Együttműködés, 1991. február-1992. február (23. évfolyam, 2-12. szám, 24. évfolyam 1-2. szám)
1991-02-01 / 2. szám
FEBRUÁRI HELYZETKÉP A SZERELŐÜZEMBŐL Fordulat a munkaellátásban Lapunkban rendszeresen beszámoltunk az utóbbi hónapokban, a vállalatunknál tapasztalható nyomasztó munkahiányról, a kényszerszabadságokról. Vezetők, dolgozók beszéltek arról, miként élik át a nehéz időket, s milyennek látják az események tükrében az ÁGM jövőjét. Sorozatunkat folytatva ezúttal Solymosi Ferencet, a szerelő üzem vezetőjét kértük, adjon részletes tájékoztatást az egyes és kettes szerelőcsarnok munkaellátottsági helyzetéről. A beszélgetésre 1991. február 5-én került sor. (A pontosság kedvéért, s nem utolsó sorban a szerkesztési és a nyomdai átfutás miatt ezt feltétlenül szükséges megjegyezni egy havonta megjelenő újságnál. A szerk.) — Jelenleg még sajnos, mindig nem tud teljes kapacitással dolgozni a szerelő üzem. — kezdte tájékoztatását Solymosi Ferenc , hisz 75 százalékos bérrel, állásidőben most is otthon van száz emberünk. A csökkentett bér, az állásidő egyébként szinte végigkísérte az egész elmúlt esztendőt. A negatív csúcsot az idén januárban értük el: az üzem háromszáz dolgozójából kétszázan nem tudtak január 2-án munkával kezdeni. Mi vezetők tehetetlenek voltunk, mert a korábbiaktól eltérően ezúttal nem akadtak áthúzódó gyártmányok és új szerződések sem adtak feladatot. NEM ADJÁK ALÁBB A TAVALYINÁL — Miként alakult mostanra a rendelésállományuk? — Ilyen kellemetlen előzméynek után igazán biztatóan. Elmondhatom, hogy a gyár idei rendelésállománya már elérte a 600 millió forintot. Már alá is írtuk az erre az időszakra vonatkozó szerződéseket — döntő többségében tőkés partnerekkel. A gyártást most"“'"készítjük elő. Az egyes csarnokban leghamarabb február végén, március elején kezdődhet teljes kapacitással a termelés. De a sok állásidőt követően már most egyre több dolgozót hívunk be. — Az elmondottakból kiderül, hogy az év elején két hónap kiesett. Van esélyük ennek pótlására? — Értékben nem akarjuk alább adni a termelést a tavalyinál. Ám nagyban nehezíti a helyzetünket, hogy most jóval kevesebb saválló termékünk lesz, ami eleve csekélyebb bevételt hoz. A tavalyi értéket tehát csak nagyobb munkával, ráfordítással érhetjük el. — Térjünk vissza a csarnokokhoz! Idejövet úgy láttam, a kettes csarnokban a kép még mindig nem a szokásos, de az év véginél azért sokkal pezsgőbb az élet. — így igaz. Innen állásidőn már nincs otthon senki. Szoros, hetekre lebontott határidők kötnek bennünket. Emiatt hamarosan túlórára is kényszerülünk. Jelenleg a német Scheurle cégnek Dolly kardánkereszteket készítünk. Egészen pontosan 237 darabról szól a megrendelés, amelynek értéke 50—60 millió forintra rúg. A másik fontos, sürgős munkát az ugyancsak német MWB cégnek készítendő különböző szénacél burkolatok adják. Ezen kívül a szintén német BPI vállalatnak tartályokat, alkatrészeket gyártunk. ÁLLÁSIDŐ UTÁN MUNKÁSFELVÉTEL? — Pillanatnyilag tehát a kettes csarnoknak ezek a munkák bőven adnak feladatot. — Igen, és már folyik a Lenties cégnek gyártandó füstgáz csatornák és erőmű-falak előkészítése. Az egyes csarnokban viszont még csak a kezdeteknél tartunk. A holland Lumus cégnek most kezdjük gyár(Folytatás a 2. oldalon) Lassan benépesül a 2-es csarnok Szibériába készülnek az MWB szénacél burkolatok Keleti Károly és Bense János sörtankokat szerel Gondolatok az SZMSZ módosításáról Sokak véleménye szerint a Szervezeti és Működési Szabályzat (SZMSZ) a vállalat törvénye, s minthogy a törvények módosítása időnként szükségessé válik, ezt kell tenni most az SZMSZ-el is. Felvetődik a kérdés: vajon miért? Amikor a vállalat termelési kapacitásának nagyobb részét az atomerőművi vízkezelő berendezések töltötték ki, akkor cégünknél ehhez megfelelő szervezet került kialakításra. Ezt a szervezetet abban az időben csak ritkán kellett kisebb mértékben módosítani. Ám nem csupán a fenti gyártmányok — szinte teljes megszűnése indokolja a szervezeti korszerűsítést, hanem az is, hogy más jellegű piacról, más termékekkel kellett a gyár rendelésállományát feltölteni. A régi piaci rendszerben a partner kapcsolatok alakulása — a bőséges megrendelések miatt — lassú volt, s hogy nem is volt gyorsaságra szükség, el is kényelmesített bennünket. Mi a helyzet ma? Gyökeresen megváltozott a vállalat piaci helyzete. Belföldön csökkent a beruházási igény. A volt szocialista országok megrendeléseit is jórészt elvesztettük, így hát maradt a konvertibilis piac. Mit követel a tőkés piac? és egyre inkább minden piac? Gyorsaságot, minőséget és elfogadható árat. Különböző mértékben, de mindhárom követelmény indokolja a nálunk most folyó szervezetfejlesztést. Mert például némi túlzással elmondható, hogy ha egy nyugati megrendelő felkeresi vállalatunkat egy termék gyártásának igényével, akkor azt már szinte a tárgyalás befejezésekor szeretné „magával vinni”. Ehhez pedig hozzá kell szokni, mégpedig nagyon gyorsan a vállalat minden dolgozójának. Közismert, hogy az ÁGM-ben gyártott termékeknél kevés a minőségi probléma. Ebből továbbra sem szabad engednünk. Ám a gyorsaság és a minőség viszonyában is egyre inkább egységet kell teremtenünk. Egyszóval, jó munkát végezni és gyorsan, s nemcsak a fizikai termelés területén. A vállalat vezérigazgatója a legutóbbi vállalati tanácsülésen a többi között ezeket mondta: „ ... magas követelmények mellett, igen jelentős gyártói túlkínálattal és emiatt erősen nyomott árakkal kell számolni.” Hogy ebben a versenyben eredményesen tudjunk résztvenni, tovább kell folytatni költségcsökkentő politkánkat. Csökkenteni kell költségeinket úgy, hogy az ne menjen a termék minőségének rovására. Lerövidíteni az utat a szerződéskötéstől a kiszállításig. Ez a jelenlegi szervezet korszerűsítését, munkájának, munkastílusának megváltoztatását igényli. Ehhez kapcsolódik az új szervezeti felállásban a hatáskörök és jogkörök, valamint a felelősség növelése is. Különösen fontos ez a munkacsúcsoknál, mikor egy-egy felelős döntés meghozatalánál nincs sok idő konzultálásra, hanem gyorsan kell dönteni. Az elmondottak gondolatébresztő szándékkal íródtak. Jó lenne, ha ezekről a kérdésekről, vagy más — a Szervezeti és Működési Szabályzathoz kapcsolódó — kérdésekről minél szélesebb körben mondanának véleményt dolgozóink az „Együttműködés” hasábjain. A Szervezeti és Működési Szabályzat módosításának végrehajtása fontos folyamat. Az eredményes megvalósítását segítő vagy akadályozó tényezők feltárásához kérjük dolgozóink véleménynyilvánító, javaslattevő együttműködését. A szerkesztőség kéri a véleményeket, illetve javaslatokat a Személyzeti Osztályra eljuttatni szóban, vagy írásban. Sávolt József Elmaradt interjú helyett Juhász Mihályné a vállalat gazdasági igazgatóhelyettese, az elmúlt év végén nyugállományba vonult. E hivatalosnak tűnő közlésen túl, lapunk szerkesztősége interjút szeretett volna készíteni Juhász Mihálynéval arról a 39 évről, melyet a vállalatnál töltött el. Ettől ő elzárkózott. Akik a munka során kapcsolatba kerültek Irénkével, tudják az elzárkózás okát, mégpedig azt, hogy sohasem szeretett semmilyen formában sem reflektorfényben lenni. Neki mindig a munka volt a fontos, állandóan a feladatok eredményesebb végrehajtásán fáradozott, következetessége már-már legenda volt. El kell mondani, hogy ennek nem mindenki tapsolt. Ám az idő az eredmények tekintetében egyértelműen őt igazolta. Különben is nem tapsokra volt szükség. Amióta nyugdíjas, több ideje jut kedvenc időtöltésére, a kertészkedésre és persze két unokájára, akik nevelésében nagy szeretettel segít. Szabó Lajos vezérigazgató, a vállalat gazdasági vezetése nevében köszönetét és elismerését fejezte ki a vállalatnál végzett — közel négy évtizedes — munkájáért. Megköszönte lelkiismeretességét, kezdeményezéseit, a vállalat iránti elkötelezettségét, és azt, hogy szakértelmére és tanácsaira mindig lehetett számítani. Reményét fejezte ki, hogy a jövőben is így lesz. Nyugdíjas éveihez jó egészséget, családi életében sok boldogságot kívánt. A szerkesztőbizottság csatlakozik a jókívánságokhoz. S. J.