Félegyháza, 1883 (1. évfolyam, 1-51. szám)

1883-01-14 / 1. szám

Előfizetési árak: Egy évre ... 4 frt Fél évre ... 2 frt Negyedévre lfrt M * ?k. I. évfolyam. 1. szám. Félegyháza, 1883. január 14. Szerkesztőség és ki­adó hivatal a társa­ság nyomdájában (vasúti főút Heinrich - ház), ide intézendők­­; minden a lap szelle- ; mi s anyagi részét il­­­ lető közlemények. |FEVETESZi -­KV,-.. . 9 Megjeleli minden vasárnap. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban. Budapesten: Haasenstein és Vogler,*Barna Tivadar, Bécsben: Haasenstein és Vogler, Daube, A. Oppelik H. Hrdlicka, Frankfurtban :­ S. L. Daube hirdetési irodákban. Előfizetések eszközölh­e­­tők helyben Klökner Ede könyvkereskedésében s vidéken minden postahi­vatalnál. Hirdetésekre nézve a lap egy oldala 30 helyre van beosztva, egy hely bé­lyeg díjon kívül 50 kr. Kincstári bélyeg illet­mény minden hirdetés után 30 kr. Nyilttérben egy sor 30 kr. Kéziratok vissza nem adatnak. Teendőnk városunk érdekében. Egy város ujjáteremtésén sikeresen csak azok működhetnek, kik képzeletük­kel egy boldogabb jövőt elő tudnak állí­tani. A kik ezt tenni nem képesek, azok­­ csak egyes lehetőségek fogalmával bírnak.­­ De a kik előtt egy boldog város valódi példányképe eszmé­­yesíthető, azok bár lassú léptekkel, bár apró törekvésekkel, de egyenesen a várandó ezél felé irány­­zandják a fejlesztést. Azonban, ha váro­sunk vezérei, s közgyűlésünk képviselői ily eszménynyel nem bírnak, akkor hasonlíta­ni fognak a vak fiúhoz, ki világtalan ap­ját vezetve, mindketten gödörbe esének. A jelenlegi válságos helyzetben nem haladhat városunk a mindenki által óhaj­tott jobblét felé, hacsak egy biztos irányt ki nem tűzünk. Az irány kitűzésénél ne a vak ösztön, ne egy pillanatnyi felhevülés, hanem a vá­ros boldogíthatása lelkesítsen mindenkit. Az együttes működés legyen tehát a vezérelv. Vegyünk fel egy alkalmi, s talán ha­sonlítható példát: A szobrász előtt mindig egy tökéletes ideálnak kell lebegni, hogy a keze alá vett márvány darabot el ne torzítsa; az ideálnak s a kéznek öszhang­­zatban kell lenni, hogy a mi ideált előte­remtett, azt vésőjének alkalmazásánál ke­zével el ne rontsa. Karöltve kell tehát lenni, hogy az óhajtandó ezőt együttesen létesittethessék. Legyen távol minden szenvedély, ne tekingessenek egyes érdekek. Egy város ügyei rendezésében legfőbb tengely a képviselet, de azt nem szabad az ellenszenv, s egyes érdekek salakos ola­jával öntözgetni, mert akkor az összes la­kosság kárára könnyíti forogni a gépet. De ha azt akarjuk, hogy ügyeink el­intézésénél a város boldogsága fejlesztessék, kell, hogy a gépezet összes kereke­­zés­­szerű mozgásba hozassák, vagyis ügyeink rendezésénél az arra hivatottak lelkiisme­retükkel számot vetve közösen működjenek. A szereplésben igaz, hogy nem vehet mindenki tettleges részt, de a lelkiismere­tes együttes működés áldást hozhat váro­sunkra. A felhők alkotásában sem vesz részt a kopár sziklahegy s kietlen sivatag, még­is ha a fellegek esőcseppekben hullanak le, áldást áraszt a zord szikla- s a kiégett pusztaságra. Az ügyek rendezésére hivatottak egyet­értése legyen tehát a város érdekében a vezérfény, mit ha lobogni láttunk, vigasz­taló teend az városunk lakosságára, egy szebb jövőre buzdítani i­s megment az el­­keserüléstől. Azért vigyázzanak, hogy igazságos és lelkiismeretes határozottság legyen a főczél, mert bekövetkezhet az idő, midőn a város boldogítása vagy sülyesztéséről is számolni kellene, s ekkor ne jöhessen elő azon ha­sonlatosság, mint a­ki a sötét éjben pénzt ad, azt mondván, hogy ez arany. De mi­dőn hajnalodni kezd, minő helyzetbe jő a lelkiismeret ? Nem retteghető-e a világos­ság ? Ha az osztogatott pénz valódi arany, a nép áldani fog; de ha csak hitvány vas adatott a népnek , az ilyen maga­ magára mondá ki az ítéletet. Igazság és lelkiismeret vezéreljen tehát mindenkit a város ügye elintézésénél, tiszta legyen mint a nap, hogy annál jótékonyabb­­ sugarakat áraszthasson e város lakosságára. Ragyogjon a nap érdektelenül, de közel a lakossághoz, hogy sugarai jótékonyságáról a bizalom, megelégedés és elismerés gyü­mölcse teremhessen. Együttes működés legyen teh­át a czél. Midőn a tollat kezembe vettem, hogy szerény napszámosként igyekezzem a város boldogíthatása elérésében közre­működni, határozottan kijelentem, hogy nem akarok népszerűség vadászatot tartani; jól tudván, mi a népszerűség, ennek megismeréséhez nem kell a világtörténelmet átmagolnunk; csapjuk fel akárhol e nagy könyvet, egy lapjából is megtanulhatjuk. Nem akarok a népszerűség tarpéji sziklájára feltolakodni, melynek tetejére — mint Petőfi mondá — nem azért viszik fel az embert, hogy ott a­­ magasban uralkodjék, hanem hogy onnét ledobva a népet mulatassák Egyszerű és szerény szándék vezérelt­­ czikkem írásához, jól tudván, hogy e város boldogításán oly kitünően működő derék fér­fiainkat el nem érem, de követni igenis akarom. Mindig szem előtt tartván: „előre.“ Vannak jeles fiai e városnak, de egyes erő a közös czélt el nem érheti. A fellen­­gező sas is felülemelkedik a földre borult ködfellegen s a légkör magas és tiszta ho­nába szárnyal. A sas maga fenncsapong­­hat a magasban, de azért a ködhomályt egy maga nem képes szárnya lebbenéseivel szét­­­oszlatni. Az ilyeneket habár elérni nem is, de követni lehet. a nyékgrhina tárcsája, A kávéról. A messze országokkal tetemes mértéket öl­tött kereskedelmi összeköttetés, kapcsolatban a nép zöme kereset­képességének észrevehető javu­lásával, valamint átalában a jólét gyors fokozódása a közfigyelmet szokatlan mértékben a tápszerekre és diaetetikára vonták, úgy hogy nemcsak a kül­földi termékek beszállítása nagyobb, mint azelőtt, hanem újabb meg újabb tápszerek vagy tápszer készítmények keletkeznek csaknem minden nap, melyek közül némelyek az egyének bizonyos osz­tályainál, mint pl. a gyermekeknél, mások pedig az idősebbeknél találnak alkalmazást Ennélfogva tápszereink, úgy a természetesek, mint a mes­terségesek, ha tápláló sajátságaikban nem is, íz­letességükben nagyobb változatosságot nyújtanak, és oly eledelek, melyekhez korábban csak keve­sek juthattak, most sok ember asztalán közönsé­gesen mego­rdulnak, így pl. a kávé, mely még csak két század­dal ez­előtt is hazánkban csak a vagyonosabb főurak asztalán volt ismeretes, ma már jóformán a magyar nép minden rétegében elterjedt s köz­­használatnak örvend. Mindenesetre igen sok em­ber napjában kétszer élvezi a kávét, reggel mi­dőn fölkelt, s ebéd után, hogy az emésztést egy csésze fekete kávéval jobban előmozdítsa. Legtöbbek megállapodása szerint a kávé hazája Arábia, mely nevezetességét nem kevésbé köszöni kávéjának, mint Mohamednek, az igaz hitű muzulmánok prófétájának. A kávé növény mai nap a Jemenen átfutó­­ hegység nyugati lejtőin, eső áztatta helyeken te­rem; a legjobb mégis Aden, Kusma és G­ebi tar­tományokból hozatik Mokkéba és Aleppóba s in­nen szállittatik el kelet és nyugat minden orszá­gába. Vadon ez a gyümölcsfa keleti Afrikának csak egy kis területén terem, azonban Abbessi­­niában és Jemen tartományban már régóta mű­velték. Innen azután elterjedt a többi délövi vi­dékekre. A hollandiak elvitték Java szigetére, a francziák Martiniquebe s onnan elterjedt St.-Do­­mingóba és nyugat Indiába, melyekhez később Brazilba is csatlakozott. A kávé­növény mély, jó és igen nedves talajban tenyészik; a hőmérséknek 18 C-on alul nem szabad szállania; legjobban megterem a domb­oldalakon, egészen úgymint a thea-növény. A kávé­növény az úgynevezett „Buzérfü­vek“ (rubiacae) családjából való; mindig zöld, egyenes és ágas szárú, hat-kilenc­ méter magasra növő fa. Virága fehér, illatos; termése hosszúkás, cse­resznye alakú, piros, ha teljesen megérik sőt ibo­­lyaszínű; beljében vékony csonthéjba burkolt két mag van; ezek lapos oldalukkal egymás felé van-­­­nak fordulva, domború oldaluk pedig kifelé áll. A növény igen termékeny, egy év alatt 8 hóna­pig marad virágzásban, és oly sok gyümölcsöt terem, hogy rendesen 3 szüretet ad évenként. Rendesen 2 méternyire metszik le, mi­által igen bokrossá változik és több gyümölcsöt terem. Érdekesnek tartjuk a kávé növény ülteté­sének leirását egy angol gazdasági lap*) után a következőkben közölni: A kávé ültetés kezdetben igen fáradságos és költséges ága a mezei gazda­ságnak. Leginkább irtásokban termesztetvén a ká­vé, első művelet: a sűrű erdőnek kiirtása. Az el­ső esztendőben körülbelül 100 acre föld vétetik igénybe. A kivágott fáknak törzseit meggyújtják, melyet borzasztó nagy égés követ. Ha a talajt így megtisztították, kezdődik a felosztás. Hat láb­­nyi távolságra egymástól hosszú fehér rongyokkal ellátott kötelet húznak ki, s mindegyik rongy­jelnél egy czöveket vern­e a földbe. Midőn az első sor le van czövekelve, a kuli (munkás) a kötél végekkel jobbra-balra 6 lábnyi távolságot mér ki, s az előbb jelzett módon folytatja a czö­­vekek földbe verését. Ily módon az egész mezőt is négyszög lábnyi területekre osztják föl. Most minden czö­veknél 18 hüvelyk átmérőjű gödröt ásnak. Ha az esős idő beáll, e gödrök a talaj felső részéből finom földdel telnek be. Ekkor a fiatal kávénövényt ültetők segélyével beültetik, és körülé a földet meztelen lábbal letapossák. Ha a növény 3 éves lesz, metszés alá kerül, vagyis levagdalják a szerint, a­milyen magas és a mint a szélnek ki van téve, vagy meg van óva. Egy és fél, két méter magasság legkényelmesebb a kulik számára, kik a növényt gondozzák. Ha a gyümölcs megérett, rendesen délben és estve hord­ják haza meghántás végett. A kuli teendője min­den gyűjtésnél mintegy 100 liter kávébabot vinni­ haza. Gyorskezű ember, jól termő kávéfákról nap­­­­­ában 400 liternyi kávébabot gyűjthet, a­miért­­ természetesen külön megfizetik. A kávébogyók ---------------*) Illustrated London News, 1872. ' '

Next