Együttműködés, 1991. február-1992. február (23. évfolyam, 2-12. szám, 24. évfolyam 1-2. szám)

1991-02-01 / 2. szám

FEBRUÁRI HELYZETKÉP A SZERELŐÜZEMBŐL Fordulat a munkaellátásban Lapunkban rendszeresen beszámoltunk az utóbbi hó­napokban, a vállalatunknál tapasztalható nyomasztó munkahiányról, a kényszer­­szabadságokról. Vezetők, dolgozók beszéltek arról, miként élik át a nehéz idő­ket, s milyennek látják az események tükrében az Á­GM jövőjét. Sorozatun­kat folytatva ezúttal Soly­­mosi Ferencet, a szerelő üzem vezetőjét kértük, ad­jon részletes tájékoztatást az egyes és kettes szerelő­­csarnok munkaellátottsági helyzetéről. A beszélgetésre 1991. február 5-én került sor. (A pontosság kedvéért, s nem utolsó sorban a szerkesztési és a nyomdai átfutás miatt ezt feltétlenül szükséges megjegyezni egy havonta megjelenő újság­nál. A szerk.) — Jelenleg még sajnos, mindig nem tud teljes ka­pacitással dolgozni a sze­relő üzem. — kezdte tájé­koztatását Solymosi Ferenc , hisz 75 százalékos bérrel, állásidőben most is otthon van száz emberünk. A csökkentett bér, az állás­idő egyébként szinte végig­kísérte az egész elmúlt esztendőt. A negatív csú­­csot az idén januárban ér­tük el: az üzem háromszáz dolgozójából kétszázan nem tudtak január 2-án mun­kával kezdeni. Mi vezetők tehetetlenek voltunk, mert a korábbiaktól eltérően ez­úttal nem akadtak áthúzó­dó gyártmányok és új szerződések sem adtak fel­adatot. NEM ADJÁK ALÁBB A TAVALYINÁL — Miként alakult mos­tanra a rendelésállomá­nyuk? — Ilyen kellemetlen előz­­méynek után igazán bizta­tóan. Elmondhatom, hogy a gyár idei rendelésállo­mánya már elérte a 600 millió forintot. Már alá is írtuk az erre az időszakra vonatkozó szerződéseket — döntő többségében tőkés partnerekkel. A gyártást most"“'"készítjük elő. Az egyes csarnokban legha­marabb február végén, március elején kezdődhet teljes kapacitással a ter­melés. De a sok állásidőt követően már most egyre több dolgozót hívunk be. — Az elmondottakból ki­derül, hogy az év elején két hónap kiesett. Van esé­lyük ennek pótlására? — Értékben nem akarjuk alább adni a termelést a tavalyinál. Ám nagyban nehezíti a helyzetünket, hogy most jóval kevesebb saválló termékünk lesz, ami eleve csekélyebb bevételt hoz. A tavalyi értéket tehát csak nagyobb munkával, ráfordítással érhetjük el. — Térjünk vissza a csar­nokokhoz! Idejövet úgy lát­tam, a kettes csarnokban a kép még mindig nem a szokásos, de az év véginél azért sokkal pezsgőbb az élet. — így igaz. Innen állás­időn már nincs otthon sen­ki. Szoros, hetekre lebon­tott határidők kötnek ben­nünket. Emiatt hamarosan túlórára is kényszerülünk. Jelenleg a német Scheurle cégnek Dolly kardánkeresz­teket készítünk. Egészen pontosan 237 darabról szól a megrendelés, amelynek értéke 50—60 millió fo­rintra rúg. A másik fontos, sürgős munkát az ugyan­csak német MWB cégnek készítendő különböző szén­acél burkolatok adják. Ezen kívül a szintén német BPI vállalatnak tartályokat, al­katrészeket gyártunk. ÁLLÁSIDŐ UTÁN MUNKÁSFELVÉTEL? — Pillanatnyilag tehát a kettes csarnoknak ezek a munkák bőven adnak fel­adatot. — Igen, és már folyik a Lenties cégnek gyártandó füstgáz csatornák és erő­mű-falak előkészítése. Az egyes csarnokban viszont még csak a kezdeteknél tartunk. A holland Lumus cégnek most kezdjük gyár­(Folytatás a 2. oldalon) Lassan benépesül a 2-es csarnok Szibériába készülnek az MWB szénacél burkolatok Keleti Károly és Bense János sörtankokat szerel Gondolatok az SZMSZ módosításáról Sokak véleménye szerint a Szervezeti és Működési Szabályzat (SZMSZ) a vál­lalat törvénye, s minthogy a törvények módosítása időnként szükségessé vá­lik, ezt kell tenni most az SZMSZ-el is. Felvetődik a kérdés: vajon miért? Amikor a vállalat terme­lési kapacitásának nagyobb részét az atomerőművi víz­kezelő berendezések töltöt­ték ki, akkor cégünknél eh­hez megfelelő szervezet ke­rült kialakításra. Ezt a szervezetet abban az idő­ben csak ritkán kellett ki­sebb mértékben módosíta­ni. Ám nem csupán a fenti gyártmányok — szinte tel­jes megszűnése indokolja a szervezeti korszerűsítést, hanem az is, hogy más jel­legű piacról, más termé­kekkel kellett a gyár ren­delésállományát feltölteni. A régi piaci rendszerben a partner kapcsolatok ala­kulása — a bőséges meg­rendelések miatt — lassú volt, s hogy nem is volt gyorsaságra szükség, el is kényelmesített bennünket. Mi a helyzet ma? Gyö­keresen megváltozott a vállalat piaci helyzete. Belföldön csökkent a beru­házási igény. A volt szo­cialista országok megrende­léseit is jórészt elvesztet­tük, így hát maradt a kon­vertibilis piac. Mit követel a tőkés piac? és egyre inkább minden piac? Gyorsaságot, minősé­get és elfogadható árat. Különböző mértékben, de mindhárom követelmény indokolja a nálunk most folyó szervezetfejlesztést. Mert például némi túlzás­sal elmondható, hogy ha egy nyugati megrendelő felkeresi vállalatunkat egy termék gyártásának igé­nyével, akkor azt már szinte a tárgyalás befeje­zésekor szeretné „magával vinni”. Ehhez pedig hozzá kell szokni, mégpedig na­gyon gyorsan a vállalat minden dolgozójának. Közismert, hogy az Á­GM-ben gyártott termé­keknél kevés a minőségi probléma. Ebből továbbra sem szabad engednünk. Ám a gyorsaság és a minőség viszonyában is egyre in­kább egységet kell terem­tenünk. Egyszóval, jó mun­kát végezni és gyorsan, s nemcsak a fizikai termelés területén. A vállalat vezérigazgató­ja a legutóbbi vállalati ta­nácsülésen a többi között ezeket mondta: „ ... magas követelmények mellett, igen jelentős gyártói túlkínálat­tal és emiatt erősen nyo­mott árakkal kell számol­ni.” Hogy ebben a verseny­ben eredményesen tudjunk résztvenni, tovább kell folytatni költségcsökkentő politkánkat. Csökkenteni kell költségeinket úgy, hogy az ne menjen a termék mi­nőségének rovására. Lerö­vidíteni az utat a szerző­déskötéstől a kiszállításig. Ez a jelenlegi szervezet korszerűsítését, munkájá­nak, munkastílusának meg­változtatását igényli. Eh­hez kapcsolódik az új szer­vezeti felállásban a hatás­körök és jogkörök, vala­mint a felelősség növelése is. Különösen fontos ez a munkacsúcsoknál, mikor egy-egy felelős döntés meg­hozatalánál nincs sok idő konzultálásra, hanem gyor­san kell dönteni. Az elmondottak gondolat­­ébresztő szándékkal íród­tak. Jó lenne, ha ezekről a kérdésekről, vagy más — a Szervezeti és Műk­ödési Szabályzathoz kapcsolódó — kérdésekről minél széle­sebb körben mondanának véleményt dolgozóink az „Együttműködés” hasábja­in. A Szervezeti és Műkö­dési Szabályzat módosítá­sának végrehajtása fontos folyamat. Az eredményes megvalósítását segítő vagy akadályozó tényezők feltá­rásához kérjük dolgozóink vélemény­nyilvánító, javas­­lattevő együttműködését. A szerkesztőség kéri a véleményeket, illetve ja­vaslatokat a Személyzeti Osztályra eljuttatni szóban, vagy írásban. Sávolt József Elmaradt interjú helyett Juhász Mihályné a vállalat gazdasági igazgató­­helyettese, az elmúlt év végén nyugállományba vo­nult. E hivatalosnak tűnő közlésen túl, lapunk szerkesztősége interjút szeretett volna készíteni Juhász Mihálynéval arról a 39 évről, melyet a vál­lalatnál töltött el. Ettől ő elzárkózott. Akik a munka során kapcsolatba kerültek Irén­­kével, tudják az elzárkózás okát, mégpedig azt, hogy sohasem szeretett semmilyen formában sem reflek­torfényben lenni. Neki mindig a munka volt a fon­tos, állandóan a feladatok eredményesebb végrehaj­tásán fáradozott, következetessége már-már legen­da volt. El kell mondani, hogy ennek nem min­denki tapsolt. Ám az idő az eredmények tekinteté­ben egyértelműen őt igazolta. Különben is nem tapsokra volt szükség. Amióta nyugdíjas, több ideje jut kedvenc idő­töltésére, a kertészkedésre és persze két unokájára, akik nevelésében nagy szeretettel segít. Szabó Lajos vezérigazgató, a vállalat gazdasági vezetése nevében köszönetét és elismerését fejezte ki a vállalatnál végzett — közel négy évtizedes — munkájáért. Megköszönte lelkiismeretességét, kez­deményezéseit, a vállalat iránti elkötelezettségét, és azt, hogy szakértelmére és tanácsaira mindig lehetett számítani. Reményét fejezte ki, hogy a jö­vőben is így lesz. Nyugdíjas éveihez jó egészséget, családi életében sok boldogságot kívánt. A szerkesztőbizottság csatlakozik a jókívánságok­hoz. S. J.

Next