Félegyháza és Vidéke, 1889. július-december (3. évfolyam, 27-50. szám)
1889-07-07 / 27. szám
III. évfolyam 27. szám, Félegyháza, 1889. julius 7 Előfizetési ár 4 frt. 2 frt. 1 frt. Negyedévre .... Egyes szám : 10 kr. Megjelenik minden vasárnap.FÉLEGYHÁZA ÉS VIDÉKE. Politikai, közgazdasági és társadalmi hetilap. Felelős szerkesztő: Dr. HT Mazelssis Kálmán. Egész évre Félévre . Szerkesztőség és kiadóhivatal IV. tized, 1492-ik szám, hová a lap úgy szellemi, mint anyagi része szerinte minden közlemény küldendő. Hirdetések díjszabály szerint. Hirdetések árszabály szerint ifj. MOLNÁR IMRE úrnál Molnár Alajos kereskedésében vétetnek fel, s nyílttéri közlemények petit soráért 40 kr. fizetendő. A polgári leányiskoláról. A polgári leányiskola intézménye nálunk még nem vivta ki magának ama általános elismerést s népszerűséget, melyre mint a népnevelés egyike a legfontosabb s leghathatósabb tényezőinek, méltán igényt tarthat. Noha kormányunk sokféle nehézségek s akadályok leküzdésével szép számmal állított ilyen iskolákat és ezeknek statisztikája folytonos szaporodást mutat fel, mégis általános, a nép minden osztályára kiterjedő elismerésre a polgári leányiskola csak akkor tehet szert, csak akkor látják be majd nagy horderejű fontosságát, ha nálunk nevelés és oktatás körül helyesebb, tisztultabb nézetek vergődnek túlsúlyra, ha majd öntudatosan s helyes vezérlő elvek útján neveljük leánygyermekeinket. A leánynevelés terén sok a ferdeség; itt szélsőségekben mozgunk. Vagy megelégszünk, ha a leány 4—6 elemi osztályt elvégez, azt gondolván, hogy ama szűk kör számára, melyben a nő mozog, már ezek is többet nyújtanak a kellőnél, avagy a kisasszony ama, úgy mondanám, franczia - zongora - neveltetésben részesül, mely ellátja őt a „noblesse“ vajmi gyarló mázával. Az első esetben a leány rövid idő múlva kirívó tudatlanságba esik, a másik esetben pedig az egyszerű polgárnak leánya is, körét túlhaladó s viszonyaihoz semmiképen nem illő modorba esik, viszonyaihoz nem tud alkalmazkodni, mig utoljára áldozata lesz a — divatnak. Mindkét esetben nem nevelték a leányt azzá, amivé kellett volna, — egyszerű háziasszonynyá, jó anyává. Ezen helytelen eljárás egyenes kifolyása ama nálunk elterjedt felfogásnak, hogy tudomány s miveltség csak annyiban bírnak értékkel, amennyiben gazdagságra s tekintélyre juttatják az embert ; nem méltatják még elegendően a tudomány nagy becsét, fontosságát, nemesítő hatását a mindennapi életben és a családban, de már semmibe sem veszik idealisztikus értékét, mely a tudományt kell, hogy illesse. Ezen kezdetleges állapot nyomait elsősorban a társadalmi életben látjuk, hiszen a társadalom alakulása legnagyobb részben az iskoláktól függ. Ezek híven tükröztetik vissza a tanítás és nevelés körül általánosan elterjedt nézeteket. Ha az anya csak kezdetleges ismeretekkel bír, vagy még ilyenekkel sem, akkor homályban tapogat és kellő műveltség nélkül, hivatásában inkább ösztönszerűleg működik és így természetes, hogy hozzá nem járulhat a család intelligencziájának emeléséhez. Hogy itt alapos javulás álljon be, arra nem elég, hogy egyeseknek útját nem álljuk el, ha jobb irányba akarnak bennünket terelni, hanem szükséges, hogy mi magunk is segédkezet nyújtsunk az irányadó köröknek a tanítás terén kifejlett törekvéseinek és áthatva legyünk ama meggyőződéstől, hogy nem egyedül vasutak, díszépületek, a fényűzés és a divat, hanem inkább a helyes családi nevelés, a tisztességes munka, karöltve tudománynyal is műveltséggel, biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy méltó helyet foglaljunk el az európai népek között. Ezen czél elérésénél a nőnemet illetőleg főtényező a polgári leányiskola, amely arra van hivatva, hogy a leánynak hasznos ismereteket nyújtson, hogy valóban mivelt legyen, anélkül, hogy tudákossá váljék; legyen tájékozva minden ismeretkörben, mert csak úgy felelhet meg magasztos hivatásának, mint nő és anya, csak úgy fog élni a családnak, szolgálni a hazának, nyárom "bolt . Barátom, neked jó szived van. Ezért folyamodom hozzád. S hizelgés nélkül mondhatom, hogy fejed sem csak azért van vállaid közt, hogy jobbra-balra forgasd, ha az utczán végig haladsz. Hisz emlékezhetel még rá, hogy midőn először átléptük az iskola kopott küszöböt, téged a tanító úr az első padba ültetett, engem pedig az utolsóba. Egy fejjel magasabb voltam nálad Büszke voltam, hogy én vagyok a legnagyobb a negyven buksi társ közt, kiknek szemei irigyen függtek rajtad, majd gúnyos nevetés közt irányozódtak felém. Én ugyan az első tekintetet gondoltam csufolódónak s a másodikat irigynek. De keservesen csalódtam. Ugyanis félórás iskolázás után társat kaptam, ki mindjárt megmagyarázta a dolog mibenlétét körülményesen. Először búnak eresztettem a fejemet, majd szomsédom további fecsegésein felvidultam. Sőt még büszkeséget is éreztem magamban s megvetőleg néztem őt végig: „Oh gyerek, engem hírem juttatott ide, de te ép most bizonyítottad be, hogy szamár vagy.“ — S vígan alkottuk meg egyesült erővel a tanitó ur hű képmását padunk deszkáján, mig ti tanításait ájtatos figyelemmel hallgattátok. Hja barátom, a zseni ! Mily híres festő volnék én most, ha................ Azután következett a gymnasium. No itt nem estünk oly távol egymástól. Oda ültem a hátad mögé. És így ültünk minden osztályban, minden éven keresztül. Tehát nyolcz év és nyolcz osztály ! S ennyi idő alatt s ennyi iskolán át hogy végre vége az én diákságomnak, azt csak neked köszönhetem. Mert ha te ott nem ültél volna előttem s nem súgtad volna a leczkét szóról-szóra, ha feleltem; s nem engedted volna gyakorlataidat válladon keresztül sorról-sorra röptében — azaz a professzor urak pillantásainak másfelé tévedéskor— leírni, úgy én ma, 23 éves koromban, biztosan benn ülnek még az iskolapadban. S mivel ily jó barátom voltál teljes életemben, azért folyamodom hozzád. Te segítesz rajtam, tudom. Mikor, innen-onnan már egy éve, bevégeztük az iskolát, kezemben avval a nagy szót tartalmazó tvpapirossal úgy érezem magamat, mint érzik sokan az első nagy életfordulónál : se tőled, se hozzád! Nem tudtam, mi legyek? S talán komolyabb következménye is lett volna e nagy gondolkodásnak a tanulásban megerőtetett agyamra nézve — magad tudod, hogy nyolsz éven át nem volt kezemben annyiszor a könyv, mint ama háromszor nyolcz nap alatt — ha szerencsémre nagybátyám arról nem tudósít, hogy meghalt. Mert neki kellett a sürgönyt írnia, mivel egyetlen ápolója, az öreg Márton (kasznár és mindenes) annyit sem ért a betűhöz, mint a Mámi komondorom a nyájassághoz. Tudtam most már, mi leszek: földesül. Mert nagybátyám mindenét rám hagyta. Képzelheted, mily örömmel siettem haza s mily szomorúan kisértem mégis őt a temetőbe. Ah, barátom, ő áldott jó nagybátya volt; ilyen pedig kevés van a mai világban. Én jógal mondhatom ezt, kit a jó ég a rendes kettőn felül még kettővel megajándékozott s ki ez újabbaknak még hírét sem hallottam, bár a szomszéd faluban használkodnak. Nem hiába - - mostohák ! A gyász letelte után kezdődött új életem. Rendbe szedtem minden irományt, mely birtokomra vonatkozott, megvizsgáltam házamat és cselédségemet, bejártam birtokomat, kiadtam parancsaimat. És ezzel földesurrá lettem. Ha ily könnyű lenne a professzor urak előtt is vizsgázni ! Megvolt mindenem, mi a kényelmes életre szükséges — és meg sem nyugodhattam , mikor — óh ég! — nagybátyám végrendeletében rám parancsolt, hogy — én lévén az utolsó famíliámból, minél gyorsabban gondoskodjam a házasságról. Erre a hátam is megborzad bele, amint sorait olvastam. Istenem, inkább neki is lett volna felesége s én inkább estem volna el az örökségtől, mintsem ezt kelljen tennem. No de ilyen az ember: mindig azt tanácsolja másnak, amit maga még nem próbált. Akármint irtóztam is e rémítő parancs teljesítésétől, mégis hozzá kellett látnom , mert holtak ellen véteni nem akarok. Már eddig is egyszer éjféltől virradatig sétált szobámban az én jó nagybátyám s én e hosszú idő alatt majd megfuladtam selyempaplanom alatt. Azt mondják ugyan, hogy a Czirmos kandúr azon éjjel szobámban volt — de végre is nekem nincs kedvem a halottakkal tréfálni. Hozzá fogtam tehát. Mindenek előtt a programmot állapítottam meg. Van városunk alatt egy kies sétáló hely , oda megyek ki minden este ábrándozni. Mert a házassághoz szerelem kell, a szerelmet pedig csak az ábrándozás szüli. S az már mindegy, hogy miről ábrándozunk, ha mindjárt lelke helyett telkébe leszünk is szerelmesek ábrándképünknek. Ha már ebből elég volt, akkor keressük meg az ábrándképet megtestesülve ; adjuk tudtára egy kis udvarlás után, hogy szeretjük, nélküle (vagy telke nélkül) nem élet ez az élet nekünk és kész a házasság. Feltéve, hogy kosarat nem kapunk, avagy az esküvő elől el nem szökünk. S minthogy ma már nagyon is belekontárkodnak Éva leányai a szegény kosárfonók művészetébe, gyakoroljuk mi meg ezt az utóbbi módot, fogadom, nem kel félnünk oly nagyon a kosártól ! Egy szép nyári délután tettem meg első utamat a kedves hely felé. Amint kiértem a városból, akkor vettem észre, hogy szivartárczámat otthon felejtettem. Pedig szivarfüst nélkül úgy sem tudok ábrándozni! Már vissza akartam fordulni, mikor a szemközti utczasarkon egy boltajtót pillantok meg s rajta a hatalmas dohánylevelet, szivart és dohányt megkoronázva — csalhatlan jeléül a trafiknak. Berontottam. Egy nő lépett elembe s mosolyogva kérdezé : „alivel szolgálhatok?“ Majd elkiáltottam magamat, hogy semmivel. Kérlek ez a nő mert éra rám mosolyogni! Magas, karcsú a soványságtól s arcza piros a pornódétól (ha ugyan igy hívják azt a festéket.) Később tudtam meg, hogy saját szavai szerint huszonöt tavaszt élt, de én úgy hiszem, 30 tél is átviharzott már felette. Rémülten újabb mosolyától, melylyel a szivarokat átnyujtá, gyorsan hagytam el a boltot s meg sem álltam, mig az árnyas fák homályában biztonságban nem éreztem magamat. De nem sikerült az ábrándozás , mindig az a rémkép üldözött, az a mosolygó női szörny. Utoljára is eredmény nélkül tértem haza az est homályában. Egy hétig feléje sem mentem az én ábrándozási helyemnek. De nem bírtam tovább. Nagybátyám nem akart elállani a végrendelettől : minden éjjel ágyamhoz ült s ott oktatott a fiúi és családi kötelességekről. Mit csináljak hát ? Szerelem nélkül csak nem házasodom meg , ahhoz pedig ábrándozás szükséges. A nyolczadik nap délutánján ellátva magamat jó sok szivarral, a rég nem látott hely felé vettem utamat. Szerencsétlenségemre mindjárt házam kapujában egy ismerősöm szegődött hozzám, ki szerfeletti pusztítást vitt véghez szivarjaimban, úgy hogy a város vége felé már ürességtől kongott szivartartóm. Kétségbe voltam esve. Hát én mindig igy járok ? Haragos pillantásaim ismerősömet is megsé emlitették s azért gyorsan üdvözölt és elsietett, engem szivarok nélkül hagyva. Sóhajtva pillanték körül s ime, egy bolt előtt álltam, melyet eddig nagy haragomban észre sem vettem. Benyitottam. „Uram, ne vedd el eszemet ! gondoltam s talán kiáltottam is, amint a fél homályban trónoló alakra tekintek, ki mosolyogva intett felém. Félelmes ismerősöm, a 30 telet élt aggszáz ült előttem még öt évvel megöregedve. A hátam is borsódzott, ha rá tekintettem , de hát megfutni nem illett volna. Folytonos mosoly közt csavarta egy kis papírba a szivarokat, közben kérdezősködve egészségemről, szórakozásaimról s tudj’ Isten, miről. Végre megszabadulhattam tőle. De azért előttem lebegett folyton, hangja fülembe csengett, szeme arczomba nézett, ajka rám mosolygott. Ez a napom is elveszett! . . . Egy hétig ismét nem mozdultam ki szobámból. Lelkiismeretem azonban nem engedett nyugodnom. Végre engednem kellett. Elhatároztam tehát, hogy újból felkeresem szokott helyemet. S erre azon gondolat bátorított, hogy a rémképek a megszokottság s mindennapiság folytán végre is elvesztik félelmességöket, s arra is számítottam, hogy féltékenynyé téve őket, az egyik meg fog menteni a másiktól. Egyik nap tehát a 30, másik nap a 35 éves szivarárus Városi közgyűlések. Közgyűlést tartott városunk képviselőtestülete június 30-án és f. hó - án. Az első, mely egyébiránt rendkívüli jellegű volt, csaknem teljes számmal összegyűjte a képviselőtestület tagjait, összesen 12 pont tárgyalására hivatott össze, melyek közül azonban a honvédlaktanya építésére vonatkozó 2-ik és 3-ik pont a keddre kitűzött gyűlés tárgyai közé soroztatott, a Csáki hegy közelében építendő tanyai iskola telkének megvásárlása feletti intézkedés pedig, mely a nyolczadik pontot tette, a sorozatból levétetett. Az így maradt kilencz tárgy között első volt a polgármester válasza a közutak menti árkokban termett füvek tulajdonjogát illetőleg hozzáintézett interpelláczióra. A válasz abban konkludált, hogy az interpellált dologban a hiatalos egyéneket nem terheli s az egész azon félreértésen alapszik, hogy az úttisztítók — feladatuk lévén az árkokat a füvektől tisztán tartani — azt vagy maguk használták fel, vagy az útszéli gazdáknak engedték át ; de ez nem a felügyelők rendeletéből, egyszerűen csak jóhiszeműségből történt, s igy érte senki sem felelhet. Jövőre azonban mindez meg lesz akadályozva. A válasz tudomásul vétetett. — A regálejövedelem pótlása czéljából az indirekt államadókra kivetendő községi pótadó tárgyában határoztatott, hogy mivel az egyenes államadók városi pótadóval úgyis eléggé meg vannak terhelve , mert a regále megváltással városunk egyik privilégiumáról mond le, igen is kívánatos e pótadók kivetése, erről a belügyminisztériumhoz a kitűzött határidő jul 15-ig a jelentés felterjesztetni rendeltetett. — Majd a vallá.. c. közoktatásügyi m. kir. miniszternek a helybeli algymnasiumra vonatkozó leirata tárgyában f. évi 41. sz. közgyűlési határozattal kiküldött bizottság terjesztette be jelentését. A miniszteri leiratban szorgalmazott rajzés természettan tanárra vonatkozólag hivatkozik a jelentés az intézetnél alkalmazott tanárok törvényes számára, a tanári könyvtár állapotát illetőleg a városi segélydíjra s a rajzteremre vonatkozólag annak a képzőintézeti gyakorló-iskolának szükség folytán történt átengedésére, mely azonban az épületek restaurálása után ismét eredeti czéljára fog használtatni. A jelentés tudomásul vétetett s ennek megfelelő felterjesztés rendeltetett a minisztérium elé. Az iskola-alapítványi pénztárban levő alapítványok kamatainak miként leendő felhasználását tárgyaló tanácsi előterjesztés szintén tudomásul vétetett. Az alapítványok összege 8566 frto tesz, köztük a főbbek a Petőfi-féle 1000 frtos, a Klór Jánosné-féle 600 frtos, a Holló Mihály-féle 1050 frtos, a Tarán József-féle 600 frtos, a Zborovszky-féle 300 frtos, és Már András-féle 400 frtos alapítványok, melyek kamatai mindenkor az alapítók akaratához híven osztattak ki a helybeli gymnasium tanulói között. — Csák Kálmán t. főjegyzőnek a kérelmezett négy heti szabadságidő egyhangúlag engedélyeztetett, míg Zólyomi Simon gyán. tanár kérelmének teljesítését, melyben az általa tanított óratöbbletekért külön díjazást kér, tekintettel arra, hogy ez eset, azaz az órák többlete évenként, de leggyakrabban más és más tanárnál kell hogy előforduljon, a teljesen egyenlő beosztás lehetetlensége folytán, s mert a tanár úrtól hivatkozott törvényczikk csak állami vagy államilag segélyezett iskolákra vonatkozik, — megtagadta a közgyűlés. — A gyámpénztár megvizsgálására felvett jegyzőkönyv szerint a kisebb hiányokat kivéve, melyek elkerüléséről rögtön rendelkezés történt, rendben találtatott. Végre a javadalmi bizottságnak a fogyasztási közegek fizetésjavítási kéremét illető jelentésének jóváhagyása után, melyben a bizottság a fizetésjavítást szükségesnek és időszerűnek nem tartja, elővétetett Vladár Vilmos dr. kérvénye, melyben a szolnok-félegyházi vasútvonal kiépíthetése czéljából 25 ezer frt értékű részvény vásárlását kérelmezi. Holló Lajos dr. orsz. képviselő, Szabó János és Mihálovits Béla főszolgabiró hozzászólása után szavazás döntött az első azon indítványa közt, hogy mivel a vasút kiépíthetése Félegyházára elvitazhatatlan előnyökkel jár, igenis járuljon a kérelemhez a képviselőtestület, de mert nem Félegyházának, hanem a többi e vonalba esendő, eddig a közlekedéstől elzárt községeknek áll jobban érdekükben a kiépítés, csak 15 ezer forinttal és Szabó János azon indítványa közt, hogy csak azon esetre, ha a vasútvonal Félegyházán túl is kiépíttetik, ami azonban a főszolgabíró úr nagyérdekű felszólalásából úgyis remélhető, s csak 10 ezer írttal.