Félegyházi Hiradó, 1898 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-02 / 1. szám
IV. évfolyam. Előfizetési árak: Egy évre . . . 4 írt ) negyed évre . . . írt Fél évre . ... 2 „ ] Egy szám ára 8 kr. WR" A kéziratok a szerkesztőségbe küldendők. "381. Kéziratokat nem adunk vissz első szám. Félegyháza, 1898. január 2-án. mi Közművelődési, társadalmi és szépirodalmi hetilap. Megjelenik minit itt vasárnap reggel. Bírói Ítéletek soronkint I frt. Árverési h i r d e ' y-i» n y 2 frt 50 kr. Nyittér sokként 50 kr. Hirdetéseket és reclamokat lapunk részére felvesz az „Általános Tudósító“ Budapesten, VI. Csengeri utcza 4. A hirdetéseket, előfizetéseket, reclamatiokat a kiadó- i hivatalba (Feuer Lajos-féle ház) kérjük küldeni. Uj esztendő. A végtelen időben fáradhatlanul pereg a perez perez után, hogy feledésbe temesse az eseményeket. Az idő végtelenségében küsz ködő ember érzi, tudja, hogy cselekvése, emberi érzése elveszne, ha az időt véges elméjével magának, úgy ahogy, lekötni nem bírná. A ragaszkodás a múltakhoz, másrészt, hogy legyen mihez kötni gondolatait, érzelmeit s hogy legyen az idő végtelenségében hol pihenőt tartania, ahonnan a múltakra visszatekinthető kényszeríti az embert ara, hogy az időt érzékelje, darabokra szaggassa, az eseményeket rögzítse. Az emberi gyarló lény egyik ilyen idő profilja az új esztendő. Ezen napon illő, — habár nagyvonásokban is — a múltakra visszatekinteni. Az alig letűnt esztendő városunk életében nem csekély jelentőségű fordulópont. És ha nem is évtizedek, de bizonyosan egy évtized eseményei lelték abban sírjukat, ti-így az igy sírba szállt idők embereinek, ezek cselekedeteinek, gondolkozásának és alkotásainak porladozó hamuja talajt szolgáltasson a jövőnek. A lefolyt évben szeretett városunk földjén harczi csatazaj, a végső tusára élesített kardok pengései hangzottak- kapott és osztott érzékenysebek között fájdalmas felsziszenéssel folyt a harcz, hogy a helyzet urai helyeiken maradhassanak hogy az ostromlók, a hatalomástyáival övezett várbeliek erejét m negtörjék. Végre is is* 'ostromlóké lett a harczi habér. ^ Ez a avt 00 az, mely a detűxit 'esztfchua 6 .vitfos idejében fontos idős»v ullá avatta. A múltak eseményei szemeink előtt folytak le, még élénk emlékeinkben él annak minden mozzanata, még látjuk a közügyek vezérletének szime alá rejtőzött — eltorzult — hatalmaskodást; látjuk a bekötött szemű Istenaszszonyt és épen mert a múlt év Akhilles sarka már-már kérkedve fitogtattatott, tette elkeseredetté a város egyik erős társadalmának harczát. Friss emlékeink szárnyain visszaszállva a lefolyt esztendő emlékeire, egy kép tűnik szemeink elé: a múlt képe; egy kép, melyen a város közönségének küzdelmei párját ritkító természetességgel van ecsetelve. Ezen kép vonásai maradandók lesznek, hogy tanulságot szolgáltassanak a jövendőnek; ez ecset vonásokról a nagyközönség, e város sorsát vezérlő egyéniségek tetteikben, cselekvéseikben és alkotásaikban számos tanulságokat olvashatnak. Jegyezzék meg, hogy a fény Vikit, azért a múltakra sokszor visszatekinthetnek, hogy a jövőt helyesen intézhessék, mert csak így lehetséges, hogy e város lakossága sok-sok békés, szeretettől melegített boldog uj esztendőt éljen. Isten áldása a város minden lakójára az uj esztendőben! TÁROM. Úti képek. III. Fiume kikötője és kikötői élete. —A torsó. Irta : Madarassy László. Fiume a „magyar szent korona gyöngye... Környéke kicsiny, alig 20 négyzetkilométer és határa nem terjed túl a legközelebbi hegységen. A város a karsztok egy oldalának szegélyén húzódik meg, közvetlenül a tengerparton. Sik területét a kikötő foglalja el számtalan épületével, rakodóival, az emelkedettebb részeket pedig az ó- és uj város teríti be. Környékét dús narancs, babér- és czitromügétek koszoruzzák s a karsztok sovány lejtőit itt csodás növénygazdagság lepi be. A „Quarnera“ itt tárja fel szépségének és gazdagságának egész valóját, s a kilátás Fiume partjaitól az isztriai szélekre, a távoli falvakra, a Velebit ormaira s az évezredek pusztító kezének csendes munkájában a szárazföldtől elszakított szigetekre, a tenger örökké locsogó, csacsogó hullámaira és titkos mélységére, valóban méltó volt arra, hogy Petrarca lantja egykor egy szép dalban megénekelje. Fiume szélességében csak a „Fiumara“ folyócska torkolatánál terül ki. Utczái a tengerparton rendezettek s a „Corsó“-nak „Riva Szapáry“-nak három, négy, sőt ötemeletes épületei akármelyik fővárosnak diszére válnának. De nevezetes Fiuménak a tengeren való terjeszkedése. Óriási pénz és munka árán a tengertől rabolják el azt a tenyérnyi stűdet, ami a kikötő legszükségesebb épületeihez vagy rakodóihoz szükséges. És e tekintetben Fiuméban még most is nagy munkálatok folynak. A karszt sziklatömbjeiről lefeszegetik a köveket és hajóra rakva a kibővítendő helyen mindaddig hányják a tengerbe, míg az új szárazföld meg nem jelenik. A kikötő nagy félkörben övezi a várost. Kinyúló rakpartjai, hullámgátjai, mólói, mesterséges csatornái tekervényes labyrintot képeznek. A kikötőt az 1320 m. hosszú „Mária Terézia“ hullámgát védi. Meghosszabbítására a munkálatok még mindig folynak. A nagy királyné emlékéről nevezik, akinek nem kis szerepe van a város történetében és a kikötő alkotásában. A kikötő nevezetesebb részei a „Fiumara“ régi torkolata, mely a partszéli kiskereskedelemnek góczpontja; a „móló Valéria“, a „móló Rudolf“, a „Delta“, nagy farakodóival; a ,,móló Zichy“, a ,,ríva Szapáry“, a külföldi hajók a „móló Adamich“ a helyi gőzösök állomáshelye, s a „via del móló“ a vitorlás hajók rakodója. Fiume kikötője jelenleg a legszebb adriai kikötőnek mondható, mely Trieszt kikötőjével nemcsak versenyez, hanem, biztonság tekintetében fölül is múl. A harminczezernyi lakosú városnak fő életere a kikötőkben nyugszik. Itt lüktet az élet, a munka, s míg a hullámgát szikláin a tenger fehér tajtékot hányva élénk robajjal törik meg, addig a hullámgáton belül a legélénkebb zaj, sürgés-forgás bódítja el az embert s a társadalom legkülönfélébb elemeit látjuk egy percz alatt magunk előtt. Kisebb-nagyobb gőzösök, gályák, vitorlások, szandalinok, halászbárkák vannak beékelve egymás mellé csodás rendetlenségben. Rajtuk száz és százféle matróz, teherhordó, kalmár parancsol, kiabál, társalog és veszekszik húszféle nyelven. Az aránylag kicsi kikötőben nagy forgalom van. Ammellett, hogy Magyarország itt cseréli ki áruit Kelet és Nyugat czikkeivel, itt egyesül a „Quarnero“ változatos néprajza, élete, a tengeröböl ezerféle terméke és terményével.