? Az indulás nehéz volt. Külső és bel­ső körülmények tették azzá. Az állandósult importhiányt tetézte a hazai alapanyagellátás megbízhatatlansága. Az ütemes termelésnek ezen kívül sokszor gátat vetett a piaci kereslet, a szűk keresztmetszetek kialakulása, az élőmunka, az igényesebb termékösszetétel éppúgy, mint belső szervezetlenségünk gyengéi — vagy mint az elő­zőeken kívül Nagykanizsán — az emberi tényezők is. A vállalati kollektíva erejét, hitét és egységét azon­ban ezek a gondok csak próbára tették, de ki nem kezdték. S bár minden jó, ha jó a vége — tartja a köz­mondás — nem kívánunk magunknak az idén hasonló feszültségeket és kiélezett termelési feltételeket, mint amit 1987 hozott. Nem kívánjuk azt, hogy decemberre maradjon annyi termelési feladat, mint ami máskor egy negyedévre is elég. Ne engedjük, hogy tétovázás, a döntések elhúzódása is szűkítse a rendelkezésre álló átfutási időket. Végül is az eredmények megérdemelt sikerként köny­­velhetők el. Siker volt, hogy a népgazdaság kedvezőtlen helyzete ellenére összességében nőtt a termékeink piaci kereslete, a termelés növekedési üteme pl. Kiskunfél­egyházán meghaladta a 15 százalékot, s az árbevétel áttörve az évi 1 milliárd forint rekord nagyságot, közel 1,2 milliárdot ért el. Igazi siker a vállalat exportered­ménye is. A tőkés export túlteljesítése Budapesten, örményesen, Nagykanizsán vagy Kiskunfélegyházán nemcsak a vállalat eddigi rekordjának (249,0 millió Ft) megdöntését, s a 254,0 millió Ft elérését jelenti, illetve hozzájárulást az egyensúly javításához, netán jelentős többlet ösztönzési keret megszerzését vezetőknek és szakembereknek, ám sokkal inkább egy szemlélet áttö­rését, hogy végre elhiggyük: a mi szakmai szintünkön minden egység képes a legigényesebb nyugati piac kö­vetelménye szerint, határidőre és jó minőségben gyár­tani. Siker, hogy ezzel bázist teremtettünk a további évekre is. Megszoktuk a paksi sikereket is, az ez évi elisme­rést és a sikert csak egy körülmény teszi mértéktartó­vá, hogy a nagy paksi feladat egyelőre befejeződött, s ki tudja mikor folytathatjuk az 1000 MW-os egységek építésével. S mondjuk ki, kevesen számítottunk az éves problémák ismeretében a nagykanizsai vezetés és kol­lektíva végső összefogására és sikeres évzárására. De azt se hallgassuk el, hogy a többlet eredményekkel ará­nyosan több bértömeg jutott a vállalati kasszába, s eb­ből az egyéni teljesítményeknek megfelelően, terven felül több pénz került minden dolgozó borítékjába is. Megköszönöm a vállalat minden dolgozójának, veze­tőjének, a szocialista brigádoknak, a politikai és társa­dalmi vezetésnek, aktivistáknak, a Vállalati Tanács tag­jainak az éves eredmények érdekében kifejtett áldoza­tos munkáját. Mit várhatunk 1988-tól? Erre nem könnyű választ ad­ni. Az biztos, hogy munkánk lesz, több is mint koráb­ban. Ez jó, biztonságot ad, garanciát arra, hogy a vál­lalat munkaerő-megtartó képessége erősíthető. Az is biztos, hogy az erőforrások belső feltételei időben meg­teremthetők. Ez nem jelenti azt, hogy nincs szükségünk minden egységünknél, több jó szakmunkásra, mérnökre, vagy nem kell beruházás, új gép, eszköz, netán több hazai és import alapanyag. Ezek megszervezése azon­ban főként rajtunk múlik. Nem kell senkinek, — ha teljesítménye változatlan marad — attól tartania, hogy nettó jövedelme csökken. A sokat hangoztatott bruttósításra a vállalat felkészült, s rendelkezik a hozzá szükséges forrásokkal, vagyis megőrizehető, sőt fokozható az eddig elért jövedelmi szint. A központilag megállapított bérfejlesztés mérté­ke még növelhető a tőkés export átlagon felüli bővíté­sével. Hogy ezt nem adják olcsón? Igaz, de gondoljuk végig: vállalunk-e több áldozatot, fegyelmezettebb mun­kát, minőséget, rugalmasabb alkalmazkodást, ha ettől függ életszínvonalunk — megszokott életvitelünk, fo­gyasztásunk, családunk, közérzetünk — megtartása? Ezt nem kötelező vállalni mindenkinek. Viszont, aki vállal­ja —, s ezt szükségesnek tartom vállalni — az tudja: nemcsak saját magának, de a vállalatnak, s közvetve az egész magyar gazdaságnak is hasznára cselekszik. A szabályzók tovább szigorodnak. Kevesebb nyereség realizálható. Ma csak azt tudjuk — mivel sok a bi­zonytalanság —, hogy örülni kell minden kis nyereség­nek is. Ez ugyan nem jó, de minden rosszban van va­lami jó is. Orientál, utat mutat, merre menjünk, mit tegyünk, hogy több legyen. 1988 tehát különös és nehéz évnek ígérkezik. Meg fog mérni bennünket, minősíteni fogja teljesítményüket, s úgy gondolom bázist fog jelenteni a jövő évek célkitű­zéseihez is. Remélem, hogy 1988-ról végül is egy év múlva azt összegezzük: soha rosszabb ne legyen. Bíz­nunk kell tehát a kollektíva tudásában és munkaszere­tetében, amely 1987 sikerének is meghatározója volt. Kívánok a vállalat dolgozóinak, vezetőinek nagyon boldog, sikerekben gazdag, új esztendőt! Szabó Lajos . .. vezérigazgató

Next