Félegyházi Hiradó, 1900 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1900-01-07 / 1. szám

­ Jézus nevenapja. Újév. A Jézus Krisztus drága véré­vel megváltott emberiség hármas ünnepet ülte szent napon : Urunk circumcisiójának emléknapját, Jé­zusunk dicső nevének ünnepét és a polgári év beköszöntő napját. E hármas ünnep három külön­böző érzelmet fakaszt szívünkben. A szenvedés emlékezetét, az öröm derűjét, a remény éltető erejét. A szenvedés emlékezetét! Is­­teremtő az embert és tökéle­­tes terpm­lé­st Szabad­­kavar­tal ruházta fel, hogy Ura legyen a világnak és számoljon tetteiért a Teremtőnek. Az ember azonban visszaélt e szent adománynyal. Hajlott a csábító szavára. Meg­­­­szegte Isten egyetlen parancsola­tát. Engedetlen lett. A végtelenül­­ igazságos Isten megbüntette a bű­nöst, a végtelenül irgalmas Isten a megváltás reményével vigasz­talta meg. A szenvedés órái lassan pe­regtek, a bűn által meggyengült ember pedig mindjobban és job­ban távolodott az ő teremtő Ura Istenétől. Nevét is alig ismerte már. Bálványokat imádott. A vég­telen Kegyesség pedig új Könyö­­rületre indult a szerencsétlen em­ber iránt. Leszállóit égi trónusáról meg­látogatta egyik hozzá hű szolgá­ját és szövetséget kötött vele. Szent és nagy frigyet. Megsokasította unokáit, mint a tenger fövényét s az ég csillagait, elárasztá őket kegyelmének sugaraival, csupán azért, hogy legyenek az ő válasz­tott népe, mely föntartja az em­beriség között az egy igaz Isten­ben való hitet s a Megváltóban való reményt. A szent szövetség külső jelé­ül rendelé a circumcisió fájdal­mas szertartását. Századok, év­századok után merültek az elmú­lás tengerébe, míg elérkezett az idők teljessége, mely után buzgón sóhajtozott a szenvedő emberiség. A Megváltó megszületett. Gyenge, erőtlen gyermek testét öltve magára, a szent Szűz öléből sarjadozott e vils­­za. Az uj világ­rend megalkotó volt­­. Benne lezáródott az övetség. Elvé­gezte hivatásé­deje elmúlott. Kese­őség foglalta el. De az alkotó supe­r pihent, mert véghetetlen alázatosságában önkényt alávető magát az emberi fejlődés külső törvényeinek. Hogy ezen akaratáról meggyőzze a vi­lágot s hogy a törvény megtar­tására buzdító példát adjon, meg­hajtó isteni fejét, engedelmeske­dett ama nép szokásainak, mely­nek soraiba élt és alávetette ma­gát a haldokló ó-szövetség fáj­dalmas szertartásának. Az Isten fia a választottak választottja, be­lépett a választott nép kötelékébe. A szenvedő emberiség meg­váltója, születése után nyolc­ad­­napra, a szenvedés örök emléke­zetéül, a szenvedés útján lépett a világ elé. Ezt hirdeti a circumcí­­sió ünnepe. A szenvedés emlékezetét az öröm derűje váltja fel. Megszü­letett a Megváltó, a szenvedés alkonyaira hajolt, a boldogság, az üdv hajnala felcsillámlott. A gyermek nyolc­adnapra nevet ka­pott. E név Jézus, a­melyen kí­­vül nincs az ég alatt név, amely­ben üdvözölni lehetne. Jeremiás szerint e név annyit jelent, mint: a mi Istenünk, az igazságos ! Zakariás hajnal­nak mondja és Isten követe, az égből alá­­szállott angyal, Jézusunk, a „vi­lág üdvözítőjének“ hirdeti az alá­zatos imába merült szent Szűz előtt. íme Jézus szent nevének örömteljes derűje. A szenvedés emlékezete és az öröm derűje egymásba olvad e szent napon szivünkben s meg­születik előhaladásunk legbizto­sabb kalauza: a remény. Éppen azért az anyaszentegyháznak, a mi gondos édes anyánknak böl­csességét időtlen­ időkig hirdetni fogja az a szerencsés intézkedés, ahogy a polgári év kezdetét e ket­­­tős ünnepnapra tűzte ki. Az a né­hány esztendő, a melyből földi életünk egybe róva vagyon, vál­takozva hozza reánk a szenvedést és az örömet. Még nem ringott velünk a bölcső s már is szen­vedést okoztunk annak, kinek Isten után a legtöbbet köszönhe­tünk : édes anyánknak. De öröm váltja fel a fájdalmat, mert ember született a világra s az Ur szent hajlékában ünnepet ül a megsza­porodott család, mikor a kereszt viz tisztitó ereje áthatja a tehetet­len kisdedet. A gondatlan gyer­mekkor éveit megkeseríti a tanu­lás nehézsége, de bearanyozza a tudás és az az édes pillanat, mi­kor az első szent áldozás a hit, remény, szeretet és boldogságot ígérő világába varázsolja lelkün­ket. Az ifjúság küzd, fárad, ipar­kodik, hogy meglett korban a hazának hasznos tagja legyen. Munkálkodik, gyűjt és kuporgat az ember, hogy hamar beköszöntő aggkor készületlenül ne találja. De mennyi bánat, mennyi sóhaj és könny, mennyi fájdalom járja át addig az ember szivét! Mikor a fáradalmak gyümölcsét óhajtja VI. évfolyam e­l-ső szám. Félegyháza, 1900. január 7. Közművelődési, társadalmi és szépirodalmi hetilap. Előfizetési árak: Egy évre . . . 4 frt­­ Negyed évre . . I frt Pél évre. . . . 2 »­­ Egy szám ára 8 kr. A kéziratok a szerkesztőségbe küldendők. TM Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minde­t vasárnap reggel. Bírói itélszek soronkint I frt. Árverési hirdetmény 2 frt 50 kr. Nyilttér non,­iként 50 kr. Hirdetéseket és reclamokat lapunk részér­e felvesznek az összes budapesti hirdetési irodák !­A hirdetéseket, előfizetéseket, reclamatiokat a kiadó hivatalba (Feuer Lajos-féle ház) kérjük küldeni. de—

Next