Félegyházi Hiradó, 1900 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1900-01-07 / 1. szám

VI. évfolyam. l-so szám. Félegyháza, 1900. január 7. Közművelődési, társadalmi és szépirodalmi hetilap. Előfizetési árak: Egy évre . . . 4 frt | Negyed évre . . I frt Pél évre. » . . 2 » j Egy szám ára 8 kr. A kéziratok a szerkesztéségbe küldendők. TM Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik mindé.t vasárnap reggel. Bírói itéistek sjronkint I frt. Árverési hirdetmény 2 frt 50 kr. Nyilttér non, iként 50 kr. Hirdetéseket és reclamokat lapunk részér 'felvesznek az összes budapesti hirdetési irodák I-A hirdetéseket, előfizetéseket, reclamatiokat a kiadó hivatalba (Feuer Lajos-féle ház) kérjük küldeni. —e— 1 Jézus nevenapja. Újév. A Jézus Krisztus drága véré­vel megváltott emberiség hármas ünnepet ülte szent napon : Urunk circumcisiójának emléknapját, Jé­zusunk dicső nevének ünnepét és a polgári év bekösEÖntő napját. E hármas ünnep három külön­böző érzelmet fakaszt szivünkben. A szenvedés emlékezetét, az öröm derűjét, a remény éltető erejét. A szenvedés emlékezetét! Is- teremté az embert és tökéle- .eV t^rprnlé pt Szabad «kavar­tál ruházta fel, hogy Ura legyen a világnak és számoljon tetteiért a Teremtőnek. Az ember azonban visszaélt e szent adománynyal. Hajlott a csábitó szavára. Meg- ! szegte Isten egyetlen parancsola­tát. Engedetlen lett. A végtelenül ' igazságos Isten megbüntette a bű­nöst, a végtelenül irgalmas Isten a megváltás reményével vigasz­talta meg. A szenvedés órái lassan pe­regtek, a bűn által meggyengült ember pedig mindjobban és job­ban távolodott az ő teremtő Ura Istenétől. Nevét is alig ismerte már. Bálványokat imádott. A vég­telen Kegyesség pedig uj Könyö- rületre indult a szerencsétlen em­ber iránt. Leszállóit égi trónusáról meg­látogatta egyik hozzá hű szolgá­ját és szövetséget kötött vele. Szent és nagy frigyet. Megsokasitotta unokáit, mint a tenger fövényét s az ég csillagait, elárasztá őket kegyelmének sugaraival, csupán azért, hogy legyenek az ő válasz­tott népe, mely föntartja az em­beriség között az egy igaz Isten­ben való hitet s a Megváltóban való reményt. A szent szövetség külsí jelé­ül rendelé a circumcisió fájdal­mas szertartását. Századok, év­századok után merültek az elmú­lás tengerébe, mig elérkezett az idők teljessége, mely után buzgón sóhajtozott a szenvedő emberiség. A Megváltó megszületett. Gyenge, erőtlen gyermek testét öltve magára, a szent Szűz öléből sarjadozott e vil' ;za. Az uj világ­rend megalkot* volt Ő. Benne lezáródott az övetség. Elvé­gezte hivatásé deje elmúlott. Kei’ ‘ség foglalta el. De az alKotu suoeír piueüt, mert véghetetien alázatosságában önkényt alávető magát az emberi fejlődés külsó törvényeinek. Hogy ezen akaratáról meggyőzze a vi­lágot s hogy a törvény megtar­tására buzditó példát adjon, meg­hajtó isteni fejét, engedelmeske­dett ama nép szokásainak, mely­nek soraiba élt és alávetette ma­gát a haldokló ó-szövetség fáj­dalmas szertartásának. Az Isten fia a választottak választottja, be­lépett a választott nép kötelékébe. A szenvedő emberiség Meg­váltója, születése után nyolczad- napra, a szenvedés örök emléke­zetéül, a szenvedés utján lépett a világ elé. Ezt hirdeti a circumcí- sió ünnepe. A szenvedés emlékezetét az öröm derűje váltja fel. Megszü­letett a Megváltó, a szenvedés alkonyaira hajolt, a boldogság, az üdv hajnala felcsillámlott. A gyermek nyolczadnapra nevet ka­pott. E név Jézus, a melyen ki- vül nincs az ég alatt név, amely­ben üdvözölni lehetne. Jeremiás szerint e név annyit jelent, mint: a mi Istenünk, az igazságos ! Zakariás hajnal-nak mondja és Isten követe, az égből alá- szállott angyal, Jézusunk, a „vi­lág üdvözítőjének“ hirdeti az alá­zatos imába merült szent Szűz előtt. íme Jézus szent nevének örömteljes derűje. A szenvedés emlékezete és az öröm derűje egymásba olvad e szent napon szivünkben s meg­születik előhaladásunk legbizto­sabb kalauza: a remény. Éppen azért az anyaszentegyháznak, a mi gondos édes anyánknak böl­csességét időtlen-időkig hirdetni fogja az a szerencsés intézkedés, jhogy a polgári év kezdetét e ket- jtős ünnepnapra tűzte ki. Az a né­hány esztendő, a melyből földi életünk egybe róva vagyon, vál­takozva hozza reánk a szenvedést és az örömet. Még nem ringott velünk a bölcső s már is szen­vedést okoztunk annak, kinek Isten után a legtöbbet köszönhe­tünk : édes anyánknak. De öröm váltja fel a fájdalmat, mert ember született a világra s az Ur szent hajlékában ünnepet ül a megsza­porodott család, mikor a kereszt viz tisztitó ereje áthatja a tehetet­len kisdedet. A gondatlan gyer­mekkor éveit megkeseríti a tanu­lás nehézsége, de bearanyozza a tudás és az az édes pillanat, mi­kor az első szent áldozás a hit, remény, szeretet és boldogságot Ígérő világába varázsolja lelkün­ket. Az ifjúság küzd, fárad, ipar­kodik, hogy meglett korban a hazának hasznos tagja legyen. Munkálkodik, gyűjt és kuporgat az ember, hogy hamar beköszöntő aggkor készületlenül ne találja. De mennyi bánat, mennyi sóhaj és könny, mennyi fájdalom járja át addig az ember szivét! Mikor a fáradalmak gyümölcsét óhajtja

Next

/
Thumbnails
Contents