Együttműködés, 1990 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1990-01-01 / 1. szám

Mérföldkő lesz a vállalat életében az 1990 -es esztendő Az Április 4. Gépipari Művek Kiskunfélegyházi Központi Gyárában január 3-a volt az idei első mun­kanap, amely a hagyomá­nyosan megtartott munkás­gyűléssel kezdődött. Szabó Lajos vezérigazgató az új év alkalmából köszöntötte a dolgozókat, majd érté­kelte az elmúlt esztendő eredményeit, s felvázolta az idei feladatokat. — Tavalyi fő célkitűzé­sünk az volt — hangsúlyoz­ta Szabó Lajos —, hogy vállalatunk talpon marad­jon. Ezt a célt a kollektíva teljesítette, s ezért minden­kinek köszönet jár. Cégünk a dollár és rubel elszámo­lású export kötelezettsége­it teljesítette, a belföldi piacokon viszont elmaradt a tervezettől. Nyereségünk azonban így is 20 millió forinttal meg­haladta a tervezettet, amit részben a takarékos gazdálkodásnak, másrészt annak köszönhettünk, hogy társasággá szerveztük át a fenéksajtoló üzemet, vala­mint a Kunsör Innovációs Társaságot. December 21- én a Löwenbrau sörgyár képviselőivel szándéknyi­latkozatot írtunk alá, amelyben a nyugatnémet cég vállalta, 51 százalék tulajdonrészesedéssel száll be, hogy még 1990-ben be­fejeződhessen a sörgyár építése. Az előadó a továbbiak­ban rámutatott, hogy a ter­vezettet meghaladó nyere­ség lehetővé tette, hogy tíz százalék bérfejlesztést hajt­sanak végre a központi gyárban. Ez sajnos nem mindenkinél — csak a kulcsszakmákban — tudta némileg ellensúlyozni a gyorsuló inflációt. Szabó Lajos 1990-ről szólva arra hívta fel a kollektíva figyelmét, hogy ez az esztendő mérföldkő lesz a vállalat életében. Piac-, szerkezet- és érde­keltségváltást kell ugyanis végrehajtani, ami nem lesz könnyű feladat. A szovjet piacról — amely másfél évtizeden át meghatározó volt a gyár termelésében — kénytelenek vagyunk kivonulni. A szocialista or­szágok megrendelései felé­re estek vissza. A gyár ka­pacitásának lekötését, dol­gozóinak foglalkoztatását ily módon belföldi, vala­mint tőkésországokban szerzett megrendelésekkel kell biztosítani. Mindehhez javítani kell a piaci munkát. Kezdeti eredmények már mutat­koznak. A nyugati orszá­gokból — ahová tavaly 110 millió forint értékű termé­ket szállítottunk — már 170 milliós megrendelésünk van. Biztató tárgyalások alapján mondhatom, hogy ez a szám év végéig elér­heti a 250 milliót. Jelenleg a gyár rendelés­­állománya 650 millió fo­rint. Megfelelő piaci mun­kával 850—900 millió forint értékű termelést szeret­nénk az idén elérni. A pia­cok változása — különösen a tőkés export növelésére való törekvés — azonban jelentős termékszerkezet­­váltást is igényel. Az új termékek gyártása viszont színvonalasabb munkát kí­ván nemcsak a műszakiak­tól és szakmunkásoktól, hanem mindenkitől a gyár­ban. Ezek a szándékok viszont csak a célnak megfelelő ér­dekeltségi rendszerben ta­lálnak termékeny talajra. Előtrébe kell, hogy ke­rüljenek az osztály-, a csoport- és az üzemérde­kek. Ezért ebben az év­ben az úgynevezett nagy­kalap rendszerről átté­rünk az egyéni és csoport­érdekeltségi rendszerre. A cél: mindenki jövedel­me függjön jobban a tel­jesítménytől. Január 1-től átlagosan 10 százalékos alapbér­fej­lesztés lesz. Ezen belül természetesen nagy súlyt kell helyezni a kvalifikált munkaerők anyagi meg­becsülésére. Ha azonban az elképzelt­­nél nagyobb nyereséget si­kerül elérni, az majd to­vábbi bérfejlesztést is le­hetővé tesz. Végül Szabó Lajos a gyár idei célkitű­zéseinek sikeres megvaló­sítására hívta fel a cég va­lamennyi dolgozóját. A vezérigazgató beszé­dét követően Kelemen Jó­zsef létesítmény­felelős kért szót. Azzal kezdte, hogy bi­zalomgerjesztő mindaz, amit az első számú vezető mondott, ám ilyen szava­kat már hallottak koráb­ban is. A dolgozóknak azon­ban nincs beleszólásuk a lényeges döntésekbe. Azt fejtegette, hogy rendkívül veszélyesek a hazánkban ezidőtájt tapasztalható pri­vatizálási folyamatok, s szerinte értéken alul kerül­nek nemzeti vagyonrészek a nyugati tőkések kezébe. A továbbiakban a dolgo­zók érdekképviseletének javítására tett javaslatot. Mivel a vállalat szakszer­vezeti vezetése nem kap kellő támogatást, munkás­­tanácsot kellene létrehoz­ni. Felszólalt a gyűlésen Rácz Pál, a darabolóüzem dolgo­zója is. Emlékeztetett a ta­valy decemberben tartott munkásfórumra, amelyen a vezérigazgató megígérte, hogy ez év elején minden­ki tudni fogja mekkora bér­rel vág neki ennek az év­nek. Erről azonban a mai napig sem tud­ senki sem­mit. Tájékozatlanok a dol­gozók egyéb kérdésekben is, mint például, hogy a német cég 51 százalékkal szállna be a sörgyárba. Em­lékeztetett még a rapszódi­­kus munkaellátottságra és a kényszerszabadságolások­ra. A hozzászólásokra a ve­zérigazgató válaszolt. Rácz Pálnak az idei bérfejlesztés kapcsán elmondta, hogy a béremelési javaslat már ka­rácsony előtt a szakszerve­zet asztalára került. Még e hónapban megvi­tathatják a kollektívák és február elején már az új alapbéreket vehetik fel a dolgozók. A sörgyárról szólva rámu­tatott arra, hogy az nem tisztán vállalati vagyon, az Á­GM-nek csak 41 száza­lék része van benne. A többi más vállalatoké. Ily módon nem az Á­GM, ha­nem a Kun Sör gazdasági társaság igazgató tanácsa hozza a vele kapcsolatos döntéseket. Végül a Kelemen József által elmondottakat, — mi­szerint diktatórikus a cég döntési mechanizmusa — Szabó Lajos visszautasítot­ta. Mint mondotta minden területen a vezetés decent­ralizálására, a munkahe­lyek nagyobb önállóságá­nak növelésére törekednek. Végül ismételten sikeres munkára hívta fel a dol­gozókat. Nagy Ottó Szabó Lajos beszél a munkásgyűlés résztvevőihez Kelemen József Rácz Pál Kassai Ferenc pénzügyi osztályvezető nyugállományba vonulása alkalmából „Kiváló Munkáért” kitüntetésben részesült. BUÉK Mikor ezt a négy szó kezdőbetűjéből összeállított négy betűből álló szórövidítést meghalljuk, vagy olvassuk — különösen így fordulóév napjai közelé­ben — egyre gondolunk, hogy nem jelenthet mást, mint: BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK. Ezt az értelmet szeretném én is először minden kedves olvasónak, az Április 4. Gépipari Művek minden dolgozójának gondolatában tudatosítani. Szeretném azonban azt is, ha ez a szórövidítés 1990. év során mást is jelentene számunkra. Szeret­ném, ha minden munkatársam, a vállalat minden dolgozója számára jelentené azt, hogy BÍZZUNK ÚJBAN, ÉSZBEN, KÉPESSÉGBEN. E négy szó önmagában is sokat kifejez. A BÍZZUNK, vagy BÍZZ azt jelenti: bízz a tár­sadban, bízz a kollégádban. De azt is, hogy bízz a vezetődben, a művezetődben, az üzemvezetődben, az osztályvezetődben, az igazgatódban. Te vezető pedig mindig bízz a beosztottaidban és bízz vezető társaidban. Együtt pedig a kollektíva közös erőfe­szítésében. Bizalom nélkül ugyanis nincs igazán eredmény. Bizalom kell a nehéz döntésekhez. Bízni kell abban, hogy valóban a legjobban döntöttem, s bízni kell abban, hogy amit akarok, az sikerülni fog. Sikerülni fog jó üzletet kötni, határidőt telje­síteni, a feladatokat jó minőségben megoldani és elvégezni. Bízni kell tehát önmagunkban is. A bízni ÚJBAN azt jelenti: a fejlődést szolgálni. Elfogadni, hogy a világ állandóan változik. A tech­nika szakadatlanul fejlődik, az ember tudása gya­rapszik és új ismeretekkel bővül. Bízni az újban azt is kifejezi: jövőben bízni. Vállalni az ismeret­lent is, mert tudom, hogy képes leszek megismerni. Bízni kell tehát új piacokban, új technológiák­ban, új követelményekben, új emberekben, új ve­zetőkben egyaránt. Bízni újban azt jelenti, hogy nem félni, mert az újban van a holnap. A harmadik szó: ÉSZBEN. Mit is mond ez szá­munkra? Mindenképpen azt: bízni a tudásban, ab­ban az ismeretben, ami az ember fejében van. Ész­szel kell, hogy éljünk, gondolkozzunk és cseleked­jünk. De mást is mond: bízzunk az emberek érdekei­ben. Hogy senki sem cselekszik saját érdeke ellen, hiszen az ésszerűtlen. De senki sem cselekszik a vállalat érdekei ellen sem. Bízni az észben, tehát azt jelenti, hogy össze tudom egyeztetni az én saját érdekemet a vállalat érdekével. Hogy fel tudom fogni ésszel, hogy az én egzisztenciám csak akkor biztos, ha a vállalat biztos és életképes. Hogy nem lehet rosszul működő vállalatnál biztos egziszten­cia, biztos munkalehetőség. Csak a jól működő vál­lalat adhat biztos megélhetést és biztonságos jövőt minden dolgozó számára. A KÉPESSÉG összetett fogalom. Bízni benne egyenlő azzal, hogy — bár nem vagyunk egyfor­mák, a teljesítményünk is különböző, a munkához, a feladatokhoz való hozzáállásunk is eltérő — ké­szek vagyunk a tőlünk telhető maximumra. Hogy tudunk és akarunk toleránsak lenni egymással, és készek vagyunk tudomásul venni, hogy a képesség differenciál bennünket. Differenciálja helyünket az irányítás, termelés, az ellenőrzés folyamatában épp­úgy, mint differenciálja a jövedelem­viszonyainkat is. Bízni a képességben tehát nem más, mint biztos feltételezése annak, hogy minden ember a jóra, a legjobbra, közös céljaink elérésére törekszik. BUÉK TEHÁT MINDENKINEK! Szabó Lajos vezérigazgató BÍZZUNK ÚJBAN, ÉSZBEN, KÉPESSÉGBEN!

Next